Gamekapocs Játékkupa!

A legek, kicsit másképp. Szerintem! és szerintetek?
  • Írta: godach

Kommentek

#38
#37: Ne is mondd!:)
Nekem még a nagybátyámtól volt meg Xbox classicra jó kis zöld (talán)Arita dvd-re írva.Megmondom őszintén,hogy vagy nem fejeztem be a The Suffering 2. részét,vagy csak nem emlékszem rá.Mindenesetre abból a korszakból sajnos sok játék széria ment a levesbe.Volt anno a Freedom fighters című játék,például az is megérdemelt volna egy folytatást.
Az American Nightmare-en sajnos érződik,hogy a MS nem akart már pénzt adni rá,ami szerintem érthető,tekintve,hogy mennyit ült az első részen a Remedy.
Számomra talán az egyik legnagyobb csalódás mégis a Mercenaries 2. része volt.
#37
#36: Tényleg, most hogy mondod játszottam is a Ties that binddel, jó rég volt már. Sajnos már nem volt olyan maradandó, mint az alapjáték.

Az Alan Wake-el kapcsolatban valószínűleg elsősorban a csalódottság mondatja ezt, objektíve tényleg vannak sokkal sokkal rosszabb játékok. Az Alan Wake baromi jó lehetett volna, remek volt a világ, a történet, és az atmoszféra is, nem véletlen hogy a véleményem ellenére 2x is végig játszottam már. Csak az a probléma, hogy ezt a remek világot sikerült agyonvágni a csapnivaló és monoton játékmenettel. Az American Nightmare-be már bele sem kezdtem emiatt, de ahogy hallottam annak idején, ez abban sem lett jobb.
#36
#24: A Suffering-nek volt folytatása a Ties that bind.
Amúgy nem értem mi a baj az Alan Wake-el,amiért megérdemli a legrosszabb kivitelezés címet.
Kapásból legalább 10 olyan játékot tudnék mondani,ami szarabb volt.
Pár példa:Watch dogs,AC Unity,Mafia 3,NFS Payback,NFS Undercover,az utolsó 2 Ghost Recon,Fallout 76,Dragon Age 2,Rainbow 6 siege(bár ez csak az E3-as gameplay kukázása miatt került a listára,valahogy az jobban bejött volna).
#35
Legmeghatóbb történet: The Walking Dead First Season
Kicsit gondolkodnom kellett ezen, de nyugodt szívvel választottam ezt a játékot. 2012-ben igazi felüdülés volt ilyen szintű dramaturgiát átélni egy játékban, az 5. epizód alatt pedig tényleg elmorzsoltam néhány könnycseppet. Második végigjátszásra is ugyanolyan hatást gyakorolt rám, mint elsőre.

Legszimpatikusabb karakter: Nathan Drake
Talán ez az egyetlen, amire gondolkodás nélkül rávágtam a választ. Rengeteg játéknak van szimpatikus főhőse, de azt a lazaságot és humort egyik se tudta utánozni. Az érzelmi kötődést csak fokozta, amikor a 3. és 4. részben a fiatal Draket is irányíthattuk.

A dallamok:
Nagyon sok olyan játék van, amelyikből legalább egy számot ki tudnék emelni, amelyek megragadtak, és segítettek emlékezetesebbé tenni az élményt. A Detroit soundtrackje kiemelendő, szerintem az egyik legjobb volt ebben a generációban. A Death Stranding soundtrackjét is nagyon élveztem, azt mostanában is előszeretettel hallgatom Spotify-on. A Last of Us-ból örök élmény marad a „The Last of Us” és a „The Path” című száma.

A legmegosztóbb franchise: The Last of Us
Véleményem szerint még nem készült olyan játékipari produktum, ami ennyire sok témát érintene, és mindegyiket ilyen mélyen ábrázolt karaktereken keresztül mutatna be, mint a második része. Ráadásul óriási kontrasztban áll az első résszel, és nemcsak a központi motívumra gondolok, hanem a játék minden aspektusára. A sztorija sokkal összetettebb, lényegesen több dologról akar szólni és többről is szól, mint az elődje. Egy nagyon megosztó, ugyanakkor gondolatébresztő alkotás lett, az elmúlt évekből nem is emlékszem olyan játékra, ami ennyire felkavarta volna a port a játékosok közt (talán a Death Stranding).

A legnagyobb meglepetés: Death Stranding
Mint írtam, ez is egy nagyon megosztó alkotás lett. A korai vélemények, illetve az MGS V-tel való élményeim miatt visszamondtam az előrendelést, így utólag belátom, nagy hiba volt. Kojima megreformálta az open world zsánert, ráadásul Nolant megszégyenítő sci-fit írt, parádés rendezéssel és színészi játékkal fűszerezve. Ez nem egy futárszimulátor, annál sokkal több. Ezek után nem kérdőjelezem meg a munkásságát, óriási hatással volt rám a játék.

A legütősebb előzetes:
Nem igazán tudtam dönteni, így belinkelem mindkettőt:
Assassin’s Creed III:
Assassin’s Creed: Revelations:

A legrosszabb kivitelezés: Watch Dogs
Nyilván számtalan oka van annak, hogy a Watch Dogs miért lett olyan, amilyen. Ide vehetjük a generációváltást, a hamis ígéreteket, valamint a magas elvárásokat. Számomra meglepően jól működött a sztorija, szokatlanul érett és komoly hangvételű történetet írtak egy Ubisoft játékhoz képest. A játékmenet viszont számtalan sebből vérzett, rosszul használták ki az open world jellegét, unalmasak voltak a mellékküldetések, kezdetleges állapotban volt az egész. Sokat javult a második részre, az már egész korrekt lett. De a hackelésből sokkal többet ki lehetne hozni, ráadásul a Mr. Robot után senki ne mondja nekem, hogy ebből a témából nem lehetne egy sokkal jobb, drámaibb sztorit kihozni, valamint hogy képernyőn keresztül nem lehet átadni a hackelés élményét…

A legtöbb időt elrabló játék: League of Legends
Sajnos a legtöbb MOBA-hoz és multiplayer játékhoz hasonlóan ez is rengeteg órát elvesz az ember életéből. Sajnos én is a rabja voltam, 5,5 év alatt (kisebb-nagyobb megszakításokkal) játszottam vele, elég sok pénzt költöttem benne skinekre. Közel 2000 óra ment el ezzel. Így utólag nem bánom, rengeteg jó élménnyel gazdagodtam, igazi barátságokat kötöttem általa, átsegített nehéz időszakokon.

Amivel régen sosem játszottam volna: Yakuza sorozat
A Yakuza játékok igazi csemegék, különleges és egyedi élményt adnak, mindenkinek ajánlom, hogy adjon neki egy esélyt! Kiváló sztorija van mindegyiknek, igazi drámai Yakuza történetek. Ennél furább, japánabb és ötletesebb mellékküldetéseket pedig egy játékban sem láttam még. A verekedés talán bóvlinak tűnhet videók alapján, de rendkívül szórakoztató tud lenni. Hiba lett volna kihagyni őket, pedig régen a létezésükről sem tudtam.

A legjobb B kategória: Dishonored játékok
Csillagos ötös pályadizájn, ötletes játékmenet, igazi stealth-action játékok. Kreatívan használták az environmental story-tellingben rejlő lehetőségeket, nem mellesleg fantasztikus atmoszférájú világot alkottak köré. Még azzal is megkedveltették a művészeti stílust, aki idegenkedett addig a steampunktól.

A sorozat, ami sosem kapott folytatást: Spec Ops: The Line
Hozzád hasonlóan számomra is meghatározó élmény volt a játék az előző generációból. Játékmenet alapján nem volt több egy középszerű cover-based TPS-nél, de a sztorija, és ahogy azt elmesélte, na az hihetetlen volt! Napokig kellett emésztenem, az ott látottakat és átélt élményeket viszont nem fogom elfelejteni sose. Sajnálom, hogy anyagilag megbukott a játék, és nem készül folytatás hozzá.
#34
#27: xD szerintem nagyon rossz passzban próbáltad :D
#32
#28: Mondjuk a 4-nél is szólhattak volna, hogy nyomokban gameplayt is tartalmazhat.
#31
#29: Én a Death Strandingnál kaptam hányingert. Szerintem egész életembe nem olvastam annyit a Kojima nevét mint ott 2 óra alatt.
Viszont, hozzá kell tennem hogy rendezni nagyon tud. Nem hogy a jobb jeleneteket de volt olyan is amit sosem láttam. Pl volt egy rész amikor elkezdtél sétálni és beindult valami zene (100%-ra illett oda) közben eltávolodott a kamera, de te ugyan úgy irányítottad. Mesteri volt, ahogy az átvehetők is.
#30
YanezModerátor
#29: A sztorival nem volt bajom és a magnókazetták remekül kiegészítették azt, ezzel is tűrhetővé téve a monoton játékmenetet, amit én mellesleg élveztem, mert egy mazohista vagyok.
#28
YanezModerátor
#26: Amúgy tudtad, hogy a Phantom Painben kb ugyanolyan hosszú a cgi sztori videók összegezve, mint a többi részben? Sőt, van olyan rész is, ahol még ennyi sincs és persze fordítva. Itt nem a sztori vagy az ahhoz tartozó videókkal van a gond, hanem hogy a francos ow miatt teljesen élvezhetetlenné tették azt. 10 órát kell mászkálni egy sztori videóhoz. Mi, MGS rajongók nem ehhez vagyunk szokva. Ezzel cseszték el az egészet, no meg a copy/paste küldetésekkel.
#27
Godach.

Tegnap letöltöttem ezt a Rage 2-t gamepass-bő. Kipróbáltam. Az első percek még be is jöttek, de olyan kicsi volt a FOV, hogy egy fél flakon cillit bang kellett a szemembe ahhoz, hogy megőrizzem az éleslátásomat. Torzult a tér az agyam és a monitor között. De be lehet állítani, aztán akkorát távolít a kamerán, hogy asse látod ki lő meg honnan. MB és CA kikapcsolható, de valami effekt rajta van még, amitől szénné változik az agyam.

Ekkor még elképzeltem, hogy ez egy tök jó játék is lehet. Valami skillpont miatt lett egy kocsim. Hát az úgy megy az úton, mint ha egy anti-játékot irányítanál. Kvázi minden átmenet nélkül eléri a végsebességét, súlya nincsen, állsz a gázon és ugyan olyan közönnyel fordul hajtűkanyarban végsebességgel, mint bármikor máskor. Ez nem is egy autós rendszer, hanem csak egy kamerát irányítasz. Az autó meg a rózsaszín nyilak meg ott vannak és tök irreális az egész.

Aztán ahogy az 1996-os Exhumed PSX-re letolt egy olyan ingame videót, hogy egy sprite megjelenik és pofázik, az egy kicsit jobban sikerült, mint ennek a Rage 2-nek az elején az a hologramos eligazítás a katona nőtől. És elmondta a kajak nagy bullshit alibi szöveget és nem volt izgalmas.

Na jó, három célpont, térkép, minden. Először beakadtam egy ellenséges ajtóba. Valami hely, amit fel kell szabadítani. Kiszálltam, azt sem tudtam megint mi lő, meg honnan, de nyertem, úgyhogy tovább. Aztán jött egy Ark, ahol új képességeket kapsz. Zsír, hogy eddig is tele volt már a tudatom a sok tutorial-lal, most jöjjön még egy. Az a baj, hogy a második ilyen varázslat tutorial után nemcsak azt nem tudtam már, hogy hogyan volt az előző, de azt sem tudtam, hogy mi volt az.

Na jó, tovább. 3 méterenként biztos van valami lövölde, vagy akármi, amitől nem bírsz menni, de mindig csak egy-két baromarcú van ott és nincs értelme ezért kvázi 30 másodpercenként kiszállni. Aztán találkoztam valami rakétaállás hülyeséggel. Időnként lőtt egyet, amit bármi mögé beállva kikerülhettem és végtelen lőszer kellett bele.

És akkor rájöttem, hogy ez a játék a világ leggázabb open world szemét mocska, amiben szó szerint minden szar. Még lehet, hogy egy sztori pályát megnézek, de nem biztos. De odáig is el kéne jutni és eddig is minden gáz a játékkal.
#26
#21: Hamar elengedted, de tudod mit: te tetted jól. Én is láttam 3 küldetés után azt, amit te láttál benne, de szerencsétlenségemre nem basztam ki az ablakon az egészet, mert a remény. Majd hátha.

10 óra után 2 perc videó, amiben meg sem szólal a Snake, holott eddig a pontig az egész széria arról szólt, hogy mit pofázik... Megint a remény, na majd talán most indul, majd most. Semmi sem lett. 20 óra múlva egy rész a trailerből, na majd talán most indul. Aztán lószar se lett belőle. Aztán eljutottam az első fejezet, vagy mi végére, ahonnan reset volt a játéknak és ugyanolyan full szar maradt és még egyszer végig kellett vinni. És ez így ment a legvégéig. Végeredmény: 102 óra csalódás. A végéig kitartottam, de a végén rájöttem, hogy az volt az okos, aki ezt max 5 óra után törölte, mert ezt már akkor lehetett látni.
#24
#9: Akkor részletezem, hátha :D

Legmeghatóbb történet:
Őszintén szólva nem nagyon játszottam olyan játékkal, ami ilyen szempontból komolyan megérintett volna. Hogy ez azért van-e mert elkerültem az ilyen játékokat, vagy csak azért mert már kopik a memóriám, nem tudom. Mindenesetre sokan írták itt a Detroitot, mi azt pont most kezdjük el a párommal, nem bánnám ha kapnék valami ilyesmi élményt is.

Dallamok:
Ha játszottam volna a Fahrenheit-el, nálam is bekerülhetne ide a Santa Monica, de sajnos kimaradt, én máshonnan ismerem a számot. Viszont így a Flatout 2 teljes soundtrackjét mondanám, azóta se játszottam olyan autós játékkal, aminek ilyen jól összerakott muzsikája lett volna, pedig 2006 nem tegnap volt.

A legjobb rész a sorozatból:
Ide nagyon sokat tudnék írni, de kiemelném a Stronghold Crusader 2-t. A mai napig le tud kötni ez a rész, és iszonyú kiábrándító hogy a Firefly nem tudja ezt megismételni. Az ezt megelőző rész sem volt jó, és azóta is csak szemetet adtak ki a kezeik közül. Kipróbáltam az ősszel érkező Warlords demóját. Bár ne tettem volna...
Aztán ebbe a kategóriába beférhet nálam még a Stalker Clear Sky is, ez még később is meg fog jelenni a listámon.

A legmegosztóbb franchise:
Többen is írták már, és szerintem is a Dark Souls széria. Vagy imádja valaki, vagy a közelébe se szagol. Engem is izgat a világa, de én kikapcsolódni szeretek a játékokkal, és semmit sem szívesen tolok közepes nehézség fölé. :D

A legnagyobb meglepetés:
Spec Ops The Line, azt hiszem ehhez mindent leírtál.

Az örök kedvenc:
Witcher széria, az elsőtől a legutóbbiig. Még az első rész harcrendszerére vagy szinkronjára sem tudok haragudni.

A legrosszabb kivitelezés:
Az összes Gamebryo hajtotta Bethesda játék. Bármennyire is jó játékok ezek, sokkal jobbak lehettek volna egy épkézláb motorral.
Az Alan Wake-et is idevenném.

A legtöbb időt elrabló játék:
Nálam ez manapság egyértelműen a Fifa. De a Stalker Clear Sky sem volt piskóta, a megjelenést követően képes voltam 11x(!) végigjátszani..

Amivel régen sosem játszottam volna:
Cooking Simulator. Hát hogy került ez a gépemre..?
Talán még a Planet Zoo is ilyen.

A sorozat ami sosem kapott folytatást:
The Suffering. Nagyon megnézném mai technikával..

A világ ami játékot érdemelne:
Jó 10-12 éve mit nem adtam volna egy Hegylakó játékért.. Mára csökkent a lelkesedés, mert nagyon rosszul öregedtek a filmek. De azért szerintem van potenciál a világában, szabályrendszerében.
Ami még eszembe jutott, hogy szívesen elmerülnék a Sin City sötét világában.

Hát ez jó hosszú lett, bocsi. :D Pedig szép számmal hagytam ki kategóriákat.
#23
#22: XD Hát izé...
#22
#19: "Full halál komoly, élethű, modern katonai sztori volt"

Az idegenlégiót megjárt haverom is mesélte ahogy tanulták a közepes méretű fedex-es dobozban a lopakodást. :) meg a cigivel való világítást.

Amúgy az 1.rész zseniális. Egy párszor majdnem szétbasztam a kontrollert mondjuk, de kurva jó. És az a zene... :)
#20
Legmeghatóbb történet: Life is Strange: Before the Storm
(Bár a történet, szereplők, meg úgy az egész világ megteremtése nyilván az első rész érdeme, és ott is van a top 3-ban a második részt leelőzve, mégis számomra a BTS ütött a legnagyobbat. Nagyon ügyesen erősített rá az első rész egyes történeti pontjaira, és az új sztoriszálban is sok megható pont volt. Egyetlen játék ami konkrétan padlóra küldött, szóval mindenképp őt helyezném az első helyre)

Legszimpatikusabb karakter: Dominic Santiago
(Számomra egyértelműen a legjobb videójáték karakter, és egy nagyon megható jelenettel tudtam elbúcsúzni tőle, ami még inkább ezt erősítette bennem)

Dallamok: Ori and the Blind Forest
(Még csak a készítők logója sem megy le az első bekapcsolásnál egyértelművé válik a döntésem)

Legjobb rész a sorozatból: Gears of War 1
(Számomra egyértelműen ez a rész volt a kedvenc, és nem is tudnám megszámolni, hogy hányszor vittem végig, annyira zseniális)

Legmegosztóbb franchise: Watch Dogs 1-2
(Mivel franchise gondoltam a teljes sorozatot kell említeni, és bár az első rész is megosztó lett, a második rész vitte e téren a prímet. Számomra az egyik leginkább kedvelt sorozat, és olyan mérhetetlen köröket ver például a konkurenciára (khm khm GTA 5 khm) , hogy egyértelműen a kategóriájának egyik legjobbja nálam)

Legnagyobb meglepetés: Uncharted 4
(Sokakkal ellentétben én személy szerint nem szerettem annyira az első két részt, közülük is inkább a második utáltam a rengeteg szkriptelt jelenet, pocsék lopakodós részek, és a legsablonosabb történet, fő gonosz miatt. Ezzel szemben az UC4 olyant villantott, hogy egyértelműen a top ligában van nálam. Szerintem egyértelműen az egyik legszórakoztatóbb, leglátványosabb és legszerethetőbb játékok között van)

Az örök kedvenc: Gears of War 1

Legütősebb előzetes: Battlefield 1
(Végre vosszarepültünk a modern kori háborús játékokból, a trailer pedig vagány, látványos, pörgős, és az a zene alatta... ooo... csodálatos)

Legrosszabb kivitelezés: Borderlands 3
(Elképesztően monoton, elképesztően ocsmány, elképesztően szarul fut, elképesztően bugos, egy elképesztően szarrágó bandától)

Legtöbb időt elrabló játék: Minecraft
(Sokat játszottam anno Team Fortress 2-vel, CS:GO-val, de mégis szerintem a Minecraft vitte el ebben a prímet)

Amivel régen sosem játszottam volna: Life is Strange
(Irónikus, de a legkedveltebb játék franchise-al anno biztosan nem játszottam volna, mert teljes mértékben hidegen hagyott mindenféle ehhez hasonló beszélgetős, sztorizós játék.)

Legbűnösebb élvezet: Duke Nukem: Forever
(Leírtam, le mertem írni xD Én mikor eleinte játszottam vele kiállt am mellette, hogy ez egy jó játék. Többször végig lett vive, és mikor utólag, pár éve végigvittem, bár a fénye számomra megtompult, még mindig élveztem)

Legjobb effektek: Sunset Overdrive
(Egyértelmű választás volt)

Néhány kérdést kihagytam, mert nem nagyon tudtam mit kiválasztani, és erőltetve pedig nem akartam random dolgokat beirogatni.
#19
#15: Engem anno nagyon lenyűgözött az MGS. Full halál komoly, élethű, modern katonai sztori volt, amiben aztán hiába lettek természet feletti (vagy annak tűnő) dolgok, nem esett át az egész komolytalanba. Mi több, elhitette a játék az emberrel, hogy az a Metal Gear Rex egy igazi, létező dolog és úgy maradt jó a játék. De már az első részben úgy voltak kihasználva az aktuális kor lehetőségei, ahogy az óta sem használta más így a játékok világát, illetve az MGS 1-ben is van már olyan jelenet, nem is egy, ami igencsak csúcs kategóriás a gaming iparban az óta is és a rajongók is alátámasztják ezt.

A Metal Gear Solid 3 pedig egyszerűen simán a világ egyik legjobb játéka és örökre fent lesz ezen a nagyon dicső listán. Ott a karakterek, a történések és a megvalósítás is olyan, hogy aki nem élte át azt a játékot, az simán lemaradt valamiről.

De igazából mind a 3 rész még akkor is üt, ha már tökéletesen el van spoilerezve. És csak Kojimára kitérve, az 1-2-3 MGS csőjáték volt és ahhoz képest is kicsi helyen játszódott. Talán a 3 egy normál méretű helyszín, a másik kettő kicsi. Ezeket a kis helyeket meg tudta tölteni Kojima úgy élménnyel és varázslattal, hogy az összes minden idők legjobb játékai témánál előkerülnek a címek. Ha egyszer eljutsz az V-ig, akkor látni fogod, hogy nem az open world ennek a játéknak a közege és az MGS5 nem is működik úgy, mint az 1-4.