Mi lenne a célod egy poszt apokaliptikus világban?

Tegyük fel, hogy a The Walking Dead világa valóra válik. Játszunk el a gondolattal, hogy túl is éljük az első napokat és hozzáfoghatunk a túléléshez. Mit és hogyan tennél?
  • Írta: godach

Kommentek

#52
#42: "Ezért is mondom, hogy nem szerencse kell hozzá hanem tervezés és meggondoltság. :)"
Aha... Tudod mit mondanak a haditervekről és az ellenséggel való talalkozásról? :D
#51
#50: Szerintem nincs azzal baj, ha számítasz a lehetetlenre. Nem bántasz vele senkit, és amíg ilyen hasznos dolgokat tanulsz/gyakorolsz vele, miért is ne.
Nagyon jók az elképzeléseid, még akkor is ha netán elsőként fűbe harapsz, vagy ezren gondolnak még erre, rajtad kívül, ezzel minden erőforrást elhalászva előled.
Bennem mindig fellángol egy pillanatra ez a túlélős életérzés, amikor tavasszal elrendezzük a téli tüzelőt, vagy a kertet gondozom. Már akkor is, amikor betárazok valamilyen konzervből. Ma például szőlőbefőtt készül, mert idén jól termett a lugas. Jó érzés, hogy felkészült vagy, nem fagysz meg akkor sem, ha valamiért elzárják a gázcsapot.
Ellenben látszik, hogy itt is több típusra oszlanánk. Te, a bázisépítő, önellátó. Én, a háttérben meghúzódó, aktuális helyzetekhez alkalmazkodó. Meg ott a banditatípus, amit ugye legtöbbször ábrázolnak. Aki csak másokat fosztogatva (vagy szélsőséges esetben megvacsorázva belőlük) próbál egy újabb napot nyerni magának.


Különben nem nagyon szeretek ennyire előre belegondolni a dologba. A Resi mutatta meg nekem ezt a témát, és azóta is jobban szeretem a friss eseményt. Amikor épp csak megtörtént a katasztrófa. Még frissen ábrázolt zombikkal, még működő infrastruktúrával, városokkal. Aztán a végén csak elmenekülsz pirkadatkor.
Az eltorzult TWD zombipornó, egyedül árválkodó gizes-gazos épületekkel egy erdő közepén, már egyre kevésbé jön be. Főleg mióta a TLOU első része megmutatta, hogy lehet ezt sokkal jobban is ábrázolni. Tudom, hogy taktikai szempontból kerülik a városokat. A sorozatban meg anyagi megfontolásból is, de unalmas kicsit. És ahogy említetted a blogban, már szinte nevetséges, hogy minden négyzetméteren van egy kisebb-nagyobb horda. Pedig jól állna neki néha egy-egy melankolikus felfedezős rész. Például, amikor kényszerültek elhagyni a börtönt, az a sorozat egyik csúcspontja volt számomra. Ezért szerettem annyira az első évadot, vagy a Black Summer-t. Nem az örökös dzsungelharcot kell nézni, önmagukból kifordult járkálókkal, meg az egymás után felbukkanó csoportokkal. Várom az új spin-off sorozatot. Ott számítok ilyen felfedezős jelenetekre.

Ó, hát köszönöm, de az az írás, ha valaha elkészülne teljesen, akkor előtte újraírom. Ahogy már említettem, sok dolgot másképp ábrázolnék. Fejlődtem is, máshogy látom a dolgokat, illetve akkori fiatal szereplők, mára felnőttek. Sok dolog, ami hét éve aktuális volt, mostanra nem az. Ez lenne a legnagyobb dilemma. Megtartani az akkori tényezőket, vagy áthelyezni napjainkba, ami megint aktualitását vesztené, mire a végére érek. Illetve nagyon sok személyes dolog említésre kerül benne, amolyan napló hatását keltve. Ezért soha nem terveztem publikusra ezt az írást, csak saját "szórakoztatásomra", illetve a szereplőkkel való megosztásra. Bár egyikük sem egy nagy olvasó. Ahhoz pedig, hogy egyáltalán hozzányúljak, újból kellene a régi zombiimádó tűz. Kicsit kiégtem a témában, de erről majd említést teszek egy blogban, amit tervezek kirakni. Több, mint egy hónapja elkészült, de sokat agyaltam, hogy egyáltalán publikáljam-e.
Egyébként kirajzolódott a fejemben több ilyen zombis történet is. Az egyik legjobb, nagyban épül az önellátó életmódra. Kertgondozás közben fogalmazódott meg bennem, és jóval a kezdetek után játszódna. Akkor már se benzin, se konzervek. Jobban is szeretek fantáziából írni, mert az ilyen kötött témák egy kicsit visszafognak. Viszont mostanában egy klasszikusnak nevezhető fantasy körül forog minden szabad gondolatom, ami nem holnap lesz kész, még csak nyolcvan oldalnál tartok. Utána pedig egy Silent Hill-t idéző írás van tervben.

Bloggal kapcsolatban egy kérdés, így a végére. Van lehetőség rejtett közzétételre? Egy hétfői napon tenném ki, és aznap nem lesz időm szerkeszteni, viszont ha egy nappal előtte ezt megteszem, már csap publikusra kellene állítanom. Gameren volt ilyen lehetőség, ez praktikus, mert így külső szemlélőként is látni lehet, hogy milyen formában jelenik majd meg.
#50
#49: Iagzából (külső szemlélőként amit most mesélek beteges lehet) de már most úgy építettem fel az egész életem, hogy ne nagyon függjek mástól.
Persze normális keretek között ez a jelen helyzetemben kivitelezhetetlen, de szoktunk befőtteket elrakni a pincébe (bár nem jön ki olcsóbban mintha megvennénk) és szoktunk növényt termeszteni itt. Sőt, nekem kifejezetten megnyugtató hobbi.
És hogy ne legyen egyszerű, áttértem a magról szaporításra mert nekem a palántavásárlás olyan snassz. :D
Ezek mellett szeretem az egzotikusabb dolgokat is és imádok velük kísérletezni.
Lugaspaprika pl ami marha jól is néz ki amellett hogy ritkán látni.
Nem vagyok kertész, nem is tervezem csak hobbi szinten viszont itt is próbálom a minél önfenntartóbb megoldásokat kivitelezni.

Egy példa: Úgyis kell füvet nyírnom, akkor meg már az összegyűjtött és levágott gazt miért ne használjam fel mulcsozásra? Így sokkal ritkábban kell a növények körül gazolnom nem beszélve arról hogy a mulcs felfogja a reggeli párát így kevesebbet kell öntözni. Helyként szolgál olyan apró állatoknak amik még apróbb állatokat, kártevőket zabálnak és alatta pedig előszeretettel mozognak a giliszták, akik piszok jól trágyáznak. A vegyszerek nálam tabu, azt is házilag készítem (pontosabban próbálom). :D

A 28 nappal később óta (emlékszünk a madár csőréről szembe cseppent vérre) engem is piszkosul zavar hogy a fertőzést ezen a módon semmibe veszik. Szerintem a vér sokkal veszélyesebb mint a testnedvek, de ha az írók ilyenek akkor hát ilyenek :D
Ui:szívesen olvasnám majd az írásodat.
#49
Szóval a lassú zombik, már "Kirkman világa"? Na jó legyen.

Ezen sokat agyaltam régen. Természetesen mindig a klasszikusan csoszogó lényeket vettem számításba. Iskolatársaimat szoktam is kérdezgetni, hogy ők mit tennének, ha ilyesmi történne. Többnyire csak banális válaszokat kaptam, ahogy akkoriban a korosztályomtól várható volt. Viszont már tizenéve, mióta felfedeztem magamnak a Resident Evil szériát, van egy sztorim, amit többször is újrakezdtem. Első néhány verzió rövid volt, és nagyon amatőr. Nagy kedvenceimből visszaköszönő elemekkel, mint az ingyen bevásárlás (28 Days Later), vagy menedék a helyi szupermarketben (Dawn of the Dead). A konvoj ötlete is csábított a RE: Extinction filmből, de arról majd később. Ezekből máig merítek. Hol nagyobb, hol kisebb hangsúllyal mint régen. Amiért érdekes, amiért így kezdtem az egész hozzászólást, az az, hogy mindent próbálok a lehető legreálisabban ábrázolni. A helyszíneket, szereplőket, akik a saját ismerőseim/rokonaim. A reakciókat, viszonyulásokat a legkülönbözőbb helyzetekhez. Milyen, amikor először kell fegyvert használnunk, még ha csak egy mozgó hulla ellen is. Vagy később, amikor már élők ellen. Azért, mert rólunk szól ez a történet, mert egyfajta forgatókönyv arra az esetre, hogy én/mi mit is tennénk ilyen helyzetben.

Eleve jobban preferálom a kicsi, de megbízható csapatot, mert lapítós típus vagyok. Olyan emberekkel, akiket ismerek, és nagyjából ismerem a motivációikat, képességeiket. Így aztán a terv szerint összegyűjtöm a családot, hogy itthon, rejtőzködjünk. Azért nálam, mert egyedül én élek kertes házban, ami ideálisabbnak tűnik, mint egy panellakás, amit bár jól lehetne védeni, de egyúttal csapdába is szorulnál, nem beszélve a hideg évszakok fűtésproblémáiról. Egyedüli olyan szereplők közé tartozik a szomszédom, akihez rokoni szálak nem fűznek. Egyik legmegbízhatóbb ismerősöm, és nem mellesleg ezermester. Szóval amíg tart a vihar előtti csend, felkészülünk. Rendbe hozzuk az itthon található bozótvágót, fejszéket, miegymást. Van egy kukrim, és egy igazi katanám, bár a sztori írásakor, az utóbbi még nem volt. Illetve tartanék is tőle, hogy használjam. Egy kukri azért minden szempontból praktikusabb, és nem igényel olyan tudást a használatot illetően. Jól csapj oda vele, oszt' kész. Illetve alkotunk pár új fegyvert abból, ami rendelkezésre áll. Például már most is van egy nagyon strapabíró, baseballütőre emlékeztető asztallábam, amibe jókora csavarokat hajtottam. Kész a szöges ütő. Továbbá megerősítjük a kapukat, ablakokat. Én nem hiszem el azt a filmes klisét, hogy a jól beszögelt ablakot betörik, mint a sz*rt. Ha jóféle faanyagot használsz, és csavart, akkor nem fogja gyufaszálmódjára áttörni. Egyébként is ez csak óvintézkedés lenne, ha észrevétlen maradsz, nincs rá szükség. Onnantól meg csak arra jó, hogy időt nyerj, és mégse özönlenek minden nyíláson. Bár egyébként sem a legalkalmasabb ingatlan ilyen esetre, mégis ragaszkodik az ember a sajáthoz. Ahhoz, ami ismerős. Lennének ötleteim nekem is, mindig felmérem az épületeket, amerre járok. Ám egyrészt ha túl korán mész elfoglalni, még megb*sznak érte, ha későn, már foglalt is lehet akár. Meg ott azért jobban szem előtt vagy, mint egy házban a sok közül, illetve ki kell ismerned. Minél nagyobb, annál inkább.
Még mindig tart a vihar előtti csend. Spórolásból bevásárlást tartunk, és a lehető legtöbb tartalékot felhalmozzuk, meg néhány extra fejszét, és feszítővasat, bármit ami hasznosítható. Na most ez a történetben zökkenőmentesen alakult, de az idei covid mizéria megmutatta, hogy ez sem lenne ilyen egyszerű, hacsak nem kockáztatjuk meg előre a tartalékolást, már az első hírfoszlányok hallatán. Akkor bevásárolhattam volna előre a miami-i arcevő esetnél is potyára. Ki látja ezt előre?
Így viszont, míg a képzeletemben feltöltött készletek fogadtak, idézve a 28-film hangulatát, addig a valóságban, lehet hogy már leürült polcokkal zárna be végleg a szupermarket. És bár van belőle 4 is a városban, meg a kisboltok, nem vennék rá mérget, hogy a többiben más helyzet fogadna.

Szóval, meginvitáltam a szomszédot. Ő hozza az anyját meg a nővérét, elmegyünk a gyerekeiért a 10km-re lévő faluba, akiket követ a volt felesége is, így a végére 17-en leszünk a "kis csapatban". Bár hét szoba van, abból 3 nyári kivitelezés, egy pedig csak gázzal fűthető, melynek az ellátása a fűtésszezonra bőven megszűnik, így télen három helyiségen kell osztoznunk, hogy élvezhessük a központi fatüzelés csodáit. Még egy dupla csövű sörétest is tudunk szerezni a szomszédnak hála. (Később persze lesz más is. Elhagyatott határvárosból, egy katonai blokádból szerzünk fegyvert.) A kültéri padláslépcső tetején őrhelyet hozunk létre. Ennek lényegében azért van jelentősége, hogy megfigyelhessük a két bejárati kaput, mert a telek, utcától utcáig tart, így mindkét végéről fenyeget a támadás veszélye. Ha pedig csak egy pillanatra megzörren valamelyik kapu, az őrszem máris figyelmeztet. Arra mindenképp jó ez a módszer, hogy a kezdeti káoszt átvészeljük, míg a város vad zsivaja fokozatosan elhal, és át nem veszi a fülsiketítő némaság, és kétségbeejtő nyugalom.
Ezután persze jönnek az árnyaltabb problémák. Hosszútávon ez a fajta bezártság senkinek nem tesz jót mentálisan, ami meg is mutatkozik. Van akinél különösen. Erre kicsit rárepülök a sztoriban. A készletek is rohamosan fogynak ennyi embernél. Termesztés kizárva. Egyrészt a kertre rálátni, és zajjal járna a földművelés, másrészt nincs üvegtetős beltér, mint a te esetedben. Kereshetnénk erre alkalmas helyet, ahogy a Days Gone-ban is egy különálló, elhatárolt farmot üzemel az Iron Mike's Camp. Viszont nem szívesen hagyjuk el a biztonságot nyújtó menedéket, különösen nem naponta. Minden alkalommal jobban fenyegetne az a veszély, hogy eláruljuk magunkat. Ezért aztán elindul az ingyen bevásárlás hadművelet. Ahhoz csak egyszer-egyszer kell útra kelni. Elkötünk, a valóságban egy mindig ugyanott parkoló kisbuszt, hogy átalakítsuk. Valamelyik helyi vaskereskedésből összeszedjük a hozzávalókat, és gallytörőt, meg rácsokat gyártunk rá. Kiszedjük a hátsó néhány ülést, ahova az ellátmányt dobálhatjuk, majd betörünk az egyik szupermarketbe. A legközelebbibe, ami kb. 5-700 méterre van a házunktól. Igaz, ezzel még nagyobb zajt csapunk, de mégsem otthon. Hazafelé pedig mindig teszünk néhány kört. Ez fontos, mert így kiürítjük az utcát, elcsaljuk az utolsó kószálót is egy másik irányba. Ha nem látják a csoszogók, hova mentünk be, nem is fognak keresni. Bár ilyenkor pár napig mindig hemzsegnek a környéken.
A legtöbb zombis témában soha nincs tél. Feltűnt? A TWD rendre kihagyta, holott évek teltek el a történet szerint. Én viszont beleírtam az enyémbe, ahol az is kiderült, hogy ilyenkor csontra fagynak. Élő ember is megfagyna, ha néhány vékony ruhában telelne az utcán. Hát még a zombi, aminek működő vérkeringése sincs. Így a tél nagyrészt eseménytelenül telik. Ilyennel egyedül csak a WWZ könyvben találkoztam (talán én is onnan vette, csak már nem emlékszem rá). Örülök is, hogy végre szerepeltették a TWD-ben ezt az elemet. Persze ezt is úgy mutatták be, mintha először lenne tél az eltelt évek alatt, és túlkomplikálták, mert nem elég a kegyetlen évszak maga, az ellenséges csoportok, még rohadt nagy hóvihar is kell, hogy még magatehetetlenebbnek tűnjenek az amúgy is egyre bénább karakterek. Ez a hóvihar dolog olyan klisé volt, mint, amikor szellemkastélyban vagy, akkor tuti villámlania kell.

Tudom, hogy az én megoldásom örökké nem fenntartható, hiszen előbb-utóbb lebuknánk, vagy történne valami. Ami meg is történik. Ekkor jó darabig nem találjuk a helyünket. Itt jön a képbe a RE: Extinciton konvoja. Egy ideig a maradjunk mozgásban taktikához folyamodunk. Céltalan kolbászolás. Ha a bezártság a mentális egészségünkre volt rossz hatással, akkor az utazás a fizikai egészségünkre lesz káros. Ilyen módon ugyanis könnyebben ütközünk akadályba. Más csoportok, és egy komolyabb szintű kiszolgáltatottság. Elkezdünk fogyatkozni. Nincs is túl szép befejezése a történetnek, a módszereim nem hatékonyak, de amúgy sem hiszek ezekben túlzottan. Egy ilyen eseménynél kétféle forgatókönyvet tudnék elképzelni, ha nem vesszük alapul harmadiknak Brooks WWZ könyvét, ahol ugye legyőzik ezt a dolgot. Törekedni, hogy minél tovább túléld, de attól még a helyzet kilátástalan marad az örökös veszély miatt, vagy kihúzni néhány évig, évtizedig(?). Hiszen, ha egy zombi teljesen elrohad, már ha elrohad, akkor a csupasz csontváz nem képes mozgásra. Addig meg elketyegsz nomád életmódon valahogy. Bár az ember még ott marad tényezőnek, de az onnantól már nem igazán zombitematikájú. A mi vesztünk is ls leginkább az volt, hogy a végére már nagyban toltuk, rossz döntéseket hoztunk. Tartálykocsis kamion a dízelnek, BTR-80, amolyan úttörő/védekező járműnek, dobozos kisteherautó az út során gyűjtött ellátmánynak, lakóautó. Ez már nem éppen meglapulós taktika. Bár végül találtunk egy végcélt, ahova el akartunk jutni, nem minden úgy megy, ahogy eltervezzük.

Persze néhány változó azért lenne ilyen esetben. Mert mesésen elképzeljük a kis terveinket, de például a te kiszemelt bázisoddal is megelőzhet valaki, vagy mégsem bizonyul valamiért olyan jó helynek, ahogy gondolod. Termeszteni is kell valamiből, mi például már palántaként szoktuk venni a paradicsomot, paprikát. Magról felnevelni, azért más tapasztalat, mint a kész palántát növeszteni, később hónaljazni (kacsolás). Persze ha meglátogatsz egy kertészetet, biztos találsz ott mindent, ami kelleni fog, de valahogy el is kell indulni vele. Vagy a már említett, üres szupermarket képe az én esetemben, de így 6-7 év távlatából, mióta utoljára írtam a forgatókönyvet, már lenne jó pár szituáció, amit másképp ábrázolnék. Például a szülővárosomban, soha nem találkozunk senkivel. Többség lelécelt, evakuálták, elbújt otthon, és később patkolt el, akármi. Pedig simán lehet egy, a környékiekből összevergődött csoport, akik elfoglalják az ipari parkot, és nem tetszik nekik, hogy más is fosztogatja az élelmiszerboltokat. Meg amúgy is találékony nép a magyar. Van tégla, van ragasztóanyag, olyan ideális bunkereket húznának fel, vagy falakat, komplett városrészek köré, hogy a zombócok csak lesnek.
Aztán ugye nem tudhatod, a valóságban melyik változata lehetne a zombifikálódásnak. A Kirkman-féle, ahol mindenképp életre kelsz, függetlenül a halál módjától, vagy csak a harapással terjed. Esetleg az is elég, ha szemedbe, vagy szádba fröccsen a kiontott agyvelő? Utóbbiról valahogy mindig megfeledkeznek. Mert aztán mászkálhatunk gázmaszkokban, arcvédő plexiben, vagy bukósisakban. Mondjuk TWD-ben ez se számít, mert sokszor ugyanazzal a késsel/nyílvesszővel vadásznak, amivel előtte már kibeleztek egy holtat. Jó, persze megmossák, de na. Én még az ételhez se mernék nyúlni, zombigyilok után, ha nem sikáltam le a kezem legalább kétszer. Szóval, ha ilyen apróságokon is bukhat a dolog, akkor nem mindegy.
#48
Először is társaságot keresnèk.
Semmikèppen sem zárkóznèk el, hiszen az egyedüllètbe lassan bele lehet őrülni.
Nem hinnèm hogy az emberek elhagynák a városokat.
Ha megmaradtak èpületek akkor mèg hasznalhatók, a tèl ellen jól jönnek.
Èpítèshez is lenne rengeteg anyag.
Aztán minèl gyorsabban felállítani a rendfenntartó, orvosi, èpítő, kutató, anyagbeszerző ès vezető csoportokat. Minèl hamarabb megelőzni a káoszt ès az állati szintre süllyedèst.
Víz, èlelem, gyógyszerek, szállás első helyen.
Aztán alakulna.
Kb ilyesmiket csinálnèk ès gondolkodnèk a hova továbbon.
#47
#46: Golyó. Ha kell viszont akkor rács mögött rohadtsz jó sokáig.
A "rendőrség" pont azért nem engyenlő a katonasággal. Nem egy rendőr államot építenék.
#46
#43: Nézd meg Észak-Koreát... Pont az ami a cikk címe. Felső vezér, katonaság, alattvalók... Semmit sem tudsz tenni, az csinálod amit mondanak. ;) Esküdtszék ? Golyó vagy kötél, esetleg életed végéig munka tábor.
#45
A bíróságon az esküdtszék, véletlenszerűen egy ítélethozatalra kiválasztott, átlag emberekeből álló csoport lenne.
#44
#43: Kihagytam hogy kerítés építéséhez, természetesen a drót kerítés lenne a legmegfelelőbb. Szóval nagyrészt abból állna a falam.
#43
Halásztelekre mennék. Sok a kertes ház, amelyek gyakorlatilag egybe vannak építve, és csak szűk utcák vezetnek arra. Ezeket az utcákat lezárnám, kocsikkal teherautókkal. Így gyakorlatilag több utcányi, rengeteg épülettel teli kolóniám lenne. Hátunk mögött ráadásul csak erdő van. Igaz a főút nincs messze tőle, szóval idegenek könnyedén ránk találhatnak. Ez az egyetlen ami miatt rizikós. De szerintem élhető lehetne. Egy idő után falat is építenék, az erdőből kitermelt fából, és a helyi boltokból lopott anyagokból.(tégla, fémlemez stb) Nagy bevásárló központok is vannak a közelben(Tesco Spar Aldi, ochan) biztos akadna sok minden.
Egyébként meg hat feladatakőre lenne az embereknek.
1: A fegyveres őrzés. Ők lennének a katonaság. Éjjel nappal a kijáratot őriznék. És ők is mennének, kutatni a nagyvilágba.
2: Gazdálkodás, termesztés.
Mivel rengeteg kert van, és/vagy udvarok és nem használt utak, ott lehetne a mezőgazdaságot üzemeltetni. Plusz az üresen álló házakban is lehetnek termeszteni, vagy állatokat tartani. Ezért rengeteg feladat lenne e-szegmensben. Aztán persze a az élelmiszer eldolgozása, a főzés és az elosztás is. A takarítás, a mosás stb.
3: Karbantartás: A kerítés építése, a házak az utak a kocsik, és fegyerek karbantartása, és készítése.
4: Rendőrség, bíróság. Kellene a védelem az emberek között is, a falon belül. Ugyan hiszek benne, hogy egy ilyen helyzetben, a nép talán másképp viselkedne egymással. Hiszen tudnák, az ellenséges már kívül van. Mindenesetre ha sok idegen ember kerülne egy helyre, ezért a jogi védelem elengedhetetlen kellene hogy legyen. Nem beszélve az új jövevények megfigyeléséről. Bűnösök elitéléséről stb. Természetesen ezt igen messze tartanám a katonaságtól.
5: Orvoslás, gyógyszerellátás.
Ez csak pár ember, de annál fontosabb.
6: Vadászat, horgászat gyüjtőgetés.
Daryl Dixon-ok jelentkezését várjuk!

Nálam mindenki szabadon választhatna, hogy melyik szegmensben akár dolgozni. Persze lehetnek olyan emberek is, aki mindegyikben aktív szeretne lenni. Viszont a lövészgyakorlat, és az önvédelmi oktatás az kötelező lenne.
Ennyit találtam ki.
#42
#40: Pont ez az. Ne szerencse kelljen.
Egy egész nagy kosaras bevásárlást a hipermarketben lerendezek 10 perc alatt.
Miért? Mert céltudatosan megyek vásárolni.
Tudom mit akarok venni és mennyit. Sőt ha van egy kis időm, akkor még rendszerezem is mit hol találok. Nem amiatt, hogy perfekt legyek hanem amiatt hogy gyors. A mai világban ebben van az erő.
Ha tudom azt, hogy a felépített kerítésemhez hozzá tudok rakni többször annyit, akkor nincs gond.
De ha belegondolok abba, hogy ott kell hagynom veszni és újra kezdeni (akár pár métert is) akkor az őrületbe tud kergetni.
Ezért is mondom, hogy nem szerencse kell hozzá hanem tervezés és meggondoltság. :)
#41
#39: Igazából nevekre és pontos helyekre nem emlékszem mert nem érdekel (nem tiszteletlenségből) de egyszer el kezdtem olvasni a Bibliát. Unalmamban.
Ismétlem magam, ha nem egyezik egy név vagy hely akkor elnézést azoktól, akiknek ez fontos.
Szóval volt az elején Káin, aki megölte a testvérét. Féltékenységből, ha jól emlékszem. Aztán elment valami másik városba (faluba? talán) és ott amikor szállást adtak neki, akkor jött a csőcselék, (férfiak) hogy ki az újdonsült jövevény, adjátok ki hadd háljunk vele. Ekkor elhűltem kicsit.
Aztán azt hiszem nem sokkal jött az a tűzeső vagy mi, ami miatt egy család felmenekült a hegyekbe de el lett mondva nekik, hogy soha ne nézzenek vissza. Erre az asszony visszanézett és sóbálvánnyá változott. Ezzel még nem is volt gond, mert valamennyire rémlett ez a mese, de amikor folyamatosan boroztatta a két lány az apjukat és úgy dugatták magukat vele, akkor azért az már kicsapta a biztosítékot.
Persze lehet nem ilyen nyersen volt megfogalmazva, de a lényeg ez volt.
Nem tudom milyen verziót kaptam, de tuti hogy bibliának vacak volt.

Egyébként tisztelem őket.
Jehova tanúi folyamatos vendégek voltak nálam és bár az elején kijelentettem nekik, hogy nem fognak megtéríteni és ha agresszív módon akarják rám tukmálni a mondanivalójukat akkor elküldöm őket, ezzel szemben míg beszélgetünk és tapasztalatot cserélünk, történeteket mesélünk, addig szívesen látott vendégek nálam akár addig míg behúzódnak egy zápor elől is, ha ráérek.
#40
#34: Pedig ha nő a népesség, muszáj leszel költözni. Ha szerencséd van elég bővíteni, de szerintem a költözés valószínűbb. Nagy területet kevés emberrel nem tudsz hatékonyan védeni. Gyere el jövőre élő Falloutra, megmutatom mire gondolok :D
Az egyszerű csapdák normál emberek ellen sajnos csak egyszer hatékonyak.
Járművek : a munkagépekbe pár év után nem lesz üzemanyag. Ha nem fogy el, megromlik.
A szakkönyves gyűjtemény nem hülyeség, erre mondjuk nem is gondoltam.
A fegyver sajnos nem szereted/nem szereted dolog. Kell és kész.
#39
#37: Sorry ezt lehagytam: tehát mint kulturális téma szeretem nem mint vallási tan
#38
#37: Szerintem félre értetted amit mondani akartam, egyrészt egyáltalán nincs így, másrészt meg ahogy írtam akadémista szemszögből érdemes kultúrálódni róla. Ahhoz nemkell egyetértened a vallási történetekkel vagy tanokkal, hogy érdekesnek találd és olvass róla. Ha neked így jön le az Ószövetség vagy amblokk az egész zsidó vallás az rendben van attólmeg kulturális szempontból lehet szeretni és tanulmányozni és tisztában lenni vele, müvészet történetet is az aktuális vallási irányzattal együtt lehet csak jól értelmezni
#36
#35: Témától teljesen függetlenül érdemes azért át olvasgatni, a különböző vallási nézőpontokat, akadémista oldalról nagyon érdekesek, és annyira része a mindennapjainknak, hogy jó vele tisztában lenni. Én pl a zsidó vallást nagyon megszerettem annak ellenére, hogy nem azonosulok egyik hittel sem
#35
#30: Ebbe a zsidó dologba nem mennék bele több ok miatt.
Egyrészt nem hiszek istenben másrészt pedig nem vagyok otthon semmilyen vallási dologban. Se szokásokban, se pedig azok "törvényeiben". Viszont, az az egy biztos, hogy tényleg egy "közös alap" kellene.
Elmondhatnám, hogy gondolom én de ennek is egy külön bejegyzést szeretnék majd szentelni, szóval ha nem haragszol....
#34
#22: Engedd meg, hogy darabokban válaszoljak! :)

"csak egy család számára túl nagy" Persze, tisztában vagyok vele de rómát sem egy nap alatt. Engem a hideg kirázna a tudattól, hogy szépen felépítünk pár hét vagy hónap alatt valamit, amit aztán azért kell elhagyni vagy lecserélni, mert kinőttük.

"Közben valamilyen gépjárművel rohangálnék a szomszéd városokba, szedni össze amit lehet." Persze, egyértelműen én is de talán alapból olyat választanék, ahol már ezeket nem kell beszerezni. Pont ma voltam egy konzervüzemben és azt kell mondjam, hogy láttam már termelést de ezt a fajta felraktározást még én is csak mosolyogva néztem. Kukorica, Borsó, Lecsó (imádom a lecsót :P) és még rengeteg minden. Nem beszélve a vegyi anyagokról, savanyítókról amik később szintén jól jöhetnek. Ha pedig távolabbra megyek, akkor ugye itt olyan munkagépek vannak, amik nagyban megkönnyíthetik a dolgomat az építkezéstől egy esetleges menekülésig.

"Az épület védelmét nagyrészt csapdákkal oldanám meg (minél egyszerűbb, annál jobb)" Ezzel én is így vagyok. Minél kevesebb energiát, erőforrást igényeljen. Drótkerítés és kihegyezett karók nagyban segítenének, de akár egy fél méteres árok is sokat. Lehetne fokozni én külön bejegyzést szentelnék erre, ha nem haragszol :D

"Közben kútásás, öntöző, tűzoltó rendszer kiépítése. Itt használnék először elektromosságot," Ennek is egy teljes blogot szánok. Igazából én nem vagyok egy polihisztor, de képes vagyok feltalálni magam és teljesen más szakmában kamatoztatni azt, amit az egyikben megtanultam. Értem itt ez alatt, hogy ha tudod hogy a gipszkartont miért nem egymás mellé hanem kötésbe teszed, akkor a lényeget tudod hasznosítani OSB, polisztirol, bádog és minden más területen. Itt számomra a hogyan lenne a feladvány, amire magától nem igen jön rá az ember, tehát szakkönyvekre, szerelési útmutatókra lenne szükségem amiket letöltenék, megkeresnék addig míg még lehet.

A fegyverek nem vonzanak és nem látok bennük akkora potenciált, mint amekkora jelentőséget szoktak tulajdonítani nekik. Talán tévedek és amiatt amiért nem használom, azért nem érzem lényegesnek, de tudom hogy mindenképp szükségem lenne rá.
#33
#10: Fogok írni az "emberi tényezőkről" és a rendszerről is, csak később.
Egyébként igen komoly, ha nem a legkomolyabb egy ilyen helyzetben döntéseket hozni. Volt olyan TWD rész ami pont emiatt tetszett, mert igazából itt a meggondolatlan embereket nem lehet ennyivel elintézni, hogy ejnyebejnye mert ugye egy rossz döntés egy egész "populációt" veszélyeztetne.
Most jelen pillanatban még azt sem tudom, hogy mekkora csoport amit be mernék vállalni. Persze a családom biztos, de aztán ahogy rendeződnek a dolgok gondolni kell a gyerekek játszópajtásaira, későbbiekben társaira stb. Nehéz dolog lenne, de gondolom folyamatosan kellene felépíteni.