Resident Evil 3: Nemesis

Nem célom szakszerűnek lenni, így lehetnek pontatlanságok. Mások meggyőzése sem érdekem. A gondolataimat, élményeimet szeretném megosztani róla, mert hiányzik, hogy másokét nem olvashatom/nézhetem hasonló blog, vagy videó formájában.

Kommentek

#8
YanezModerátor
#7: Azt hittem az lesz a kommented vége, hogy a RE, az öngyújtó, és végül így lett belőled kemény dohányos.
#7
Annak idején, megboldogult fiatalkorom elején, kinőve a "sárga kazetták" által nyújtott élményeket, egy haverom eladott nekem egy "kicsippelt" PS-t. Járt hozzá néhány játék is, Tekken 3, Need For Speed, MediEvil... és egy Resident Evil. Ez a pár játék (túlzás nélkül) évekre való szórakozást nyújtott, és ma is jó visszagondolni rájuk. Meghatározó volt mindegyikük, köztük a RE is. Néha, évente talán egyszer, felvillan egy emlék, amiben egy öngyújtónak volt szerepe. Már nem emlékszem, mire kellett használni, de valamiért, ha a Resident Evilre gondolok, ez az öngyújtó ugrik be. És mindig elhatározom, hogy utánanézek, melyik RE volt az, akkor, ott... aztán az emlék ahogy jön, el is illan, és én soha nem néztem utána, melyik RE volt. Soha nem tudtam végigjátszani, mert a "kicsippelt" géphez nem volt memory card, így mindig csak addig tudtam-tudtunk játszani, amíg ki nem akart gyulladni a PS. (A Tekkent például mindig úgy kezdtük, hogy unlockoltuk a karaktereket, utána kezdődhetett csak a haverok közti mérkőzés...)
De ha a Resident Evilre gondolok, ez a játék ugrik be, és a fiatalságom... és az öngyújtó. És most, ahogy néztem a képeket itt a blogodban, megint tolulnak az emlékek... azt hiszem (nem biztos), hogy ez volt az. Lehet, hogy az eltelt X évben már összemosódnak a máshol, máskor látott képek, de most, ebben a pillanatban érzem, hogy ez volt az.
Jó volt az írás, és köszönet a képekért... most már tényleg utána kell(ene) néznem, hogy valóban ez volt-e. De a nosztalgián, az emlékeken ez már úgysem változtat.
#6
#5: Elképzelni sem tudod, hogy milyen jól esik a véleményed. Sokáig haboztam, hogy egyáltalán publikáljam-e. Az írás legalább másfél hónapja megszületett, aztán sokáig halasztgattam. Úgy voltam vele, hogy már kivárom a bűvös szeptemberi napot. Viszont továbbra is kételkedtem. Többször felmerült bennem, hogy talán nem kéne kirakni. Még az utolsó percben is, mielőtt elkezdtem blogba szerkeszteni.
Ritkán osztom meg az írásaimat, na.
Elbizonytalanított kicsit, hogy ma hajnalig senki nem szólt hozzá. Biztos túl hosszú, vagy ennyire borzalmas lett. Netán már senkit nem érdekel a RE3. Végül betudtam annak, hogy 5 oldalnyi szövegről van szó, amit a legrosszabbkor, hétfő éjjel blogoltam. Gondoltam majd hétvégén több ideje lesz az olvasni vágyóknak.

Nem is sejtettem, hogy rajtam kívül más is megélte hasonlóan ezt az egészet. Azt hittem csak nekem van ilyen agymenésem (meg Ink Ribbonnak).
A videósokra pedig ránézek, köszönöm.
#5
Sokat gondolkodtam életemben, hogy nekem mit is jelent(et) a klasszikus Re széria, mint játék és az a hangulat és, hogy hogy önthetném ezt szavakba. De pár tétova kísérleten kívül egy-egy Re cikk alatt többre nem futotta. Nem úgy, mint neked kedves író. Remek írás! Ennél jobban ezt talán nem is lehet átadni, ahogy az akkori-mások számára talán semmitmondó személyes kis dolgaidat-körülményeit társítod az akkori önmagadhoz, mikor ezzel a játékkal töltötted az időt. Ez a megfejtése annak, hogy hogy lehet legjobban átadni mit is jelent egy adott embernek egy adott játék, főleg mikor egy ilyen klasszikus játékról van szó, mint a Re3 Nemesis. Az külön vicces volt, ahogy a fantáziálásaidról írtál, a képzelgéseidről, hogy egy adott helyszínt a valóságból elképzelsz, mint lehetséges Re "pályaszakasz", vagy ilyesmi. Lol Ez márcsak azért is vicces, mert rohadtul magamra ismertem ebben, ugyanis én szintén ugyanezt tettem nem egyszer életem bizonyos pillanataiban és töredelmesen bevallom, hogy még manapság is néha be-bevillan egy-egy ilyen gondolat, de sajnos egyre ritkábban. És nekem is megvan az a bizonyos Residentes pajtim, akivel nem egyszer egyszerre méltattunk, vagy épp egyszerre szörnyűlködtünk egy egy Resi részen, az utóbbi inkább az újabb részek kapcsán fordult elő. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy valaha is olvasok még egy ilyen őszinte olvasmányt a klasszik Re témában és mint ember ilyen mértékben tudok majd azonosulni vele. És remekül rátapintottál arra is, hogy mindenkinek, legalábbis a többségnek, akinek valaha is volt dolga a széria valamelyik részével, vagy akár mindel, az a rész a kedvenc és jelenti az esszenciális Re fillinget, amelyikben először megismerkedett ezzel a világgal. Nekem ez a második rész, de az elvitathatatlan, hogy atmoszféra teremtésben, amit ebből a Racoon City nevezetű városkából kihoztak, mindezt ps1-en, nemcsak a Re trilógiában, de az egész ps1 korszakban a legjobb, legszínesebb, legrészletessebb, és leghangulatossabb helyszínét sikerült megteremteni a Re3 Nemesis képében.
És szerencsére, ha Magyarországon nem is, de azért a külföldi YouTuberek közül még van egy pár, aki rendszeresen foglakozik a témával azokon kívül is, akiket te is írtál pl. Let's talk Resident Evil, Residence of Evil, vagy a kedvencem Bawkbasoup, ő például relatív rendszeresen tólja végig a klasszik részeket.
#4
#3: Az új részről nem sokat írok. Két félmondat erejéig említem meg: Egyszer egy kimaradt pályaszakasz kapcsán, amiről gondolom már úgyis tudsz. Illetve az alternatív nézetről szólok, amivel egy modder próbálkozott.
Ezt három képpel illusztráltam a játék legelejéből.
Az eredeti alkotást sem spoilerezem el, hacsak a képek és a helyszínek felsorolása nem számít. Úgy mondanám, hogy az írás 20%-ban szól a játékról, akkor is inkább csak a technikai oldalra térek ki.
#3
YanezModerátor
#2: Én is szívesen olvasnám, mert látom, hogy nagyon igényes írás, de a felújított 3-ik rész még jóval odébb van (a 2-ik is) és nem akarom ellőni a puskaport. Amúgyis előtte még vár rám a két Revelations rész. Szépen libasorban! :)
#2
#1: Ó, köszönöm.
#1
remekül írsz, jó volt olvasni.