Eastwood-retrospektív #3: A Jó, a Rossz és a Csúf filmkritika

Egy komplett eszményképet kíméletlenül leromboló halhatatlan mestermű.

Kommentek

#3
Minden idők legjobb filmje. Pont.
#2
#1: Szégyen, hogy ez a trilógia sem kapott egységes kiadást itthon. DVD-n csak az első két rész jött ki (igaz, azok is teljesen eltérő borítóval), A Jó, a Rossz és a Csúf már csak BD-re jutott el (a második epizóddal egyetemben), az Egy maréknyi dollárért viszont több, mint valószínű, sosem fog megjelenni arra a formátumra. Tudom, hogy sokan megköveznek, de nekem az újabb (mármint az RTL-es) szinkronnal az égvilágon semmi bajom. Úgy láttam először, úgy lett örök kedvenc, és nekem már fura nem azokkal a hangokkal nézni - az MGM-es verzió viszont egyenesen botrány. Mondjuk tavaly nyáron újra vetítették a mozik, Morricone emlékére, feliratosan, a plusz jelenetekkel együtt (amik tényleg nem sokat adnak hozzá az eredetihez, de szerintem nem rosszak), a szememben úgy sem vesztett semmit sem az értékéből.
#1
Vitán felül egy mestermű a film, ezért is fáj, hogy milyen mostohán bántak vele a jogtulajok, beleértve a hazai forgalmazót is! Nem elég, hogy az újabb, gyengébb minőségű szinkronnal adták ki, de ahhoz nem vették a fáradtságot, hogy kiegészítsék a hiányzó részeket. Az MGM is megtette a magáét, hogy képesek voltak az eredeti hangsávban lecserélni a pisztolylövések hangját valami gagyira, mert ők aztán biztos jobban tudják, hogy mi kell a filmbe, mint Leone! Az külön kár, hogy csak a hosszabb verzió elérhető, mert szerintem a legtöbb "új" jelenet nem sokat tesz hozzá a filmhez, sőt némely esetben inkább elvesz belőle.