Death Stranding ajánló

Guess who's back, back again...
  • Írta: Necreon

Kommentek

#30
#29: "Inkább kell egy bizonyos érzelmi érettség hozzá és állapot is."

Emiatt megosztó, mert az emberek különböznek.

Ne tévesszen meg, hogy manapság pejoratív felhangot kapott a szó, és ha valami megosztó, akkor már rossz is, mert nem így van. Jó dolog is lehet megosztó, mert az emberek hozzáállása különböző, emiatt megoszlanak a véleményeik.
#29
Én most lestem rá, nekem 64,5 óra volt.
Nem maxolva, de nem is szaladva. Elég sok küldetést megcsináltam pluszba és nem igazán használtam járműveket. Jobb szerettem a saját lábamon menni előre, inkább ezeket a lebegő szarokat húztam magam után :D
Szerintem is nagyszerű játék és tényleg magával tudja ragadni az embert. Mondjuk nekem mindig egy két lábon járó Euro Truck Simulator jut eszembe róla, jó történettel. Bár, azt is szerettem, szóval azt hiszem ezért nem idegenkedek ettől sem. Tény, hogy nem mindenkinek jön be, de szerintem a megosztó jelző nem megfelelő rá. Inkább kell egy bizonyos érzelmi érettség hozzá és állapot is.
#28
#26: Ne is mond. Nem hittem volna, hogy segíteni ilyen jó érzés lesz. Nem is az tetszik, hogy felépítek egy utat, aztán több ezer lájk fogad, hanem mikor elkezdem, de nincs anyagom befejezni, következő játékindításkor pedig kapom az üzenetet, hogy mások kipótolták és így elkészült.

Meglepően nagy élmény, hogy közösen könyebbé tesszük egymás számára a játékot, és haladunk, építünk. Pontosan azt csináljuk, amiről a játék szól, de nem azért, mert rákényszerít, hanem mert élmény. Nagyon ügyesen vezet rá a játék a mondanivalójára, bár azt is elhiszem, hogy ehhez fogékonynak kell lenni, úgyhogy meg tudom érteni, hogy annak idején miért voltak olyan megosztóak a tesztek.

A Low Roarra meg azóta csúnyán rákaptam :)
#27
#26: Oh és ezekben a "szünetekben" levelezés formájában gazdagodik a sztori, történelem, és rengeteg infó lesz bennük ami nem feltétlenül tűnhet fontosnak, de 30 órával később a fő sztori használja majd az infót, feltételezve hogy elolvastad korábban ezt vagy azt a levelet. Ezeket nem tudod véletlenül nem megkapni, szóval nyugi :). Viszont ahogy az ajánlóban említettem, olvasni szeretni kell ehhez a játékhoz.
#26
#25: Ebben a 100 órában az van hogy kiépítsd a teljes úthálózatot és szinte minden állomást maxolj (a kezdő térkép nem az egyetlen, van egy másik jóval nagyobb is). Nem a sztori befejezéséhez kell hanem ahhoz amit írtál, hogy szeretnél csinálni. HowLongToBeat megmondja hogy sietve mennyi, de nem érdemes sietni. Óriási lyukak vannak a történetmesélés adagolásában, tempójában, szóval ritkán érzed majd hogy na most nagyon menni kell előre, hogy ne törjön meg a lendület. Akkor viszont érdemes nem megállni :).
#25
#24: Igen, azt a memóriachipet már én is feloldottam, ami leírta, hogy egy izlandi utazás során hallotta a zenekart, és már ott eldöntötte, hogy beteszi a dalaikat egy játékába. Legalábbis azt hiszem, ott olvastam, de lehet, hogy neten, kicsit már összemosódnak az apróságok :)

A két órás jelenetsor nem lep meg, sokat olvastam anno arról, hogy a Metal Geart is tele rakta velük, bár sosem játszottam egyikkel sem, úgyhogy nem tudom ez jó vagy rossz dolog volt-e.

A 100 óra elég masszívnak hangzik, őszintén szólva fogalmam sincs milyen történetalapú játékba raktam utoljára annyi időt azért, mert élveztem. Talán a Witcher 3 lehetett. CP 2077-be is szerettem volna, de azt 40 óra után félbehagytam, most meg már inkább megvárom a DLC-ket, úgysem lenne rá időm.
#24
#23: A gyűjhető memory chipek között ott vannak az albumaik, Kojima megjegyzesével hogy a nagy sétás pillanatokat akkor kapta inspirációként amikor egy boltba besétálva meghallotta a Low Roar-t, szóval ez pontosan így van.

A sztori "vége" egy masszív 4 órás session amiből 2 óra cutscene, az már szinte egy egész estés film, szóval lesz mit belesűríteni. Ilyen tervekkel játszottam én is, készülj fel hogy 100 óra körül leszel. De hát ugye, a kitartásról szól, és azért jutalmaz..
#23
#22: Ó, oké :D

Hozzáteszem nem is sietek vele. Mióta használhatok járműveket, belevetettem magam abba, hogy mindenhol elérjem az öt csillagot, mert minden e-mailt, interjút meg egyebet fel akarok oldani, mivel érdekel.

Az elfelejtettem említeni, hogy a zene, a Low Roarral az élen csak tovább fokozza a hangulatot. Cseppet sem lepődnék meg, ha a zenekar dalai ihlették volna meg a játék bizonyos részeit. Néhol túlságosan passzol a hangulathoz, mintha direkt hozzá igazította volna Kojima a játékot.
#22
#21: Hát a történet szempontjából ez az intro még
#21
Azóta 17 órám van benne, és váó.

A játék úgy szól az emberi kapcsolatokról, hogy az fájóan reális. Biztos vagyok benne, hogy az egyéves korona bezárás miatt én is fogékonyabb vagyok a témára, viszont ahogy a játék sugallja, hogy mi a különbség a halálhullám utáni királis hálózat és az az előtti internet között, az nagyon ügyes.

Az Így jártam anyátokkalban volt egy rész, amikor Marshall megkérdezte, hogyan mondják azt szépen, hogy valaki önző. Az volt a válasz, hogy "független".
A DS szerint inkább ez az internet, a közösségi háló, ami a kapcsolatok illúziója mögé rejti a végtelen magányt.

A királis hálózat pedig kézzelfoghatóvá teszi a segítséget nekünk is, hiszen akkor jelennek meg más játékosok jelzései. Amilyen bugyutának tűnt ez anno, annyira jól működik. Piszkosul élvezem, hogy közösen építek fel egy utat másokkal, hogy csakis úgy kommunikálhatunk egymással, hogy ahhoz segítenünk kell. A játék rávezet arra, hogy légy jó, mert megéri.
És ez baromi klassz

Lehet én is írok róla egy blogot ha végigviszem, mert most még nagyon csapongok, és rengeteg morzsát nem láttam meg, plusz a főtörténet sem tudom hová fut ki. Bár van egy olyan érzésem, hogy a haramdik fejezetben (ott tartok), baromi sok időm elmegy még a prepperekkel.
#20
#19: Azt tartom, hogy írok majd róla, az időpont az, ami kérdéses :)
#19
#18: Én is kíváncsi vagyok. Megjelenésre megvételre került, de 3-4 óra után max leraktam. Úgy voltam vele, hogy túlhájpolt valami, amibe belefutottam. Fél év múlva, meg le se bírtam rakni :)
#18
#17: Semmi, mert nem játszottam vele. Majd talán a mostani hétvégén összehozom.
#17
#16: No mi vót?
#16
No, Fanaticalon épp akciós, volt is egy kuponkódom mellé, szóval megvettem.

Ha ma nem is, de holnap mindenképpen belekóstolok. Sőt, vissza is fogok járni ehhez a cikkhez az élményeimmel vagy épp csalódásaimmal.
#15
#9: Méltatlanul későn de válaszolok erre is, olvastam természetesen korábban. Örülök neki hogy a te nevedbe futottam bele és hogy emlékszem rám, godach-on kívül csak a te nevedre emlékeztem az egész oldalról. Egyébként a megboldogult a GameStar fórumán vagyok jelen napi szinten.

A GS valamikor a 2007-8 környékén rajtolt fehér stílusú weboldalán már egyáltalán nem hagyott helyet a fórumának, átállt a trendi komment és klikk vadász formulára, a fórumát pedig eltemette egy almenü alá amit úgy kellett keresni. Ez a fórum úgymond púp volt a hátukon még majd 10 évig, majd jött egy hardware hiba aminek keretein belül a szerverről elveszett a fórum jelentős része, az utolsó 3-4 éve, és akkor fű alatt szépen kihúzták a dugót az egészből. Akkor már bőven önjelölt, fizetetlen adminunk van aki törődött a fórummal, miután vagy 10 évig egy staff tag be sem tette oda a lábát. Szóval elszállt az egész, és egy hírt sem ért meg az oldalukon, egy annyi kamut sem hogy nehéz szívvel de haladunk a korral és lekapcsoljuk. Adminunk pedig volt oly drága, és megbeszélte mazurral (mostani Project 029 média group fejese azóta) hogy adják ki a fórum archívum maradékát, user adatbázist, mert szeretnénk megtartani a kicsi, összetartó közösséget, és majd mi saját költségre fenntartjuk az egészet független módon, a fejlécben nyilatkozattal hogy már semmi köze a GameStar-hoz. Azóta gsforum.hu domain alatt elérhető.
#14
#13: Ó én rengeteget változtam az elmúlt 3 évben, és rengeteget leromboltam az általam épített falakból. Többek között erről is szól a Death Stranding egyébként, ezért érzem azt hogy a személyes példa releváns, mert azoknak akik ezt önerőből nem tudják meglépni, itt egy játék ami segít végigmenni ezen az úton.

Fontolgatom hogy blogot nyissak egyébként, mármint önálló blog.hu -sat. Csak ott kb. 4-5 visszajelzésmentes cikk után fog alábbhagyni a lelkesedésem, mert egy vagyok a tengerben. Itt legalább tudom ha megjelenik valami, a főoldalon oldalt helyet kap, legalább aki ide jár, belebotlik. De egy új blogra senki nem jár fel "alapból" mert azt se tudja hogy a világon van. Mivel én nem török nagy youtuber babérokra, azt a fajta rendszerességet amit az megkövetel, munka mellett nem lehet vállalni szvsz csak munkaként, ezért maradok írásos formában, ehhez pedig kell egy már kiépült platform aminek a farvizén elevezek, mert inkább vagyok paca a Mona Lisa sarkában, mint sem önálló festmény amit senki se fog megnézni.
#13
#12: Miért vágna el egy nagyobb közönségtől az, hogy nem valódi neved alatt írod a cikkeket? :)

Nem szeretem az anglomániát, mikor angol kifejezéseket kevernek magyar szöveggel. Támadásnak érzem a nyelv ellen, és bár valószínűleg ez lesz a jövő, én ellenállok és írtom ahol érem. Ezt csak azért jegyeztem meg, mert magyarítom a szavaidat a válaszomban.
(hozzáteszem az angollal nincs bajom, csak ezzel a keverékkel)

A visszajelzés nagy hatással van az emberre. Sokkal könnyebben kap negatívat, mint pozitívat, ami ugye még inkább visszás. Sajnos ezen az olyan közhelyek, mint a "ne törődj vele" és társai, nem segítenek.

Erre az a legjobb orvosság szerintem, hogy tisztába kell jönnünk magunkkal, illetve azzal is, hogy hatással vagyunk az emberekre, akár mondják, akár nem. Tehát van értelme a jó meglátásokat kimondani, leírni.
Ám a többség sosem fogja ezt említeni, de megjegyzi mit mondasz, megítél az alapján és eldönti, miképp álljon hozzád. Hatással vannak rájuk a szavaid.

Sajnos ahhoz, hogy ezzel tisztába jöjjön az ember, rögös az út. Mert el kell pusztítanunk önmagunkat hozzá. Azzá kell válnunk, akivé akarunk, aki a példád alapján egy olyan ember, aki képes túllépni ezen a szégyenlősségen. Értelemszerűen, ahhoz, hogy ez sikerüljön, változni kell, a változás pedig azt jelenti, hogy többé nem leszel az, aki voltál. Sokan képtelenek ezt megtenni, megrettennek az úton és visszafordulnak. Pedig saját tapasztalat alapján is írom, hogy az út végére már nem fog hiányozni a régi "én", mert az új válik a természetessé (bármekkora közhely ez is).

Erre mondta a kisgyerek a Mátrixban Neónak, hogy "nincs kanál". Ugyanis nem a kanalat kell meghajlítani (tehát a világot avagy az embereket), hanem neki kellet meghajolnia (vagyis önmagunknak).

Egyébként szerintem ezzel a bloggal sikerült egy hasonló gondolkodású embert találnod. Legalábbis én látok néhány közös vonást.

Ja, és az Acélembert egyszer láttam csak, lassan tíz évvel ezelőtt, úgyhogy sajnos nem tudom, mi zajlik abban a jelenetben, amit említesz. Lehet meglesem majd, mert kíváncsi lettem.
De a maga módján vicces, hogy még a filmjeivel kapcsolatban is egyezik a hozzáállásunk :)

Egyre jobban sajnálom, hogy lemaradtam arról az Automata írásról.
#12
#11: Konkrétan másfél méteres Man of Steel festményem van a falon, egy kapcsolódó tetoválást már évek óta tervezek, filózok rajta (Jor El monológja a first flight jelenet előtt). Be kell vallanom nem tudom miért, de szégyenlem az írásaimat. Online nicknév alatt büszkén vállalom őket, de arccal, valódi névvel már nem. Fogalmam sincs ez miért van, számomra ez egy érzelmi paradoxon, pedig rengeteg munka van benne és csak arról írok amiről fontosnak tartom írni, mert olyan gondolatokat, érzelmeket vált ki belőlem (azaz közvetít a játékos, ill. könyv esetében olvasó felé) amiket fontosnak tartok kiemelni, ajánlani, ideális esetben likeminded emberekkel beszélgetni róla. Talán ebből a közegből nem merek kilépni: nem akarom hogy öreganyám, kollégák, az ő öreganyjuk, családtagok stb. találkozzanak az írásaimmal, akiknek esetleg oly távoli a gamer vagy olvasás téma hogy aztán szememre vessék mint valami gagyi szégyenfoltot, miközben egyszerűen ők érzéketlenek vagy éretlenek hozzá. Tinédzser éveimben rengeteg ilyen feedback ért, talán innen a félelem.

Ugyanakkor, ez az ami el is vág egy potenciálisan nagyobb olvasóbázistól, amit viszont szeretnék elérni. Vagy, váltok angol nyelvre - publikáltam már úgy is féltucat "majd felfut" gamer kezdeményeződések, weboldalak formájában, általában steam review-im olvasva szoktak megkeresni - ezt viszont nem szeretném megtenni, mert hiába imádom az angolt mint idegen nyelvet, még is csak a magyar az ami a legpontosabb és legszebb eszköz az önkifejezésre.
#11
#6: Megérte belefektetned 6-7 órát. Sokkal jobb, és sokkal többet is mutat a játék tartalmából, mint más cikkek.
NieR Automatát akkor tudomásul veszem és tovább tanakodom rajta :)

A hozzászólásod többi részére reagálva (kérlek ne vedd ítélkezésnek, hisz nem is ismerlek, pusztán csak elgondolkodtatott a dolog):

A férfiak többsége egy párkapcsolatban rengeteg hibát vét. Én most csak kettőre térnék ki az önfeladásod kapcsán.
Az egyik, hogy hagyják a nőnek, hogy megváltoztassa őket. Egy kapcsolatban természetesen szükség van a kompromisszumra, de ez a legtöbben mégis úgy történik meg, hogy a nő mindent megkap amit akar, a férfinak meg vagy jut valami vagy nem.
Valójában ez elég kontraproduktív, és az ilyen párkapcsolatok végén mondanak olyanokat a nők, hogy "ez már nem olyan mint volt" és "megváltoztál". Lózungok, árnyékok a falon.

A másik amit elkövetnek, hogy sok srác a nőtől várja azt, hogy értelmet adjon az életének, ezért saját maga kezdi el korlátozni önmagát.. A hozzászólásod alapján te is inkább ebbe sétáltál bele, hiszen abbahagytad a hobbijaidat, amik miatt az voltál, aki, mert úgy gondoltad, hogy a párkapcsolatnak ez az ára. Talán még azt is mondtad magadnak, hogy "fel kell nőni", "meg kell komolyodni" és társai. Pedig ez is kontraproduktív, ironikus módon éppen hogy kiábrándítja a nőt.

Warhammer könyveket régóta tervezek olvasni, pont az egzisztenciális témái miatt (Snyder filmjeit is ezért szeretem, mert tele van velük). Én mindenképpen szívesen olvasnék róluk véleménycikkeket, viszont azt is megértem, hogy nem feltétlenül itt írnád meg. Át tudom érezni, magam is sok könyvajánlót írtam ide pár éve, és elég kicsi aktivitást váltott ki.

Hozzáteszem az oldalnak megvan az az előnye, hogy elég kevéssé korlátozza a témáidat, nincs alkalmazva az a progresszív szájzár, ami manapság minden nagyobb oldal sajátja.
Másrészt viszont az a hátránya, hogy jól láthatóan a tulajdonosok is elengedték már a honlapot, elsősorban technikailag. Fapados, és blogíráskor a funkciók fele nem is működik. Az elmúlt évek alapján úgy tűnik, hogy nincs is szándék a megváltoztatására.

Mindenesetre ha nekikezdenél a Warhammer írásoknak, akár más oldalon is, kérlek értesíts róla itt egy blogban vagy privátban, mert tényleg szívesen elolvasnám azokat.