Assassin's Creed II

a nevem inigo monto... akarom mondani Ezio ...

Kommentek

#13
#12: Meg tudlak érteni. Ezio karaktere, és a történet számomra is teljesen egyedi, és mély nyomot hagyott bennem, bizonyos szempontból fölülmúlhatatlan.

Az is igaz, hogy a későbbi részekben a történet nagyon szétforgácsolódott, elnyújtott lett. A Valhalla-nál pl. én konkrétan azt éreztem, hogy olyan, mintha az ubisoft-féle amolyan AC Skyrim-ben lennék.

Ha jól emlékszem az Ezio trilógia egyik részét valami 23 óra alatt vittük végig, pedig nem rohantunk, és még a fő szálon kívül mást is csináltunk. Ezzel szemben az újabb részek (pl. Origins-Odyssey-Valhalla) ennek többszöröse is lehet. Nálunk mind 100 óra körül volt mire a sztori végére értünk, persze mást is csinálgattunk mellette. Legutóbb azonban az Odyssey-t megpróbáltam úgy, hogy csak a sztorit csinálom. Szintezés már nem volt gond, mert NG Plus volt, de még így is 60 óra körül volt, mert közben sok olyan dologra is "rákényszerített" a játék, ami amúgy nem tartozott volna szorosan a történethez, feleslegesen nyújtotta el azt. Lassan haladt nagyon.

Én ezt úgy kompenzálom némiképp, hogy elolvasom a könyvet is hozzá. Ezért szeretem azokat az AC könyveket, amelyek egy az egyben a játék történetét írják le, mert így koncentráltabban csak a fő szálat olvasom, és élem át. Többek között az Odyssey sztorija nekem könyvben nagyobb élmény volt, mint a játékban végigvinni, pedig ugyan az van leírva. Ami előzmény, és egyéb mellékág, az is segít jobban beleélni magam a játékba.

Lényeg, hogy a fő történeti szál beleélése szempontjából szerintem sem jó, hogy egyre inkább felhígultak az AC játékok. Jól mondod: a történet rovására került bele sok plusz tartalom, és az óriási térkép. Én is amikor "most csak a történetet akarom végigjátszani" céllal kezdtem neki egy új végigjátszásnak nagyon bosszantó, és frusztráló volt, hogy olyan lassan halad. A Valhalla is eléggé elnyújtott lett, bármennyire is tetszett. Megértem, hogy sokaknak ez teljesen el is veszi a kedvét a játéktól.
#12
#10: Köszönöm, örülök, hogy újra itt vagy :)

Nekem valahogy a második rész a hozzá tartozó kiegészítők annyira kikövezték azt az utat amilyennek én elképzeltem a folytatásokat, hogy nem is tudtam velük azonosulni.

Veled ellentétben nekem a tartalom is túl sok volt, ami nyilván nem a játék hibája, hiszen minél tovább le tud kötni, annál inkább megérte, hogy mit kaptál a pénzedért, csak én valahogy azt érezte, hogy a plusz tartalom a világ és a történet rovására került be.

Nekem a későbbi címek valahogy már nem tudták hozni azt amit a második rész megteremtett, és így én nem is foglalkoztam velük különösebben. Nemtudom az abstergo / jelenkor vonalat mennyire viszik tovább az új részek, de nekem az ott megteremtett ügyes párhuzam például nagyon tetszett, illetve, én állítom, hogy Ezio a világon egyik legjobban felépített karakter, jellem és képességek szempontjából egyaránt.

A Valhalla az északi körítés miatt nagyon megtetszett, de időhiány miatt főleg még szereztem be, aztán hátha jön majd valami jó leárazás, alapon még várok vele. Illetve cimboránál kipróbáltam, tetszett is, de az az érzésem, hogy az ottani tartalom is elérné nálam egy idő után, hogy "kifullad" a történet és már csak a térképek közötti pontokon mászkálok a loot után.

Továbbra is úgy vagyok vele, hogy a későbbi címek minden bizonnyal okkal lettek közönség kedvencek, ahogyan te is szereted az Odyssey-t, de nekem a kettő olyan meghatározó volt, hogy máig ahhoz mérem őket, ami személyes preferencia kérdése. Nekem valahogy azoknál már túlságosan szétforgácsolódott a történet, és úgy éreztem benne magam mint a withcerhben vagy a skyrimban, hogy egyszerűen túl sok, legalábbis nekem biztosan.
#11
#8: Kevés játék van ami ilyen mély nyomott hagyott bennem. Ahhoz hasonló mint amit a serious sam vagy a far cry hozott a játékmenet / grafika terén.

Emlékszem rá, hogy ültem gyerekként a jó 800x600 felbontás előtt és ámulva néztem milyen részletesek és jól kidolgozottak a falmászás animáció, (korához képest) milyen jól imitálja az élettel teli várost, és hogy az addigi játékokhoz képest mekkora szabadságot adott 1-1 feladat elvégzéséhez.

Mert ugye ha réárez az ember a harcrendszer faék egyszerűségű, simán végig lehet rambózni mindent, de én nagyon szerettem megtalálni a látványos, és csendes megoldásokat.

Én nagyon szerettem a black flage-t mint kalóz szimulátort.
De AC játéknak (számomra) kritikán aluli :D

De az utazgatós, kincskeresős aspektusát egyszerűen imádtam. A hajózás és az azzal járó tengeri énekek pedig felejthetetlenné tették.
#10
Remek írás lett.

Számomra az első rész az "igazi" Assassins Creed, de Altair nekem is olyan semmilyen karakter volt.

A 2. rész nagy kedvencem nekem is. Ezio karaktere, a történet, a harcrendszer, a helyszínek, minden nagyon bejött a trilógiában, amelyből a Brotherhood a kedvencem.

A 3. és 4. rész (Black Flag) rész harcrendszere olyan szinten le lett butítva, hogy szó szerint nevetséges lett, nulla kihívással, de azért szórakoztató volt. A kor, és a helyszín bejött mindkettőnél, különösen a Black Flag. A kalózos hangulat, a tenger, a hajókázás, a szigetvilág nagy kedvencé tette ezt a részt számomra is.

De ezekre már én is egyre kevésbé tekintettem úgy, mint "igazi" Assssins Creed játékokra. Én azonban ezt nem bántam annyira, és csak ezért nem fordultam el a sorozattól, mert amúgy sem vagyok oda az "igazi" assassin-os lopakodós stílusért, sokkal jobban szeretem a nyílt közelharcot, és mint történelmi akció-kaland játékok nagyon bejöttek nekem. Annak ellenére is, hogy Connor, és Edward Kenway karaktere nem igazán tetszett, és a történetük sem nyűgözött le.

Unity. Párizs gyönyörű, a harcrendszer engem kicsit a 2. részre emlékeztet. Komolyabb, nehezebb, taktikusabb, sokszor inkább lopakodásra ösztönző lett az egész gameplay. Szerintem a küldetések nagyon jók lettek, a történet, és a főhős nem volt nagy szám, de nekem tetszett. Jó kis rész lett, amit kb. 6x játszottam végig.

Syndicate. A viktoriánus London hangulata engem lenyűgözött, és az új bunyós harcrendszer számomra rendkívül szórakoztató volt. A történet és a karakterek (Evie/Jacob) azonban nem nyerték el különösebben a tetszésemet.

Origins. Hangulatában nagyon bejött, és a harcrendszer újításai is. A történet érdekes volt, a főhőssel kicsit nehezen barátkoztam meg, de azért sikerült valamennyire megkedvelnem. Az atmoszféra, és a harcrendszer azonban nagyon erős lett, úgyhogy egy végigjátszás után new game+ is indult. Elsősorban az asszony kedvence az ókori Egyiptom, ezért ezt a játékot (is) főként ő játszotta (a korábbiakat is felváltva toltuk)

Odyssey. Nekem az ókori Görög szigetvilág nagyon betalált, amihez párosult egy számomra olyan rendkívül élvezetes, kellően komplex, és változatos harcrendszer, ami szinte megunhatatlan. Az asszonynak ez már túl sok volt, én viszont már a harmadik végigjátszást nyúzom jelenleg (New Game+2). Eddig 430 órám van benne. Ez nekem nagy szám, mert Ilyen sokat szerintem egész életemben soha nem játszottam még egy játékkal. Míg másoknak túl nagy volt a térkép, én meg nem tudok vele betelni, már 3x takarítottam ki :) Emellett Kassandra karaktere is nagyon tetszik, és a történet is bejött.

Valhalla. Beszippantott, és lenyűgözött. Kor, helyszín, hangulat, atmoszféra, harcrendszer, minden nagyon bejött. Eivor szimpatikus karakter, a történet is tetszik, a küldetések összességében nagyon jók. Most megy a 2. végigjátszás.

A széria a második rész óta hajlik mindenféle irányba, és az újabb részek szerintem is egyre kevésbé lettek "igazi" Assassins creed játékok, de mint történelmi kaland-akciójáték mindegyik rész tetszik többé-kevésbé.

Kevés olyan hátulnézetes akció-kaland ow játék van, főleg meg sorozat, ami nem valami sötét, nyomasztó világban játszódik, ami nincs tele természetfölötti hókusz-pókusszal, nem hemzseg a démonoktól, zombiktól, és egyéb gusztustalan szörnyektől, és nem tocsog a vérben az egész játék. Az AC széria ebből a szempontból szerintem hiánypótló, és ezért a kedvenc a játék sorozatom, mert valós történelmi helyszíneken, érdekes történelmi korokban játszódik, és nincs túltolva a gore, meg a természetfölötti dolgok sem.
#9
nekem a 4. rész a kedvencem, ezt valamiért nem tudja megváltoztatni semmi, az történt hogy akkor régen eltörtem a lábam a nyár első hetében, nem tudtam menni sehova. egy barátom a black flaget és a far cry 3-at adta kölcsön hogy ha már mozogni nem tudok, a gépen játsszak ilyen szép trópusi játékokkal, ne csak wowozzak egész nap. és azon a nyáron egész végig hajókáztam black flagben
#8
,, Én magam szinte be sem mocskoltam a kezem, és mint egy árnyék oldottam meg mindent. Tolvajokat uszítottam az őrökre, zsoldosok tartották fel a felmerősereget, míg a bámészkodókat 2 markék arany el is csalta a helyszínről. Ezio pedig némán lépdelt prédája felé, aki minden szövetségesétől elszakítva, csak lábaitól remélhetett segítséget. Hiába. Az ikonikus rejtett penge egyetlen villanása, akár a kobráé véget vetett még egy cselszövő életének. " mintha egy naplót olvasnék a karaktertől, nagyon látszik mennyire szereted a játékot :D meghoztad a kedvem vele hogy kezdjem el újra
#7
#5: A II-t és a kiegészítőket nagyon tudom ajánlani, szerintem ezek a mai napig remek játékok egyedi hangulattal.
#6
#2: Emlèkszem a youtube-on mennyi parkour videó volt, amikben assassin ruhában ugráltak.
Tagadhatatlan hogy Ezionál volt igazán a csúcson a szèria.
Azóta se jött elő az assassin èrzès, ahogy a Destiny 1 óta a guardian èrzès.
A Black Flag nekem nem is assassins creed.
Mára már túl sok minden van a játèkokban, amik miatt a lènyeg elvèsz.
#5
Kedvelem a szériát, bár a túlhízlalt, mégis számomra üresnek érződő Odyssey egy időre elvette a kedvemet tőle. A korai részek nekem kimaradtak, szóval most, hogy az Ezio Collection is megkapta az FPS-boostot erősen gondolkodom rajta, hogy beszerzem.
#4
Nekem az első rész a kedvencem,bár játék menetben az volt a legmonotonabb,viszont a közel-keleti helyszínei lenyűgöztek.
#3
Nekem a Black Flag a kedvencem. Mindig is odavoltam a kalózokért, na meg Edward Kenway a leglazább főhős az összes játékból.
#2
#1: Sokat gondolkodtam, hogy melyik tetszett jobban az alap vagy a brotherhood-e, de megmondom őszintén nem tudok dönteni. Bár lehet ha a kettő után a broderhoodot is végigviszem megváltozik a véleményem.
Nekem igazán a kettő és a kiegészítői maradtak meg nagyon.
A broterhood-ban az egész csapatépítős rendszer, bár azt nagyon sajnáltam, hogy az összes végigjátszásom körül talán 3 alkalommal volt ostrom, abból elbírtam volna többet.
A revelation-be nagyon jól átjött a közel keleti hangulat, és jól érzékeltetették, hogy Ezio már valóban Mentor, mind viselkedésében és tetteiben egyaránt.

A többi rész nekem erősen vakvágány volt. A három kicsit se tudott lekötni, a black flage-et pedig nem tudom assassin's creednek tekinteni. De máig a top kalózos játékom. Annak számomra verhetetlen.

A későbbi részekből nekem már nagyon hiányzott az eredeti hangulat és történet. Mindig is Open World volt, de utána már szerintem maga a tartalom összenyomta a történetet és a játékot. Ami nyilván nem globális probléma, de nekem tönkretette az élményt.
#1
Rèszemről a Brotherhood volt a csúcs.
De az Ezio trilógia összes rèsze tetszett.
A harmadik rèsz is egèszen jól sikerült, az erdős, havas tájak nagyon jól nèztek ki, a város is, az indián szál is jó volt.

A Black Flag már nem volt az igazi.
Magát a környezetet eltalálták, de sokszor azt vettem èszre, hogy untam a törtènetet.
Utána bele lestem a többi rèszbe,de egyik se fogott meg.
Az Origins az egyiptomával nagyon hangulatos lett, de amikor a krokodil megtámadta a csónakot, akkor elkezdtem megfigyelni hogy kb minden arra van, hogy meg kelljen ölni.
Ez meg annyira súlyosan előtèrbe került, hogy elrontotta számomra a játèkot.