Saints Row 2

Nem sok riválisa akad a Grand Theft Autonak, felesleges lenne tagadni, hogy a legtöbb próbálkozó nemes egyszerűséggel a süllyesztőben végzi. A Crackdown, a Mafia és a Godfather be tudta magát írni a nagyvárosi sandbox gengszterek történelemkönyvébe, de talán egy kis jóindulattal még a Driv3r is közéjük sorolható. Viszont ezek egyike se koppintotta le úgy a GTA világát, mint a Saints Row, melynek most végre megérkezett a második része!

Susogós nylon melegítő, ágyékig érő aranyfux, ütős rapzene, lowrideres verdák – ez az a gangsta hiphop életérzés, melyet a Saints Row sorozat képvisel. Stilwater városát ilyen gengszterek tartják uralmuk alatt, ennek megfelelően pedig szinte mindennapos dolognak számít a bolti rablás, az utcai lövöldözés, az autólopás, vagy a fegyveres garázdaság. Folyamatos harc megy a kerületek felosztásáért, senki és semmi sincs biztonságban, a hatóság pedig tehetetlen. Ebbe a világba csöppenünk bele immáron másodszor, a feladatunk pedig az, hogy újra magasba emeljük magunkat, és az ötéves kómánk alatt hatalmát vesztett 3rd Street Saints bandát.


Az első rész eseményei után egy börtönkórházba kerülünk, amit karakterünk megalkotása után azonnal el is hagyhatunk – persze az erőszakosabb utat választva. A szökésben egy Carlos nevű fickó segít nekünk, aki ezt követően még a banda újraszervezésében is mellénk áll. Az igazi játék ezt követően kezdődik csak el, miután leráztuk a zsarukat, máris nekiállhatunk birtokba venni a várost. Mint minden GTA-stílusú játékban, itt is kedvünk szerint vehetjük fel a fő-, illetve mellékküldetéseket, és nincs megszabva az sem, hogy merre menjünk, vagy mit csináljunk. Azt hiszem nem kell senkinek sem a szájába rágnom a játékmenet részleteit, aki valaha is játszott GTA-val, az pontosan tudja, hogy mire számíthat ezúttal is.


A Volition programozói a második rész tiszteletére teljesen újraírták a játék motorját. A grafika szebb lett, a fizika pedig rosszabb – de legalább kibővült a játéktér, és a város is sokkal több interaktivitást biztosít. De ne szaladjunk előre, elemezzünk sorjában. A látvány első blikkre nekem nem jött be, az éjszakai városkép a gyenge lighting effektek miatt nagy csalódás, de amint kisüt a nap, már sokkal kellemesebb az összkép. A környezetet nekem jó egy óra elteltével sikerült csak megszoknom, ellenben a Grand Theft Autoval, ami azonnal meg tudta magát szerettetni nextgen konzolon is. Félreérté ne essék, nem lett csúnya a Saints Row 2, sőt, látszik, hogy nagyon lelkiismeretesen dolgoztak a designerek, meglátásom szerint mindössze csak egy kis ingerhiányról van szó, valamint arról, hogy nem nagyon sikerült a fényhatásokat és a textúrákat eltalálni. Azt hiszem ennek megfelelően egy erős közepest érdemel a látvány, talán többet is kaphatott volna ha a tisztelt fejlesztők bőkezűbben bánnak a speciális effektekkel.


A fizika a Havok motort használja, ettől függetlenül valami csapnivalóra sikerült. Az autóvezetés egy arcade bolondozás, simán lepattanunk például a betonfalról úgy, hogy semmi baja nem esik a kocsinak, sőt még a kasztni is alig sérül. Az irányítás teljesen ellentmond a valós életnek, a kanyarokat ugyanis simán be lehet venni kétszázzal, egy jobb sportkocsi alig sodródik ki. A GTA 4 nyugodt kocsikázásához szokott elménket le kell tehát cserélni, főleg, ha valami igazán gyors szuperautóban ülünk. Az emberek fizikáját se tudom dicsérni, az egyik legidegesítőbb, hogy ha leesünk valahonnan, akkor szereplőnk élettelen rongybabaként csuklik össze, majd hirtelen újra megtelik energiával és máris lábra áll. Azért ez elég gáz.


A város hihetetlen nagy lett, ezernyi oldalát ismerhetjük meg, és még a GTA-nál is több interaktív elfoglaltság vár benne. Vannak mindenféle boltok, elmehetünk sztriptíz bárba, underground boxklubba, de lehet basejumpolni, nyilvánosan pucérkodni, sőt szétlocsolhatjuk a szippantós kocsi tartályát is – egyszóval annyit állatkodhatunk, amennyit csak akarunk. És a legkomolyabb, ha valami durvát csinálunk, az emberek odagyűlnek körénk, és fényképezni kezdenek a mobiljukkal. A mini játékok tárháza is kellemes lett, van autóverseny, testőrködés, vagy emberdobálás, melyben bármelyik járókelőt a grabancánál megragadva elhajíthatunk, a gép pedig pontozza mindezt. Ha kedvünk tartja, akkor az autó vagy a metró alá dobhatjuk szerencsétlent, de lehajíthatjuk a hídról is, vagy valami épület tetejéről. A számomra legkedvesebb minijáték a virtuális lakásból érhető el, az ottani gépen zombikat gyilkolhatunk nagy mennyiségben – hihetetlen élvezetes ám ez is.


Megannyi lehetőségünk adódik a vérontásra, ha már unjuk a gázolásokat és lövöldözéseket, akkor bunyózhatunk egy szabadon választott tárggyal. Mindent lehet fegyverként használni, kitéphetjük az utcatáblát, a tűzcsapot, de elverhetjük ellenfelünket székkel, vascsővel, kerti törpével, postaládával, pezsgős palackkal, meg bármivel, ami a kezünk ügyébe kerül. A Saints Row 2 egy másik újítása, hogy ezúttal túszokat is ejthetünk. Nem csak az elrabolt autónk anyósülésén maradt embert hurcolhatjuk meg, de a járókelőket is használhatjuk élő pajzsként. Ha elkapunk valakit a rendőrökkel való fegyverpárbaj során, akkor a tisztek nem lőnek már ránk olyan intenzíven, igyekeznek megnyugtatni, és kérik, hogy adjuk fel magunkat.


A járművek a szokásos felhozatalt mutatják, vannak jó és kevésbé jó utcai autók, motorok, quadok, teherautók, kamionok, de lehet motorcsónakozni, repülőzni, és helikopterezni is. Olykor horogra akad egy-egy óriáskerekű, jet-ski és mini bike, ami viszont nagyon tetszett, hogy ha repülőből ugrunk ki, akkor karakterünk felkap egy ejtőernyőt, újabb nagyszerű hobbinak kínálva így teret.


A zene nagyon bejött. Ismét tematikus rádióadókon keresztül juthatunk muzsikához, a stílusok között pedig van elektonikus, funk, hiphop, rock, komolyzene és chill is. A kedvencem a Mix FM, ami olyan előadók örökzöld slágereit adja, mint Culture Club, A-ha, Duran Duran, Europe, vagy Simple Minds. Kicsit Vice City szaga van, de talán épp ettől olyan klassz!


Remek kis játék lett a Saints Row 2, a Grand Theft Auto 4 mellett szerintem simán elfér a polcon. Az első találkozásban érezni némi csalódás, de aki belemerül, és megszokja a grafikát meg az arcade fizikát, és rájön, hogy bizony nagyon is jó anyaggal van dolgunk, és könnyen a szívünkbe tudjuk zárni. Nem GTA-gyilkos, nem kell rá messiásként tekinteni, egyszerű klón, de legalább nem a félresikerültek közül.