Dead Space

A USG Ishimura bányászűrhajó éppen egy távoli csillagrendszerben végzi a feladatát, mikor egy napon megszakad vele minden kapcsolat. A Cég szervízcsapatot küld a kommunikációs hiba kijavítására, Isaac Clarke fedélzeti mérnök és néhány fős személyzete azonban biztos nem vállalta volna el a megbízást, ha tudja, hogy munka helyett rémálom várja őket a hajón.

A legénységnek nyoma veszett, mindenütt holttestek, és leszakadt végtagok hevernek. A sérült űrhajó magatehetetlenül sodródik a végtelen űrben, Isaac szerencsétlenségére pedig még a saját kompjuk is odaveszett, ellehetetlenítve így a menekülést. Nincs más választás, életet kell lehelni ebbe a hatalmas ócskavasba, az itt portyázó idegen lények viszont jó ideje nem ettek már.


Rég volt már igazán jó Electronic Arts játék a kezemben. Évről-évre mindig jön egy újabb Sims, Need for Speed, FIFA meg Battlefield, de már igazából nem várjuk egyiket se, hiszen pontosan tudjuk, hogy ugyanolyan unalmas lesz, mint az előző tíz rész. A Crysis üde színfolt volt tavaly, az idén feléledt Mercenaries se sikerült olyan rosszra, most viszont itt a legújabb, és az új hullámos EA címek közül a számomra legjobbnak ígérkező frencsájz, a Dead Space!


Isaac Clarke története több nagy film és játék receptjéből lett összeollózva, de talán éppen ezektől a lopásoktól olyan jó. Visszakacsint személyében a Metroid Prime, a Silent Hill, a Resident Evil, a Nyolcadik Utas a Halál és az Event Horizon is – persze mindegyikből a legjobb elemeket csenték el.


Igazi sci-fi horrorral van dolgunk, a készítők pedig mindent megtettek, hogy a TV előtt ülve tigriscsíkosra izguljuk alsógatyánkat. A sötét folyosókon sétálgatva sosem tudhatjuk, hogy az út közepén elnyúló holttest vajon fel fog-e kelni, vagy hogy mi vár ránk a felvonó ajtajának kinyílásakor. Folyamatos a neonfények villogása, olykor átsuhan előttünk egy-egy árny, de az se ritka, hogy a hátunk mögül érkezik a támadás. Az izgalmakat tovább fokozza, hogy fogalmunk sincs arról, hogy pontosan mi történhetett itt, és mi az, amit még nem láttunk.


A titok részletei folyamatosan tárulnak fel előttünk, a legtöbb kabinban és szobában van ugyanis valamilyen napló, melyet meghallgatva, vagy elolvasva egyre több dolgot tudhatunk meg az idegenekről. A történet megértését nagyban segíti, jó szokás szerint a Dead Space is teljes magyar feliratozással jelent meg hazánkban.


A játékmenet leginkább a Resident Evilre hajaz, hősünk ugyanis többnyire sétálva közlekedik, míg az ellenséget lassú, de igen jó erőben lévő szörnyek serege alkotja. Ezúttal viszont hiába lőjük a fejüket vagy a mellkasukat, nem állnak meg, az egyetlen megoldás, ha teljesen megcsonkítjuk mindet! Igazi vérfürdőt rendezhetünk az Ishimurán, a történet végigtolásához pedig nem csak gyomor, de idegrendszer is kell!


Dolgunkat nehezíti, hogy fegyverarzenálunk többnyire csak szerszámokból és bányászfelszerelésekből áll. Igen kreatív lett a felhozatal, van plazmavágó, távirányítású darabolópenge, de kalandunk során gépfegyver és lángszóró tervrajzokra is bukkanhatunk. A hagyományos felszerelésünkön kívül van még telekinézis kesztyű, mellyel tárgyakat tudunk dobálni, illetve használhatunk egy különleges energialöveget is, ami bármit lelassít, legyen az élő vagy élettelen dolog.


A hajón talált terveket a Boltban tudunk igazi fegyverekre becserélni. Ezt egy amolyan automataként kell elképzelni, csak kiválasztjuk, hogy mire van szükségünk, leperkáljuk érte a pénzt, a tárgy pedig máris az inventorynkban landol. Itt lehet még különböző lőszereket és életcsomagokat is venni, de szkafanderünket is fejleszthetjük. A másik automata kiszolgálórendszer a Munkapad, melyet használatba véve a megfelelő ellenszolgáltatás ellenében növelhetjük a stukker hatóerejét, gyorsaságát, és egyéb tulajdonságait.


Összesen tizenkét küldetésünk van, ezek nagy része pedig abból áll, hogy el kell jutnunk a hajó egy pontjára, megjavítani valami kütyüt, majd elmenni egy következő pontig, ahol egy újabb ilyen küldetés vár ránk. A hajó felépítése sajnos teljesen lineáris lett, alig van egy-két elágazás, ha pedig tanácstalanok vagyunk, akkor előhívható egy GPS-hez hasonló kütyü, ami lerajzolja nekünk, hogy mikor merre kell haladni. Nem egy nagy ördöngösség, csak úgy mint az idegenekkel való harc. Nem sokszor haltam meg a végigjátszás során, mindig akadt bőven lőszer, az ijesztgetéseknek köszönhetően igazán csak lélektani kihívásban volt részem, a többi akadályt simán vettem.


A szűk folyosókon való sétálgatást olykor két játékelem is váltja, az egyik a súlytalanság, a másik pedig az űrséta. Egyes termekbe belépve nincs gravitáció, viszont hősünk különleges csizmája mégis odatapad mindenhez. Ilyenkor elrugaszkodhatunk, és a plafont becélozva pár másodperc múlva máris fejjel lefelé találhatjuk magunkat. Az űrséta hasonló, csak ott még megdobják mindezt egy-egy bolygó látképével, és persze egy kis mindent kiszippantó vákuumhatással is! A dolognak egyetlen hátulütője van, hogy elég nehéz tájékozódni, néha pedig azt se tudjuk, hogy most éppen a talajon, a falon, vagy a plafonon állunk-e.


A látvány nagyon ütős lett. A különböző fény-árnyék hatások a frászt hozzák az emberre, de fantasztikus élményt nyújtott még nekem az is, mikor a sötét folyosórendszerből az üvegfalú vezérlőterembe érve kitárult az idegen bolygó teljes panorámája. Nem csak a kompozíciók szépek, a grafikát is lehet bátran dicsérni, a készítők ezen a téren is odatették magukat. Az audio hasonlóan rendben van, sokszor kaptam frászt csupán a hátborzongató hangoktól. Negatív dologként itt viszont felhoznám a két társam folyamatos veszekedését – hihetetlen idegesítő volt ugyanis őket hallgatni a rádióban, míg engem szétszedtek az alienek.


Érdekesség, hogy nincs HUD, minden adatot hősünk ruhájáról és felszereléséről kell leolvasnunk. A szkafander hátulján látható az életerő és a lassítóenergia töltöttsége, valamint itt van az oxigénpalackunk visszaszámlálója is, míg a fegyvereken a lőszer mennyiségét találjuk. A menü nem állítja meg a játékot, úgyhogy jobb, ha csak biztonságos helyen hívjuk elő a térképet, az inventoryt és a küldetéseket megjelenítő felületet, ami amúgy igen ötletesen hologramként lebeg hősünk előtt.


Klassz játék lett a Dead Space, engem levett a lábamról, a baj csak az, hogy nagyon lineárisra és könnyűre sikerült. A sztori nagyjából 8-10 óra alatt végigtolható, persze ha rohanunk és nem figyelünk semmire, akkor ez az adat még csökkenthető. Érdemes viszont belemerülni a témába, én részemről imádom a sci-fi horrort, úgyhogy igyekeztem kiélvezni minden percét a játéknak – és ahogy a BioShocknál, itt sem bántam, hogy nem rontották el multiplayerrel a remek egyjátékos élményt. A tesztpéldányért köszönet az Electronic Artsnak.