Need for Speed: Shift

A váltás megérett, hisz’ annyi hosszú év után csupán ugyanazokat a rigmusokat ismételte folyton az EA. A Need for Speed széria már az utolsókat rúgta, voltaképpen az Underground óta az alapfelállás nem változott, minden télen ugyanolyan lelkesedéssel ültünk le az új epizód elé. Néhány óra játék után a forradalom ismét hiányzott. Ám a Shift gyökeresen változtat a koncepción, félve jelentem ezt ki, hiszen ismét „csak” egy NFS előzetesét írom. Higgyünk a szemünknek, vagy nem? Isten hozott a belső-nézetben!
A fény elhalványult, az Undercover volt a mélypont. Felreppentek a hírek a sorozat haláláról is, majd arról, hogy a Burnout törős-zúzós sorozatban jártas Criterion lát hozzá egy új elgondoláshoz, amiről a titokzatosságot figyelembe véve még legalább egy évig nem fogunk hallani. Hiszen itt a Slightly Mad Studios, avagy korábban Blimey!, avagy még korábban Simbin. Tény, hogy a Simbin egyik alapítója, Ian Bell a GTR-ek után kivált a társaságból és hű fegyverhordozóiból megalapította a Blimey!-t, s nemrégiben vették fel jelenlegi nevüket. A fejlesztők között megtalálható jó pár igazi profi autóversenyző is, hogy a pályákon tapasztalt érzést a képernyőkön is minél hűebben megcsodálhassuk. Az EA fejesei tanakodtak a váltáson, s piszok módon azt hazudták, hogy a legutóbbi epizód lesz a forradalom, hát nem, az csupán egyszerű Most Wanted-majmolás. S ha már a filmszerűségi számítások nem jöttek be, akkor ugorjunk vissza a kezdetekhez, egészen 1994-ig, amikor is még igazi, nagybetűs SZIMULÁTOR volt a cím. Igen, szimulátor – és a Shift is nagy eséllyel ezt az irányvonalat követi majd.


Nehéz azt megmondani, hogy a sorozat rajongói mit is kívánnak valójában a címtől. Vannak még fanok, hiszen hiába a kritikai csapások sokasága, a vásárlók  legutóbb is fizettek a fércfolytatásokért elég rendesen. Van, aki az illegális versenyzős vonalra hajlik, a tuningolásra, a csillogásra és van aki a csontkemény szimulációra a cockpitekben, mint tette azt a Porsche Unleashed. Mindenki éhes száját be kívánja tömni idén a kiadóóriás, utóbbira ácsingózóknak itt a Shift, a többieknek meg a fennmaradó három másik játék az NFS égisze alatt. Amit a partijátékokon nevelkedett Nintendo tulajoknak szánnak - ez a Nitro - elnagyolt rajzfilmszerű grafikával és szélsőséges arcade játékmenettel, a World Online a netes közösségre épít, a legtöbb vezethető autóval, ingyenességével és a bónuszokért való fizetés lehetőségével. Először csak az ázsiai piacra. Végül a Black Box is kap egy  utolsó esélyt, hogy ismét domborítson a tavalyi sekélyes UC után. Az ő projectjük egyelőre cím nélkül leledzik, és az illegális vonal egyik újabb, szerintem felesleges darabja lesz csöcsökkel, dögös zenékkel és minden egyéb mókusvakítással ahogy kell. Ahhoz képest, hogy temettük az NFS-eket, ez elég szép felhozatal lesz alig 12 hónapon belül, nemde?


Ám a legnagyobb említésre méltó nagyágyú, az kétségtelenül a Shift lesz. Egy nagy huszárvágás, csend leülepszik, a bukósisak alatt légzésünk felgyorsul, szívünk a torkunkban dobog, a lámpa zöldre vált és a többszáz lőerős szörnyetegek felbőgnek alattunk. Nekiiramodunk, görcsösen szorongatjuk a kormányt. Igen, belső nézetből is akár, emellett a körülöttünk lévő világ eszméletlen műgonddal megalkotott, bátran szétnézhetünk az aprólékosan kivitelezett belsőben, minden a helyén van, a legeldugottabb szegecsig és illesztésig. Ám nincs időnk a külsőségeken rágódni, a verseny és maga a vezetési élmény magáért beszél. Hátborzongatóan valószerű hatások érnek bennünket a volán mögött. Kigyorsításnál beleszorulunk az ülésbe, az erőhatásokat fejünk mozgásával nagyon is érzékelhetjük, kanyaroknál oldalra billenünk, pont ahogy ellen tartanánk a G-knek, ha pedig rálépünk a fékre, kobakunk előre dől, majdnem lefejeljük a műszerfalat. Apropó műszerfal! Minden autótípusnál megfigyelhetőek a jellegzetességek, a napfény beszűrődik, az árnyékok ennek megfelelően nyúlnak meg valós időben megtörve – a fordulatszámmérőről, a sebességmérőről jól leolvashatóak a pillanatnyi adatok, de ha éppen a különféle nyomási számlálókra vagyunk kíváncsiak, nosza, tekintsünk le bátran.


Az elmért manővereknek hála, magukat a koccanások, ütközések súlyát is a saját bőrünkön kell elviselnünk. S a fizikai behatások több eltérő traumát vált ki a sofőrből. Kisebb kakaskodásnál, koccanásnál csupán egy szellemkép zavaró jelenlétét vagyunk kénytelenek elviselni, a körvonalak furcsa táncot járnak, ám nagyobb bakiknál, karamboloknál már képtelenek leszünk kordában tartani a verdát. A világ teljesen elmosódik, akár el is sötétülhet, zihálunk, pislogunk, hogy mi történt. Minél nagyobb egy ütközés, annál durvább végeredményt kell elviselnünk, s ez így van rendjén – persze előbb-utóbb visszatérünk a valóságba és újra átvehetjük a kontrollt.


Persze nem csupán a cockpit-nézet jut ki nekünk, a nagyobb átláthatóságot még a lökhárítóra szerelt kamerából, vagy akár igazi külső, hátsó nézetből is élvezhetjük. Ekkor sem kell nélkülöznünk a műszerfal nyújtotta információkat, bármikor bekapcsolhatjuk a különféle kijelzőket, hasonlóan a GTR megoldásához. Távolról aztán megcsodálhatjuk a tájat és a járgányok mérnöki precizitással megalkotott másait. Végre magára a környezetre is nagy hangsúlyt fektettek, legyen szó az útszéli fák lombkoronájáról, az utolsó oda nem illő fűszálig a kerékvetők rései között, s mindezt dinamikusan váltakozó napszakváltozással. Bizony, a nap bármely órájában, akár éjszaka is zavarhatunk le a futamokat, természetesen más fényhatásokkal és hangulattal. Lesznek valóságban létező és kitalált pályanyomvonalak is, valamint hasonló belvárosi futamok, mint a GRID-ben. A hihetetlen sebességérzet eleddig nem tapasztalt határokat lép át: az már alap, hogy a környezet elmosódik körülöttünk, ám ezek a vizuális hatások is  szélesebb skálán mozognak. Egy jó 180-200-ás tempónál csak a környezet nyúlik meg, ám 300 km/h óra felett az előttünk lévő aszfalton kívül minden más jelentéktelenné válik, a látótér beszűkül, a műszerfal homályba vész, meg minden más is.


Az ellenfelek intelligenciája vizsgálja a mi stílusunkat is és a szerint próbál megelőzni, vagy feltartóztatni. Persze a versenytársak viselkedési jellemzői is többfélék lehetnek: agresszívek bátran belemennek némi lökdösődésbe is, csaknem letolnak az útról, hajmeresztő manővereket hajtanak végre. A cselesek ott és akkor támadnak, amikor nem is számítanánk rá, hagynak összezavarodni. Az idegeskedők pedig nem bírják, ha nyomás alatt, túl közel vagy szélárnyékba követjük őket, inkább elengedik a gyorsabbat, fülüket-farkukat behúzzák. Továbbá az MI figyeli korábbi cselekedeteinket, ha éppen túl erőszakosan vezetnénk, akkor ők is eszerint viszonyulnak hozzánk. Ha nem megyünk bele acsarkodásba több körön keresztül, akkor ők is biztonságosabb ívben veszik a kanyarokat, magyarán: nem fognak tőlünk tartani. A különféle stílusú versenyzőket adott, jól észrevehető ikonok jelzik majd - remélem kikapcsolható opció, mert nincs is annál jobb móka, mikor mi magunk ismerjük ki az előttünk haladó húzásait és eszerint válaszolunk rá.


A Shift nyilvánvalóan egy velős karriermódra fog építkezni, amolyan Race Driver: GRID-es szellemben: a nyert versenyek után pénzt kapunk és lehetőséget arra, hogy más és más verdákba üljünk bele. Reputációnk növekszik, s ezzel szabad az út az újabb és újabb futamok felé. Figyelem, verdák! Szám szerint nyolcvan géptípus képviselteti magát, ám inkább a túraautó bajnokságban is látottakra, mint a Pagani Zonda, Audi S4-es, Porsche Carrerra vagy a Shelby Mustang GT, amit már a képek alapján biztosnak vélhetünk. Ezen felül létezik még húsz, speciális járgány, amik az előzőek egy-egy módosított változatai lesznek, valamint a megjelenés után újabb benzinfalókra tehetünk majd szert letölthető (értsd: fizetős formában). Külön öröm, hogy a kasztni törik is, de nem úgy, mint az előző részben, ami csak egy vicc volt, itt már minden egyes durva puszi kihat a menettulajdonságokra is. S mivel ez az NFS szimulátor, így minden egyes autó viselkedése egyedi: lesznek izomerős, ám kevésbé terelhetőek, kecsesen kanyarodó, ám kigyorsításnál elvérző egyedek is. A nevesebb márkák egyedi jellemzőinek figyelembevételével.


Nyilvánvaló, hogy több részletet még homály fed a Shift kapcsán, nevezetesen magukról a játékmódokról, valamint a multiról még semmit nem hoztak nyilvánosságra, mégis lehet már látni, hogy ez eltér attól, amit eddig az NFS név hallatán az ajkunkat biggyesztgettük. A váltás tökéletes, az irány jól eltalált – itt már tényleg minden a vezetési élményről és a szimulációról szól, remélhetőleg az arcade fanok is be tudják skálázni majd a nehézséget. A Slightly Mad Studios-ra mindent lehet mondani, de azt nem, hogy ötlettelen megvalósítással képzelték el az új Need for Speed-et, hála az égnek, hogy az EA is mert nyitni és tényleg betömik a játékosok igényeit a Shiften kívül is. 2009 harmadik negyedévében minden kiderül!
22 komment - szólj hozzá!