Halo Wars

2531.01.03. Spirit of Fire csatahajó, James G. Cutter kapitány, Naplóbejegyzés. Öt év telt el azóta, hogy a Szövetség a semmiből előtűnt és rajtunk ütött a Harvest bolygón. Öt hosszú éve megy a véres háború, melynek úgy néz ki csak akkor lesz vége, amikor az egyik faj teljesen kipusztul. Pedig eleinte jó volt minden, egyik győzelmet arattuk a másik után, a villámhadműveleteknek köszönhetően közel volt a dicsőség. Aztán ők újra megjelentek, sokadmagukkal, bosszúra éhesen, kudarc jött kudarc után, sok embert veszítettünk, de végül vissza sikerült szerezni a bolygót. De vajon meddig? Úgy érzem hamarosan kiderül, minden egyes porcikám azt súgja nekem, hogy ezen a bolygón van eme pokoli háború befejezésének a kulcsa…
Pár héttel ezelőtt a megszűnt Ensemble Studio egy remek Halo Wars demóval ajándékozott meg minket február első napjaiban. Sejthető volt, hogy egy ilyen tartalmas próbaverzió után már nem nagyon fognak tudni minket meglepni. Bár manapság már sosem tudhatja az ember, mire számíthat egy jó demó után. Hát kedves Halo rajongó társaim, örömmel közlöm veletek, hogy a Halo Wars ha nem is sokkal, de lényegesen jobb, mint amire számítottam. Azóta is teljesen a rabja vagyok és most is elvonási tüneteim vannak, hogy írnom kell, ahelyett, hogy tolhatnám!


Halo RTS, ez valami vicc?

Amikor először hallottam meg ezt a hírt eléggé hitetlen voltam, hiszen hogyan is lehetne egy legendás, szinte már egekbe emelkedő FPS játékból valós idejű stratégiát csinálni. Aztán tovább olvastam és megláttam, hogy az Ensemble Studio vállalta be eme nemes feladatot. Ekkor rögtön megnyugodtam (lényegesen jobban, mint amikor úgy volt, hogy Uwe Boll rendezi majd a Halo filmet) és tudtam, hogy a projekt jó kezekben van. Sokan próbálkoztak már meg azzal, hogy konzolon kényelmessé és könnyen tanulhatóvá tegyék mindenki kedvenc stratégiázását. De azt hiszem nyugodt szívvel kijelenthetem azt, hogy amikor igazán forróvá válik a helyzet, az ember csak ritka nagy megszerzett rutinnal képes a helyes gombokat nyomogatni. Míg egérrel és billentyűzettel lényegesen egyszerűbb volt mindig is a helyzet ugyebár. Az RTS királyai azt kell hogy mondjam csillagos négyessel megoldották ezt a kényes kérdést, hiszen olyan végtelenül egyszerű és nagyszerű irányítást dolgoztak ki ennek a stuffnak, amibe mindenki rögtön szerelmes lesz. Alig kell pár gombot használnunk és azok is úgy vannak átgondolva, hogy még véletlenül se a rosszat nyomjuk meg helyettük. Ezért is találták ki, hogy a kijelölés az „A”-val legyen, míg a mozgásparancs az „X”-el. Ha alaposabban végiggondoljuk, rá fogunk jönni, hogy ez azért van, nehogy véletlenül elmozduljunk egy stratégiailag fontos pozícióban lévő egységgel, amikor igazából csak ki akartunk választani egy mellette állót. Az egyetlen problémám az irányítással csak annyi volt, hogy nincsenek csapatkijelölések, ami miatt néha rendesen meg tudunk izzadni mire összehozzuk a feladatra szánt megfelelő csapatot.


Semmiképpen sem szabad megfeledkeznem a co-op lehetőségéről sem. Látszik, hogy az Ensemble ennek a stílusnak a nagymestere, hiszen egy végtelenül egyszerű, mégis zseniális módszert találtak ki nekünk. A co-op kampány során minden pont olyan, mint az egyjátékos változatban, csak éppenséggel ketten irányítjuk a bázisunkat. A pénz közös, bárki csinálhat épületet, egységet. Mindenki azokat az egységeket tudja mozgatni, amelyiket legyártotta. De ha akarja azt is megteheti, hogy a társára bízza a csatározást, ő pedig inkább a bázis fejlesztésével, védelmével és az egységek készítésével foglalatoskodik. Természetesen amikor elkészült egy adag erősítés, akkor azt szépen átadja küzdő társának (ugye Master? ezt tőled tanultam), akinek semmire sem kell koncentrálnia, csak a sikeres hadműveletre. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás, le a kalappal a készítők előtt.


A skirmish illetve multis opciókat választva mindkét oldalon három parancsnok közül tudunk válogatni. Az emberek oldalán mindegyikhez tartozik egy szuperfegyver, egy egyéni egység, egy rendkívül erős egységfejlesztés és valami stratégiailag fontos elem, például, hogy a raktárak magasabb szintről indulnak. Mondanom sem kell, hogy bár az alapegységek azonosak, ezek teljesen meg fogják változtatni az alapstratégiánkat. A Szövetség oldalán egészen más a helyzet, hiszen itt hősközpontú lesz a játékmenet, akárcsak mondjuk a Battle for Middle Earth esetében. Itt a legfontosabb feladatunk, hogy a hősöket a lehető leghamarabb felgyúrjuk a maximumra, hiszen már ők egyedül is rendkívül ütőképesek tudnak lenni a megfelelő stratéga kezében. Ehhez persze idő kell, ezért a menet elején a Szövetséges erők eléggé kiszolgáltatottak mindenféle rush taktika ellen. De ha egyszer eljutnak a „middle game”-ig és mondjuk kihoznak egy Scarabot, akkor eléggé esélytelenné válik a UNSC oldalnak a győzelme. Nem szabad viszont megfeledkezni a Spartanokról, akik mondanom sem kell, hogy mindenki nagy kedvencei lesznek. Egyszerre akár hármat is tudunk majd irányítani. A hős harcosaink nemcsak iszonyat erősek, idővel újratöltődik a pajzsuk (istenem mikor először meghallottam azt a hangot), de még képesek minden egyes járműbe, toronyba is beszállni, ezzel jelentősen erősítve azokat. A járművek természetesen ellenségesek is lehetnek, ilyenkor a páncélos gyilkológépek ráugranak a delikvensre és addig ütik a szerencsétlent, amíg a vas meg nem adja magát és már miénk is lesz az irányítás.


Két fajta multis lehetőség közül választhatunk. Az egyik a sima alap stratégiázás, a másik pedig az igencsak ötletes deathmach (személyes kedvencem). Ez tulajdonképpen a nagy rush bajnokoknak lett kitalálva, hiszen a bázisunk, az egységeink és a járműveink is teljes fejlettségről indulnak, nem marad más hátra, mint a tiszta rutin, a gyakorlat és az alapstratégiák alkalmazása. Szerencsére rengeteg hihetetlenül kidolgozott és ötletes térkép áll majd a rendelkezésünkre, hogy nehogy hamar megunjuk a játékot.


Képes más is megteremteni a Halo atmoszférát?

Igencsak kemény fába vágta a fejszéjét az Ensemble, amikor úgy döntött, hogy egy utánozhatatlan hangulattal és atmoszférával rendelkező játéklegendának, elkészít egy különálló fejezetet. Mondanom sem kell, hogy a Halo Wars egyik legfontosabb és talán legjobban sikerült oldala, a profin (szinte már Final Fantasy minőségben) elkészített átvezető animációk és a hozzá tartozó történet. Biztos vagyok benne, hogy a készítők maguk is nagy Halo rajongók, rengeteg könyvet olvastak a témában, esetlegesen konzultáltak a Bungie-val. Ha ez véletlenül nem fedi a valóságot, akkor azt kell, hogy mondjam igencsak telibe találták ezt az egészet. Hihetetlenül mozgalmas, látványos, drámai és minőségi élvezetben lesz része mindenkinek. Sose felejtem el, amikor először jelennek meg a Spartanok és halkan megszólal Martin O’ Donnel legendás motívuma, amikor a legnagyobb bajban szinte berobban a képbe a Spartan omega csapat és rendet raknak az ellenség sorai között, vagy amikor a végén sor kerül egy epikus csatára a három Spartan és a több tucat Elite között. Egyszerűen frenetikus, leírhatatlan, emlékezetes pillanatok ezek. Csak és kizárólag a Starcraftnek volt ennyire mély és hatásos története a stratégiai játékok történelmében, legalábbis az én tudomásom szerint. Tehát a címben szereplő kérdésre a válasz igen, nagyon is, de nem mindenki képes rá…


Achievementek és extrák

Mindenképpen sort akartam keríteni arra, hogy egy szösszenetet írjak a számomra csillagos ötössel értékelt achievementekről és a hozzájuk tartozó rengeteg extráról. Minden egyes pályán lesz egy másodlagos küldetésünk, amit ha teljesítünk egy rövid időre megjelenik a térképen egy jelzés. Érdemes ilyenkor valamelyik egységgel rögtön odamenni és felvenni a megjelent koponyát. Igen igen, mindenki kedvenc koponyái a Halo3-ból itt is megtalálhatóak lesznek. Összesen három típus van belőlük; amik az ellenséget erősítik - ezzel plusz pontokat adva nekünk-, amik minket erősítenek - ezzel mínusz pontokat levonva tőlünk -, illetve a poénos koponyák, olyanok mint a konfettiként kipukkanó Gruntok vagy a szeretettel teli szivárványt lövő Scarabok. Itt ki is térnék az egy fontos momentumra, miszerint a gamma szavatosságát nagy részben javítja a négy nehézségi szint, a co-op lehetősége, a koponyák felszedése, ezzel javítva az esélyünket arra, hogy arany éremmel végezzünk egy-egy pályával (természetesen mindenért acsi jár). Illetve adott lesz nekünk egy időhatár, amiket Heroic fokozaton teljesítve újabb acsival leszünk gazdagabbak. Semmiképpen se szeretnék megfeledkezni az egyik kedvenc extrámról, a minden pályán fellelhető fekete dobozokról, amik igencsak el vannak rejtve a pályákon, de alapos kutatással megtalálható mind. Ezeket megszerezve egy-egy eseménnyel növekszik a Halo idővonal opciója, ahol egy igencsak olvasmányos és érdekes történetet olvashatunk el az előzményekről. Ha az összes eseményt meg akarjuk szerezni, akkor nem csak a fekete dobozokra lesz szükségünk, hanem végig kell játszanunk a játékot, illetve meg kell szereznünk az összes skirmish acsit is. Halo rajongóknak kötelező!


Természetesen nincsen olyan, hogy tökéletes játék, még ha néha nagyon közel is áll egy-egy produktum ehhez a fogalomhoz. A Halo Wars-nak is van egy-két hibája, például, hogy nincsen Covenant kampány, vagy hogy nincsen csapatkijelölés, illetve az egységek néha borzalmasan sokat tudnak szenvedni, mire megtalálják a kívánt útvonalat. Ezek mind olyan hibák, amik egy első résznek a gyermekbetegségei. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen minőségi játék után a folytatással már semmi bajunk nem lesz. De a legjobban mégis csak az fájt (de tényleg), hogy nem kérték fel Martin O’ Donnellt, hogy írjon nekik zenét. Ne értsetek félre, az összes Age of Empires-ért felelős, több díjat is bezsebelő zenész nagyon szép munkát végzett ezúttal is. De ez sajnos nem az igazi Halo életérzés. Halo nem lehet teljes értékű Martin zenéje nélkül. Reméljük legközelebb már nem követik el ezt a hibát. Mert ezektől az apróságoktól eltekintve, a Halo Wars egy mestermű, forradalmi ötletekkel, hatalmas játékélménnyel, majdnem tökéletes megvalósítással. Még nagyon sokáig fog vele játszani mindenki, ebben biztos vagyok. A legjobb ha fel is másoljátok a vinyóra, nehogy véletlenül elkopjon a DVD!

8.5

Halo Wars értékelés 8.5

Pozitívumok:

  • Szép grafika
  • Kellemes zene
  • Tökéletesen illeszkedik a Halo univerzumba
  • Minőségi átvezetők, izgalmas történettel
  • Rém egyszerű irányítás
  • Co-op lehetőség
  • Rengeteg összegyűjthető extra
  • Ötletes achievementek
  • Remek szavatosság

Negatívumok:

  • A zenére nem kérték fel Martin O’ Donnellt
  • Rövid single player rész
  • Nincs Covenant kampány
  • Néha bugos az útvonalkeresés
  • Nem lehet csoportokat létrehozni
15 komment - szólj hozzá!