A Ubisoft még tavaly elhatározta, hogy nem szórakozik többet a Tom Clancy könyvek jogainak egyesével való megvételével, így magát a nevet és az összes művét felvásárolva bebiztosították számunkra a jövőben folyamatosan érkező játékokat.
1998-ban megjelent a Rainbow Six, melyben katonai akciókat kellett megterveznünk, és végrehajtanunk, majd 2001-ben lehettünk egy jövőbeli, titkos, taktikai egység parancsnokai a Ghost Reconban. 2002-ben megérkezett Sam Fisher, hogy a Splinter Cell nevű lopakodós gammában minden terroristával leszámoljon, tavaly pedig felöltve parancsnoki egyenruhánkat, egy harmadik világháborút élhettünk meg az EndWarban.
Ezek lennének azok a híres Clancy játékok, melyek a Ubisoftot, a mai játékipar egyik legkiemelkedőbb fejlesztőjévé és kiadójává tették. Nem meglepő, hogy a sikerektől ittasan még többet szeretnének kaszálni az író által kitalált alternatív világból, így még tavaly bejelentették, hogy romániai leányvállalatuk megkezdte első repülőgép szimulátoruk fejlesztését.
A sólyom leszállt
A történet szerint David Crenshaw néven az amerikai hadseregnél szolgáltunk, ahol az egységünk megszüntetését követően új állás után kell néznünk. Az Artemis védelmi cég már előttünk jár egy lépéssel és felajánlja a világ egyik legjobban fizető, ám legveszélyesebb állását: volt szakaszunk két tagja is velünk tart, hogy megalakuljon a hadiipar legjobb vadászrepülő pilótáiból álló „Légiharcokra Felfegyverzett Kísérleti Szakasz" (High Altitude Warfare eXperimental squadron), más néven a HAWX. Ez a csapat bevethető bárhol, bármikor, legyen szó légvédelem kiiktatásáról, vagy földi egységek támogatásáról.
2014-et írunk, ekkor a Ghost Recon csapatai nagyban Mexikóvárosban tevékenykednek, ahol több soron kell számukra támogatást nyújtanunk, miközben az EndWar előzményeit láthatjuk. Érdekes, hogy talán ezzel a megoldással próbálták a készítők a játékok között kialakult sztorivonalakat összekötni, s reméljük, hogy a három (vagy négy) gamma valamelyik folytatásában ismételten üdítő színfolt lesz összeakadni valamelyik régi ismerős karakterrel.
Nem, nincs katapult
A Ubisoft nem aprózta el a dolgot repülők terén sem. „Ha lúd, legyen kövér" elvet figyelembe véve, több tucat légijármű botkormányát ragadhatjuk meg, melyek között akadnak olyanok, melyeket már csak múzeumban látni, illetve melyek még meg sem születtek (vagy talán még tervezés alatt állnak). A repülőalkalmatosságokat mindig a küldetés elején választhatjuk ki, illetve külön a kritériumtól függetlenül szerelhetünk fel különböző fegyvereket a kicsikékre. Ám mivel egy magánkézben lévő katonai szervezet részeként működünk, kapunk egy kis újdonságot is a repcsik mellé. Az egyik az ERS nevű gyöngyszem; ezt a funkciót bekapcsolva a harcmezőn egy autós GPS-hez hasonló „irányjelző" karika sor jelenik meg előttünk, melyeken áthaladva könnyedén elkerülhetjük a ránk kilőtt rakétákat, vagy akár az ellenség háta mögé is kerülhetünk.
A repülők kezelése eléggé gyerekjáték, sőt, talán mondhatni gyerekesen könnyű; mintha egy robot által vezérelt X-Wing-et vezetnék át a Halálcsillag rendszerén keresztül karcolás nélkül (aki esetleg játszott a Rogue Squadron nevű Star Wars űrhajó szimulátorral az jól tudja mire gondolok). A halálozásunkat egyetlen dolog veszélyezteti csupán: a föld. Igen jól olvastátok... a földbe csapódás általi elhalálozásom rátája a legmagasabb ebben a játékban. Ez is főleg a biztonsági mód kikapcsolásánál fordul elő a legtöbbször, ahol a kamera már alapból zavarja koordinációnkat is.
A „biztonsági mód" kikapcsolására van lehetőségünk, ha esetleg kicsit többet szeretnénk kihozni a játékból, mint amit alapszinten nyújtani tud. Ilyenkor gépünket egy távolabbi, majdnem oldalas nézetből látjuk, így könnyedén tudunk olyan manővereket kivitelezni, melyekre a gép fenekét nézve biztosan nem lett volna lehetőségünk. Ekkor fenn áll az a veszély is, hogy egy esetleges túl nagy fékezés, vagy durvább irányváltoztatás során repülőnk hajtőművei leállnak. Ebben az esetben egyedüli menekülési opciónk, ha felhúzva a gép orrát „beletaposunk a gázpedálba".
Persze nem csak zuhanásra jó ez az opció, hiszen a motorok nem direkt ki-be kapcsolgatásával bármikor ellenfelünk mögé kerülhetünk egy jól irányzott kanyarral, vagy a ránk kilőtt rakétákat téveszthetjük meg. Ebből a szempontból továbbra is egyedüli negatívuma ennek a módnak, hogy a kamera néha képes erőteljes rángatásba kezdeni, amikor egy-egy célpontra fixálunk -erősen ajánlott ilyenkor egy hányós zacskót odakészíteni a konzol mellé.
Mivel a játékban egy szakaszt alkotunk, melyet három katona alkot, így interneten lehetőségünk adódik kooperatív küldetések teljesítésére, melyek után mindenki egyedi pontszám szerint kapja a játéktól az értékelését, s ennek megfelelően a tapasztalati pontokat . Ezekről még nem esett igazán szó, pedig jelentős részét képezik a programnak. Minden küldetés teljesítése utána kapunk egy összegzést: itt láthatjuk, hogy mennyi ellenfelet semmisítettünk meg, illetve milyen különböző kihívásokat teljesítettünk. A pontok a rangunkat növelik, melyek egy szint elérése után új repülőket és fegyvereket nyitnak meg számunkra, amiket aztán bármelyik küldetés alatt bevethetünk.
A HAWX arcade stílusa ellenére a repülőgépszimulátorok között tökéletesen megállja a helyét, ami főleg annak köszönhető, hogy a hangulatában és a repülőgépek kidolgozottságában magasan ver minden eddigi hasonló játékot. Ugyanez nem mondható el viszont a tájról, melyet mintha favágók készítettek volna -hiába a realisztikus műhold felvételek után megalkotott eredeti helyszínek, ha egyszerűen bűnrondára sikeredtek.
Az értékelésem lehet sokakat elriasztott, ám mégis szinte egy tökéletes játékkal gyarapodtunk, ha nem vesszük figyelembe az olyan tényeket, mint a lassan Ubisoft védjegyévé váló könnyű játékmenet vagy a ronda talaj textúrák. Az AI-ra nem tértem ki külön, ám sajnos társaink intelligenciahányadosán kicsit feljebb helyezhették volna a lécet, hiszen néha képesek és egy-egy ellenséges egységet a pálya széléig vadászni, miközben mi az adott túlerővel viaskodunk.
Remélem a Ubisoft legközelebb a hibákból tanulva, egy kicsit gondolva az „igazi" szimulátorra vágyókra egy olyan folytatással lep meg minket idén, mely akár a legelvetemültebb légi őrülteket is a képernyő elé csábítja.
Ezek lennének azok a híres Clancy játékok, melyek a Ubisoftot, a mai játékipar egyik legkiemelkedőbb fejlesztőjévé és kiadójává tették. Nem meglepő, hogy a sikerektől ittasan még többet szeretnének kaszálni az író által kitalált alternatív világból, így még tavaly bejelentették, hogy romániai leányvállalatuk megkezdte első repülőgép szimulátoruk fejlesztését.
A sólyom leszállt
A történet szerint David Crenshaw néven az amerikai hadseregnél szolgáltunk, ahol az egységünk megszüntetését követően új állás után kell néznünk. Az Artemis védelmi cég már előttünk jár egy lépéssel és felajánlja a világ egyik legjobban fizető, ám legveszélyesebb állását: volt szakaszunk két tagja is velünk tart, hogy megalakuljon a hadiipar legjobb vadászrepülő pilótáiból álló „Légiharcokra Felfegyverzett Kísérleti Szakasz" (High Altitude Warfare eXperimental squadron), más néven a HAWX. Ez a csapat bevethető bárhol, bármikor, legyen szó légvédelem kiiktatásáról, vagy földi egységek támogatásáról.
2014-et írunk, ekkor a Ghost Recon csapatai nagyban Mexikóvárosban tevékenykednek, ahol több soron kell számukra támogatást nyújtanunk, miközben az EndWar előzményeit láthatjuk. Érdekes, hogy talán ezzel a megoldással próbálták a készítők a játékok között kialakult sztorivonalakat összekötni, s reméljük, hogy a három (vagy négy) gamma valamelyik folytatásában ismételten üdítő színfolt lesz összeakadni valamelyik régi ismerős karakterrel.
Nem, nincs katapult
A Ubisoft nem aprózta el a dolgot repülők terén sem. „Ha lúd, legyen kövér" elvet figyelembe véve, több tucat légijármű botkormányát ragadhatjuk meg, melyek között akadnak olyanok, melyeket már csak múzeumban látni, illetve melyek még meg sem születtek (vagy talán még tervezés alatt állnak). A repülőalkalmatosságokat mindig a küldetés elején választhatjuk ki, illetve külön a kritériumtól függetlenül szerelhetünk fel különböző fegyvereket a kicsikékre. Ám mivel egy magánkézben lévő katonai szervezet részeként működünk, kapunk egy kis újdonságot is a repcsik mellé. Az egyik az ERS nevű gyöngyszem; ezt a funkciót bekapcsolva a harcmezőn egy autós GPS-hez hasonló „irányjelző" karika sor jelenik meg előttünk, melyeken áthaladva könnyedén elkerülhetjük a ránk kilőtt rakétákat, vagy akár az ellenség háta mögé is kerülhetünk.
A repülők kezelése eléggé gyerekjáték, sőt, talán mondhatni gyerekesen könnyű; mintha egy robot által vezérelt X-Wing-et vezetnék át a Halálcsillag rendszerén keresztül karcolás nélkül (aki esetleg játszott a Rogue Squadron nevű Star Wars űrhajó szimulátorral az jól tudja mire gondolok). A halálozásunkat egyetlen dolog veszélyezteti csupán: a föld. Igen jól olvastátok... a földbe csapódás általi elhalálozásom rátája a legmagasabb ebben a játékban. Ez is főleg a biztonsági mód kikapcsolásánál fordul elő a legtöbbször, ahol a kamera már alapból zavarja koordinációnkat is.
A „biztonsági mód" kikapcsolására van lehetőségünk, ha esetleg kicsit többet szeretnénk kihozni a játékból, mint amit alapszinten nyújtani tud. Ilyenkor gépünket egy távolabbi, majdnem oldalas nézetből látjuk, így könnyedén tudunk olyan manővereket kivitelezni, melyekre a gép fenekét nézve biztosan nem lett volna lehetőségünk. Ekkor fenn áll az a veszély is, hogy egy esetleges túl nagy fékezés, vagy durvább irányváltoztatás során repülőnk hajtőművei leállnak. Ebben az esetben egyedüli menekülési opciónk, ha felhúzva a gép orrát „beletaposunk a gázpedálba".
Persze nem csak zuhanásra jó ez az opció, hiszen a motorok nem direkt ki-be kapcsolgatásával bármikor ellenfelünk mögé kerülhetünk egy jól irányzott kanyarral, vagy a ránk kilőtt rakétákat téveszthetjük meg. Ebből a szempontból továbbra is egyedüli negatívuma ennek a módnak, hogy a kamera néha képes erőteljes rángatásba kezdeni, amikor egy-egy célpontra fixálunk -erősen ajánlott ilyenkor egy hányós zacskót odakészíteni a konzol mellé.
Mivel a játékban egy szakaszt alkotunk, melyet három katona alkot, így interneten lehetőségünk adódik kooperatív küldetések teljesítésére, melyek után mindenki egyedi pontszám szerint kapja a játéktól az értékelését, s ennek megfelelően a tapasztalati pontokat . Ezekről még nem esett igazán szó, pedig jelentős részét képezik a programnak. Minden küldetés teljesítése utána kapunk egy összegzést: itt láthatjuk, hogy mennyi ellenfelet semmisítettünk meg, illetve milyen különböző kihívásokat teljesítettünk. A pontok a rangunkat növelik, melyek egy szint elérése után új repülőket és fegyvereket nyitnak meg számunkra, amiket aztán bármelyik küldetés alatt bevethetünk.
A HAWX arcade stílusa ellenére a repülőgépszimulátorok között tökéletesen megállja a helyét, ami főleg annak köszönhető, hogy a hangulatában és a repülőgépek kidolgozottságában magasan ver minden eddigi hasonló játékot. Ugyanez nem mondható el viszont a tájról, melyet mintha favágók készítettek volna -hiába a realisztikus műhold felvételek után megalkotott eredeti helyszínek, ha egyszerűen bűnrondára sikeredtek.
Az értékelésem lehet sokakat elriasztott, ám mégis szinte egy tökéletes játékkal gyarapodtunk, ha nem vesszük figyelembe az olyan tényeket, mint a lassan Ubisoft védjegyévé váló könnyű játékmenet vagy a ronda talaj textúrák. Az AI-ra nem tértem ki külön, ám sajnos társaink intelligenciahányadosán kicsit feljebb helyezhették volna a lécet, hiszen néha képesek és egy-egy ellenséges egységet a pálya széléig vadászni, miközben mi az adott túlerővel viaskodunk.
Remélem a Ubisoft legközelebb a hibákból tanulva, egy kicsit gondolva az „igazi" szimulátorra vágyókra egy olyan folytatással lep meg minket idén, mely akár a legelvetemültebb légi őrülteket is a képernyő elé csábítja.
(Bevallom még nem vettem meg, de megfogom, csak egy kicsit abba a kategóriába kell mennie az árának, aminél bár tutira megéri a pénzét, és a Ubi elég hamar megeszi a termékeinek az árát)
A zene szerintem fontos, bár mondjuk egy Flight szimulátor játéknál nem hiányzik, de szerintem olyan fontos a videójátékoknál mint a filmeknél (de ellenpélda: Mindennél jobban utálom, amikor a COD 4 multiban megszólal a zene. Oké hogy hangulatos, de nem hallom honnan lőnek vagy jönnek...)
De mutatok egy Ace Combat Zero-s muzsikát, sztem nagyon ott van, és a játék köznben, amikor ez ment egy pálya alatt, hát sose felejtem el azt a missziót. Mellesleg ezzel szemben annak epikusabb a története (sztem lapos már a Tom Clany's, legalábbis ahogy megvalósítják, én Splinter Celles sztorikidolgozásnak jobban örülnék), no de jöjjön a zene (de csak ha nem ismered):
http://www.youtube.com/watch?v=YYET93z5edk
http://www.youtube.com/watch?v=a5oSTFlg4s0&feature=related
Mellesleg a missziók kissé ugyanazok. Szal nekem semmi bajom a védd meg ezt védd meg azt tipussal (az egyik emp alatti repülés nagyon ötletes volt), de az hogy állandóan nem lehet becélozni az ellenfelet a zavaró miatt... Igazán nekünk is lehetett volna olyanunk, de nem volt...
Már csak egy valamit sajnálok. A Ubi nem ad ki hozzá SDK csomagot. Így nem kapunk hozzá rajongói módokat, meg új küldetéseket :( Ez tényleg szomorú, és megrövidíti a játék élettartamát.
Ebből a szempontból NAGYON nem értem a Ubisoftot. Annyi módot lehetne csinálni játékaikhoz, de nem lehet, mert nem hagyják.
A legtöbb EA-s játék legalább szabad SDK-t is kap, a Valve sem véletlenül tart ott ahol (CS ugye..) már lassan 100 HL2 móddal és még sorolhatnám. Szal csak ennyi, remélem azért nem untattam senkit, és míg ment a zene el lehetett olvasni :)
Üdv
A zene csak hozzáad az alap hangulathoz. Annak hiánya csak embertől függ. Nekem például nagyon nem hiányzott.
Ace Combatnál szerintem sem jobb, de jó fele kapiskálnak a romániai srácok. :)
Ezzel nem értek egyet. A hangulathoz a zene is hozzátartozik, ennek a játéknak a zenéjére már nem emlékszem "harmadjára viszem pedig végig" és mégis az Ace Combat zenéi jutnak eszembe miközben repülök.
Én nagyon kellemesen csalódtam a játékban, nem hittem volna hogy ilyen jó lesz, tényleg tetszik, de az Ace Combatokat akkor sem közelíti meg semmilyen szinten sem, max a coop miatt kaphat egy kis prot..
Amúgy azzal sem értek egyet, amit az elején írtál. Miszerint ez az első szimulátoruk. Nem, ez a csapat csinálta a szintén Ubisoftos Blazing Angels részeket, ez a játékmenetén is érződik.
Ezt a játékot (mint ahogy az Ace Combatot) soha nem sorolnám szimulátorok közé. Max olyan tág megfogalmazásban, mint ha a Blue Ray re asszondanánk DVD... vagy a dvd re azt hogy dvd... Nem az és kész, nem is annak szánták.
No, kikritizáltam a kritikust :)
Amúgy szerintem is erős közepes, szal a 7 reális.
Én is reménykedem benne, hogy a második részben már a küzdelem alatt felcsendül a Top Gun zenéje és mindenkit szétaprítok a levegőben. :)
U.i.: Xbox360-n folyt a tesztelés, így nyugodt szívvel mondhatom, hogy nem kötöttem volna bele a gépigénybe :).
A küldetések tetszettek, bár negatívum, hogy elég rövid maga az egyjátékos mód. Viszont nagyon jó a coop és a 16 játékos multi rész. Amúgy az upgarde rendszer is elég szegényes volt. A folytatásban remélem erre figyelnek majd.
Tőlem összességében 8.5-öt kap. :)
Egyébként itt egy jó kis végigjátszás, angol tudást nagyon nem igényel, mert videók is prezentálják a dolgot:
http://1ink.us/v7Ky686kd
Remélem segíthettem!
Nos, ezen a képen is látható, hogy milyen a talaj textúra és a fák kidolgozottsága.
Nem, hiszem, hogy a fejlesztők ne tudtak volna belegyömöszölni egy kicsit szebb fákat a játékba, amiket elég gyakran látunk révén sokszor kell földi célpontokat alacsonyan megközelíteni. Révén a rakéta állomások könnyen aprólékot csinálnak gépünkből. :)
a HAWX nem rossz arcade cucu (bár csak a demót néztem, inkább szimulátorral repkedek és lövöldözök), bár azt mondja egy cimborám, hogy az ACE Combat neki jobban bejött (azt nem próbáltam)
Nem is ez az lényege amúgy sem, hiszen nem FPS játék ez:) Légi csaták, na az.
Am nagyon leértékeltétek, sztem ha hazai fejlesztés lett volna egyből 8-at kapott volna :D
Szimulátort kár is volt felhozni, hiszen ez velejéig árkád játék.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.