Két éve januárban egy kis szlovén stúdió, a ZootFly előállt a nagy ötlettel: kapjon folytatást a Szellemirtók, méghozzá egy játék formájában, az eredeti szereplőkkel, de egy teljesen új történettel. Neki is kezdtek a fejlesztésnek, megírták a forgatókönyvet, a sztorit átültették a modern korba, még az ectomobilt is lecserélték egy Chrysler 300C Touringra, az első sajtómegjelenések után viszont már kopogtatott is a Sony, hogy helyre rakja a srácokat.
A japán óriás leállíttatta a munkát, a licenclopás miatt pedig majdnem perre is ment, aztán ráeszmélve arra, hogy nem is volt ez az egész annyira rossz ötlet, nekikezdett egy saját fejlesztésnek, megalkotva végül a tesztelésre most hozzánk is ellátogatott új Ghostbusters-t!
A szellemirtók történetét trilógiává avanzsáló Ghostbusters: The Videogame igazi sztárgárdával büszkélkedhet. Míg a fejlesztést a Terminal Reality és a Red Fly Studios végezte, addig a kiadásért a Sony, az Atari és a Columbia Pictures közösen felel. A történetet az eredeti film két alkotója, Dan Aykroyd és Harold Ramis írta, rajtuk kívül pedig főszerepet vállalt még a játékban Bill Murray és Ernie Hudson is. Hollywoodból érkezett továbbá William Atherton, Brian Doyle-Murray, és Annie Potts is, az eredeti részek szexi hősnőjét alakító Sigourney Weaver helyett azonban egy új dívát köszönthetnek a parapszichológusok, Alyssa Milano-t, aki Dr. Ilyssa Selwyn karakterét formálja meg a játékban.
A történet szerint 1991-et írunk, pontosan a második rész után két évvel, Manhattan városát pedig továbbra is rettegésben tartják a kísértetek. A cselekmények elején Dr. Egon Spengler, Dr. Ray Stantz és a csapat általunk alakított friss tagja éppen egy új felszerelést tesztel, amikor Ragacs, megszökve a tárolójából néhány szellembarátja társaságában felfordulást rendez nem csak a Szellemirtók főhadiszállásán, de a szépséges Sedgewick Hotelben is. Innentől felgyorsulnak az események, természetfölötti tevékenységek egész sorozata veszi kezdetét, és olyan régi ismerősök térnek vissza, mint a Habcsókember, Gozer a Gozeroniai, vagy az idős könyvtáros hölgy, a Grey Lady.
A játékban összesen nyolc küldetés vár ránk, ezek alatt pedig csapatunkkal megfordulunk szinte az összes régi jól ismert helyszínen, így többek közt a Times Square-en, a könyvtárban, a városi múzeumban, a Sedgewick Hotelben, és persze ama bizonyos párhuzamos dimenzióban is, amely a szellemek eredeti lakóhelyeként funkcionál. Az egyes küldetések között a szellemfelderítő és elhárító vállalat főhadiszállásán lehet pihenni, ide futnak be mindig a riasztások, és innen indulunk bevetésre is. Jó hír, hogy hiába vagyunk újoncok, a csapat teljes értékű tagként kezel minket, minden küldetésnél ott lehetünk az első sorban, együtt harcolva Venkmannel, Stantzzal, Spenglerrel, és Zeddemore-ral a várost ellepő túlvilági lények ellen.
A kalandok során szereplőnket külső nézetből látjuk, HUD nincsen, az életerőnk és a fegyver töltöttsége a hátra szerelt proton pack villogó ledjeiről olvasható le. Felszerelésünk a sztenderd szellemirtó csomagból áll: akad egy négy különböző funkciót is ellátó, de elsősorban a kísértetek elkapására szolgáló proton fegyverünk, egy szellemek átmeneti tárolására szolgáló csapdánk, illetve többek közt egy PKE szkennerünk is, melynek használatakor belső nézetbe vált a játék. Tudjátok, ez az a berregő, világító kis kütyü, amivel Egon paranormális jelek után nyomoz a filmben is.
A Ghostbusters: The Videogame a filmek rajongói számára olyan, mintha tinédzser korunk legforróbb nyarának buja szeretője térne vissza, a teljes akkori baráti körünkkel együtt. A játékban megvan minden, amit szerettünk, és ami oly sok éven át hiányzott: találkozhatunk a régi arcokkal, újra hallhatjuk az elfeledett dalokat, és megfordulhatunk azokon a helyszíneken, melyek már annyira megkoptak emlékeinkben, hogy alapesetben nem is hinnénk el, hogy még léteznek. Valami hasonló hangulatot sugároz a játék, az Ecto-1 szirénájától kezdve, a barna overallon át, egészen a könyvtáros üldözéséig minden olyan, mintha a film elevenedne meg, csak ezúttal a mi főszereplésünkkel.
Az atmoszférával nincsen tehát gond, ám mint videojáték, a Ghostbusters sajnos közel sem tökéletes. Persze a pillanat varázsában általában hajlamosak vagyunk szemet hunyni a gyengeségek fölött, ám én mindenképpen szeretnék megemlíteni néhány dolgot, ami miatt nem kaphat 9-es pontozást a játék. Először is a történet nagyon rövid, két-három délután alatt végigtolható, és nincsenek mellékküldetések sem, amivel meg lehetne hosszabbítani az élvezeteket. A grafika alulmarad a kortárs ellenlábasokkal szemben, és az animáció se a legjobb, emberünk például helyben futásra vált át, ha nekimegyünk az ajtófélfának, az Ecto-1 pedig olyan irreálisan mozog, mintha valami kis távirányítós autó lenne. Ezen kívül minden pálya teljesen lineáris, szinte mindig csak egyfelé lehet menni, továbbá a szereplőknek nincs a szinkronhoz illesztve a szájmozgása, és a mimikájuk is olyan, mintha valami karikatúrák lennének.
Érdemel még egy kemény dorgálást a kiadó is. Miután az Activision Blizzard lemondott a játékról, az Atari és a Sony páros vette át a cím feletti bábáskodást, és bár alapesetben ezzel nem is lenne semmi gond, mégis sikerült jól megkavarniuk az amerikai és európai kiadásokat. Az Atari a nagy halászlén túl június közepén kiadta az összes létező platformra készült változatot, az óceán innenső felét azonban a Sony látta el termékekkel, aminek az lett a vége, hogy csak a PS2-es és a Playstation 3-as változat landolt a boltok polcain. A többi hivatalosan csak ősszel jön, ám szerencsére nincs régiókorlátozás a lemezeken, így bátran lehet böngészni a kisebb konzolboltok honlapjait a szürkeimportokért!
Nekem tetszett a Ghostbusters játék. Ha nem lenne ekkora előélete, akkor a hibái és a hiányosságai miatt könnyen lezavartam volna egy 6-os, maximum 7-es értékeléssel, de olyan szinten hozza a filmek hangulatát, és az egésznek az atmoszférája annyira magával ragadó, hogy már ezért jár a mackópecsét. Próbáljátok ki!
A szellemirtók történetét trilógiává avanzsáló Ghostbusters: The Videogame igazi sztárgárdával büszkélkedhet. Míg a fejlesztést a Terminal Reality és a Red Fly Studios végezte, addig a kiadásért a Sony, az Atari és a Columbia Pictures közösen felel. A történetet az eredeti film két alkotója, Dan Aykroyd és Harold Ramis írta, rajtuk kívül pedig főszerepet vállalt még a játékban Bill Murray és Ernie Hudson is. Hollywoodból érkezett továbbá William Atherton, Brian Doyle-Murray, és Annie Potts is, az eredeti részek szexi hősnőjét alakító Sigourney Weaver helyett azonban egy új dívát köszönthetnek a parapszichológusok, Alyssa Milano-t, aki Dr. Ilyssa Selwyn karakterét formálja meg a játékban.
A történet szerint 1991-et írunk, pontosan a második rész után két évvel, Manhattan városát pedig továbbra is rettegésben tartják a kísértetek. A cselekmények elején Dr. Egon Spengler, Dr. Ray Stantz és a csapat általunk alakított friss tagja éppen egy új felszerelést tesztel, amikor Ragacs, megszökve a tárolójából néhány szellembarátja társaságában felfordulást rendez nem csak a Szellemirtók főhadiszállásán, de a szépséges Sedgewick Hotelben is. Innentől felgyorsulnak az események, természetfölötti tevékenységek egész sorozata veszi kezdetét, és olyan régi ismerősök térnek vissza, mint a Habcsókember, Gozer a Gozeroniai, vagy az idős könyvtáros hölgy, a Grey Lady.
A játékban összesen nyolc küldetés vár ránk, ezek alatt pedig csapatunkkal megfordulunk szinte az összes régi jól ismert helyszínen, így többek közt a Times Square-en, a könyvtárban, a városi múzeumban, a Sedgewick Hotelben, és persze ama bizonyos párhuzamos dimenzióban is, amely a szellemek eredeti lakóhelyeként funkcionál. Az egyes küldetések között a szellemfelderítő és elhárító vállalat főhadiszállásán lehet pihenni, ide futnak be mindig a riasztások, és innen indulunk bevetésre is. Jó hír, hogy hiába vagyunk újoncok, a csapat teljes értékű tagként kezel minket, minden küldetésnél ott lehetünk az első sorban, együtt harcolva Venkmannel, Stantzzal, Spenglerrel, és Zeddemore-ral a várost ellepő túlvilági lények ellen.
A kalandok során szereplőnket külső nézetből látjuk, HUD nincsen, az életerőnk és a fegyver töltöttsége a hátra szerelt proton pack villogó ledjeiről olvasható le. Felszerelésünk a sztenderd szellemirtó csomagból áll: akad egy négy különböző funkciót is ellátó, de elsősorban a kísértetek elkapására szolgáló proton fegyverünk, egy szellemek átmeneti tárolására szolgáló csapdánk, illetve többek közt egy PKE szkennerünk is, melynek használatakor belső nézetbe vált a játék. Tudjátok, ez az a berregő, világító kis kütyü, amivel Egon paranormális jelek után nyomoz a filmben is.
A Ghostbusters: The Videogame a filmek rajongói számára olyan, mintha tinédzser korunk legforróbb nyarának buja szeretője térne vissza, a teljes akkori baráti körünkkel együtt. A játékban megvan minden, amit szerettünk, és ami oly sok éven át hiányzott: találkozhatunk a régi arcokkal, újra hallhatjuk az elfeledett dalokat, és megfordulhatunk azokon a helyszíneken, melyek már annyira megkoptak emlékeinkben, hogy alapesetben nem is hinnénk el, hogy még léteznek. Valami hasonló hangulatot sugároz a játék, az Ecto-1 szirénájától kezdve, a barna overallon át, egészen a könyvtáros üldözéséig minden olyan, mintha a film elevenedne meg, csak ezúttal a mi főszereplésünkkel.
Az atmoszférával nincsen tehát gond, ám mint videojáték, a Ghostbusters sajnos közel sem tökéletes. Persze a pillanat varázsában általában hajlamosak vagyunk szemet hunyni a gyengeségek fölött, ám én mindenképpen szeretnék megemlíteni néhány dolgot, ami miatt nem kaphat 9-es pontozást a játék. Először is a történet nagyon rövid, két-három délután alatt végigtolható, és nincsenek mellékküldetések sem, amivel meg lehetne hosszabbítani az élvezeteket. A grafika alulmarad a kortárs ellenlábasokkal szemben, és az animáció se a legjobb, emberünk például helyben futásra vált át, ha nekimegyünk az ajtófélfának, az Ecto-1 pedig olyan irreálisan mozog, mintha valami kis távirányítós autó lenne. Ezen kívül minden pálya teljesen lineáris, szinte mindig csak egyfelé lehet menni, továbbá a szereplőknek nincs a szinkronhoz illesztve a szájmozgása, és a mimikájuk is olyan, mintha valami karikatúrák lennének.
Érdemel még egy kemény dorgálást a kiadó is. Miután az Activision Blizzard lemondott a játékról, az Atari és a Sony páros vette át a cím feletti bábáskodást, és bár alapesetben ezzel nem is lenne semmi gond, mégis sikerült jól megkavarniuk az amerikai és európai kiadásokat. Az Atari a nagy halászlén túl június közepén kiadta az összes létező platformra készült változatot, az óceán innenső felét azonban a Sony látta el termékekkel, aminek az lett a vége, hogy csak a PS2-es és a Playstation 3-as változat landolt a boltok polcain. A többi hivatalosan csak ősszel jön, ám szerencsére nincs régiókorlátozás a lemezeken, így bátran lehet böngészni a kisebb konzolboltok honlapjait a szürkeimportokért!
Nekem tetszett a Ghostbusters játék. Ha nem lenne ekkora előélete, akkor a hibái és a hiányosságai miatt könnyen lezavartam volna egy 6-os, maximum 7-es értékeléssel, de olyan szinten hozza a filmek hangulatát, és az egésznek az atmoszférája annyira magával ragadó, hogy már ezért jár a mackópecsét. Próbáljátok ki!
Kapcsolódó cikk
Hol gáz az animáció és miért nem tetszik a grafika? Hol a hiba, mert ez így nekem kevés. A repetitív dolgot is kifejthetnék, kicsit pontosabban.
Két délután alatt kitolható, nincs multi.
A PC-s grafika még fullon sem ér fel az Xbox360-ashoz (úgyhogy az nem kifogás), az animációk pedig néhol tényleg elég gázok.
Ráadásul néhány filmbejátszás nagyon rosszul van vágva, megrendezve, ami párszor eléggé oda tudja vágni a hangulatot, vegyítve a Daks által is említett szinkronhibákkal.
Ezen kívül persze erősen repetitív is néhol, de a Ghostbusters hangulat és a humor megmenti attól, hogy 8 alá menjen :)
Lehet más játékról beszélünk, mert bizony szerintem nagyon szép lett a grafika. Az megint egy másik tény, hogy a viszonylag közepes méretű területek mellett a PC-s framerate kicsit alacsony. Bár lehet konzolon közepes a grafika, mert bizony PC-n bámulatos. A GSen is írák, hogy rossz a grafika. Nem tudom mi van az újságírókkal. Talán túl nagy az igény? :)
A pályákkal nem volt bajom. Ott volt pl a könyvtáros pályán a szellemvilág. Szerintem az bámulatos volt. A másik érdekesség a frameratel kapcsolatban, hogy Vistán sokkal nagyobb és stabilabb, mint XP-n.
A kiadás körüli gondok miatt nem adnék neki mínuszt. Ennyi erővel a Prototype is megkaphatta volna a maga megrovását a pocsék tech supportért.
Ami még zavart, a hosszúnak mondható töltés idő. Ami talán az egyik legnagyobb csalódás, hogy NEM vezethetjük az Ecto-1-est. Csak vártam mikor lehet már vezetni és egyszer csak vége lett a játéknak.
Ami tetszett, a humor. Nem volt erőltetett csak annyi olyan ami feldobja a játékot és visszaadja a filmet. A szellembefogás nagyon jól megoldották. Hiányolom, hogy nincs az "Ami jó"nál, a vásárlás rendszer amivel fejlődhetünk. Akkor vicces volt látni, mikor mennyi kárt okozunk. Ha jól tudom konzolon ehhez van achievement is.
Összességében szerintem egy egyedi, szórakoztató retró játékot kaptunk. Nekem nagyon tetszik. Szerintem a 8,3 kevés. Tőlem bizony csak kisebb negatívumok miatt nem kap 10.0-át de a 9.6-ot bőven megérdemli így is. :)
A játéktesztnél 8.2 van sajna pedig lehetne simán 9 vagy 9.5
am 3# GTA IV 10 pontot kapott :D
Én a nagy várakozás és izgalom miatt úgy döntöttem,h a 'csúnya megoldáshoz' fordulok,amíg nem ér el kishazánkba is a PC-s változat.Ahogy elkezdtem a játékot és felcsendült a Ghostbusters Theme,egyből kirázott a hideg :| Az emlékek,miegymás ^^
De utána szomorúan konstatáltam,h nem fut akadás mentesen a játék...a low grafikai beállítások és a 800x600 felbontás ellenére sem!!Amikor A pontból B pontba kell mászkálni,akkor kemény 3-4 FPS-re leesik.Néha felmegy 8-9-re is.De viszont harc közben egész jó..ott már eléri néha a 15-20-at.Ez most nem tudom,h egy bitang rossz portolás,vagy a zarew hibája,de ha az eredeti is így menne a gépemen,akkor szinte tuti,h ebből a játékból én kimaradok...pedig nagyon vártam.
Kipróbálom.
A cikk jó lett
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.