Wolfenstein

  • Írta: zoenn
  • 2009. augusztus 18.
Link másolása
Ó, a Black Sun! A Harmadik Birodalom csodafegyvere, egy míves energiaforrás, ami megváltoztathatja a II. világháború végkimenetelét, a hozzá tartozó, ősi medál, a Thule segítségével átléphetünk egy párhuzamos dimenzióba, ahol természetfeletti képességeket alkalmazva kenhetjük el az okkultista tudományokhoz folyamadó nácik száját. Mindez ismét B.J. Blazkowitz-ra, azaz Ránk hárul. Minden FPS ősatyja, a Wolfenstein hét év után visszatért!
Ha 1984-ben, a Castle Wolfenstein fejlesztői, a Muse Software hitte volna, hogy megálmodott frencsájzuk egyszer alapvetően megreformálja az akkoriban még platformjátékokon nevelkedők közönséget, talán más megközelítést adtak volna az ugrándozó pixelkatonáknak. 1992-ben, néhány tejfölösszájú kaliforniai geek egyén, frissen szabadulva a főiskoláról megalkották a Wolfenstein 3D-t, s egy csapásra letették a névjegyüket az eleddig ismeretlen belső nézetű akciójátékok palettáján. Innen minden már legenda, Carmackék id Softja volt a termelékeny cég, akik ontották magukból a jobbnál jobb first person címeket (Doom, Quake), de sohasem feledték azt, hogy ez az őrület, ami már meghatározó a piacon, honnan is indult.


Egy Blazkowitz nevű ürgétől, akinek arca a folyamatosan bekapott lövések nyomán egyre jobban leamortizálódott, fittsége ürügyén még a kutyakajára is ráfanyalodott. A Return to Castle Wolfenstein 2001 végén már a reboot tökéletes mintapéldája volt. Ki ne emlékezne, amint a Wolfenstein kastély katakombájában a plafonról ugorva leütjük a Lugerrel hadonászó német bakát, majd tucatnyi wermacht-legény holttestén átgázolva kitörünk a főhadiszállásról. Ám a single élményeket is túlszárnyalta a küldetésalapú multiplayer mód, mindez a Splash Damage jóvoltából. Most az id puszipajtásaira, a Raven Software-re hárult a nemes feladat, hogy a RTCW után egy delejes folyatást kalapáljanak össze. Jó iparos legények, s az első infók alapján könnyedén a bizalmunkba fogadtuk a készülő terméket. Három nappal az Egyesült Államokból érkező tesztverzió nyüstölése után már kijelenthetjük, bár az új Wolfenstein immár meddő minden reform tekintetében, mégis egy régivonalas és élvezetes FPS lett, nem csúfolva meg a nevet, és az okkultista sztori sem annyira blőd, mint az elődök esetében.


Heinrich Himmler, az SS vezérének terve, miszerint feltámasztja az első zsarnok német királyt, I. Heinrichet, mint egyenes-ági felmenőjét, kudarcba fulladt. Azaz, mikor az első napfények megcsillantak, száraz, ámde sziporkázó orcáján, Blazkowitz ügynökünk is mozgásba lendült: levertük a villámokat hányó tesla ágyúval és néhány páncélököllel! Főhősünk viszont nem vett ki pár hét szabadságot, hogy festett francia szajhákat hajkurásszon Párizsban, hiszen a náci hadigépezet, látva, hogy haditechnikai fejlesztéseik nem válnak be a két frontra szakadt háborúban, ismét a természetfeletti erőkben keresnek menedéket. A kezdő képsorokon B.J. éppen egy német hadihajó fedélzetén kíván egyszemélyes rajtaütést végezni, ám idő előtt lelepleződik inkognitója, panaszkodni azonban nincs ideje, s az elsöprő túlerő ellen egy misztikus műtárgyat, a Thule-t veti be, melynek kiáradó energiája leolvasztja még a húst is az ellenség csontjairól. Az egész sztori, egy új, a nácik által felfedezett energiaforrás, a Black Sun körül forog. A hozzá kapcsolódó és a birtokunkban lévő medállal képesek leszünk a Black Sunt fegyverként alkalmazni, továbbá egy párhuzamos dimenzióban kavarva olyan különleges képességek előnyét élvezhetjük, mint a Bullet Time, vagy éppen egy védőpajzs magunk körül. Ezen felül létezik egy párhuzamos világ, ahonnan az energia manifesztálódik, ám ide egyelőre csupán a kopaszodó, drótkeretes szemüveget viselő gaz német tudósok tudnak átjárót nyitni. A mi feladatunk az, hogy a germánok körmére csapjunk, nehogy a fronton élesben is bevethessék csodafegyverüket, megfordítva ezzel a rájuk nézve kilátástalan háború végét.


A recept egyszerű: a szövetségesek kémjei jelentették, hogy egy bizonyos Isenstadt városában meglehetősen nagymértékben fordulnak elő elit náci csapatok, Zetta tábornok irányításával, aki tenyérbe mászó képű, fanatikus gyilkos - az első számú célpontunk. Az érkezés után viszont hamarosan nyilvánvalóvá válik: ezen alakulatok speciálisan kiképzettek és a Black Sun erejét is felhasználják. Egyedül vajmi kevés esélyünk lenne, ezért kapcsolatba lépünk a Kreisau Circle néven ismert ellenállók csapatával, kinek vezetője a bájos, szőke szépség, Caroline, elsőszámú szövetségesünk. Isentadt egy teljesen nyitott játéktér, háború sújtotta terület, ami a történet előrehaladtával folyamatosan nyílik meg, elsőre persze nem mehetünk mindenhova, de nem is célszerű. Nem egy biztonságos hely, még egy veterán számára sem, már az első pillanattól elkezdve magas az ellenséges jelenlét, az ellenállók folyamatosan harcban állnak. Lebombázott lakóházak, utcai barikádok, füst és hullaszag az állandó összkép megteremtője, soha semmikor nem tudhatjuk, mikor botlunk egy német szakaszba. Bár a játékmenet non-lineárisnak van feltüntetve, alapvetően majdnem mindegyik küldetés kapcsolódik valamelyest a fő sztorihoz, az itt megszerzett apró információmorzsákból rakjuk össze a nagyobb feladatokhoz kapcsolódó tennivalóinkat, avagy a sorozatra jellemzően ismét csak zsákmányolhatunk értékes ereklyéket és aranyrudakat.


Alapvetően három frakció nyújt támogatást szerény személyünknek, a dögös Caroline csapata mellett a főként tudósokból álló  Golden Dawn-nal kerülünk pajtási viszonyba, akik a Black Sun energiájának kutatásával foglalkoznak, és ő általuk juthatunk az ezzel kapcsolatos képességek birtokába a későbbiek folyamán. Utunkat keresztezik még a fegyvercsempészek, akiknél a feketepiacon válthatjuk be ütős mordályokra a kalandjaink során szerzett aranyainkat is, de ugyanitt fejleszthetjük a már meglévő stukkereket, továbbá a Thule medálhoz kapcsolódó támadó képességekkel is itt vértezhetjük fel magunkat.


Végre nem csak a statisztikáinkon mutat jól, hogy egy-egy ereklye a birtokunkba került -melyekből mellesleg nem is találunk túl sokat-, alaposan ki kell fundálni, hogy mire költjük el bevételünket. Az alapvető világháborús géppisztolyokat, karabélyokat hatásosabb elsütő-szerkezettel vértezhetjük fel, a megfelelőekhez távcsövet, nagyobb tárat, visszarúgás-csillapítót, hatékonyabb sebzést vásárolhatunk, egy KAR puska és egy csúcsra járatott MP40-es géppisztoly viszonylag sokáig hűséges és hatásos társunk marad, de a repertoárhoz tartozik még a durvább MP43 gépkarabély, de ideiglenesen a páncélököl és a lángszóró is. Utóbbi közepes távolságra is hatékony grillezett fritzeket gyárt mindenkiből egy szempillantás alatt, a CoD: World at War óta nem volt még ennyire ütős. Ami már csupán a fikció műve, mégis a Wolfi-univerzumhoz kapcsolódik és a RTCW-es Übersoldat-darálás óta kellemes emlékeket gerjesztő Tesla-Gun is visszatér, elsőnek még elég gyengécske, kisebb elektrosokkal operáló formában, de az upgrade után végre teljes pompájában muzsikál: minden közelben tartózkodó nácit folyamatos villámveréssel súlyt. Hiába a Tesla a kedvenc, amikor a Black Sun energiáját használó Leichenfaust egy szempillantás alatt csontvázzá kopasztja a tisztelt delikvens testét, s akkor még a többi, szintén extra durvaságokkal operáló gyöngyszemről nem is ejtettem szót (s ezek fejlesztéseiről sem). Szóval a Wolfenstein hangzatosan és a gyakorlatban is kiválóan működő fegyverarzenált helyez a köztudatba, melyekkel öröm a játék, nem fogunk csak egy-két fajtát preferálni, egyik sem jobb, vagy hatékonyabb a másiknál. Egyedül anyagi keretünk szabhat gátat annak, hogy minden egyes fejlesztést kipróbáljunk minden mordályra, a játék közepénél már tanácsos eldönteni, hogy melyik lesz a befutó. De sebaj, a következő újrajátszásnál más és más összeállítások mellett tehetjük le a voksunkat.


A játékmenet fogyaszthatóbb és csúcsra járatottabb, mint valaha. Isenstadt változatos helyszín, jól láthatóan elkülöníthető kontraszttal ellátva a különböző területeket. A falakon belül a mi közbenjárásunk nélkül is folyik az élet: az ellenállók harcolnak a németekkel, míg mi elkerüljük a harc magját. A küldetéseket elsősorban Kreisau Circle és a Golden Dawn adja, s nem csak egy aktív missziónk lehet, hanem párhuzamosan több is. Felvesszük, teljesítjük és leadjuk. Mi döntjük el, hogy melyikkel részesítjük előnyben. Kezdtem az elején aggódni, hogy a szabadság csupán illúzió és csak néhány elágazás közül választhatunk, de nem, a nagy műgonddal megalkotott Isenstadtban el hisszük, hogy tényleg ilyen egy német város, külvárossal és belvárossal, bármerre mehettünk, persze csak a józanész határain belül. Az arányok kivallóak, nem veszünk el benne, de nem is támad klausztrofóbiánk. A főbb küldetéseknél nagyobb szakaszok nyílnak meg, ahová csak akkor juthatunk, ha elérkezett a pillanat. Ha akarjuk, benézhetünk a misszióhoz egyáltalán nem kapcsolódó polgári lakásokba is kincsek, vagy német tisztek naplójegyzetei után kutakodva (melyek jól rávilágítanak arra, hogy milyen ellenfelek és nehézségek várnak ránk a későbbiekben), mulathatjuk az időt a feketepiacon fegyverünk fel spécizésével. A város nyújtotta folyamatos veszélyérzet, az akárhol felbukkanó náci osztagok és az akció révén egy percnyi – Far Cry 2-szerű - üresjárat sem található a játékban. Talán régivonalas arc lennék? Mégis, a bejáratott hagyományokra épülő játékmenet teljességgel magához láncolt.


A Thule medállal a nyakban még Blazkowicznek sem lehet félnivalója. Ám az ellenfelek összetétele - és főleg, az, hogy a játék első negyedétől kezdve felbukkannak a Black Sun képességét használó arcok is – megkövetelik, hogy mi is földöntúli energiákhoz nyúljunk, ne pedig csak a nyers, ólom diktálta összecsapásokhoz. Mindenekelőtt a Thule-hez csak akkor tudunk új kunsztokat vásárolni, ha küldetések során hozzájutunk az megfelelő kristályokhoz, melyeket általában a németek már birtokolnak. A Veil segítségével átléphetünk a már taglalt másik dimenzióba, amikor a kép zöldes derengésűre vált, s ahol különféle groteszk külsejű lények folyamatosan termelik számunkra a Black Sun energiáit. Szintén itt bukkanhatunk különböző átjárókra, melyek egyrészt a továbbhaladásunkat is segítik, oly módon, hogy láthatóvá válnak az épületek falán rések, vagy a való világban nem észrevehető létrák. Másrészt olyan ellenfelek gyenge pontjai is megmutatja a Veil, melyeket egyszerű fegyverekkel képtelenek lennénk sebezni. A másik képesség a Mire névre hallgat, ilyenkor az idő lelassul, kényelmesen lőhetjük vele szitává a mezei fritzeket, vagy juthatunk túl piszkos csapdákon, ahol az ilyenfajta gyorsaság elengedhetetlen. A Shielddel egy energiapajzsot vonhatunk magunk köré a kényes szituációkban, ahol a távolsági fegyverek és ártó szándékú energialabdákat hajigáló Black Sun hívő nácik nem jelentenek veszélyt egy bizonyos ideig. Végül az Empower támogatásával mezei fegyvereink sebzése kap egy tekintélyes löketet, ha úgy vennénk észre, hogy az előttünk dühöngő szörnyetegen nem fog semmi.


Minden képesség  természetesen a fegyvercsempészeknél tuningolható is: a Veil esetében a falon átjáráshoz sem kell már „noclip" cheat, a Mire-rel még lassabbá válnak majd ellenfeleink, a Shield azon felül, hogy megfogja a lövéseket, vissza is veri azokat, míg a turbó Empowerrel olyan erősek lesznek a lövéseink, hogy a nagyon szilárd anyagokat is átviszik. Nem semmi összeállítás. Sőt, ha van elég Black Sun energiánk egyszerre több képességet is aktivizálhatunk, személyre szabható taktikázásnak adva lehetőséget! Honnan nyerhetünk energiát? A medál egyrészt lassan és nyögvenyelősen újratöltődik magától is, ám célszerűbb, ha egyszerűen odaállunk egy Black Sun forrás mellé, és lám újra telítődtünk sötét misztikummal, de meglovasíthatjuk a németek által kék hordókban tárolt összegyűjtött energiákat is.


Irtózatos hangulata van a játéknak, sőt az előzetes videók még a felét sem képesek visszaadni mindennek. Az akciók közben folyamatosan mozgásban vagyunk, fedezékbe húzódunk, hogy felkészüljünk egy új képességünk bevetésére. A szimpla lövöldözés a változatos fegyvereknek hála markánsan idomul a Black Sunnal való játszadozáshoz. Bármikor válthatunk két harcmodor között, minden a játékosokon múlik, nyolc év tapasztalatainak hála. Az ellenfelek brutálisak és az elborult agyszülemények torz gyermekei. Amint szembekerülünk az első misztikus kunsztokkal dobálózó ellenségekkel, érdekes bizsergést érzünk a tarkónkon. Ott állunk egy mezei géppityuval az energiapajzsal védett szakasz előtt és agyalunk, hogy mi lesz most. Imádtam, mikor a zeppelinek körül hemzsegő nácikat irtottam! A fémimplantátumokkal felvértezett Übersoldatok sem hiányozhatnak, náluk a nyers erő helyett az ideális pozíció és a ki-kilövöldözött magas tűzerő a nyerő, mint korábban is. És igen! Visszatértek a fekete bőrruciban feszítő bögyös náci leányzók is, akik kegyetlensége példátlan, iszonyú fürgék, sikoltoznak és pontosan viszik be a találatokat. Némely láthatatlan katona két-három ütéssel is kivégzi Blazkowitzünket, ám az igazi ütős boss-okat sem hagyták otthon Ravens-ék, hatalmas méreteikkel, nyers erejükkel hozzák ránk a frászt. Bár kevésbé gondolkodtató a kinyírásuk, mégis élveztem az összecsapások minden percét.


Már a Return to Castle Wolfenstein és főleg annak ingyenes multi kiegészítése, az Enemy Territory is hatalmas népszerűségnek örvendett az online vizekre merészkedőknek, s az Objective módjának köszönhetően a mezei mészárszékre ráuntakat csábította el az akkori slágertermékektől. Mindenekelőtt három kaszt valamelyikét választhatjuk magunknak: ezek az engineer, soldier és medic, valamint a hozzájuk kapcsolódó fegyvereket. Hatalmas változtatásokat nem engedtek meg maguknak a fejlesztők, a Team Deathmatch mellett a védekező és támadócsapatokat felvonultató Objective-et ismerősként üdvözölhetjük, bizonyos célkitűzéseket kell teljesítenie az egyik csapatnak, míg a másiknak ezt kell megakadályozni. A Stopwatch játékmód szintén erre épül, ám itt nincs kimondott támadó, vagy védekező, hanem mindenki egyazon célokért küzd. Nyolc választható pálya áll rendelkezésre, mind-mind kellően változatos és kiegyenlített harcszíntér, nagyjából jól elkülönítve a külső városi részeket és a belső gyárudvarokat, laboratóriumokat. Ami viszont újdonság, hogy a multiba is bevezették a Black Sun képességet, s a jó teljesítményért járó pénzmagot vagy erre, vagy fegyverünk fejlesztésére fordíthatjuk. Túl nagy elvárásaink nem is voltak, csupán az, hogy az eddigi Enemy Territorys arcok most áttérjenek az új Wolfensteinre, mégis a multi hangzatos újdonságokat nem vonultat fel a piac más szereplőivel szemben.


Kissé  tartottunk tőle, hogy a játék még mindig az id Tech 4 engine-t használja a már formálódó Tech 5 helyett, ám már az első pályán minden kétségeink szertefoszlottak és igazolták, hogy még a 2004-ben debütált Doom motor is képes futás közben markáns vizuális orgiával elkápráztatni mindenkit. Igazából csupán az összkép a meggyőző, mert külön-külön minden objektumon látszik már az idő vasfoga, bármennyire is igyekeztek a Hollóháziak. A külső terek falait, a város kellő méretét látva belekötnivalónk csak az volt, hogy azért akad bőven olyan útvonal, melyre csak azért se tudunk rálépni. Igazából a karaktermodellek aprólékosságán látunk ma is kellően piacképes megoldásokat: minden német baka, szörnyeteg minőségi képet ad, mozgásuk is rendben van, sőt viszonylag elfogadható mesterséges intelligencia is kijutott nekik, azon felül, hogy nem mindig képesek ésszerű manőverekre külső területeken. A zene a szokásos dinamikus lüktetésű, igen jól sikerült darab, következtethetünk belőlük céljaink nagyságára, az előttünk álló fenyegetettségre és hatásvadász fordulatokra. Legalábbis bennem így tudatosult.


Vegyünk egy mély lélegzetet! Ki várt ennél többet az új Wolfensteintől? Senki. Akkor örüljünk annak, hogy semmi fércmegvalósítás nem rontja a megítélésünket, a játék azt adja, amit egy klasszikus darabokon edződött FPS-fan manapság álmodhat. Egy stílusos, régi időkre emlékeztető darálást, némi misztikus halandzsával, régi szellemben gyűjtögethető extrákkal, fejleszthető fegyverekkel, speciális képességekkel ééééééés… a jóseggű náci elit hölgyekkel. Kötözködni persze lehet, meg indokolt is, bugyuta ellenfelek, meg némi behatároltság azért előfordul, meg a külcsín is lehetne szebb. A cucc viszont nem válik unalommá egy percig sem, annak ellenére, hogy markánsan kiemelkedő elemeket nem tesz le az asztalra, hanem ezek egyvelege adja meg a siker 9-10 órájának receptjét.

Kapcsolódó cikk

69.
69.
ferryair
Mikor megjelent a játék,megvettem,nyomattam,s nagyon jól szorakoztam vele.Kevés szabadidő miatt azonban félbe maradt...most 2019ben újra leporoltam,s újra nekivágtam a kalandnak.Még mindig élvezetes játék...Megéri
68.
68.
jukeey
Ez a rész eddig valahogy kimaradt nekem, a következő részt nyomtam végig múltkor, utána estem neki ennek. Nagyszerű a cikk is és a játék is. Én ugyan helyből vártam volna egy kicsit nagyobb változatosságot, de különösen a katasztrofális New Order csalódása után szinte felüdülés volt. Nekem még képileg is jobban tetszett, ha nem is annyira részletes mint amaz. Nem egy Return to Castle, de legalább Wolfenstein. Kicsit laposabb, de kicsit csillogóbb, kár lett volna kihagyni. Egyébként nekem ezek a medálképességek a "Willrock" című sútert is eszembe juttatták.
67.
67.
petyusa
Kb.egy hetente kijátszom de nem lehet megunni!!! Ha több időm lenne, akkor 3 nap alatt kinyomnám az egészet!!!
66.
66.
herlius
Harmadjára futok neki a játéknak és még most sem unom. Hihetetlen élmény, igazat kell adnom a tesztelőnek, hogy valóban folyton a régi élmények lesznek úrrá az emberen játék közben. Nagyon jó a hangulata, a több szálon futó történetvezetés, a fegyverek, a zene és szvsz a grafika is minden dícséretet megérdemel. Nagyon szépen kihozták a maximumot a Tech4-ből. Remekül felépített az egész játék, a párhuzamos játszhatóság, a fejleszgetések és a rengeteg szabadon bejárható tér a tetőkön ugrálásoktól kezdve a csatornákban bújkálásig mind-mind fokozza a játék hangulatát. Az egyetlen szépséghiba az MI, ami őszintén szólva meglehetősen gyengére, néha fárasztóan bugyutára sikeredett. Sajnos emiatt nálam sem 10 pontos a játék, de a 8,5-öt mindenképpen megérdemli.
65.
65.
atto222
Egyetértek az elöttem szólóval. Nagyszerű játék.
64.
64.
petyusa
#73: 1. Ha látni akarsz mesterséges inteligenciát akkor Sniper Elite.



2. A valaha volt egyik legjobb játékom, a Bioshock után.



3. Sztem 9.7 a pontozás.



4. Mikor elkezdtem nagy uralmat kellet vennem magamon hogy abba tudjam hagyni, így volt a haverom is.



5. Nekem nagyon tetszik a COD, de ez jobb !!!



6. A szörnyek nem valami jók.



7. a HL-ban hol volt futkosó nő? (am jó a melle) XD



8. Grafika = csúcs. Mert a COD 2 -ben meglövöd az embert akkor vérzik egy kicsit, de a ki fröccsenő vért nem lehet látni a hulla nem vérzett. (elpárolgott a vér ?)



9. Jó játék menet egy igazi next gen.



Na röviden ennyi (Még írnek úgy 100 pontot de mértéket kell tartani)
63.
63.
Daczy
ja és elnézést, kimaradt az előzőből :

szerintem nem érdemli a 8.5es értékelést, közel nincs ahhoz...

62.
62.
Daczy
Nos, az én véleményem a cikkről az, hogy kitűnő! ellentétben a játékkal!

Borzalmas lett ! Nem áll másból, mint koppintások halmozásából:

azok a láthatatlan görnyedve rohangáló láthatatlan izék , meg azok a zombi szerű, szintén görnyedve közlekedő izék valahogy a FEAR 2 re emlékeztetnek... rémes nagy másolás, és engem nagyon idegesít !

Az a futó csaj HL-t ébreszti bennem valahogy...



az MI is pocsék lett, manapság már nem szabadna ilyen buta enemyket(és szöviket)csinálni... csak hogy hozzak ellenpéldát:

FEAR 2,GTA 4....



A grafika jól sikerült, jól néznek ki a modellek, személy szerint túl véresre sikerült egy VH-s játékhoz képest! De természetesen ízlések és pofonok.



A medálos dolog a játékban az 1etlen olyan dolog, ami valamennyire kompenzálja a sok hibáját, és meg kell hagyni, az jól sikerült!



Minden esetre bemocskolja a nagy ős nevét szvsz... Jobbat vártam volna...
61.
61.
x360player
Én most tolom x360-on és 21%-nál tartok!

Szerintem nagyon jó játék!
60.
60.
Roly
borzalmas lett, eddig a legrosszabb wolf.

bár grafika és felépítése, a környezet, a mozgás 10 pontos, de a játékélmény =0.
58.
58.
Zoli_47
Hú na de okos vagy, modntam már hogy az okoskodók bekaphatják??!!
57.
57.
zoenn
66: Pontosan így vagyok vele én is. Nem egy tökéletes cucc, sőőőt, de a régi érzések lettek rajtam úrrá. Akik meg jobb látványra vágynak, meg nagyobb szabadságra stb. azok ne játszanak Wolf-kaliberű játékokkal. Ez egy ilyen stílus, nem fújolni rá!
56.
56.
megalonagyix
66, Jaja, de én a Doomot is imádom :) Talán a FEAR-be, Rainbow Sixbe jó az MI, de hát egy Wolfenstein stílusú, vagy Doom stílusú játékba fölösleges jó MI, mert egy zombinak, vagy szörnynek nem igazán szükséges 2IQ felett teljesíteni :)
55.
55.
mephi
A cikk egész jó lett. A játékélmény viszont nagyon jó. A Doomtól mindenki hasra volt esve anno, pedig az csak egy sima hentelős játék volt. Tetszik, hogy itt is lehet gyűjtögetni a pénzt illetve gyébb felszedhető cuccokat.

A mesterséges inteligencia béna? Melyik FPS-ben király a MI? Mindegyikben szar, ha ez a terület úgy fejlődne, mint agrafika fejlődik, akkor az enemyk nem ilyen buták lennének mint most.

A kapott értékelés korrekt, annyit tennék csak hozzá, hogy ez a 8.5 pont jóval több nálam, mert tetszik a játék és el tudok tekinteni a hibáitól.



65: Nálam a játék remélhetőleg tartani fog 11 órát, mert nem csak végigszáguldani akarok, hanem szeretném felderíteni a pályákat. Gondolom én is hülye vagyok... szerencse, hogy Te itt vagy nekünk a tökéletességedel együtt.
54.
54.
Zoli_47
A T:S-t 611 óra alatt toltad végig, hát te nagyon béna vagy...
53.
53.
megalonagyix
nemtudom miben vártál megváltást, én speciel nem látok semmit amivel színvonalasabbá tehetném a játékot.
51.
51.
megalonagyix
61# Salvation, az megváltás. nemhinném hogy a Terminátorra gondolt
51.
51.
megalonagyix
60# 6 óra?? Nekem 10-11 volt..
50.
50.
Macifasz
60: "Szinte Salvation-t vártam ettől a játéktől."



Remélem ez alatt nem azt érted, hogy a Terminator Salvation egy jó játék, mert ha igen, kettéfejelem a monitort.
49.
49.
Chavez
6 óra alatt végigjátszható... epic fail id/raven



csalódtam a játékélményben:( Szinte Salvation-t vártam ettől a játéktől. De nem lett belőle az, csak egy sima nyári lövölde.
48.
48.
megalonagyix
azthittem a városra, hogy Istenadta :)
47.
47.
Ricsiii123
utolsó előtti főellenség milyen :D:D

mint a régi wolf 3d ben ki se lehet nyirni
46.
46.
nagyff
Szerintem jó lett a cikk nagyon és az értékelés is reális. Most toltam ki a játékot tegnap előtt, nekem tetszett nagyon, a grafika nem nagyon érdekelt csak hogy hozza-e a régi RTCW hangulatát. Pár dologban azért megmutatkozott (pl: pár fegyverben, a sok okkultságban) de nekem az előző jobban bejött és az hosszabb is volt. Ez is egy remek game persze, de a régi sokkal hangulatosabb volt :)
45.
45.
megalonagyix
na, az előbbi HSZ elég átolvasatlanra sikerült, azért remélem lehet érteni a lényegét :O
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...