FIFA 10 A konzolos verzió tesztje

Az EA Sports labdarúgójáték-sorozatának megvoltak a maga mélyrepülései és ragyogásai is a hosszú évek során, s míg az előző konzolgenerációban ha valaki azt mondta „foci”, én gondolkodás nélkül azt feleltem „PES”, azóta úgy tűnik nagyot fordult a világ, mert ez ma már közel sem ennyire egyértelmű.

Tavaly a FIFA 09-cel ugyanis az EA elérte azt a közel tökéletes állapotot, melyet követően egyszerűen nem tudtuk elképzelni a további fejlődés irányát, mikéntjét. Míg egy autós játékban a készítők mindig be tudnak építeni még több járgányt, vagy pályát, esetleg új karriermódot, vagy egy FPS anyag friss epizódjába be tudnak vágni friss történetet, soha nem látott bolygókat, fegyvereket, vagy akármi mást, nos addig a foci esetében nem túl sok újdonságot lehet már feltalálni. Amikor pedig már tartalmát tekintve sikerült annyira megpakolni a 2008-ban kiadott fociszimulátort, hogy attól továbblépni nem sok értelme lenne, akkor az EA nagyon jó érzékkel a finomhangoláshoz, az egyensúly és a játékélmény további tuningolásához nyúlt, ezzel megteremtve a témában valaha készült legjobb anyagot.


Az első és legfontosabb változtatás a játékmenetben a forradalmi újdonságként beharangozott 360 fokos labdavezetés lehetősége, s igazából az a szégyen, hogy erre 2009-ig várni kellett. Ez egyébként pontosan azt jelenti, amire gondoltok: a bal analóg kar használatával a játékosunkat most már teljesen szabadon irányíthatjuk bármilyen szögben, ami jelentős előrelépés a korábbi nyolc irányhoz képest. Akkor fogjuk csak észrevenni ennek a játékmenetre kifejtett intenzív hatását, ha pár óra FIFA 10 után visszatesszük a konzolba az előző verziót, s szembesülünk az egy év fejlesztőmunkája által eredményezett különbséggel. A labdavezetés még sosem hatott ennyire természetesnek, könnyednek és valóságosnak, mint itt. Végre elfelejthetjük annak a rémképét is, amikor nagy hajrában vezetjük fel a bőrgolyót az oldalvonal mellett, szemből megpróbál ránk mászni az ellenfél, mi egy laza stick mozdulattal ki szeretnénk kerülni, de emberünk a nyolc irányú vezérlés miatt szépen kifut az alapvonalon túlra, bedobással megjutalmazva a riválist. A FIFA 10-ben ha szeretnénk, akkor centire pontosan kontrollálhatjuk labdarúgónk minden mozdulatát, nagyon zsigeri, egyszerű, mégis látványos módon.


A labda fizikája és ezzel kapcsolatban a rúgások, átadások is finomhangoláson mentek keresztül. Először is a játék kevésbé jutalmazza a távolról leadott bombákat, idén ezekből már jóval kevesebb gól fog születni, mint tavaly (a javított kapus AI-nak is köze van ehhez), viszont sokkal pörgősebben, gyorsabban lehet nagyobb távokon indítani, és kiugrasztani támadóinkat, ezzel jó esetben kijátszva az ellenfél védelmét. Mindez a nagyobb tempójú, kapuhoz közeli játékot szorgalmazza, így ennek és a 360 fokos irányíthatóság kombinációjának köszönhetően a FIFA 10 még látványosabb és izgalmasabb meccsek virtuális színtere, mint a múltévi kiadás. Ha már szóba került a kapusok intelligenciája, akkor érdemes erről is ejteni egy-két keresetlen megjegyzést: a drágaságok végre nem fetrengenek órákon keresztül a földön egy-egy keményebb vetődés után, hogy aztán az ellenfél a kipattanó   második lövésével a gyakorlatilag védő nélkül maradt gólvonalunk mögé helyezhesse a labdát. Kapusaink ezúttal fittebbek, gyorsan felpattannak és mindig akcióra készek, meg úgy általában is jóval kevesebb marhaságot csinálnak, mint eddig.


Szintén üdvözölt újdonságként végre bekerült a gyakorlómód, ahol egyrészt letesztelhetjük a bonyolultabb lövéseket, illetve mozdulatokat, másrészt pedig előre begyakorolhatunk komolyabb manővereket, melyeket aztán a pályán kamatoztathatunk. Az EA ráadásul nem aprózta el, ugyanis bekerült egy csomó oktatóvideó is, melyek legalább egyszeri végignézése erősen ajánlott még a veteránok számára is, ugyanis tényleg mindenki elcsíphet belőle néhány kisebb-nagyobb trükköt. A többi játékmód változatlanul a helyén van, ezen a téren nem történt változás tavalyhoz képest, továbbra is rendelkezésünkre állnak a sima meccsek és idények, a Be a Pro mód (ahol egyetlen játékost irányítunk a csapatból, habár nem tudom ki élvezi ezt), és persze némi extra zseton kifizetéséért cserébe megkaphatjuk az EA-től az élő szezoninformációkat, heti összefoglalással arról, mi is történt a csapatunkkal a valóságban, hogyan teljesítettünk ahhoz képest mi a játékban, s persze frissül az összes átigazolás és játékosinfó is. Ez persze azt jelenti, ha C. Ronaldónak egy őrült levágta a lábát láncfűrésszel (vagy csak csúnyán kibicsaklott a bokája), akkor a játékban sem fogjuk tudni használni egészen addig, amíg a valóságban fel nem épül.


A Be a Pro módhoz azért kapcsolódik egy újdonság, ez pedig a Virtual Pro, ahol teljes mértékben megalkothatjuk saját focistánkat, s aztán az EA online rendszerén keresztül, a saját fotónk feltöltésével még az arcát is sajátunkéra cserélhetjük, hogy aztán együtt rúghassuk a bőrt a virtuális sztárokkal. Továbbra is jelen van a menedzser mód, ami idén többé-kevésbé megújult, sokkal barátságosabbá, átláthatóbbá és használhatóbbá vált, s habár véleményem szerint ez túl sok embert nem fog érdekelni hosszú távon sem, azért mi örülünk, hogy a fejlesztők ilyen figyelmesek voltak.


Ami a grafikát illeti, nos nem vagyok elájulva. Ne értsetek félre, a FIFA 09 tavaly lenyűgözően jó volt, és ugyanazt a szintet hozza most is az anyag, de továbbfejlődés nem, vagy csak nagyon kis mértékben történt. A közeli felvételek még mindig nagyon rondák, a közönség pedig tíz éve ugyanolyan igénytelen, de játék közben igazából minden rendben. Továbbra is az EA fociszimulátora mutatja nekünk a legjobb és legsimább animációkat, a legvalóságosabb mozgásokat, s a labdarúgás igazi férfias keménységgel párosított eleganciáját. A hanghatások pedig még mindig tökéletesek, amire már csak rátesz egy lapáttal a kommentátorok fenomenális munkája. Az eredeti angol közvetítésért a Sky Sports két legendája, Andy Gray és Martin Tyler felel, míg a magyar kommentárt továbbra is Hajdú B. István és Faragó Richárd biztosítja, többnyire magas színvonalon. Néhol kicsit furcsán reagálnak egy-egy helyzetre, néha lemaradnak dolgokról, de ezek a hibák ugyanúgy előfordulnak az angol változatban is, úgyhogy nem igazán róhatom fel a magyar verzió készítőinek.


Az EA-nek sikerült pár héttel a konkurens előtte megjelennie egy közel tökéletes szimulátorral, melyet igen nehéz lesz felülmúlni jövőre. Habár lényegében a 2009-es változat feljavításáról beszélünk, s nem egy igazán új részről, összhatásában mégis annyira jól sikerültek a kisebb-nagyobb balanszolások, fejlesztgetések, tökéletesítgetések, hogy egyáltalán nem tudunk haragudni a fejlesztőkre emiatt. Nagyon kíváncsiak vagyunk a hamarosan boltokba kerülő Pro Evolution Soccer 2010 teljesítményére, hiszen nagyon sok területen kell felzárkóznia, ha versenyben szeretne maradni a FIFA-sorozattal, s ezek közül is talán a legfontosabb a grafika, ahol több éves elmaradással küzd a Konami üdvöskéje. Ennek ellenére azért továbbra is erősen hiszek a PES visszatérésében, hiszen számunkra mi is lehetne jobb, mint a következő évre nem egy, hanem rögtön kettő hihetetlenül jó focijáték?