MAG Bétateszt

Nemrég felröppent a hír miszerint kizárólag PS3-ra egy újfent merész játékot fognak kiadni, melyben egyszerre akár 256-an is harcolhatnak egymással. Sokan úgy gondolták – velem együtt -, hogy legyen bármennyire is erős ez a konzol, lehetetlen, hogy laggolás, vagy komoly lassulás nélkül elbírjon ennyi embert. Igaz a bétában egyelőre „csak” 128-as meccseket lehet tolni, de megdöbbenve kellett tapasztalnom az akadozás teljes hiányát…

Már maga a háttértörténet is egy nagyon érdekes kérdéssel foglalkozik. 2025-ben vagyunk, amikor az összes ország egy esetleges harmadik világháborútól rettegve szinte minden pénzét a hadiparra költi. A túlzott biztonságnak köszönhetően nem kell többé nagyméretű háborúskodástól félni, viszont ennél sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a kisebb terrorista szervezetek, sejtek, melyek folyton máshol csapnak le és bontják meg a közbiztonságot. A hatalmas méretű hadseregek benzinnel, illetve más nyersanyagokkal való ellátása lassan lehetetlennek tűnik, ezért minden ország a haderő minimalizálására törekszik, kezdenek gombamód elterjedni a magánhadseregek (PMC). Természetesen a mamutcégek rögtön lecsapnak erre a lehetőségre és létrehozzák saját seregeiket, ekkor veszi kezdetét a konfliktus, amit immáron nem országok, hanem cégek vívnak meg egymással.
 

A játékban három frakció közül választhatunk majd; az első csoport a S.V.E.R., amit leginkább a keleti országok háború által tépázott veteránjai alkotnak, a második a Raven, aminek legfőbb jellemzője a magasan fejlett technológia, mind a fegyverek, mind pedig a páncélzatok terén, az utolsó csoport pedig a Valor, ami a hagyományos hadviselést képviseli, leginkább amerikaiakból álló katonáival és felszerelésével.

 

A végleges változatban több izgalmasabbnál izgalmasabb típusú játékkal nyomulhatunk majd, tekintettel arra, hogy rengetegen lehetnek egyszerre egy meccsben, a hagyományos módok is erőteljesen különbözni fognak majd a megszokottól. Ezek közül egyelőre csak az úgynevezett Acquisition volt játszható, ahol egyszerre 128-an mérhetik össze tudásukat. Ezt a mérhetetlenül sok embert szakaszokra osztja a gép, természetesen a tapasztalati szintjük szerint.  
 

Minden meccs előtt jelentkezni lehet vezető pozícióba, amit nyilván csak a tapasztaltabb játékosok tölthetnek be. Abban az esetben, ha mi vagyunk ez a tiszt és sikerre visszük a szakaszunkat, úgynevezett vezetői pontokat fogunk kapni, amiket nagyon jópofa extrákra költhetünk el. Szintet természetes módon az adott meccs alatt szerzett halál és gyilkolás arányában tudunk szinteket lépni, illetve annak függvényében, hogy mennyire voltunk csapatjátékosok, mennyire foglalkoztunk magukkal a küldetésekkel. Ezen kívül minden csata után kapni fogunk tapasztalati pontokat is, amiket magára a fegyverkezésre költhetünk el. Rengeteg csúzli, és extra cucc közül válogathatunk, melyeket lépcsőzetesen fejleszthetünk egyre erősebbre és erősebbre.
 

Alaphelyzetben egy puska, egy másodlagos fegyver, három gránát és egy extra felszerelés közül választhatunk (mely lehet medikit, jármű javító pisztoly, vagy akár rakétavető is). Összesen öt egyéni beállítást tudunk elmenteni magunknak (a'lá CoD), mely tartalmazza az összes felszerelést és a tapasztalati pontért megvásárolt majd általunk beállított extrákat is. Nehéz lenne így elmagyarázni, hogy mennyire profin ki van dolgozva a szintlépés illetve karakterfejlesztés rendszere, de egyelőre elég annyit tudnotok, hogy nekem, megrögzött CoD-osnak nagyon tetszett így elsőre. Sokkal mélyebb és tartalmasabb mint amit az előbb említett játékban már megszokhattunk.
 

Maga az Acquisition arról szól, hogy van egy védekező illetve egy támadó  csapat. A támadóknak az elsődleges feladata megszerezni az ellenfél két speciális járművét, majd elmenekülni vele. Mindkét félnek adott lesz egy csomó jármű illetve extra támadó és védekező fegyver, olyanok mint nehéztüzérség illetve a bunkerek. A bunker volt a nagy kedvencem, ami egyrészt választható respawn pont, rögtön meggyógyítja azokat akik belépnek az ajtaján és ha mindez nem lenne elég még egy hatalmas gépágyú torony is van a tetején, ami 360 fokban képes forogni. Az ágyú gyorsan felmelegszik, ezért sajnos nem lehet rátapadni a ravaszra, viszont ha valakit eltalál az szinte azon nyomban meghal. Az esetek többségében a védekezők arra törekednek, hogy elfoglalják a bunkereket és az ezek által behatárolt területen próbálják megvédeni a járműveket. A támadok pedig mint valami látványos akciófilmben, egymást követő rohamokban jönnek, időnként gyalogosan, nagy számban, időnként személyszállító járművekből kipattanva vagy éppenséggel helikopterből kiszállva.
 

Még a legtapasztaltabb veterán FPS játékosok is hamar rájönnek arra, hogy a MAG a csapatmunkáról szól, hiszen egyedül édeskevesek vagyunk a sikerhez. Lehet, hogy képesek leszünk elbánni három-négy, akár öt ellenféllel is egyszerre, de miután lelőttek minket rögtön eléri a bázisunkat tíz másik katona és pillanatok alatt lerohannak minket. A tornyokhoz robbanószert raknak és ha nem tudjuk pár másodperc alatt hatástalanítani, akkor végleg megsemmisülnek. Az esetek többségében van egy tapasztaltabb játékos aki mondja mindenkinek, hogy mit csináljon, miközben persze a toronyban csücsül és osztja az észt keményen. Sokan vannak, akik fognak egy Hummert, odaállnak egy kapuhoz és a beépített gépágyúval igyekeznek védeni azt, illetve vannak a megrögzött gyalogosok, mint én, akik egyszemélyes hadjáratot indítva halnak hősi halált de csak miután három embert magukkal vittek. Természetesen a gránátok olyan mennyiségben repkednek a levegőben, hogy szinte az eget sem lehet látni tőlük, képzeljétek el mi történik amikor egyszer 10-15 ember vagy akár több dobálgatja össze vissza az alap három gránátját. A megrögzött lesipuskásoknak a MAG maga a Kánaán, hiszen minden egyes pálya óriási, nagyon sok idő kell ahhoz, hogy minden egyes szegletét kiismerjük, elég ha találnak egy jó pozíciót és gyönyörűen osztogatják a láthatatlan halált egészen a meccs végéig.  
 

Remélem nagyjából képes voltam érzékeltetni azt, hogy mi történik akkor, amikor 128 embert egymásnak eresztenek. A hangulat őrületes, az élmény fantasztikus és sehol egy pillanatra sem szaggat be a játék. Az egyetlen problémám csak a grafikával volt, ami semmiképpen sem nevezhető csúnyának, viszont igazán szépnek sem. Főleg egy Killzone-hoz szokott játékos közösségben lesznek sokan, akik elégedetlenkedni fognak emiatt, de mit is vártunk egy ennyi embert megmozgató engine-nél? Nem a játékélmény a legfontosabb az egészben? Hát abból itt lesz bőven, az MW2-nek nagyon fel kell kötnie a nadrágját, miután jövő év elején megjelenik majd ez a remek játék. Én már nagyon várom, remélem most már ti is!