DJ Hero

A Gamekapocs Rádió első adásában élőben nyújtotta át nekem tesztelésre Daks koma a DJ Hero pakkot, s azonnal nagy sikert aratott a sörözőben, ahonnan közvetítettünk. Mindenki ki akarta próbálni, én pedig azóta sem tudok lekattanni róla. Egész életemben a véremben volt a rock and roll, több nap tesztelés után mégis csak azt tudom mondani: ez a cucc jobb, mint a Guitar Hero!
Talán tudjátok, volt most egy olyan dolog (meg még most is tart, sőt állítólag a dubai pánikkal újra felerősödik), hogy gazdasági válság. Lényegében annyi történt, hogy öltönyös fószerek kölcsönadták a bankok nem létező pénzét mindenféle mexikóinak, akik persze sosem fogják tudni ezt visszafizetni. Ráadásul az egész procedúra végén valamilyen furcsa módon a saját bankszámlájuk viszont megtelt igazi dollárokkal. Mindenki csak a negatívumokról beszél ezzel kapcsolatban, pedig bizony akadtak a válságnak pozitív hatásai is. Az emberek nem szeretnék többé megvenni drágán a gagyit, inkább elmennek oda, ahol olcsóbban jobbat kapnak. Hirtelen, ha betérsz egy étterembe, jó kaját kapsz a pénzedért, mert a rossz helyek bezártak. A legtöbb autógyár új modelljei megbízhatóvá váltak (nyilván a franciák továbbra sem), mert tudják, nem engedhetik meg maguknak, hogy vásárlókat veszítsenek. A gazdasági válsággal kapcsolatban azok sírtak, akik hulladékot próbáltak eladni sok pénzért, és ez többé nem működik.


A játékiparban is érvényesül az elv, miszerint hosszú távon csak a legjobb maradhat talpon. Nem tudom, vajon a válsághoz van-e köze, vagy egyébként is ennyire igényesen dolgoztak volna a fejlesztők, mindenesetre már azelőtt tudtam, hogy a DJ Hero nem lehet gagyi, mielőtt a kezembe vettem. A gyanúm aztán beigazolódott, amikor először végigtapogattam a Red Octane által gyártott vadonatúj turntable kontrollert és néhány elismerő hümmögés keretében nyugtáztam: ez bizony nem valami olyasmi, ami két hét után tönkremegy. Persze ez is csak műanyagból készült, a fogása valahogy mégsem olyan, mint néhány korai, vécédeszkából összegyúrt gitárnak, a forgatható lemezutánzat rész tapintása pedig egész kellemes érzéssel tölt el. A teljesen új kontroller szinte teljesen új játékmenetet eredményezett (vagy talán inkább fordítva?), így kezdjük az alapoktól.


Először is, a DJ pult legfontosabb része a jobb oldali cucc, ami magában foglalja a forgatható tányért és rajta három különböző színű gombot. Azt hiszem nem nehéz kitalálni, hogy ennek megfelelően a képernyőn három különböző színű csíkot fogunk látni, s amint az azokon érkező hangjegyek elérik a képernyő alját, meg kell nyomnunk a megfelelő gombot. A bal és jobb oldali sáv reprezentálja az egymáshoz mixelt két számot, míg a középső sávon különböző effektusokat és más extrákat tolhatunk be. Amennyiben az adott hangjegy elnyújtva érkezik, rajta különböző irányokba mutató nyilakkal, úgy scratch-elnünk kell, vagyis a gomb nyomva tartása mellett fel-le forgatni a lemezt, de profibb fokozaton előfordulhatnak mini sctrach-ek is, ahol csak egy picit lefele, vagy csak felfele kell gyorsan elmozdítanunk a tányért.


A többi kezelőszerv a pult baloldalán kapott helyet, melyek közül a legfontosabb a crossfader. Ez egy alapból középállásban pihenő, balra és jobbra elhúzható mixer
A Legenda: Grandmaster Flash
Grandmaster Flash volt a hip-hop DJ-k nagy úttörője, és az egyetlen hip-hop/rap művész, aki abban az elismerésben részesült, hogy bekerülhetett a Rock and Roll Hall of Fame-be. Már gyerekkorában a hálószobájában kísérletezett különböző DJ felszerelések használatával, és az általa kifejlesztett három technika (backspin, punch phrasing és a scratch) ma is a lemezlovas szakma alapjait képezik. Ő változtatta a keverőpultot igazi hangszerré.
csúszka, melyet a játékban a bal szélső és a jobb szélső sáv váltogatására használhatunk. Érdekes módon minőségre ez a leggagyibb része a kontrollernek, mert valahogy túl lazának tűnik, mintha nem lenne rendesen beépítve a csúszkapályára. Ráadásul nem mindig lehet érezni a középállást sem, mert bár egy picit megkattan ott, ha már lendületesebben húzzuk meg, szinte rögtön át is ugrik a másik oldalra, Egy kevés gyakorlást igényel tehát, de rövid idő után rájövünk, másképp nem lehetett ezt megoldani, ugyanis -főként nehezebb fokozaton- nagyon sokat, nagyon gyorsan, s nagyon hirtelen kell játszanunk a csúszkával. Ráadásul ismételten csak nehéz fokozaton, de a DJ Hero egy olyan technika alkalmazását is megköveteli, amikor a crossfadert teljesen ki sem húzzuk valamelyik irányba, hanem csak pötyögtetünk vele, ezzel is más zenei hatást elérve.


Efölött egy kis tekergethető potméter-szerűségre lehetünk figyelmesek, melynek nincs túl sok hatása a játékmenetre, inkább csak úgy működik, mint a tremolo  a Guitar Heróban. Akkor kezdhetjük el tekergetni, ha megjelenik az adott sáv felett (vagy éppen mindegyik felett egyszerre) egy bizonyos szimbólum, s inkább csak egyfajta freestyle érzést ad hozzá a zenéhez. Az utolsó játékhoz kapcsolódó kezelőszerv egy gomb, mely a star power helyi verzióját, az eufóriát indítja el, s amint aktiválódik, elkezd pirosan világítani. Ez főleg sötétben néz ki nagyon jól, kicsit olyan, mint egy autó, vagy egy vadászgép indítógombja, és marha jó érzés megnyomni, legszívesebben egész nap csak nyomogatnám. Ezeken kívül már csak a sztenderd Xbox vezérlőgombokat találjuk meg a lemezlovász kit tetején, melyek nem érdemelnek külön szót. Az egész holmi természetesen wifin keresztül csatlakozik a konzolhoz, s üzemeltetéséhez két ceruzaelemre lesz szükségünk.


A DJ Hero játékmente tehát nagyjából úgy zajlik, hogy először elindul az egyik sáv, majd pár másodperccel később a másik (mintha egymás után tennénk fel a két lemezt), elkezdünk vadul gombokat nyomkodni, scratch-elni fel-le és húzogatni a crossfadert, mint állat. Mindeközben dőlnek a pontok, a kamera a háttérben mutatja a partyt (hasonlóan a Guitar Heróhoz), s a hangulat egyszerűen fergeteges. Nem tudom elmondani miért, de valahogy úgy éreztem, a DJ Hero sokkal inkább hasonlít egy klasszikus pontgyűjtős árkád játékra, mint metálos rokonai. Lehet, hogy azért, mert itt nem egy banda részeként játsszunk, egy hangszeren, a többiek között, hanem teljesen egyedül toljuk a zenét, teljesen magunkra vagyunk utalva. El tudom képzelni, hogy a DJ Heróval játszva könnyen olyan helyzetbe kerülhetek, hogy hónapokon keresztül megszállott módjára próbálom megdönteni a saját magam és mások által felállított korábbi pontrekordokat. Persze, experten gitározni irdatlanul nehéz a Guitar Heróban is, mégis úgy érzem, a DJ Hero sokkal inkább kihozza egyéni képességeket és elviszi azokat a maximumig.


Ráadásul itt nem a star power, akarom mondani eufória az egyetlen lehetőséged a maximum pontszám növelésére, hanem ha nagyon jól nyomod lehetőséged van a lemez visszapörgetésével ténylegesen visszatekerni a számban! Megjegyzem, ez nem csak a játékban néz ki nagyon jól, de téged is eltölt egyfajta cool érzéssel, ráadásul a haveroknak sem épp utolsó látvány, ha nézik milyen profin tolod. Egyszóval a DJ Hero játékmenete nagyon pörgős, nagyon intenzív és nagyon látványos, de persze mindez semmit nem érne a megfelelő soundtrack nélkül. A megfelelő talán kevés is ennek a zseniális kollekciónak a leírására, ami a hasonló zenei játékok között eddig messze a legjobb!
DJ Jazzy Jeff & The Fresh Prince
Mikor a fiatal Will Smith (avagy rapper nevén The Fresh Prince) nyugat Philadelphiában próbálta beindítani hip-hop karrierjét, összefutott az akkor már híresebb DJ Jazzy Jeff-fel, majd miután Ready Rock C is csatlakozott hozzájuk, igazi helyi sztárokká váltak. A Rock the House című első albumuk akkora sikert aratott, hogy egy évvel később, 1987-ben már a Run DMC-vel és a Public Enemyvel turnéztak együtt, 1989-ben pedig a Grammy díjat is bezsebelték a Parents Just Don't Understand című alkotásukkal.


A DJ Hero közel száz mixében Beck találkozik Eminemmel, Jay-Z összekerül Rick Jamesszel, a Cypress Hill együtt megy David Axelroddal, a Queen pedig Daft Punkkal. Félelmetesen zseniális számokat sikerült összehozni, s ez nem is véletlen, hiszen a legtöbb a szakma nagyágyúinak keze munkáját dicséri. Olyanok készítették ezeket a mixeket, mint az élő hip-hop DJ legenda Grandmaster Flash, DJ Shadow, vagy DJ Jazzy Jeff. Grandmaster Flash-t ráadásul sikerült megnyerni a játék hivatalos narrátorának is, valamint választható karaktermodellként is bekerült, ami azt hiszem nem kis szó! Néhány szám tartalmaz külön gitársávot is, ilyenkor egy barátunk kézbe veheti a Guitar Hero / Rock Band gitárját, s eljátszhatjuk együtt az anyagot, egyébként pedig a gép átveszi a helyét, ha éppen senki nem áll rendelkezésre.


Összességében egyedül játszva a DJ Hero élvezetesebb, összetettebb, ugyanakkor letisztultabb, mint a Guitar Hero. Persze, egy igazi házibuli alkalmával, amikor a több gitár, mikrofon és dobok segítségével beszállhatnak a többiek is a mókába, valószínűleg még mindig az utóbbi lesz a többet járatott játék, teljesen jogosan. Nem szabad azonban lebecsülni a DJ Hero partyfaktorát sem, mert a félelmetesen minőségi és olykor mókás mixeknek köszönhetően bármilyen társaság élvezni tudja. Talán nincs benne annyi lehetőség, mint a Rock Band 2-ben, s talán nem is fog akkorát szólni, mint egy Guitar Hero rész. De egy átkozottul király játék, ami méltatlan módon kevesebb figyelmet kap a megérdemeltnél. Valószínűleg én sem próbáltam volna ki, ha nem kapom meg tesztelésre, és ezzel valami zseniális dolog maradt volna ki az életemből.

9.0

DJ Hero értékelés 9.0

Pozitívumok:

  • Tökéletes zenei felhozatal
  • Nagyon jó kontroller
  • Félelmetesen cool játékmenet
  • Fergeteges hangulat
  • Kiválóan belőtt nehézség

Negatívumok:

  • Picit drága
  • Nem annyira társasági játék, mint a Guitar Hero
29 komment - szólj hozzá!