Splinter Cell: Conviction

Legjobb barátja és lánya halott, a cég pedig, melynek éveken keresztül világmegmentő küldetéseket vállalt, vadászik rá. Sam Fisher dühös és elkeseredett, haragja elől még Jason Bourne is elbujkálna. Senki és semmi nem állhat az útjába...
Egy kellemes napsütéses napon, egy kávézóban üldögélve a pincér ezüst tálcán hoz felé egy mobiltelefont és egy headsetet. A helyzet valahogy olyan ismerős, főleg a hang, ami a fülében megszólal. Grim az, aki közli vele, hogy megtalálták és éppen felé tartanak, jó lenne felkészülten várni őket. Sam nem éppen az a megijedős típus, amit a rosszfiúk hamarosan a saját bőrükön is meg fognak tapasztalni.
 

A hányatatott sorsú, többször is a nulláról elölről kezdett Conviction végre valahára a boltokba került, és mi, akik hatalmas rajongói vagyunk a sorozatnak, nagyon örülünk
Sam Fisher
Sam Fisher 1957-ben született Towsonban, Marylandben, a hónap és nap titkosított információ, akárcsak a legtöbb dolog a múltjával kapcsolatban. Amit biztosan tudunk, hogy még gyerek volt, amikor a szülei meghaltak, s nem sokkal ezután katonai iskolába jelentkezett. A tiszti főiskola elvégzése után a ’80-as években egy Németországban állomásozó amerikai bázison dolgozott, itt ismerte meg a későbbi feleségét Regan Burnst, akivel 1984-ban összeházasodott. Lányuk Sarah ’85 májusában született. Sam munkája sajnos a házasságuk megromlásához vezetett. A válás után nem sokkal később Regan rákban halt meg.
ennek. Több mint két évnyi csúszás és egy Metal Gear 4 végigjátszása után már sajnos hajlamos volt az ember elfelejteni, miért is szereti annyira ezt a sorozatot. A Ubisoft hosszú éveken keresztül megállás nélkül lövöldözte a kapufákat (LOST, új Prince stb.), de ezeket a francia kölköket nem olyan fából faragták, akik csak úgy feladják a harcot. Én személy szerint hatalmas rajongója vagyok a cégnek, tiszta szívemből drukkoltam nekik, mikor fel akarták vásárolni őket. Aztán szerencsére sikerült megtartani a függetlenségüket, amit az Assassin’s Creednek köszönhettek, viszont ez sajnos a már majdnem kész Conviciont küldte halálba, amit emiatt újra kellett kezdeni. Azóta sok idő eltelt és az Uborkasoft nagyon úgy tűnik, hogy végre magára talált. Elkészítették az Assassin’s második részét, ami minden képzeletet felülmúlóan jó lett, majd az előzetes tesztelések alapján nagyon úgy tűnik, hogy az új Prince ugyancsak döbbenetesen jól sikerült. Szerencsére nincsen ez másképen Sam új kalandjával sem. Mindent bele Ubi! Nagyon jók vagytok!
 

Magányosan?

Korábban InGen ecsémuram már írt nektek egy gyönyörű tesztet a játék  egy előzetes, újságírói tesztváltozatáról, amiben tulajdonképpen a legfontosabb dolgokkal megismerkedhettetek. Ezért az egyszemélyes kampányra csak pár szóban térnék ki, hiszen mindenki tudja már, hogy milyen hatalmas változáson ment keresztül a sorozat utolsó része, mind megjelenésben, mind pedig játékmechanikájában, ami legfőképpen pozitívumnak mondható. Az egyetlen gond vele, hogy Sam új ragadozó stílusa olyan szinten élvezetes és látványos, hogy az eredetileg lopakodós játéknak indult sorozat már csak távolról emlékeztet erre a stílusra. Maguk a készítők több videóban is bebizonyították, hogy minden pályát meg ehet csinálni anélkül, hogy észrevennének minket, vagy akár egyet is lőnénk, de ember legyen a talpán, aki ennyi lehetőség mellett képes lenne így játszani. Borzalmasan élvezetes játszadozni az ellenfelekkel, direkt észrevetetni magunkat és utána választani a fél tucat lehetőség közül a kiiktatásukra. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg fejleszthető kütyü és fegyver között dönthetünk, amik mind-mind arra várnak, hogy használjuk őket. Érdemes mindegyik fegyvernél megnézi, hogy melyikkel tudjuk a legtöbb embert kijelölni villámkivégzés céljából, mert így több mint hatékonyan tudjuk majd aprítani őket. Külön dicséret illeti a mesterséges intelligenciát, melyet igazából akkor élvezhetünk teljes pompájában, ha realistic fokozaton toljuk a játékot. Mondanom sem kell, hogy én rögtön így kezdtem neki a tesztnek, igaz rengetegszer újra kellett kezdenem egy-egy részt, de semmilyen szinten nem voltam ideges miatta, hiszen ennek köszönhettem, hogy ki tudtam élvezni az egyes szituációkban rejlő végtelen lehetőségek tárházát, és az ellenfelek hihetetlen intelligenciáját. A kampány egyetlen nagy hátránya, hogy sajnos nagyon rövid, még legnehezebb fokozaton is olyan 6-8 óra alatt végigvihető, ami természetesen annak is köszönhető, hogy rendkívül élvezetes a játékmenet, és végre a történet is nagyon izgalmas és érdekes. Egyértelműen egy új korszak nyílt a Splinter Cell történelmében, megérett a sorozat arra, hogy legendává váljon!
 

Párban?

A Double Agent macska-egér játékra emlékeztető multiját nagyon sokan megkedvelték, annak ellenére, hogy egy eléggé kezdetleges és kidolgozatlan próbálkozás volt arra nézve, hogy több játékos lehetőséget csempésszenek egy nem éppen erre kitalált játékstílusba. Akik így voltak vele, azok most egy picit csalódottak lesznek, hiszen az anyag minden multis lehetősége leredukálódott két főre, amit legfőképpen a fejlesztésbe be-besegítő Rainbow Six kreatív igazgatónak (Maxime Béland) köszönhetünk. Megjegyezném, hogy örök hálám neki ezért.  
 

Első körben adott lesz nekünk egy négypályás co-op kampány, ahol egy amerikai és egy orosz szuperkommandós bőrébe bújva menthetjük meg újfent a világot. Az eleinte csak végtelenül élvezetes közös hentelésnek induló kampány igencsak hamar átmegy egyfajta túlélésért vívott küzdelembe, hiszen a gyakran újratermelődő, végtelen számban ellenünk induló, rendkívül értelmes ellenfelek rendesen meg fognak izzasztani minket, főleg realistic fokozaton, természetesen. Szerencsére képesek leszünk egymást feléleszteni, kisegíteni, ha valamelyikünket elkapták, és végül, de nem utolsó sorban becsatlakozhatunk társunk „Mark & Execute” mozdulatába. Tehát ha a társunk kijelölt 2-4 ellenfelet kivégzés céljából, akkor, ha éppen mi is a közelben vagyunk, sokkal taktikusabban és gyorsabban tudunk majd végezni velük.
 

A kampányon kívül  kapunk még három multis opciót, ezek a Hunter, a Last Stand és a Face-Off. A Hunterben amolyan Rainbow Six-féle terrorist huntos módon tudunk vadászgatni a csúnya gonosz bácsikra. A Last Stand egy véleményem szerint eléggé gyenge próbálkozás arra nézve, hogy becsempésszék a Gears és ODST legendásan jól sikerült hordáját illetve tűzharcát ebbe a címbe is. A Face-Off már egy jóval ötletesebb opció, ahol adott idő alatt, a lehető legtöbb embert kell likvidálnunk, miközben arra is vigyáznunk kell, hogy vetélytársunk nehogy levadásszon minket. Ez tulajdonképpen egy verseny a két játékos között, ahol három körben fog kiderülni, melyikünk a jobb ügynök. A U-Playről lehet vásárolni egy negyedik játékot is, az Infiltrationt, ami a klasszikus Splinter Cell elemeire emlékeztető lopakodós stílust megkövetelve kizárja annak a lehetőségét, hogy az ellenfelek észrevegyenek minket.


Kihívás?

Beépítettek a játékba egy újnak semmiképpen sem nevezhető, mégis rendkívül ötletes és élvezetes dolgot, a challenge-rendszert. A kihívásokat ugyebár minden CoD és Rainbow Six rajongó kedveli, ez egy külön pluszt ad a játékélménynek és a szavatosságnak. A Convictionben három csoporttal is találkozni fogunk: az első a harci, a második a lopakodó, a harmadik pedig a különlegesügynök képességeinket teszi próbára. Egy-egy szintet teljesítve pontokat fogunk kapni, amiket a különböző felszerelések, kütyük és fegyverek fejlesztésére tudunk majd elkölteni. Ha nem vagytok különösebben ráizgulva az ilyen kihívásokra, akkor azt tanácsolom, jól gondoljátok meg, mire költitek azokat a nehezen megszerezhető drága pontokat, hiszen egy profi felszerelés nagyban meg tudja könnyíteni az életünket a különösen forró szituációkban.
 

A Splinter Cell Conviction második ékes példája annak, hogy a Ubisoft nem éppen az a cég, amit csak úgy le lehet írni, vagy amiről olyan könnyen le lehet mondani. Ha minden igaz, ezt az új Prince és az új Ghost Recon is maximálisan igazolni fogja. Ha már itt tartunk, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a DVD tartalmaz egy kódot a hamarosan megjelenő Future Soldier béta verziójához, nem kell mást tennetek mint regisztrálni magatokat a U-Playre, és már jönni is fog e-mailben a meghívó. 
U-Play
A U-Play tulajdonképpen az Ubisoft saját zártkörű Marketplace rendszere, ahol a különböző játékokban (Assasin’s 2, Conviction, Forgotten Sands) szerzet U-pontokat tudjuk számos hasznos dologra elkölteni. Sajnálatos módon nem mindegyik országban elérhető az összes tartalom (gamerpicture, téma), de szerencsére a játékon belüli tartalmakat, mint mondjuk az extra SCAR rohampuska a Convitionben, bárki leszedheti.
 

A Conviction egy teljesen megreformált, alaposan átgondolt, profi termék, ami büszkén vonulhat be a történelembe, talán úgy, mint a legjobb része a sorozatnak, még akkor is, ha már eléggé elrugaszkodott az eredeti vonaltól. De nem felejtsük el, hogy a siker titka a folyamatos megújulás, ennek a feltételnek és még sok minden másnak is maximálisan megfelelt. Én már csak azért izgulok, mert lehet, hogy újra nagyon sokat kell majd várnunk a folytatásra. Remélem nem, mert én már most azonnal folytatnám!

8.9

Splinter Cell: Conviction értékelés 8.9

Pozitívumok:

  • Rengeteg újítás mind látványban, mind játékmenetben
  • Végre érthető és érdekes története van
  • Sam még sose volt ennyire kemény
  • Izgalmas kampány, szuper co-op lehetőségek
  • Rendkívül stílusos és hangulatos
  • Tökéjre fejlesztett AI
  • Ghost Recon - Future Soldier béta kód

Negatívumok:

  • Rövid kampány
  • Az akció túl csábító ahhoz, hogy lopakodjunk
  • Néha összezavarodó irányítás
  • Last Stand
71 komment - szólj hozzá!