Onimusha: Warlords Bemutató

Link másolása
Mikor megláttam először az Onimusha nevet, tudtam, hogy valahonnan fenemód ismerős, csak azt nem tudtam pillanatnyilag, hogy honnan is. Aztán kellemes nosztalgiázásom egyik percében eszembe jutott, hogy még anno egy külföldi játék magazinban láttam egy előzetest róla úgy 3-4 évvel ezelőtt

Tisztelt főszerkesztőnk nagylelkűen kiosztotta szerény személyemnek az csodálatos Onimusha: Warlords gammát, annak ellenére, hogy leszögeztem neki, hogy ki nem állhatom a horror játékokat. Erre tessék… Az igazság azonban az, hogy én törtem össze magam, csakhogy tesztelhessem a kis aranyost. :D És mennyire nem bántam meg! Ám a horror játékokat még mindig nem szeretem…

 

Előzmények

 

Mikor megláttam először az Onimusha nevet, tudtam, hogy valahonnan fenemód ismerős, csak azt nem tudtam pillanatnyilag, hogy honnan is. Aztán kellemes nosztalgiázásom egyik percében eszembe jutott, hogy még anno egy külföldi játék magazinban láttam egy előzetest róla úgy 3-4 évvel ezelőtt, akkor ez még a playstation 2-es verzióról szólt. Azóta kijött már a második része is, mi több a harmadik is úton van már. Jelen vizsgálódásunk tárgya jócskán megkésett a többi platformhoz képest. Létezik egy Genma Onimusha nevezetű cumó is, ami az X-re jött ki, ez a Warlordsnak egy kicsit tuningoltabb verziója, amiben jobb a harci rendszer, többfajta ellenfél van és többfajta lélek is. Hogy mik is ezek a lelkek arról majd később essék szó. Én már csak azt nem értem, hogy akkor a PC verzió miért az „eredeti”, és miért nem a „tuningolt” változat konverziója, ha már egyszer ennyit kellett rá várni. Ez a titok már megmarad a ködös múltnak, ellenben mi most itt a jelenben jól bevizsgáljuk ezt a matériát.

 

---Közjáték----

 

A tesztelt verzió japán nyelven kommunikál az egyszeri játékoshoz, s mivel hogy az említett fajról általánosságban elmondható, hogy japán nyelvtudása konvergál a nullához, és azt is csak alulról, ezért lerántom a leplet a nagy titokról! :D A főmenüben lehúzzuk a kart egyszer, belép, kar balra, kar le, kar balra, majd kilép. Látszólag semmi nem történt, ám valójában jelentősen könnyebb lett a dolgunk, hiszen a játékon belül már a szöveg és a felirat is angol nyelvű lesz. Mondjuk nem értem miért fájt volna bárkinek is, ha az alapnyelv lett volna ez, na mindegy…

 

---Közjáték vége---

 

Történt egyszer…

 

Az ősi feudális japániában járunk, a XVI. század kellős közepén, a levegő csak úgy forrong a háborúskodástól és az erőszaktól, ennek tetejébe még itt van nekünk egy Nobunaga Oda nevű fazonunk is, akik éppen most táncolt vissza a halálból, ki tudja milyen módon. Ez már csak azért sem lehetett egyszerű, hiszen egy nyílvessző teljes hosszában átment a nyakán, ami ugyan a halálnak nem a legszebb formája, ám mindenképpen látványos... A lényeg tehát, hogy itt van, s erősebb, mint valaha, mint ahogy az már csak az ilyen hőseposzokban lenni szokott. A konfliktushelyzetet az váltja ki, hogy megindítja a támadást egy bizonyos Inabayama kastély ellen. Eddig ez minket (személy szerint Samanosuke Akechi-t) ez hidegen is hagyná, ám Yuki hercegnő s.o.s. jelet küld nekünk, hogy jó lenne, ha a helyszínre teleportálnánk, s megmentenénk őt és díszes kompániáját a pusztulástól. Természetesen elkésünk, s már csak annyit látunk, hogy egy ninja elteker a helyszínről a hercegnővel egyetemben. A feladat tehát adja magát, meg kell mentenünk Yuki hercegnénit, valamint természetesen azt a fránya világot sem ártana megszabadítanunk az egyre növekvő démonseregektől. Hogy hogyan kerülnek képbe a démonok? Nemsokára a végére járunk! Addig is nézzük mivel is állunk szemben!

 

Szamurájok, ninnyák, zombik

 

Tehát mint az már említve volt vala, Japánban járunk a XVI. században, ám ez egy alternatív múlt, hiszen bejátszik némi fantasy jelleg is, mindenféle csúnya nagydarab szörnyek, démonvilág és egyéb rondaságok formájában. Végignézve az intrót (amiben a fent elmondottakat lehetett megszemlélni), valamint egy kis közjátékot, már kezünkbe (illetve: billentyűzetünkbe: D) kapjuk az irányítást, s már indulhatunk is. Mivel kétféle választható útvonal van, ezért mi megyünk az egyiken, míg a másikra Kaede-t vezényeljük. Ő egy fiatal lányka, ám korán sem olyan ártatlan, mint amilyennek hiszitek, ő ugyanis egy bérgyilkos. Külön érdekesség, hogy éppen Samanosuke volt az a személy, akit meg kellett volna ölnie, ám mégis átpártolt hozzánk. Ez jó, mert nagy hasznunkra lesz majd ninnya és zárnyitó képességeivel. Tehát megkapjuk az irányítást. Hmm… Nézzük csak! Né’d má’, nem is arra megy amerre nyomom ezt a °+@&% gombot! Jaaa, hogy ez úgy működik, hogy az oldalsó gombokkal pörgölődünk, mint a tetris, és az előre-hátra gombokkal meg haladunk a beállított irányba? Akko’ nem szó’tam. Akiknek így ismerősebb lenne, annak mondom, hogy a Resident Evil-hez hasonló a vezérlés. Sőt nem csak ez, hanem a kameranézet is! Hisz’ ez is rögzített, mint a nagynevű elődben. Ezt mindenki döntse el maga, hogy jó-e vagy sem, nekem tetszett, pláne azért, mert meglehetősen jól erősíti a film vonalat ezáltal. Nekem végig az volt az érzésem, mikor nyomattam a játékot, hogy egy rendkívül izgalmas filmet nézek, ami tulajdonképpen interaktív is. És ez jó, ezt szeretjük! :D De most térjünk vissza kicsiny kis monitorunkra, s nézzünk körül. Van itt a bal felső sarokban három csík. Ebből jelenleg kettő látható, de ott lesz az a harmadik is, megígérem. :D A legfelső meglepő módon az életerőnket jelzi, ha ez elfogy, akkor bizony gáz van. :D Ha már játszottunk volna a játékkal 10 percet, akkor már ott lenne a második is, ami a varázserőnket jelképezi, pontosabban kardunk varázserejét. A legalsó csík pediglen jellemzi a begyűjtött lelkek mennyiségét. Feljebb már volt szó a lelkekről, lássuk most mit is akarnak ezek itten tőlünk. Igazából nem is ők akarnak tőlünk valamit, hanem mi tőlük. Rögtön a játék elején Samanosuke beflashel valamit, s vízióiban kap egy amolyan kézvédőféleséget egy nagyhatalmú (gondolom én) Akárkitől. Ez rendkívül jól alkalmas a legyakott ellenfelek lelkeinek kiszipolyozásához. Ha elég sokat szipolyoztunk már „piros” lélekből, akkor a mentőhelyeken (itt Magic Mirror néven fut) tudjuk kamatoztatni ezt. Már ha az Enhance (fejlesztés) pontot választjuk. Ekkor a (későbbiekben hozzánk kerülő) kardjainkat, tárgyainkat, gömbjeinket (a kardokba téve, ezek adják majd varázslatainkat) tuningolhatjuk. Ez már csak azért is fontos, mert így nem csak nagyobbat tudunk odacsapni az ellennek, hanem azért is, mert ahogy halad a történet, előbb utóbb beleakadunk majd olyan ajtókba, amin egy furcsa paca van. Attól függően, hogy hány lyuk van a pacában, kell elérnie Gömbjeinknek ezt a számú fejlettségi szintet. Ahol a kék pacában van 3 lyuk, oda a 3-as szintű Villám Gömbünk segítségével tudunk behatolni. Fontos, hogy a kezünkben legyen az éppen szükséges kard, mert ha egy másikat használunk, akkor bizony nyitogathatjuk mi az idők végezetéig az ajtót, nem fog feltárulni, hiába van meg a fejlettségi szintünk. Tárgyaink közül a Herb-et mindig fejlesszük Medicin-né, ez teljesen regenerálja egészségünket, nyilainkat pedig majd tüzes nyilakká tudjuk átformálni. Később lesz még puskánk is, de ez meglehetősen gyenge és használhatatlan fegyver, inkább a kardokat erőltessük. Ha kék lelkeket sikerül berántanunk, ez az elfogyott varázspontjainkat tölti vissza kissé, míg a zöld lelkek némi egészséggel szolgálnak szerény személyünk javára. Amennyiben belépünk az inventory-ba (backspace), feltárul fegyvertárunk, jobbra lépve használati tárgyaink, majd tovább haladva a dokumentumaink...

...legvégül pedig a térképeink tűnnek fel. A dokumentumok fontos dolgok, mert ezek rendkívül sok információval szolgálnak, jobban megismerjük a történet mozgatórugóit, valamint néhány puzzle megoldásához is szükség van rájuk. Na igen, puzzle. Ugyanis Onimushában nem csak vagdalkozni kell, hanem néha működésre kell bírnunk a szürkeállományunkat is, akármennyire is fáj. :D Vannak „számkirakós” meg „tologatós” és egyéb puzzle-k is, de ez inkább csak színesítés, nem kell megijedni tőlük. Mondjuk azért ott már eleggé szidtam Capcomékat, ahol Kaedet irányítva kell megoldanunk egy ilyen kis szösszenetet időre, ezzel kimenekítve Samanosuke-t a halálból. Eh… Ezenkívül azonban nem volt problémám velük. :D Na igen, Kaede-t is lehet irányítani majd néhányszor, ám ezek a részek közel sem olyan könnyűek, mint gondolnánk, hiszen neki nincs „lélekszívója”. Ellentétben van viszont remekbeszabott kis tolvajkulcs készlete, amivel olyan helyekre juthatunk el, ahova meg Samanosuke nem tud. Ja, és vannak neki Kunai-i, ezek amolyan dobókés félék. De ne legyünk ilyen önzőek, gondolunk másokra, itt vannak ugyebár az ellenfelek is. Ezek a már fent emlegetett zombi szamurájok, de vannak itt Ollókezű Edward-ra hajazó kopasz ninnyák is (egy ilyen rabolta el Yuki hercegnőt), meg páncélos vaddisznók, vagy mifenék, meg ezenkívül még egy pár. Aztán vannak az egyel magasabb kategóriába tartozó minotaurusz legények, valamint egyéb hajó nagyságú démonok, de a legkeményebbek természetesen a főellenségek. Ezekből van 4-5 darab is. Na ők már tényleg keményebb legények, hiszen nem mindegyik ütésüket tudjuk leblokkolni, azaz kivédeni. Mert ebben a játékban azt is lehet ám! Mi több, létszükséglet! Egy átlagos harc úgy néz ki, hogy nekirontunk az opponenseknek, kombózunk állat módra, majd beállunk védekezni, amíg ők támadnak, visszatámadunk és mikor a földön fekszenek, beszippantjuk a lelkeket. Esetleg ha nagyon ráérünk, odasétálunk hozzájuk, míg fekszenek, és belemártjuk földön fekvő testükbe kicsiny kis katanánkat! :D Ekkor már nem kelnek fel többé. Ha nagyon sokan vesznek körbe minket, akkor tanácsos elrúgni magunktól a legtöbbjét, hogy csak egyel foglalkozhassunk. Ha ugyanis belerúgunk valakibe, az elszáll, és egy kicsit bekomázik a padlón, addig tudjuk kezelni a többieket. :D Hatásos módszer. Asszem nagyjából el is mondtam mindent, amit tudni kell, ahhoz, hogy mi lehessünk a történet (remélhetőleg) dicső hősei, nosza hát, irány megmenteni Yuki hercegnőt!

 

Fícsörök

 

Ezekből, mint azt már az elődnél is megszokhattuk, van egy jó pár. Ugyebár összesen három kardunk van, mindegyik különböző varázstulajdonsággal (a Villámmal frankót kombózhatunk, a Tűzzel egy lángcsapást formálhatunk, ezáltal magunknak pedig utat, a Széllel pedig forgószelet támaszthatunk, így tizedelve a minket körülvevő tömeget), ám létezik még egy ultimate pallos is, amit viszont nem oly könnyű megszerezni. Először is le kell mennünk a Démon Világba. Ezt egy fura kis fazonon keresztül tehetjük meg, akinek bevett szokása, hogy fejjel lefele lóg mindenféle helyekről. Ebben az ördögi világban (pontosabban inkább csak egy szobában) találunk pár gyík ellenfelet, ezeket lenyomjuk, majd választási lehetőség: lefele vagy felfele akarunk menni. Amennyiben akarjuk a kardot, amivel a főellenség egyébként meglepően egyszerű ellenfélnek bizonyult, akkor a lefele irányt kell választani. Itt már keményebb ellenfelek lesznek, majd ismét választási lehetőség. Bármikor visszatérhetünk a felszínre, ám kell nekünk az a kard! Ha kevesebb, mint 4 medicine-unk van, akkor ne kiséreljük meg a teljes 20 szint teljesítését, mert csúnya szavakat hozhat ajkunkra a progi. A legalsó szinten kapunk egy okarinát, amivel most nem árulom el, hogy mit kell csinálni… :P

A következő érdekesség a játékban a fluorite-ok létezése. Ezek eldugott helyeken levő kis kövecskék, amikből összesen 20 db van a játékban. Ha legalább 10-et összeszedünk kalandjaink során, és a játék kijátszása után elmentjük az állást, kapunk egy meglepetés ruhát Samanosukének. Én kiröhögtem rajta a belem, de nem árulok el többet, tessék szépen megnézni. :P A legérdekesebb azonban, ha mind a 20 fluorite-ot összekaparjuk, ekkor megnyílik az Oni Spirits nevű aljáték. Ezt még én sem hoztam elő, de úgy tudom, ha ezt is teljesítjük, akkor megkapjuk az Ultimate módot. Hogy ez mit takar, arról nem tudok érdemben nyilatkozni. A játék végén kapunk egy értékelést, hogy hogyan is teljesítettünk, és az eltelt idő, a megtalált fluorite-ok, a legyőzött ellenfelek, a kiszívott lelkek alapján kapunk egy rangot. Itt az S a legjobb, ezt nagyon nehéz megszerezni, ha ez megvan, akkor választható lesz… Na, mindent azért nem lehet. :D

 

Értékelősdi

 

Uhh, nagyon üt a gáma. Egy az egyben mintha egy középkori japán filmet játszanánk végig, amit mondjuk Tarantino rendezett volna és Lovecraft írta volna a forgatókönyvet. A kameraállások szó szerint haláliak, ám jó értelemben. Mikor belépünk egy új szobába, szinte mindig szemből mutatja karakterünket, és már reflexből elkezdünk futni befele a szobába, az ismeretlenbe, csak azért, hogy átváltson a kamera, s végre láthassuk, hogy milyen rút dögök vannak meg rajtunk kívül a szobában, akiket jobblétre kell szenderítenünk, nehogy ők nyírjanak ki idő előtt minket. Ez üt. Aztán ott van a grafika. Igaz nem túl sok renderelt videót láthatunk, de a játék engine-jével készült részek eléggé meggyőzőek. Ilyen szépen kidolgozott karaktereket még keveset láttam, és egy darab poligonhiba nincs a „testükön”. Nagyon szép, és egyben nagyon ijesztő is, de hát ezt természetes, ilyenre is akarták készíteni, azt hiszem. A hangok megint csak nagyon jók, ahogy suhog a kardunk, ahogy az ellenfél húsába mar, ahogy lobog a ruhánk, ahogy csapódnak az ajtók, ahogy üvöltenek legyőzött ellenfeleink, az több mint jó. Kristálytisztán szól minden. Én egy fülhallgatóval élveztem végig a játékot, és azt kell mondanom, hogy még mindig a hatása alatt vagyok, néha most is rothadó zombikkal álmodok :D Sokat ad az élvezhetőségnek, hogy könnyen és kényelmesen irányitható mind Samanosuke, mind Kaede. Például védekezésnél nem muszáj az ellenfél felé nézni, minden irányból kivédi karakterünk a támadást, már ha egyáltalán blokkolható az. Ez játékosbarát és logikus megoldás.

A hangulat nagyon ott van, mondom ezt én, aki nem is szerette annyira a Resident Evilt, a Silent Hill-t meg még kevésbé. Egyszerűen nagyon jó! Egyetlen hátránya a cuccnak, hogy meglehetősen rövidke, és újrajátszások száma szerintem nem haladja meg a 3-at, ám ha pár év múlva elővesszük a polc tetejéről, akkor szívesen nekiállunk majd még egyszer. Bárkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...