World of Warcraft: Cataclysm Bétateszt

Szinte hihetetlen, hogy már hat év telt el a világ legnépszerűbb és legjobb MMO-jának megjelenése óta. Nagyon sok mindent változott ezen idő alatt, a két kiegészítő alapvető különbségeket hozott, s korábban lehetetlennek tűnő irányokba vitte tovább a folyamatosan fejlődő játékot. A Cataclysm viszont minden eddigi próbálkozáson túl megy, s átszabja egész Azeroth arcát.

A Burning Crusade megjelenése annak idején jelentősen felforgatta a WoW társadalmat. Habár a bétateszt hosszú ideig tartott, s a küldetések és a területek soha nem látott változatosságot hoztak a 60. és a 70. szint közé, a raidek erősen bugosak és túlságosan nehezek maradtak. A Wrath of the Lich King esetében már nem fordult elő ilyen hiba: a kezdő instance-ok mind-mind komoly nyúzáson estek át a béta fázisban, mégis sokan úgy gondolják, hogy a WoW ezen korszaka nem zárult a legjobban. Habár jómagam a WotLK elején mentem nyugdíjba az akkori legjobb magyar guildből, azért igyekeztem figyelemmel követni az eseményeket, s a társaságom egy része még mindig komolyan WoW-függő, így biztosították, hogy ne maradjak ki a fejleményekből. Én úgy látom, hogy a Lich King alatt vált a játék a története során a legkiforrottabbá és legteljesebbé, de valami mégis hiányzott az utolsó high-end raidekből, illetve az egész hangulatból. Így is fantasztikus volt, de összhatásban nálam még mindig a Burning Crusade van az élen.


Bár ez valószínűleg a Cataclysm megjelenésével megváltozik, a Blizzard ugyanis olyat tesz, amire eddig nem volt példa: visszatér Azeroth-ra, a World of Warcraft eredeti területeire, s alapjaiban változtatja meg mindkét kontinenst, s ezen kívül hozzányúl számos olyan dologhoz is, amik eddig a játék alapkövei voltak. De nézzük először a sztorit: a Lich King legyőzésével közel s távol egyetlen olyan lény maradt, aki még akár egymagában is romba tudja dönteni a világot: ő Deathwing, az őssárkányok egyike, aki már a Warcraft történelem kezdete óta keseríti meg a jónép életét. A szörnyeteg talált egy módot arra, hogy visszatérjen Deepholmból, s ez a visszatérés annyira jól sikerült, hogy menet közben elpusztította / átrendezte a fél világot. Ennek köszönhetően minden korábban ismert és szívünkhöz nőtt terület, ahol az egytől hatvanas szintjeinket töltöttük, megváltozik.


Darkshore-t külböző természeti csapások sújtják: egy hatalmas, kavargó víznyelő keletkezett, az erdőket pedig egy hurrikán pusztítja. A korábban gyönyörű Ashenvale tájképét egy hatalmas vulkán rondítja el, ráadásul Orgrimmar felől a goblinok is nekiláttak kivágni az egykor ragyogó erdőt. A kis zöld lények azonban nem csak itt, hanem Azsharában is tevékenykednek: a zóna feletti irányítást átvéve egy bitang nagy goblin fejet faragtak az egyik hegybe, a városkájuk közepéből pedig egy öt emelet magas ágyú lóg ki. Aztán ott van Desolace, amit soha nem szeretett senki, mert alapjában véve csak egy nagydarab, egyhangú sivatag, mindenféle komolyabb érdekesség nélkül. Én személy szerint sosem értettem a terület célját, s valószínűleg a Blizzard is így gondolkodott, amikor egy hatalmas, zöldellő Cenarion helyőrséget tettek be az egész miskulancia közepébe, ahonnan számos küldetést vehetünk fel a környékre.


Az klasszikus WoW egyik legikonikusabb területe, a Barrens szintén elég durvát változott: egy hatalmas lávafolyó kettéfelezte, így a hordások által fejlődésre használt rész mellé keletkezett egy vitatott zóna is, ahova a magasabb szintűeknek érdemes elmenni. Lehet, hogy megszületett az új Tarren Mill – Southshore környék? A hegyek átszakadásának köszönhetően Thousand Needles jellegzetes púpjai alatt mindent ellepett a víz, erősen átformálva ezzel a Kontinens egyik legegyedibb táját, míg Kalimdor legaljára bekerült az új magas szintű terület, Uldum. Azaz be fog kerülni, mert egyelőre a bétában még el van zárva, s valószínűleg Ahn’Qiraj-hoz hasonlóak csak később fogják kinyitni.


Lordaeronban is komolyak a változások, habár itt egyelőre jóval kevesebb terület nyerte el végleges formáját, mint Kalimdoron, a fejlesztők folyamatosan adagolják az újdonságokat. Először is, Stranglethorn Vale-ben sem a már megszokott tájkép tárul elénk: itt is megjelent egy Darkshore-hoz hasonló vízörvény, míg a korábban kissé sivár Badlands-et most átszeli egy, a Barrens-hez hasonló árok, mely Deathwing megjelenésének nyomán keletkezett. Az összes itteni területre jellemző a rombolás és pusztítás jelenléte: az egykori hatalmas törp emlékművek romokban állnak, a gátak átszakadtak, Loch Modan-t és Menethil-t durván ellepte a víz, míg az élőhalottak végre véget vetettek Tarren Mill és Southshore vitájának. Sylvanas katonái ugyanis megszállták a várost, s ezzel véget ért a WoW történelmének legjobb ganker helye. Lordaeron északabbi területeire még nem érkezett meg az összes újdonság, így erre még a végleges tesztnél visszatérünk, mint ahogy visszatérünk a hatalmas és lenyűgözően festő Deepholm bemutatására is, amint lehetőségünk volt bejárni az egészet. S persze ezzel párhuzamosan azt sem szabad elfelejteni, hogy a régi kontinensek átépítésével végre Azeroth-on is lehetőségünk nyílik repülő mountokat használni!


A Cataclysm másik fő újdonsága természetesen a két új faj bevezetése: az eddig semleges kereskedőkként jelenlévő goblinok csatlakoztak a Hordához, míg a misztikus worgenek beálltak a Szövetség oldalára. Előbbire nyilván azért volt szüksége a Blizzardnak, mert a Hordánál eddig nem volt pici és aranyos faj, holott az Alliance már a játék megjelenése óta röhöghetett a gnómokon. A worgeneket pedig kitalálható módon azért tették be a Szövetséghez, hogy végre legyen nekik is valami cool karakterük. Mert ugyan a törpök kemények, de azért mégiscsak törpök. Mindkét nép kezdőterülete fantasztikus, a worgenek számára pedig természetesen megnyitották Lordaeronban az eddig elzárt Gilneas szigetét. Megmondom őszintén, sosem voltam Alliance párti, de amit a Blizzard a worgenekkel művelt, attól eláll a szavam: az ellenállás kellős közepén találod magad, az emberek és a király az utolsó erejükkel próbálják visszatartani a betörő farkasemberek egyre erősödő rohamait, neked pedig segédkezned kell, ahol tudsz. Szimpla emberként kezdesz, tartalékokat kell megmentened, kereskedőket kell evakuálnod, városrészeket kell megtisztítanod, be kell védened a templomot, ám nem telik el sok idő, s a harcok hevében téged is megharap az egyik szörnyszülött.


Ez egy debuffot ad, ami elég sokáig semmilyen hatást nem mutat, azonban már sejted: az átok a véredbe került, rövidesen te is worgenné változol. Mindeközben a Blizzard minden eddiginél keményebben használja a WotlK-ban bevezetett phasing technikát, aminek köszönhetően a végrehajtott küldetéseid következményeképpen folyamatosan változik a környezet. De ugyanezzel találod szemben magad, ha új karakter indítása helyett inkább a már meglévő, 80. szintű hősöddel játszanál: ebben az esetben az újonnan megnyitott Mount Hyjal a te zónád, amit a druidák próbálnak megtisztítani az Archimonde és a Lángoló Légió által okozott komoly sérülésektől. Ahogy haladsz előre a történetben, a phasingnek köszönhetően úgy változik minden. Egyébként a világ átalakulásával minden faj alapküldetései módosultak, fejlődtek kisebb-nagyobb mértékben, illetve temérdek új quest-lánc jelent meg, s az elölről történő karakterfejlesztés komplett menetét folyékonyabbá, élvezetesebbé és változatosabbá tették.


Az új fajok bevezetésével egy időben a Blizzard feloldott számos eddigi class – race limitációt, így most már többet között indíthatunk akár ork mágust, törpe sámánt, troll druidát, és tauren paladint is. Hogy a kezdők számára még barátságosabbá és átláthatóbbá tegyék a játékot, az alap felhasználói felület is rengeteget fejlődött: sokkal jobb és feltűnőbb jelzéseket kapunk szintlépéskor, a program jelzi, ha új képességeket vásárolhatunk a trénerektől, a karakterlap szinte teljesen megújult, de úgy általánosan is, szinte egyetlen panel sem maradt érintetlenül. A legnagyobb változáson mégis a quest tracker és a térkép kombinációja ment keresztül: ezentúl minden küldetésnél egy képpel is illusztrálják missziónk célját, illetve a térképen látjuk a végrehajtás pontos helyét is, így nincs többé felesleges mászkálás és keresgélés.


Ezek mellett viszont akad néhány dolog, amikkel a Blizzard egyelőre nem tud dűlőre jutni. Már elindult a béta, mikor úgy döntöttek, hogy a korábban tervezett talent-rendszer átalakítást kidobják a kukába, mert nem egészen érték el vele azt, amit szerettek volna. Teljesen áttervezték az egészet, s jelenleg úgy működik, hogy minden fát visszavágtak 31 pontosra, s összesen 41 elosztható pontot kapunk (minden második szinten egyet). Viszont van egy nagy csavar: tízes szinten választanunk kell egy specializációt (tehát egyet, a három fából), amihez aztán rögtön kapunk egy aktív skill-t, és passzív bónuszokat is. Ezt követően aztán egészen addig nem rakhatunk pontokat más specializációba, amíg a választott fát végig ki nem raktuk. Az újoncok számára ez ismét csak remek: a játék tízes szinten feldob egy csini ablakot, ahol pontosan látható, hogy az adott karakterosztály három talent-ága pontosan mire való, s milyen képességeket ad, így a döntés viszonylag egyszerű, a veteránok számára viszont furcsa lehet ez a fajta korlátozás.


Egyelőre szintén nem teljesen kialakult a guildek fejlődése sem: korábban terveztek guild szintű talenteket is, mára ezt már kivették (lehetetlen lett volna jól belőni a rendszert), így a klán most különböző megvásárolható extra képességek között választhat. Azt is ki kell várnunk, hogy mi lesz az archeológia, illetve a mastery rendszer sorsa, mert egyelőre ezek is eléggé képlékenyek még. Úgyhogy ezekre, illetve a magas szintű területekre, instance-okra, raidekre még a későbbiekben mindenképp vissza kell térnünk, ha máskor nem, hát a végleges játék tesztjében. Az mindenesetre már most látszik, hogy a Cataclysm félelmetesen hangulatos, történetmesélésben minden eddiginél profibb, s hemzseg az újdonságoktól, minden téren. A Blizzard pedig töretlenül alakít át és fejleszt szinte minden játékelemet, ha kell, akkor a nulláról újraépítve azokat. Ezúttal tényleg úgy érzem, ez a kiegészítő valóban egy teljesen új fejezetet nyithat a World of Warcraft történelmében.