A hardcore repülőszimulátor-rajongók mindig is egy viszonylag szűk réteget képeztek. Ők azok a srácok, akiket senki nem szeretett az iskolában, akik sosem jöttek el a péntek esti bulikra, s akikkel még véletlenül sem akartál öt percre sem egyedül maradni, mert azonnal arról kezdtek el beszélni, hogyan konfigurálták át a legújabb Saitek joystick összes gombját egy Microsoft Flight Simulator X rajongói oldalról letöltött homemade programmal. Míg mások viszonylag korán rájöttek arra, hogy egy lányt sem tudnak hazavinni, ha a lakásba érve azt kell hosszú kínos perceken keresztül magyarázni, miért is alakították át fotelt a számítógép előtt egy kabinná, és miért van a környező bútorzat minden darabjához különböző kontroll-panel rögzítve, addig az igazán hc repszim rajongók ezzel nem törődnek. Ők sok mindent feladnak az életükből csak azért, hogy kedvenc hobbijuknak hódoljanak.
Na, nekik teljesen felesleges lenne bemutatni a G940-et, mert valószínűleg az utolsó gombig ismerik minden részletét. Mindenki másnak -beleértve magamat is- azonban talán némi érdekességgel szolgálhat egy ilyen, viszonylag ritkán látott, s persze nem is kifejezetten olcsó hardver kipróbálása. Először is a legfontosabb, hogy persze korábban is lehetett már összeállítani a repülőgép teljes irányításához szükséges elemekből egy komplett csomagot, de eddig az egyes holmikat külön kellett megvásárolni, illetve maximum a joystick és a gázkar jött egyben. A G940 az első olyan pakk, ahol ezek mellé még bekerültek a pedálok is, így nem meglepő, hogy egészen nagy csomagolásban érkezett az eszköz. Arra mondjuk csak utólag jöttünk rá, hogy közel sem elég nagyban, mert amikor a tesztelés végeztével otthon megpróbáltam visszacsomagolni az egész hóbelevancot, egyszerűen sehogy sem fért bele.
Végül feladtam, és darabokban elvittem a cuccot kedvenc sörözőnkbe, a NoRelaxba (ez itt a reklám helye), ahol türelmes és bölcs főszerkesztőnk másfél-kétórányi próbálkozást követően megoldotta a lehetetlennek tűnő feladatot, de addig minden betévedő vendég azt hitte, hogy kirakodóvásárt tartunk. De ne rohanjunk rögtön a teszt végére, hiszen még el sem kezdtük. Szóval a nagydarab csomag megbontása után tényleg úgy szedegethetjük ki a dobozból a dolgokat, mintha a Mikulás leejtette volna a zsákját. Kezdjük rögtön a szett legfontosabb részével, a joystickkal: kinézetében kisebb módosításokkal az F-15 és F-16 vadászgépek irányítóját másolja, s szinte teljes egészében műanyagból készült. Nem kell megijedni, Logitech cuccról van szó, tehát egyrészt garantált, hogy ez a műanyag bírja a strapát, másrészt pedig a markolat végig nagyon jó minőségben gumírozott, így sosem csúszkál rajta a kezünk, kerüljünk bármilyen durván izzasztó légi csatába.
Elsőre blikkre talán fel sem fogjuk, mennyi gomb kapott helyet a kicsinek közel sem nevezhető botkormányon. Először is, felénk néz rögtön három a cucc tetején, meg még egy kicsit lejjebb. Aztán persze rögtön feltűnik, hogy van itt még egy D-pad is, mely nyolc irányba nyomogatható, és például nézelődésre is lehet használni, rögtön felette pedig egy mini-joystick, melyet szabadon mozgathatunk minden irányba (a játékok általában a térképen történő navigálásra használják). S persze nem lehet elsiklani a sima gombokra nagyon hasonlító, de piros, s valamivel nagyobb FIRE feliratú drágaság mellett sem, ami már szimplán a kinézetével vonzza a szemet és az ujjat. Talán túlságosan is, sokan ugyanis azt hozták fel negatívumként, hogy könnyű vele véletlenül rakétákat lövöldözni, így talán egy felpattintható fedeles indítógomb jobb választás lett volna, ráadásul drámaibb hatást is kelt. Nos, nekem a teszt alatt egyszer sem sikerült véletlenül elsütnöm, ráadásul meg kell jegyeznünk, hogy az eredeti F-16-ban is ilyen gomb található, bár ott valószínűleg más módon kell kibiztosítani a rakétákat.
Amint rátesszük kezünket a botkormányra, két dolgot tapasztalhatunk meg. Az első az, hogy kikapcsolt állapotban meglepően löttyedt (ezzel mennyi szexuális poént lehetne most elsütni). Nos, ez azért lehetséges, mert a G940 nem csak az első komplett repszim pakk (vagy ahogy a hozzáértők hívják, HOTAS), ami a három elemet egy csomagban egyesíti, hanem az első olyan, ami force feedbacket használ. Így a bot egészen addig puha marad, míg valami ingert nem kap (csak nem sikerült megállni). A második dolog, amit észreveszünk, hogy egészen minőségi a fogása. Nem nagyon durván minőségi, de pont annyira, hogy jó érzés legyen markolászni. Ezen kívül megtapasztalunk egy harmadik dolgot is, amikor az ujjunk a ravaszra téved, s végre minden életörömünket beleadva meghúzzuk azt. A Logitech-nél ugyanis még arra is odafigyeltek, hogy a ravaszt két szakaszban lehet megnyomni, amire az olyan vadászgépek esetében lehet szükség, ahol a fegyverzet is két „szintre” van osztva: például kis nyomásra csak egy gépágyút süt el, míg teljes behúzásra szabadjára engedi a poklot.
Még mindig nem értünk a botkormány elemzésének a végére, ugyanis még oda is került egy gomb, ahova nem is gondolnánk: lentre, a kisujjunkhoz, amit shifterként lehet használni, így megduplázza a joyra programozható funkciók számát. Aztán ott van a hatalmas talapzat, rajta három tekerővel, azaz trimmerrel, amik szintén szabadon programozhatóak, de általában az állásszögek kalibrálására használják őket. Ezekkel csak annyi a probléma, hogy a rájuk festett jelölésen kívül nem érezni, mikor vannak alapállásban, így mindig oda kell nézni, illetve az is elgondolkodtató, mi történik akkor, ha a festés majd idővel lekopik? De visszatérve a talapzatra: eléggé stabil lábakon áll a holmi, amire szükség is van, a force feedback motor ugyanis brutálisan erős, tép és ugrál. A Logitech-nél azonban gondoltak erre is, s négy furatot helyzetek el a talp négy oldalán, így egy kis barkácsolással fixen odarögzíthetjük bármihez -a legtöbb konkurens nem nyújt ilyen lehetőséget.
Térjünk rá a gázkarra. Miután túltettük magunkat az érzésen, hogy mégis mennyire cool dolog egy gázkart tologatni, rögtön felfedezhetünk egy aprónak nem nevezhető, igazán kellemes meglepetést: egy alsó fémpöcökkel két részre szedhetjük a kart, így az olyan gépeknél, melyek két külön hajtóművel rendelkeznek, külön-külön szabályozhatjuk az erőt. Ha erre nincs szükségünk, a fémpöcök bekattintásával a két kar összeáll, így egyben abuzálhatjuk a motorokat. A következő feltűnő dolog a gombok, tekerők és kapcsolók brutális mennyisége. Ezekre most nem térnék ki egyesével külön-külön, inkább csak az érdekesebbeket említeném meg. Először is, a nyolc darab gomb a kar előtt: bekapcsolva zölden és pirosan világítanak, így leoltott lámpa mellett tényleg egy repülőgép kabinjában érezhetjük magunkat. Ezen kívül a megnyomásuk valahogy jó érzés: mindig is irigykedve néztem a filmekben, ahogy a helikopter-, vagy repülőgép pilóták mindenfélét nyomkodnak felszállás előtt. Na, a G940 gázkarja mellé szerelt gombtömeggel ugyanezt élhetjük át.
Ezekre persze szabadon állítgathatunk funkciókat, s a legjobb, hogy ennek megfelelően a gombok előlapjait is cserélgethetjük. Ez úgy történik, hogy egyszerűen levesszük a tetejéről a műanyag borítást, kivesszük a benne lévő kis lapocskát, és beteszünk egy másikat. Ennek megsegítésére a Logitech alapból csomagol egy rakás alapvető repülős funkciót tartalmazó betétet, valamint egy csomó üres betétet is, amire mi magunk írhatjuk rá a megfelelő szöveget. A beállítható lehetőségek számát ráadásul a gázkar jobb oldalán helyet kapott háromállású „mode” kapcsolóval (meglepő módon) megháromszorozhatjuk. Ez azonban nem csak a gázkarra pakolt gombokra érvényes, hanem az egész szettre kompletten, tehát akár belőhetjük három teljesen különböző repcsi funkcióit az egyes módokra, s utána szabadon váltogathatunk közöttük, nem kell mindig újrakonfigurálni a cuccot. A masszív, fantasztikusan kézreálló kar egyébként alulra és felülre tolva „felkeményedik” kissé -hogy autós kifejezéssel éljek-, ezzel éreztetve velünk, hogy a hajtóművek minimális, illetve maximális szintjéhez közelítünk. Utóbbi egyébként általában az utánégető bekapcsolását jelenti, szóval csak finoman.
A harmadik, s egyben utolsó elemünk a pedál-duó. A hatalmas, műanyag talapzaton két brutális méretű fémpedál kapott helyet, melyeket nem csak -amolyan autós módon- le és fel lehet nyomkodni, hanem előre is lehet tolni (ha az egyiket előre toljuk, a másik hátrébb jön). Utóbbi mozdulat a függőleges vezérsíkot irányítja, ami a gép oldaltartását biztosítja, s ugyan elsőre nem gondolnánk, de mivel a valóságban ennek nagyon fontos szerepe van (különböző fizikai okok miatt), így a komoly szimulátorokban is hasznát vesszük. A pedálok lenyomása pedig szimpla lábfékként a repülő kerekeit fogja meg. A Logitech tervezői itt is tettek egy kis meglepetést a talapzat aljába: amennyiben szőnyegen túlságosan csúszkálna az eszköz, kiereszthetünk két kapaszkodót, ami kicsit olyan, mint a porszívón az a cucc, amit vissza kell húzni, ha szőnyeget szeretnénk felporszívózni, csak teljesen más.
Mindezeknek megfelelően a pakk remekül teljesít az olyan durva szimulátorokban, mint a Lock On, vagy a Flight Simulator X. Persze, rengeteg időt elvesz a beállítások végletekig finomítása, de aki egy ilyen játékvezérlőbe teszi a pénzét, az valószínűleg hajlandó utána szöszölni vele. Ennél lejjebb adni pedig nincs értelme: az árkád játékok nem tudják a G940 minden lehetőségét kihasználni, így a fele csak fölöslegesen kidobott lóvé. Igazából nagyon szívesen letesztelném újra ezt az egész csomagot, ha megjelenik a Microsoft újgenerációs szimulátora, a Flight, mert akármennyire is életben tartja a közösség az MSX-et, azért mégiscsak egy 2006-os programról beszélünk. De mi a helyzet a konkurensekkel? Nos, a Thrust és a Saitek is gyárt alapvetően jobb minőségű, több fémalkatrészből készült joysticket, vagy gázkart, együtt és külön is, általában olcsóbban. De ebben az esetben a pedált külön kell megvásárolni, s nincs force feedback sem.
A G940 gázkarja és pedálja viszont spéci, gameport-szerű (DE-9) csatlakozókon keresztül kapcsolódik a botkormányhoz (s az megy aztán USB-n keresztül a gépbe), ami azt jelenti, hogy ezt a szettet csak együtt használhatjuk, nem kombinálhatjuk össze más gyártók termékeivel. A G940 tehát 70 ezer forintos árával szerintem a közepesen hardcore rajongóknak a leginkább ideális: azoknak, akik egy jól összerakott, minőségi, együtt garantáltam működő, biztos csomaggal szeretnének nekivágni pilóta karrierjük új szintre emelésének.
Kapcsolódó cikkek
Ingen, hogy te mekkora egy paraszt vagy... Hogy lehet egy ilyen sztereotípiával indítani a cikket? Még ha lenne valami alapja, de nincs, csak azért került be a cikkbe ez a pár mondat, mert olyan májerül hangzik. A hardcore szimulátorosok mindig a komolyabb, értelmesebb játékosréteget képviselték, mert ezeket a "játékokat" nem lehet két perc alatt megtanulni, sokszor komoly elméleti tudás is szükségeltetik hozzájuk. Na persze most nem az ilyen HAWX féle hulladékokról beszélek, hanem minimum egy Flight Simulatorről, de inkább egy Falcon 4.0-ról vagy a Lock Onról. Meg lehet nézni, hogy kik alkotják a hazai szimulátoros réteget (www.vmh59.hu, http://www.pumaszallas.hu csak hogy kettőt említsek). Tájékoztatlak, hogy nem olyan antiszociális egyének alkotják, mint amilyeneket te lefestettél (sőt, valószínűleg szociálisabbak, mint sok más gamer, elég csak a közösen szervezett programokra, vagy a reptérlátogatásokra gondolni). Furcsa, a valódi vadászpilóták, akikkel ők játékokban együtt repülnek nem beszélnek ilyen lenézően fiatalabb társaikról.
És igen, jól gondolod, magamra vettem a kis bevezetődet...
Még annyit, hogy az a legfurcsább, hogy ezt a pár mondatot egy gameroldalon egy gamer írta. Pedig a nem játékos közösség éppen így gondolkodik minden gamerről sajnos, nem csak a szimulátorrajongókról.
Csak az ember nem vesz minden nap pilóta szimulátor felszerelést.
Inkább a játékokhoz képest drága.
Jó tudom, hogy nem szabad a játékokhoz hasonlítani, de máshogy nem tudom elmagyarázni.
http://www.pilotshop.hu/index.php?main_page=index&cPath=73_124&zenid=jkf2hj7klqfd7ol7pbl2gf3km7
szal egyáltalán nem sok a 70 :)
|
V
de, hogy 70 000 forint...
de, hogy 70 000 forint...
nagyon jó áron van, remélhetőleg leviszi majd a méregdrága ch termékek árát is, mert azokat pofátlanul drágának vélem és véleményem szerint nem is lehetnek jobbak, mint ez.
InGen, viszont az első bekezdésekkel nem értek egyet! vérszimes vagyok és igen is volt és van magánéletem! :D ezt az LHBP virtuális ATC is bizonyíthasssa!!négy!!!negyvennégy!!! :D
Szerintem is jó írás lett és igen ILYEN EGY TESZT!
A cucc meg bejövős, valami nextgen játékkal még el is gondolkoznék rajta. Hiányzik már egy jó repszim.
Am ez hót jó lehet:) Bár Én sosem tudtam ilyesmikkel játszani, de ezzel nagyon jó lehet tolni. Sajna nem hiszem, hogy valaha is kézbe vehetek egy ilyet:)
Lehet, hogy a HAWX 2-ben ezt már kijavítják, de mondjuk egy ilyen cuccot érdemesebb inkább akkor venni, ha komolyabb játékokkal repülsz IMO.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.