Assassins Creed: Brotherhood bétateszt

Manapság nagyon divatosnak számít olyan játékokba rakni többjátékos módot, amiknek -legalábbis első ránézésre- az égvilágon semmi köze nincsen ehhez a műfajhoz. Az új Assassin’s Creed multiplayer bétáját tesztelve azonban úgy látszik, a fejlesztők erőfeszítései megtérülnek, rögtön kiderül miért. Maradjatok velünk.

Akárcsak a Dead Rising 2 esetében, ahol egy rendkívül kellemes kis zombis Fusion Frenzyt sikerült összedobni a Capcomnak, a Ubisoft sztárjátékánál is igencsak kreatívnak bizonyultak a fejlesztők. Az alapötlet rendkívül egyszerű: a Templomosok modernkori fejvadászcége (Abstergo Industries) létrehozott egy külön programot az Animuson belül (Animi), ahova a reneszánsz Rómán belül egyszerre többen is csatlakozni tudnak. Cél az önfejlesztés, a reflexek tökéletesítése, a képességek csiszolása, hogy minél halálosabb és effektívebb fegyverek legyenek delikvenseink.


Ráncolt homlokkal, nagyra nyitott szemekkel, és szomorúan csóvált fejjel álltam hozzá a teszthez, hiszen mi a fészkes fenének is lenne szükség egy ilyen játékban multira? Pár órával később azon vettem észre magam, hogy még mindig tolom, és már lassan 10-es szintű vagyok, ugyanis a multi rendkívül egyszerű, mégis zseniális és nagyon addiktív.


A szisztéma nagyon jópofa, ugyanis adott lesz nekünk egy hatalmas város, egy jó nagy játszótér (a bétában ebből négy is kipróbálható), ahol kilenc különböző külsővel megáldott emberrel találkozhatunk, akadnak papok, prostik, orvosok, fodrászok és még sorolhatnám a különböző skineket. Tekintettel arra, hogy csak és kizárólag ilyen küllemű emberkék mászkálnak mindenfelé, igencsak nehéz megkülönböztetni a rutinos játékost a puszta tömegtől. Ebből gondolom már kitaláltátok, hogy a játékosok sem mind Ezio bőrben fognak rohangálni, de nem ám; ennél sokkal okosabb a rendszer. 


Lényeg a lényeg, miután összesorsolta az egyszerre legfeljebb nyolc emberkét a program, már indulhat is a tízperces adrenalinbomba. Kapni fogunk egy megbízást, aki egy játékos lesz (természetesen), s akit a lehető legstílusosabban és leghatékonyabban kell az örök vadászmezőkre küldeni. Ehhez nincs is másra szükségünk, csak a rejtett gyilkoló-eszközünkre és egy radarra, ami jelen esetben a legjobb barátunk lesz. Ez az eszköz gyönyörűen mutatja nekünk mind az irányt, mind a közelséget, ahogyan azt is, hogy áldozatunk a földszinten vagy valamilyen magaslaton tartózkodik-e éppen. Az igazi móka akkor kezdődik, amikor meglátjuk a feliratot, hogy immáron ránk is vadászik valaki. Na, ekkor válnak komplikáltabbá a dolgok, hiszen nem csak vadászok, hanem prédák is leszünk egyben. Ebből adódóan könnyen előfordulhat az is, hogy akire vadászunk azt más is megkapta feladatnak, ahogyan olyan is megeshet, hogy ránk leselkednek egyszerre többen.


Rengeteg fajta lehetőségünk van becserkészni áldozatunkat, nyilván a játék veterán rókái a lassú, tömegbeolvadós, rutinos változatot tartják első körben a legszimpatikusabbnak. De ők hamar rá fognak jönni arra, hogy ezzel a módszerrel nem sok pontot lehet szerezni, hiszen a legtöbben jobbra-balra rohangálva pillanatok alatt darálják a killeket. Szóval alkalmazkodni kell, és a lehető leggyorsabban illik becserkészni a talpasokat. Szerencsére (bár ez engem nagyon zavart) nem tudunk mindenkit leszúrni, csak azt a játékost, akit feladatnak kaptunk. Abban az esetben, ha egy civillel végzünk, elveszítjük a megbízást, és egyfajta hátbaszúrós, bosszantó módon a gép még meg is mutatja nekünk, ki lett volna az eredeti áldozat.


Ölünk, pontot szerzünk, fejlődünk, mint minden hasonló játékban. A bétában összesen húsz szintet lehet lépni, s minden egyes szintlépéssel kapunk valami kis extrát, amivel még hatékonyabbak tudunk lenni. Ezek lehetnek különleges képességek, mint gyorsabb futás vagy álcázás, de lehetnek perkek és gyiloksorozat bónuszok is (kill streak). Ebből természetesen az adódik, hogy a magasabb szinten lévő játékosok ellen egy kezdőnek nem sok esélye van, csak akkor, ha valóban nagyon tapasztalt és jó játékos, ugyanis lehetőségünk van arra is, hogy elmeneküljünk a ránk vadászó elől, ahogyan arra is, hogy a megfelelő pillanatban megnyomva az egyik gombot jól tarkón csapjuk a komisz játékost, és ezzel lehetőséget kapjunk a szökésre. A játék minden fajta gyilokmódszert ponttal jutalmaz, a legtöbbet persze akkor lehet szerezni, ha klasszikus módon, minden feltűnést mellőzve végzünk áldozatunkkal.


Rendkívül kellemeset kellett csalódnom a játékban, de persze a Ubisofttól nem is vártam egyebet. Személyes nagy kedvencem a francia illetőségű cég, és valahol mélyen tudtam, hogy csak meg fogják oldani ezt a feladatot is. A bétán természetesen van még mit csiszolni, nem egy súlyos hibával kellett szembesülnöm, de biztos vagyok benne, hogy a végleges változatot nagyon sokan szeretni fogják. Igaz, emiatt nem fogjuk otthagyni a CoD-ot, Halo-t, Gearst, vagy éppenséggel a KillZone-t, de hogy pár napra, hétre, le fog kötni minket, az is biztos. Gratula, szép munka, várjuk a véglegest már nagyon.

47 komment - szólj hozzá!