Fallout: New Vegas teszt

A fényűzés, gazdagság és a szerencsevadászok kora lejárt. Atomot kaptunk az arcunkba, beszívtuk a szagát, fémes ízt éreztünk a szánkban. Négy évvel a Fallout 3 eseményei után még mindig azt hisszük, hogy a nukleáris háború egy piszkos üzlet, de a frakciók közti játszadozás művészi szintre emeli a New Vegast.

A Fallout-univerzumot, összetettségére és elképesztő rajongói táborára tekintettel még hideg és érzelemmentes formában is le lehet tuszkolni a rajongók száján, akiknek mája, mint az unikumnak számító magyar liba, hízik a boldogságtól. Amiből a New Vegas kamatoztatni tud leginkább az igazából a Bethesda érdeme: a Fallout 3 markáns kimunkáltságát átvenni, néhány plusz adalékkal megtoldani még mindig működőképes alternatíva. Pedig az Obsidianra kényes feladat hárult: tisztára kellett mosni a nevüket az idén tavasszal megjelent csúfos Alpha Protocol után, ami miatt nem tudtunk magabiztos várakozással tekinteni a New Vegasra. A kaliforniai stúdió viszont állta a sarat és meggyőzően bevetette a radioaktív talajt.


Az Egyesült Államok poszt-apokaliptikus romjai még mindig csábítóak, új színhelyünk, a Mojave Wasteland, kevésbé feldúlt ugyan, mint a főváros térsége, épp ezért kevésbé kietlen és kusza, Las Vegas is úgy-ahogy túlélte az atomtöltetek okozta csapást. S hogy miként maradt meg ez 204 évvel a háború után? Ez a Hoover-gátnak köszönhető, amely jótékony villamos-energiával képes ellátni a régiót, így érthető, hogy a különböző, csak látszólag szoros szövetségek miért is akarják rátenni a kezüket. Ennek ellenére a nukleáris világégés alaposan rányomta a bélyegét a játéktérre: hozzáértők számára maga a holt szentföld, ahol szépen megférnek egymás mellett a mutánsok és a laza erkölcsű kurtizánok.


A játék kezdetén azt sulykolják beléd, hogy egy senki vagy, akit kivert kutya módjára le lehet mészárolni. Sírod is meg van ásva, vészesen vérzel, de szerencsére idejében érkezik a segítség egy doki személyében, aki helyreráz, bekötöz, neved, státuszod felől érdeklődik. Innen indulhat a bosszúhadjárat az áruló, mindenre elszánt gazember ellen, aki téged kis híján megölt, de természetesen utad lassan kiszélesedik, érdekek feszülnek majd egymásnak, Te pedig mérlegelsz, kinek a sorait erősíted, és kiket köpsz szembe. A karaktergenerálás a már ismert formulák szerint zajlik, nemed, fizimiskád és kezdeti képességeid között találhatod meg a boldoguláshoz szükséges egyensúlyt és akkor még ki sem tetted a lábad.


Minden Fallout játék kiemelkedő pontja az, amikor a kezdeti szárnypróbálgatások után a szabadság kiteljesedik, végre magad ura leszel. A New Vegas-i terep végtelensége letaglóz, nem ereszt, és mindig képes új arcát mutatni. Céltudatos felfedezőknek, virtuóz szájhősöknek és harcedzett keménylegényeknek pompás játszótér, aminek a játékos valós emberi kapcsolatai és szabadideje látja a kárát. A fő küldetésszál lassan, de biztosan terelget minket Vegas felé, hogy kiteljesedjen a bosszúnk, s egyszer és mindenkorra eldöntsük a Mojave sorsát, de mielőtt ez bekövetkezne, a játék óhatatlanul elvonja a figyelmünket az apró és színes alternatív mellékágaival. Például egy fazon barátnőjét kell megmentenünk a mutáns gekkóktól, netán hasznos alkatrészek miatt kell meglátogatnunk egy elhagyatott robotgyárat, mert az utunkba került NPC-k erre kérnek a koszos kocsmák mélyén. Annak ellenére, hogy a színhely egy lakatlannak ható sivatag, a fejlesztőknek sikerült kellően változatosra kialakítaniuk, ahol könnyen elhisszük, hogy egy utunkba kerülő viskó joggal és átgondoltan van ott, ahol van. S a régmúltra emlékeztető ipari létesítmények helyénvalóságában sem kételkedünk.


Pipboyunk jelen verziójával bármikor nyomon követhetjük aktuális küldetéseinket, vethetünk egy pillantást a térképre, mazsolázhatunk a felszereléseink között, de ugyanitt találjuk a karakterlapunkat is. Mint minden szerepjáték esetében, nem árt tisztában lenni azzal, hogy milyen képességeket szeretnénk egyedibbé tenni hősünket, melyek használatával fogunk adott irányba fejlődni. Nevezetesen hiába vagyunk jók a lőfegyverek használatában, hiszen a mordályok állapota a harcok során romlik, így nem márt némi crafting jártasság is. Munkapadból pedig többféle van, ahol ezeket a barkácsolásokat meg tudjuk ejteni, az egyik típus csak a lőszerkészítéssel és átalakításával foglalkozik, míg a másik az egyéb hasznos mindennapi tárgyak szervízeléséhez szükséges csomagok összeállításával. Még a messzi földről rettegett gyilkológépek számára is tanácsos némi tudományos jártasságot elsajátítani, ami később életet menthet.


S ha már gyűjtögetés, érdemes kalandunk során minden használhatónak tűnő tárgyat magunkkal cipelni, legyen az a legalapvetőbb mezei virág, mutáns vadállatok húsa és hasonlók, hiszen gyógyító ill. energia Stim Packokból szinte mindig hiányt szenvedünk. Tábortüzeknél mindig mehet a kotyvasztás, ez is a kulcsa alapvető tulajdonságaink feltornászásának, csak az összetevőket (melyek sokszor nem egyértelműek) kell megtalálnunk hozzá. A S.P.E.C.I.A.L skillek feltornászásával igazán durva képzettségekhez jutunk, nem beszélve a szilárd előnyöket és egyben hátrányokat adó perkekről sem. Egészen elképesztő mélységeket ad hozzá ez a játékhoz, s egyben némi céltudatosságot is megkövetel, nem beszélve az ezzel járó felfedezési élményekről sem. Hasznos mozgatórugója a Fallout: New Vegasnak, s sok bosszúságtól óv meg. Elmélyülni könnyen lehet, szabadulni már kevésbé.


A játék másik legfontosabb jellemzője a frakciók hozzáadása az Oblivion óta jelenlévő játékmechanikához. A Mojave Wastelanden három nagy csoport rendelkezik hallatlan dominanciával, nekik dolgozhatunk be kedvünk szerint, keresni őket nem kell, előbb-utóbb úgyis összeakadunk velük. Az Új Kaliforniai Köztársaság a demokrácia visszaállításáért küzd a szétszóródott hazafiak összefogásával. Egyfajta föderatív rendőrség, akik szerte megtalálhatóak a kietlen vidéken, s próbálják helyreállítani a békét. Nagy ellenségük a Caesar Légió, ami a öntudatra ébredt rabszolgák tömörüléséből áll, és az ókori római eszméket tartják fontosnak, s öltözékük is eszerint néz ki. Megvetik a gyengéket, soraikat csak az erősek alkothatják, veszedelmesek és agresszívek, de hisznek egy markáns világnézetben. Ez a két frakció harcol a Hoover-gát ellenőrzési jogáért, amit a harmadik brigád jelenlegi kegyetlen, titokzatos és zsarnok ura, Mr. House irányít, a New Vegas Strip színeiben.


Érdemes eldöntenünk, hogy kiket részesítünk kegyben, kikkel akasztjuk össze a bajuszt, később, egy újbóli újrajátszásnál megismerhetjük a másik oldal adottságit is. Persze titokban dolgozhatunk a riválisnak is, ám az nagy odafigyelést igényel, persze semmi sem kötelező, hagyhatjuk, hogy New Vegas belefulladjon az bűzölgő anarchia mételyébe. A Fallout 3 karma rendszerét el is felejthetjük a frakciók között, nincs egyértelmű jó vagy gonosz cselekvés, ebben a zűrös világban hírnevünk mindennél fontosabb, ezen pedig a tökéletes küldetések teljesítésével javíthatunk. Minden frakciónak vannak szimpatizánsai, renegát családok, kereskedők, üzletemberek és bandák személyében, ha nekik teszünk meg ezt-azt, akkor a frakciójuknak is jót cselekszünk. Megvédhetjük őket a várost terrorizáló banditáktól, de számolunk azzal, hogy új ellenséget szerzünk ezzel. Keresztre feszíthetjük ellenfeleinket a Légió dicshimnuszát szavalva, de annak nem fognak örülni az Új Kaliforniai Köztársaság civilizált területin élők.


Nem mindig kifizetődő az igazság bajnokát játszani, a hírnevet szerezni pedig komoly és bonyolult erkölcsi mérlegeléssel lehet. Számtalan alkalommal kerülünk olyan helyzetbe, amikor vacillálnunk kell, s a jó és a rossz cselekedet között nem mindig egyértelmű a választás, természetesen minden döntésünk kihat a későbbi sorsunkra is. Hiába állunk be a pszichopata anyaszomorítók közé némi jó harc ürügyén, ha ez összeférhetetlen a szerencsejátékkal, az üzlettel és a kurvákkal. Igen, Las Vegas arcát, még egy nukleáris csapás sem tudja kitörölni, csak legfeljebb eltorzítani. Számos jövedelmező minijátékban vehetünk rész New Vegasban, kiélhetjük magunkat a női, férfi és mutáns prostituáltak forró csókjai kereszttüzében. S ha békésebb megoldások hívei vagyunk, jó pár vérontást megelőzhetünk némi politikai ügyeskedéssel. Ezért maradandó játék az új Fallout.


A harc viszont sok esetben elkerülhetetlen, egy jól sebző mordállyal és rengeteg lőszerrel gyorsan kiheverhetjük a kezdeti, rozsdás kacatokkal való hadonászást, ám kevésbé előrelátó játékosok számára jól jön a már ismerős VATS, a valós idejű, középszerű FPS-es lövöldözés mellett. Ennek segítségével nemcsak vaktában ereszthetjük el a golyókat, hanem konkrét testrészekre célozva, képességeinktől, s fegyverállapottól függően láthatjuk azt, hogy mennyi az esélye (százalékban) a pontos találatnak. A VATS csak limitált ideig használható, feltöltődését pedig valós idejű harcban érhetjük el, amely sokat javult az előző rész óta. A célzás könnyebb az irányzéknak köszönhetően, s felsorolni is nehéz, hogy hányfajta fegyvert vehetünk a kezünkbe, nem beszélve arról, hogy egyedi lőszereket is bütykölhetünk hozzájuk. Kezdtem úgy érezni, hogy a Fallout már tökéletesen megállja a helyét shooterként is. A vadonban kószálva szembetalálkozhatunk a mutáció szélsőséges képviselőivel, kik ránk vicsorítják eltorzult arcukat: mutáns gyíkok, nagyra nőtt bogarak, félig prérifarkas, félig csörgőkígyó rémségek. S persze itt vannak a régi ismerősök, mind a radscoriponok és kokszon kigyúrt humanoid mutánsok is, a klasszikus Fallout-rajongók pedig bizonyára örömkönnyeket fognak hullajtani a kétfejű tehenet meglátva. A kihívás kellemes, attól függően, hogy hányas szinten van karakterünk, a játék úgy adagolja a szörnyek mennyiségét, pl. egy durván feltápolt hős már kisebb falkákkal számol le a játék végén. Tipikus Bethesda-féle koncepció.


Számtalan hajtépést okozott a Fallout 3-ban, amikor ideig-óráig társak verődtek hozzánk: sajnos a pocsék MI megkeserítette életünket, elakadtak, idő előtt meghaltak bajtársaink. Szerencsére a New Vegasban tovább csiszolták ezt a metódust, így azon felül, hogy leredukálódtak a fenti bugok, egy körmenü segítségével különböző utasításokat is adhatunk társaiknak, a harci helyzetnek megfelelően, de ha túl magányosnak érezzük magunkat, beszélgethetünk is velük. Az utasítás-rendszer a gyakorlatban is jól működik, bár még mutat furcsa jeleneteket, de ezt feledteti velünk az a tény, hogy a társaink saját, személyes küldetéseket is adhatnak, még tovább mélyítve ezzel a Fallout világát.


Úgy látszik a Fallout 3 óta már a széria velejárója a számtalan apró-cseprő hiba, amely durván képes belerondítani az összképbe. A patch megérkezéséig bizony nem voltak ritkák az eltünedező számítógépek, de furcsa volt a H.P. Lovecraft regényeinek szörny-szülötteire emlékeztető forgó-fejű doki is a játék elején. Bár egy olyan szerteágazó játékban, mint a Fallout: New Vegas szinte kigyomlálhatatlan minden gikszer, ám a hangulat segít feledtetni sok mindent. Grafikai szempontból a Gamebyro Engine vajmi keveset változott a 2008-as utolsó felbukkanása óta, ugyanaz a puritán, idejétmúlt látvány, a tetejébe még számos karakter-fizimiskát és hangeffektet is átvettek a Fallout 3-ból, ami mindenképpen spórolás. Kinézet terén inkább a maradandó pályatervezés és a stílusos képi világ miatt érheti dicséret az Obsidiant, na és kellő műgonddal összeválogatott rádióadók felhozataláért.


A Fallout: New Vegas nemcsak, hogy megközelítette, hanem túl is szárnyalta a harmadik részt, mind a történetet kidolgozottságát, mint a rejtett poénokat tekintve. Hihetetlenül élvezetes párbeszédeket folytattam a legutolsó félreeső helyen is az életunt túlélőkkel, valamint sikerült a játékmenet változásaival is a rajongók kedvére tenni. Bámultam a táncosnők gyér poligonszámú melleit, rendet raktam Mojavén, kipróbáltam a szerencsémet -mit nekem a komoly társadalmi és morális kérdéseket feszegető döntési rendszer? 100 óra minimum benne van, széles mosollyal, dagadó kebellel, radscorpion hússal a farzsebben.

8.4

Fallout: New Vegas teszt értékelés 8.4

Pozitívumok:

  • Elképesztő hangulat a nukleáris világégés sújtotta Nevadában, emlékezetes karakterekkel, hihetetlen mélységekkel és lehetőségekkel
  • A hírnév szerepeltetése mindennél hangsúlyosabb
  • A frakció-rendszerrel sikerült további színt vinni a sorozatba
  • Tökéletesedett harc és a társas kalandozás

Negatívumok:

  • Pocsék, idejétmúlt grafika
  • Olykor vérlázító, máskor apróbb hibák tarkítják
  • Nem igazi folytatás
48 komment - szólj hozzá!