God of War: Ghost of Sparta teszt

A valaha hatalmas fényükben tündöklő Playstation-exkluzív címek közül nem sok olyan akad, ami képes volt az elmúlt évek alatt betonbiztosan tartani magát pozíciójában. A nem véletlenül sikeres God of War sorozat viszont eme kevesek egyike, és nagyon valószínű, hogy ez így is fog maradni.

A PS3-as harmadik rész után itt van nekünk a következő fejezet kedvenc kézikonzolunkra, így a Chains of Olympus sikerein felbuzdulva újra átvehetjük Kratos felett az irányítást. A történet az eredeti első és második rész között játszódik, nem sokkal azután, hogy Kratos átvette a háború istenének szerepét. Hősünk örök mentora és segítője Pallasz Athéné ugyan azt ígérte Spárta szellemének, hogy megszabadítja őt kínzó látomásaitól, ez azonban nem történt meg teljes mértékben. Az elmúlt hónapok alatt Kratost fájdalmas képek gyötrik régóta elveszettnek hitt fivéréről, akit utoljára még kisfiú korában látott. Újra elindul hát, hogy eme képek végére járjon, és bár Athéné kérve kéri őt, hogy ne kövesse az utat, amit az istenek kijelöltek a számára, Kratos hajthatatlan, gőgje hatalmas, gyűlölete végtelen…


Természetesen az út a konklúzióhoz nehéz lesz, tele harccal, főellenfelekkel, temérdek mészárlással, és ha csak kis mértékben is, fröccsenő (a PSP verzió jóval kevesebb brutalitást vonultat fel a megszokottnál), de azért összességében véve tengernyi vérrel kísérve. Nem gondoltam volna, hogy ez a Chains of Olympos után lehetséges, de megtörtént a csoda, ugyanis a Ghost of Sparta olyan döbbenetesen gyönyörű játék, hogy ki merem jelenteni, felveszi a versenyt a korábbi PS2-es címekkel. Látszik, hogy a készítők rengeteget dolgoztak rajta; a pályadesign, a környezet, a sokszor hatalmas terek egyszerűen döbbenetesek. Sose gondoltam volna, hogy a PSP ilyen teljesítményre is képes. Ilyenkor mutatkozik meg a sokéves Playstation-programozói tapasztalat, amit leginkább csak az exkluzív PS címeknél tapasztalhatunk meg. Csodálatos, magával ragadó, hihetetlenül hangulatos. A fix kameraállás miatt az irányítás rendkívül kellemes, végre valahára nem fog hiányozni az a bizonyos második analóg joy sem!


Igaz ennek a csodának ára is van, ami legfőképpen a harcban fog jelentkezni. Sajnálatos módon gyakran fogunk akadásokkal találkozni, még ha csak minimálisan is, de ott lesz mindig, ezt meg kell emészteni. A másik probléma pedig pont az ominózus látványból és terekből adódó kifelé zoomolásnál fog jelentkezni, amikor hősünk olyan apró lesz -az eleve kicsinek számító PSP képernyője miatt-, hogy nem árt, ha nálunk van néha egy mikroszkóp, ha látni is akarjuk, mit csinálunk éppen. Egy gyakorlott God of War rajongónak ez persze nem fog gondot okozni, hiszen ő már zsigerből tolja a folyamatos hentet, de azért tény, hogy valakinek ez zavaró lesz egy kicsit.


Ugyancsak negatívumnak számít, hogy akárcsak a PS3-as harmadik rész esetében, itt is kevés a újdonsággal fogunk találkozni a játékmenetben. Kezd egy kicsit olyan érzésem lenni, mintha a készítők nem az innovatív ötletekkel akarnának minket megnyerni, hanem a döbbenetes látvánnyal elkápráztatni. Ami igaz mind a PS3-as, mind pedig a PSP-s változatokban szinte hihetetlen számba megy, de emellett kellenének olyan újdonságok is, amiket sajnos csak az első két részben élhettünk át utoljára. A logikai feladványok fájdalmasan egyszerűek, főleg a tapasztaltabb Kratos nyüstölőknek, akárcsak a bossharcok, amik már-már röhejesen könnyűek lettek, és nagy mértékben táplálkoznak a korábbi részekből.


A csodás látványon és atmoszférán kívül talán az egyetlen sajátossága ennek a résznek a lassan adagolt történet, és az, ahogy még mélyebben megismerhetjük azt az embert, akit sokáig csak egy kegyetlen mészárosnak tartottunk. A kibontakozó kapcsolata testvérével megható és magával ragadó, igazi színfolt a történetben. A közel 10 órás játékidő legfőképpen a történet miatt fog minket a fotelhez kötözni, amiben persze a látvány, a muzsika és a kényelmes irányítás is sokat segít. A szavatossággal sincsen gond, hiszen a hosszú játékidőn kívül számos extra tartalommal is találkozni fogunk, de ezek már mind a cím védjegyének számítanak.


A God of War: Ghost of Sparta ismételten hozza azt a minőséget és színvonalat, amit már-már természetesnek tartunk ezeknél a játékoknál. A gond vele csupán annyi, hogy immáron harmadik alkalommal hiányolhatjuk joggal a legalább minimális újításokat ebből a jól bevált receptből. Mindezek ellenére a játék szuper, nagyon szórakoztató és mindenképpen a kötelező vétel kategóriába tartozik, de ha a fejlesztők ezen az úton maradnak, a szaksajtó értékelése egyre lejjebb és lejjebb fog csúszni, mert a fejős tehén teje is elfogy egy idő után, tápláló újítások nélkül…

Memóriakártya: 256KB
Wireless Kompatibilis: Nem
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: * *

8.0

God of War: Ghost of Sparta teszt értékelés 8.0

Pozitívumok:

  • Hihetetlenül gyönyörű grafika
  • Ütős muzsika
  • Kellemes irányítás
  • Mélyebben megismerhetjük Kratost
  • Viszonylag hosszú játékidő
  • Hamisítatlanul God of War

Negatívumok:

  • A látványnak ára van, mégpedig elég csúnya szaggatás formájában
  • Kevés újdonság
  • Könnyű fejtörők
  • Könnyű főellenfelek
32 komment - szólj hozzá!