Super Mario All Stars teszt

1993-at írtunk, amikor megjelent a Super Mario All Stars. A csomag a nagy klasszikus mellett tartalmazta a folytatásként is emlegetett The Lost Levels kiegészítőt, valamint a játék második és harmadik részét, felújított változatban, döbbenetesen szép, 16 bites grafikával. Most 2011 van. S az All Stars újra kapható.

Mario néhány hete ünnepelte huszonötödik születésnapját. A világ leghíresebb vízvezeték szerelője negyed évszázada már, hogy először megmentette a Hercegnőt, a főszereplésével készült sorozatból pedig azóta több mint 230 millió darabot adtak el. Ezzel a megdönthetetlen rekorddal Mario végleg beleírta magát a játéktörténelembe, hősünk az évek során 200-nál is több játékban szerepelt, most pedig egy igazi nosztalgiacsomagban tért vissza közénk. Ez a Super Mario All Stars: 25th Anniversary Edition.


Édes bizsergés önti el a szívedet, az arannyal díszített, kis piros doboz egy legendát rejt magában. A régi részek még ma is ugyanazt a fantasztikus élményt nyújtják, mint a hőskorban, a 25th Anniversary Edition valódi gyűjtői kincsként csábít vásárlásra, nem bűn engedni a kísértésnek. A felbontás után két DVD bújuk ki a papírtokból: a fehér dobozban a Super Mario Bros, a The Lost Levels, a Super Mario Bros 2 és a Super Mario Bros 3 játékokat felvonultató All Stars vár ránk, teljesen érintetlenül, míg a másik, piros doboz egy történelemkönyvet, és egy betétdalokat tartalmazó audio CD-t nyelt el.


Maga a játék tényleg érintetlen formában tárja elénk az All Starst. A lemez behelyezését követően valódi időutazásban lesz részünk, még az üdvözlőképernyőn is az 1993-as dátum szerepel, a túlzásba vitt nosztalgia hátrányaival pedig már az első másodpercekben szembesülhetünk. A menüben történő navigáció rettenetesen körülményes, az ember először azt se tudja, hogyan kell megfogni a kontrollert, és muszáj végignyomkodni az összes gombot ahhoz is, hogy rájöjjünk, melyik szolgál a játékválasztásra. Beállítások nincsenek, nem tudunk képarányt váltani, ha 16:9-es formátumban játszunk, akkor is 4:3-as képet kapunk, fekete oszlopokkal a tévé két szélén, s bár jól tudjuk, hogy ez az All Stars nem folytatás, és nem is remake, azért valljuk be, dolgozhattak volna rajta. A játékban sehol sem tűnik fel a 25th Anniversary Edition felirat, a menüben a SNES kontroller gombjait látjuk, teljesen olyan érzés, mintha emulátort futtatnánk, nem is egy tízezer forintért frissen megvásárolt játékot. Ez egy kicsit rányomja a bélyegét az értékelésünkre is, s akkor a csomagolásról még nem is beszéltünk.


A 25th Anniversary Edition formailag és tartalmilag méltatlan a nagy évforduló megünneplésére, a kiegészítők mindegyike csalódás. Az audio CD-n egy húsz számból álló összeállítás vár ránk, azonban ha jobban szemügyre vesszük a leírást, akkor ebből az első tíz lesz igazi betétdal, a lista második fele pedig pár másodperces hangeffektekből áll csak, melyek nem csak most, de a lejátszásnál is porba rombolják az ember hangulatát. A lemezen ráadásul nincsenek is különlegességek, hiába vágyunk modern formába öntött, áthangszerelt, nagyzenekari változatokra, csak az eredeti, nyolc- és tizenhat bites dallamok csendülnek fel, ezt pedig nagy valószínűséggel nem is fogjuk sokat hallgatni, nem illik se pihenéshez, se autózáshoz.


A könyv szintén nem nyújt semmi kiemelkedőt. Már maga a formátuma is nevetséges, a műanyag tok belső oldalán úgy mutat, mint egy sima játékleírás, és vastagságra se valami megnyerő, a maga harminckét oldala botrányosan kevés, minek szépíteni. Belelapozva a tíz legfontosabb Mario játékkal ismerkedhetünk meg, Shigeru Miyamoto, Takashi Tezuka és Koji Kondo, a három alkotó mindig fűz egy-két mondatot a látottakhoz, a screenshotokon kívül pedig vár ránk néhány korai tervrajz és jegyzet is, ami valóban rendkívül érdekes, de ezek számát egyáltalán nem vitték túlzásba. Két perc alatt ki lehet olvasni az egészet, utána pedig a kis kiadvány visszaköltözik a biztonságot jelentő dobozba, valószínűleg olyan sűrűn fogjuk elővenni, mint a lemezt.


Apró érdekesség, hogy a 25th Anniversary Edition alcím sem állja meg a helyét, vagyis nem abban a formában, ahogy a játékot a kezünkbe vesszük. Mario ugyanis az 1981-es Donkey Kongban tűnt fel először, mint Jumpman, és csak a nevével fémjelzett sorozat huszonöt éves, a tényleges első rész viszont nem található meg a lemezen. Az 1985-ös Super Mario helyett a SNES változat felújított, 1987-es kiadását kaptuk meg, a nagy előd megszerzéséhez maradnunk kell a letöltésnél.


Imádjuk a Super Mario Bros játékokat, és a gyűjtői kiadás is egy olyan dolog, aminek a polcon van a helye, csak a forma nem tetszik. A csomagban található kiegészítők csak addig izgalmasak, míg ki nem fizetjük a futárt, és nem szembesülünk a tényleges tartalommal, a CD és a könyv egyszerűen botrányos lett, maga a játék pedig egy kicsit sem változott. Az eredeti kiadások mellett elfért volna egy felújított változat a lemezen, a régi Super Mario All Stars fejlesztésekor is hozzányúltak mindegyik részhez, most sem lett volna szentségtörés ez, elvégre 2011-et írunk, haladni kell a korral.


A rengeteg kritika ellenére azt mondjuk, hogy a Super Mario All Stars 25th Anniversary Edition kötelező vétel. A megvásárlásával nem egy játékhoz, hanem a történelem egy fontos darabjához jutsz hozzá, egy legendával leszel gazdagabb, a negyed évszázados születésnapra készült, exkluzív csomagnak pedig később legalább akkora értéke lesz, mint az eredeti, kazettás változatoknak.

6.5

Super Mario All Stars teszt értékelés 6.5

Pozitívumok:

  • Régi Super Mario Bros játékok Wiire, egy csomagban
  • Egy igazi legendát tarthatunk a kezünkben, kötelező vétel minden rajongó számára

Negatívumok:

  • Évfordulóhoz méltatlan kiadás
  • Műanyagtokos lemezek, rövid és komolytalan történelemkönyv, igénytelen audio CD
  • Az eredeti részekből nem készült felújított változat, sőt még 16:9-es támogatást sem kapott a játék
  • Az egész nem több, mint az 1993-as All Stars emulátoros változata
47 komment - szólj hozzá!