Bulletstorm teszt

A People Can Fly csapata úgy gondolta, képes létrehozni valamit, ami az olyan nagyfiúkkal léphet egy pályára, mint a Gears of War. Ez felkeltette Cliff Bleszinski figyelmét, aki a szárnyai alá vette az apró lengyel brigádot, és támogatta őket elmebeteg víziójuk megvalósításában. Így született meg az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb shootere, a Bulletstorm.

Azt hiszem, a Bulletstorm kapcsán jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon a fejlesztőknek és/vagy a kiadónak hol kellene meghúzniuk a határt a kiadott előzetesek mennyiségével kapcsolatban. Persze az sem jó, ha nem tudunk semmit egy adott játékról, hiszen akkor könnyen úgy járhatnak a készítők, mint az Enslaved esetében, ami a semmiből jött a nagy konkurenciaharc közepére, kiváló anyagként, mégse vette kutya se. Na, azt hiszem a Bulletstorm esetében pont az ellenkező helyzet áll fenn: az utóbbi 3 hónapban szinte minden napra jutott egy hír vagy előzetes belőle, és pont egy olyan időszakba érkezett, amikor nem sok más megjelenés tudja elvonni róla a figyelmet.
 

Ettől függetlenül azért nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt annyi mindent megmutatni a játékból, s a tesztelés előtt úgy gondoltam, ez csak egy dolgot jelenthet: a fejlesztők annyira biztosak a Bulletstorm tartalmában, hogy bátran villogtatnak belőle minden nap egy új trailert, mert tudják, hogy a végleges anyag még rengeteg meglepetést tartogat. Nos, ez részben igaz is, meg nem is. Amiről például az előzetesekben szinte semmit nem mutattak, az a történet. Ezt a híres sci-fi képregényes Rick Remender írta, és elég sablonosan kezdődik: te alakítod Grayson Hunt kapitányt, aki egykor egy keményarc katonai osztag vezetője volt, most azonban az egyetlen dolog, amit keményen csinál, az az ivás.
 

Őt és brigádját a múltban ugyanis csőbe húzta Sarrano tábornok (Remender valószínűleg nagy Bud Spencer rajongó lehet), s azóta a jóember előtt két cél lebeg: mindig legyen tele a whiskey-s pohara, és hogy bosszút álljon egykori felettesén. A játék kezdetekor a két dologra éppen egyszerre adódik lehetősége, aminek a következményeként mind a tábornok hajója, mind pedig Grayson bárkája a közeli bolygón hajt végre „kényszerleszállást”. A bolygó neve: Stygia –mondhatnánk viccesen, de az Aliens-hasonlat jól lefedi a lényeget: a hely ugyanis amellett, hogy szinte teljesen lakatlan, lepusztult és vészjósló, még durva húsevő növények is belepik, így az egyszeri járókelő számára legalább olyan veszélyeket tartogat, mint a 9. kerület éjfél után. 
 

Ezek alapján persze az első  gondolatod az lenne, hogy ez csak egy újabb shooter, valami alibi történettel. De ez nem így van. Persze, az alaphelyzet eléggé sablonos, de később azért kapunk karakterfejlődést, ráadásul a legjobb, hogy Grayson sem egy tévedhetetlen macsó. Ritka az olyan főkarakter, aki beismeri a hibáit, és néha bizony keményen őrlődik néhány döntésen, hiszen habár a folyamatos bosszúvágya irányítja, bajba jutott társainak megmentése legalább olyan fontos számára. A lényeg, hogy a sztori alapvetően sokkal komolyabban jelen van, mint azt egy túlzóan brutális, direkt erőszakos cső-FPS-től várnánk.
 

Mert ne legyenek illúzióink, a Bulletstorm alapvetően egy szimpla csőjáték, amit két dolog dob fel és tesz teljesen egyedivé. Az egyik a főhősünk atomikusan kemény szövegelése, a rengeteg káromkodás, és a mindenen túlmenő, kendőzetlen brutalitás. De amíg például a Splatterhouse esetében az egyedüli jó dolog a vér mennyisége volt, a People Can Fly FPS-e túl tud lépni ezen. Itt jön be ugyanis az eddig minden egyes előzetesben mutogatott skillshot rendszer, ami alapvetően változatja meg a hozzáállásunkat a gyilkoláshoz. Szinte hihetetlennek tartom, hogy a készítők gyakorlatilag elérték azt, hogy szimplán kinyírni valakit már nem elég, sőt, hamarosan úgy fogjuk érezni, hogy rosszul csináltuk, ha valakit egyszerűen csak lelőttünk.
 

A Bulletstorm lényege ugyanis a „kill with skill”, azaz hogy a nyakunkba szakadó ellenfeleket minél látványosabb és minél betegebb módon tegyük el láb alól, lehetőleg a környezetet is kihasználva. Ehhez még két spéci „eszközt” is kapunk segítségül: az egyik egy becsúszó rúgás, mellyel szépen megküldhetjük a kiszemelt bakát, a másik pedig egy elektromos lasszó, amivel beránthatjuk a rosszarcút. Bármelyikkel is indítsuk a harcot, az idő belassul, ami lehetőséget ad arra, hogy megfelelően pozícionáljuk magunkat a több száz skillshot egyikének végrehajtásához. Itt tehát mindent annak rendeltek alá, hogy az adott fegyverrel, az adott környezetet számításba véve megtaláld az adott szituációban előhozható legjobb, leglátványosabb gyilkolási metódust.
 

Minden skillshotért pont jár, s minden újonnan „felfedezett” skillshotért még bónuszokat is kapunk. A Bulletstorm tehát kapásból rabul ejti az arcade-játékos énünket, aki minél nagyobb pontszámokat szeretne elérni, plusz favorizálja a gyűjtögető életmódot kedvelőket is, hiszen a megszerzett pontokat utána elkölthetjük fegyvereink fejlesztésére. A fegyverek pedig egytől-egyig fantasztikusak és betegek, kezdve a négycsöves shotguntól, a rosszfiúk összekötésére és felrobbantására használható Flailgunon keresztül a fúrófejű Penetrátorig. A cselekmény előrehaladtával egyébként a játék folyamatosan adagolja az új stukkereket, amivel a Serious Sam-anyagokhoz hasonlóan mindig képes egy kicsit új színt vinni az öldöklésbe.
 

A fejlesztők fantáziája abszolút dicséretet érdemel, mert annyi skillshotot tettek a játékba, hogy első végigjátszásra körülbelül a felét, háromnegyedét fogjuk csak látni. Egyszerűen mindenre gondoltak: ha te úgy tippeled, hogy az adott fegyver és az adott tereptárgy kombinációja az adott szögből ki fog adni valami teljesen új és elmebeteg skillshotot, akkor az úgy is lesz, mert a készítők mindent végigzongoráztak. Az egyedüli probléma csupán, hogy néhány dolog nagyon sokszor ismétlődik, így például rengetegszer fogunk embereket belerúgni a kaktuszba, vagy lelökni őket épületek oldaláról, s ezért hosszabb távon a játék picit fárasztó lehet, s úgy érezhetjük, hogy körülbelül a háromnegyedénél kifogy a szuszból.
 

A kampányon kívül viszont akad még kétféle multiplayer-mód, amivel leköthetjük magunkat. Ebből az első az Echoes névre hallgat, és teljesen szabadon engedi a játék arcade részét: itt a sztori-módban látott pályákat nyomhatjuk végig újra, csak éppen mindenféle átvezető jelenet, vagy egyéb megszakítás nélkül. Egyetlen célunk van csupán: minél hamarabb és minél nagyobb vérengzést okozva jussunk el a szint végére, s így több pontot érjünk el, mint a többiek. Ez abszolút visszaidézi a klasszikus játéktermi anyagok pontvadászata körül kialakult versenyszellemet. A másik mód az Anarchy, ami a Gears of War-féle Horde, vagy a Halo-féle Firefight egy kissé átalakított verziója. A lényeg annyi, hogy négyen hentelhetjük a hullámokban érkező ellenfelek hadát, de az előbbi két játéktól eltérően itt minden hullámnál el kell érnünk egy bizonyos pontmennyiséget a továbbjutáshoz.
 

Mindez tehát az esetek túlnyomó  többségében élvezetes, és akkor a grafikáról még nem is beszéltünk. Mivel az Epicnek is jócskán benne van a keze az anyagban, így természetesen a legújabb Unreal Engine 3 dolgozik a Bulletstorm alatt, a művészeti részleg pedig kihozott belőle mindent, amit csak lehet: az egész bolygó fantasztikusan néz ki, a változatos környezetekkel, az eltérő építkezési stílusokkal és a gyilkos vegetációval együtt. Változatosságban nem lesz hiány, ráadásul szinte minden pályán kapunk valami extrát, ami nem csak a látványt dobja meg, de kicsit felpörgeti a játékmenetet is. A karakterek szinkronjai, a fegyverek hangjai, a környezet zörejei pedig abszolút hiba nélküliek, úgyhogy prezentáció tekintetében tényleg nem tudok belekötni a tesztalanyba.
 

Mindez eléggé érdekes, nem igaz? Több mint egy évtizede várunk a Duke Nukem Foreverre, és két hónappal azelőtt, hogy végre megjelenne, kijön a Bulletstorm. S ez egy olyan játék, ami nem csak a Duke-ra jellemző férfias coolságot és laza humort hozza vissza az FPS-műfajba, hanem egy olyan játék, ami az utóbbi pár év shootereinek legjobb tulajdonságait elegyíti magában, s mindezt megdobja egy rakás kreativitással és újító szelemmel. Hatalmas Duke-rajongó vagyok, de meglepődnék, ha a Forever ennél jobban sikerülne.
 

9.0

Bulletstorm teszt értékelés 9.0

Pozitívumok:

  • Meglepően jó történet
  • Változatos skillshot-rendszer
  • Iszonyatosan brutális és kegyetlen
  • Kemény szövegek, ütős karakterek
  • Frankó grafika, jó stílusban

Negatívumok:

  • A játékmenet kicsit elfárad a végére
  • Rövid, és nem valószínű, hogy újra elővesszük
103 komment - szólj hozzá!