Yakuza 4 teszt

A PS2 „halála”, illetve nem sokkal a PS3 megjelenése előtt a Sega gondolt egy merészet, és útjára engedte a Playstation saját bejáratú és egyedi vonásokkal ellátott GTA-szerű sorozatát: a Yakuzát. A játék sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy alig öt évvel a megjelenése után immáron a negyedik részt tarthatjuk a kezünkben.

Aki játszott már valaha japán játékkal – aki nem, az fel ne tegye a kezét – az pontosan tudja, hogy a szigetország lakosai egyszerűen képtelenek bármit is félvállról venni. Legyen szó akár a világ legegyszerűbb kis arcade játékáról vagy éppenséggel egy Metal Gear Solidról, a kis japók valami egészen elképesztő fantáziával és mértani pontossággal megtervezett produktumokat képesek csak kiadni a kezük közül. Ezek után, gondolom, nem árulok el nagy titkot, mikor megosztom veletek, hogy egy alapvetően történetre kihegyezett játékban, ahol a sandbox-stílus elveinek megfelelően a végtelen szabadság áll mindenek felett, a japánok hihetetlen dolgokra képesek.


A Yakuza főszereplője Kazuma Kiryu volt, akinek komplex, karizmatikus személyisége, illetve véget nem érő harca a többi bűnözővel szemben, képes volt három részt is kitölteni a sorozaton belül. Mindegyik epizód egy-egy gyöngyszem volt, legerősebb tulajdonsága természetesen a történetmesélésben leledzett és egy igen különleges kérdéssel foglalkozott, mégpedig azzal, hogyan lehet képes valaki jó maradni úgy, hogy valójában egy hidegvérű gyilkos, egy bűnöző, egy Yakuza. Érezhető volt azonban, hogy ha fent akarják tartani a rajongók érdeklődését, akkor valamit újítani kell, valami új ötlettel kell előállni. A történet negyedik részében igen stílusosan oldották meg eme kérdést, ugyanis ezúttal összesen négy főszereplőnk is akad.


A történetet Shun Akiyamával kezdjük, aki egy uzsorás céget üzemeltet, ezen kívül ő a tulajdonosa a város egyik legjobban felkapott Hostess bárjának is. Már az első pillanattól fogva érezni lehet, hogy ez a karakter is rendkívül komplex, összetett, és biztos, hogy van valami a háttérben, a múltjában ami miatt más, mint a többi. Következő szereplőnk Taiga Saejima, egy misztikus és feltűnően csöndes középkorú férfi, aki 25 évet töltött börtönben emberölésért, és ahogyan sejteni lehet, mindenkinél létezik az a pont, ahol megtörik a jég és kiderül, hogy a zord külső érző lelket takar. Masayoshi Tanimura egy korrupt zsaru, akinek teljesen egyedi elképzelése van arról, hogy mi az, ami helyes és mi az, ami nem, egy valami azonban biztos vele kapcsolatban: mindig a saját feje után megy, mindegy hogy eközben be kell-e majd tartania vagy tartatnia a törvényeket vagy sem. Végül pedig ott lesz természetesen mindenki nagy kedvence, Kazuma is.


A történetmesélés, akárcsak egy Quentin Tartantino filmben, rendkívül nagy hangsúlyt fektet a főszereplőkbe, az ő kapcsolataikra. Szépen lassan adagolja a múltjukat, lassú víz partot mos alapon haladunk előre, és természetesen a végén egy mesteri végkifejletben összeáll majd a kép, a szálak találkoznak. Mint ahogyan az eddigi részeknél, itt is nagyon fontosak a párbeszédek, tehát aki nem szereti a hosszas csacsogást, a sokszor akár 15-30 percig is tartó átvezetőket, azoknak nem ez lesz a kedvenc játéka. Főleg azért nem, mert a diskurzusok közel 80%-a szinkron nélküli mondatok olvasgatásával telik majd el. Szinte megváltásként hat ránk, mikor megszólal a minőségi japán szinkron (igen, nincsen angol, csak felirat) és komolyabban beleélhetjük magunkat a történésekbe.


Ahogyan azt már megszokhattuk, a játékmenet elég nagy részét a bunyózás teszi ki. Hihetetlenül látványos, trükkös és meglepően élvezetes harcrendszerrel látták el az anyagot. Mind a négy karakter teljesen egyedi stílussal rendelkezik, ahogy haladunk előre egyre magasabb szintet érhetünk el, és amolyan RPG-s elemekkel ellátva egyre több speckót tanulhatunk meg velük. Sajnálatos módon azonban a harcok olyan szinten könnyűek, hogy hiába lesz adott az a rengeteg mozdulat, nem igazán fogjuk kihasználni a lehetőségeket, mert akár csukott szemmel is végezni tudnánk ellenfeleinkkel. Éppen ezért a Yakuza 3-ból megkedvelt, különböző nyersanyagokból összehegeszthető fegyveralkotási rendszernek se lesz értelme, hiszen minek használjuk őket, ha csupán fél kézzel végzünk mindenkivel?


Természetesen nem lenne igazi sandbox az anyag, hogyha nem állna rendelkezésünkre egy viszonylag nagy város, ami tele van felfedeznivalókkal és érdekességekkel. Akit nem csak a történet főszála érdekel, az természetesen elvállalhat melléküldetéseket is, vagy éppenséggel kulcsok után kutatva bővítheti felszerelését a csomagmegőrzőket nyitogatva. De lehetőségünk lesz számtalan minijátékkal is tolni, legyen az bowling, biliárd, mahjong, golf, horgászás, arcade játékterem, és még sorolhatnám a számtalan lehetőséget, amik mind arra várnak, hogy próbát tegyünk velük. Ezen kívül mindegyik főszereplőnek lesz egy saját, egyedi jellemzője a játékmenetben, ami miatt képtelenség megunni a címet. Akiyamával például hostess lányokat hajthatunk fel, képezhetünk ki, öltöztethetünk fel, hogy minél nagyobb profitot hozzanak nekünk. Vagy például Saejimával különböző harcosokat tudunk tréningezni, majd őket az arénába küldve szerezni némi mellékkeresetet. Természetesen visszatértek a Yakuza 3-ből a sokak által kedvelt rendkívül beteg és agyalágyult „Jelenések” fotózása is (Revelations), amikor valami furcsa dolgot látva a távolban gyorsan lencsevégre vehetünk valami extrém történést, mondjuk egy alsónadrágban a tetőkön Neóként ugrálgató kövér pasit, aki egy melltartóval igyekszik a gravitációval felvenni a versenyt. Szóval akad majd tennivaló bőven, unatkozni nem fogunk az biztos…


A Yakuza 4 szemben a megszokott tendenciával, egy igen erős és jó folytatása a korábbi sikeres elődeinek. Az egyszerre négy főszereplő megjelenése nagyon jó ötlet volt, főleg, hogy ennyi hihetetlenül erős, egyedi és vonzó személyiséget sikerült egy kupacba rakni. Hosszú és tartalmas játékidejével a stílus minden rajongóját le fogja kötni. Igaz a párbeszédek olvasása, a viszonylag kiforratlan grafika és a kellemetlenkedő irányítás a városon belül kicsit megrontják a szájunk ízét, de semmiképpen se annyira, hogy megálljunk a végigjátszás előtt. A legjobban talán azok fognak járni, akik még sose játszottak a korábbi részekkel, hiszen ez akár egy teljesen önálló játékként is remekül megállja a helyét a piacon…

8.0

Yakuza 4 teszt értékelés 8.0

Pozitívumok:

  • Négy főszereplő, négy harci stílus, négy különböző játékélménnyel
  • Hosszú, tartalmas játékidő, rengeteg felfedeznivalóval
  • Mély és megható történet, profi japán szinkronnal prezentálva
  • Brutális verekedések, rengeteg fejlesztenivaló

Negatívumok:

  • Az audiovizualitáson lenne mit csiszolni
  • Kellemetlenkedő irányítás
  • A beszélgetések 80%-a csöndben, szövegolvasással telik
29 komment - szólj hozzá!