Mortal Kombat teszt

Sub-Zero, Liu Kang, Kitana - csak néhány név azok közül, amik bármikor képesek végigfuttatni a hideget az igazi játékrajongók gerincén. Akik gyermekkorukat a játékteremben töltötték, aprópénzt dobálva a Mortal Kombat árkád masinába azok most örülhetnek: a legenda ezúttal tényleg visszatért!

Úgy tűnhet, hogy a Mortal Kombat a harmadik rész óta nem igazán találja azt az utat, melyet járnia kellene, sőt, a legdurvább rajongók azt fogják mondani, hogy a legutolsó igazi MK-anyag a konkrétan a második volt. Én ezzel nem értek egyet, mert akadt néhány egészen korrekt próbálkozás az utóbbi évek alatt, de valahogy mindenki érezte, hogy ez így ebben a formában nem az igazi, s komoly változásokra lesz szükség ahhoz, hogy ez az egykor legendás cím ne tűnjön el végleg a játékipar válságoktól, átalakulásoktól és sztenderd őskáosztól zavaros világában. Mert amíg a többi verekedős játék azért szépen fejlődött az évek során, vagy eleve már úgy jelent meg, hogy valami extrát, valami többletet tudott nyújtani, addig a Mortal Kombat látszólag csak zsákutcákba futott bele.


Nem tett jó az anyagnak sem a 3D-s harc, sem a fegyveres szenvedés, sem az úton-útfélen feltűnő félgagyi akció-kaland-szerepjátékos-sakkozós módok sem. Úgy tűnt, Ed Boon és csapata elvesztette a víziót, nem lebegett már szemük előtt az a vérrel telített hosszú csík, amit végignyalva újra ihletet merítenének. Habár ezzel nagyon sokan nem fognak egyetérteni, az utolsó szög a koporsóba a Mortal Kombat vs. DC Universe volt, ahol a sorozat legendásan véres és gótikus külsejét leváltották egy könnyed, gyermekiesen túlzó, tipikusan ártatlan képregényes megvalósításra, amibe nem fértek be sem a sorozat védjegyének számító ketchupos kivégzések, sem pedig a brutálisabb képességek.  Az MK vs. DC Universe pusztán azoknak az Oakley napszemüveges, tuningautós idiótáknak volt jó, akik otthon betanulták Sub-Zero három kombinációját, majd áthívták a haverokat, hogy megmutassák mekkora ászok.


Ed Boon is látta tovább, hogy innen már nem lehet előrelépni, így megtette az egyetlen dolgot, ami lehetséges volt: hátrafelé lépett, s a múltból próbált erőt meríteni. Ennek megfelelően újraindította az egész sorozatot, visszatért ahhoz, ami a Mortal Kombatot egykor naggyá tetté, és mindezt modern köntösben adja át nekünk. Mi pedig szeretjük. Kezdjük például rögtön a történettel, ami nagyon jól reprezentálja a teljes újrakezdést: pácban a világunk – Shao Kahn ugyanis a Mortal Kombat Armageddon utáni eseményeket követően kiirtott mindenkit, aki az útjába kerülhetne, így már csak Raiden áll szembe vele, aki szintén nem húzhatja sokáig a sorozat ikonikus főgonosza ellen. Ezért végső elkeseredésében visszaküld egy gondolatot a múltbéli énjének, aki ugyan nem tudja pontosan, hogy mi történik vele, mégis, ennek köszönhetően képessé válik megváltoztatni a múltat.


Visszakerülünk tehát a Mortal Kombat 1 idejére, s gyakorlatilag végigmegyünk az első három rész idővonalán, csak éppen egy teljesen megváltoztatott történettel, amit így a készítők úgy alakíthattak, ahogy csak akartak. Ennek megfelelően minden karakternek kissé más lehet és lesz a sorsa, mint ahogy azt korábban megtapasztaltuk. A veteránok így friss élményként élhetik újra az MK-legjobb időszakát, viszont a legtöbbet az újoncok nyernek ezzel, hiszen ők így szépen lassan megismerhetik az összes szereplőt, amit a játék sztorimódja rak eléjük. Persze senki ne várjon nagyon komplex cselekményt, vagy szerepjátékos történetmesélést, mégis, bunyós sztenderdekhez mérve nagyon szórakoztató az egész, főleg a jól megrendezett átvezetőknek, és a zseniálisan megírt, sokszor cinikus vagy poénos szövegeknek köszönhetően.


De nem csak a sztori áll rendelkezésre azok számára, akik bele szeretnének merülni az új MK-ba. Az alap gyakorlómódon kívül itt van még nekünk a klasszikus Ladder, ahol egyesével kell megvernünk az ellenfeleket, hogy a tetőre jussunk, s minden karakter egy saját befejést is kap. Aztán ott van az egyik legérdekesebb újdonság, a Challenge Tower, ami egyfajta kibővített tanítómódnak felel meg, s a lényege, hogy különböző, egyre nehezebb kihívásokat kapunk, melyek sokszor elszakadnak a sima verekedős játékmenettől, például amikor Stryker pisztolyával kell visszatartanunk rohamozó zombikat. Összesen 300 kihívás áll a rendelkezésünkre, s azt hiszem mondanom sem kell, hogy az igazi rajongónak végig kell mennie mindegyiken. Az egész játék közben pedig pontokat gyűjthetünk, amiket utána elkölthetünk különböző extrákra, melyek lehetnek akár új ruhák, de teljesen új kivégzések is! Brutális mennyiségű tartalom áll tehát a rendelkezésünkre.


A tartalomnál azonban még fontosabb, hogy milyen érzés játszani az új MK-val, hiszen az előző pár rész pont ebben teljesített alul. Szerencsére a helyzet rengeteget javult: az alapvető irányítást lecserélték egy Tekkenhez hasonló szisztémára, ahol mind a négy gomb egy-egy végtaghoz tartozik, illetve külön gombra került a védekezés és a dobás is. Maga a küzdelem pedig újra szimpla, 2D-s síkban zajlik, de persze csodálatosan megvalósított 3D-s pályákon, 3D-s karakterekkel. Így tehát az egész intuitívabbá vált, ráadásul a rendszert úgy építették fel, hogy a készítők által előre kigondolt kombinációkon kívül a kreatív emberek elvileg bármilyen mozdulatsort összefűzhetnek bármivel. Ez a gyakorlatban nem működik olyan jól, mint mondjuk a Super Street Fighter IV esetében, főleg, mert az animációk néha valahogy kissé lassabbak, mint az elvárnánk, de így is fantasztikusan pörgős és látványos harcokat lehet lezavarni, amik látványban és hangulatban talán az MK2-höz, de dinamikában inkább az MK3-hoz állnak közel.


Az egyik legfontosabb újítás persze a „super meter” bevezetése. Ez a csík a képernyő alján található, és ütésváltás közben folyamatosan töltődik, s három különböző fázisban lehet elhasználni. Ha csak az első harmada töltődött fel, akkor elnyomhatjuk egy-egy sima képesség erősítésére, ami ettől gyorsabbá, keményebbé és hatékonyabbá válik. Ha a második harmad is tele lett, akkor kombó-breakernek használhatjuk, vagyis kiszabadulhatunk az ellenfél csépléséből, és bevihetjük a saját ellentámadásunkat. Persze a leglátványosabb dolog akkor jön, ha hagyjuk teljesen feltöltődni a cuccot: ekkor hajthatjuk végre ugyanis az előzetesekben más sokat mutogatott X-ray támadásokat, ahol a kamera ráközelít az áldozat testére, és röntgenszerűen látjuk, ahogy a spéci mozdulatok után törnek a csontjai, elpusztulnak a szervei, és szakadnak a belsőségei. Ez a támadás minden karakternél más, egy azonban közös bennük: mindegyiket össze lehet fűzni a sima kombókkal, és mindegyik borzalmasan erős, sokszor a teljes meccs kimenetelét is eldönthetik.


Nem csak, hogy visszatér 26 darab klasszikus (plusz Kratos a PS3-as verzióban) karakter, s velük együtt egy rakás jól ismert, fantasztikusan látványos és brutális kivégzés, de a készítők visszahoztak nekünk egy csomó környezetet az első három MK-részből: így például újraélhetjük a mindenki által imádott savas pályát, a maga extra kivégzésével, de visszatér az utánozhatatlan hangulatú sötét erdő, meg Shao Kahn arénája is. Ezek mellett pedig a veteránok talán örömmel üdvözlik majd a Test Your Might úbóli megjelenését is, melynek egyik verziójában csak nyomkodnunk kell a megfelelő gombot, mint disznó, míg egy másikban éppen a pontosság számít. Akad egy harmadik minijáték is: ez az „itt a piros, hol a piros?” MK-verzióban, ahol levágott fejek alá kerül a megtalálandó holmi.


Mindenképpen említésre méltó, hogy a Mortal Kombat történetében most először van lehetőségünk tag-team harcokat nyomni, ami azt jelenti, hogy két karaktert választunk, s azok egy meccs alatt felváltva küzdhetnek. Ed Boon csapata ezt annyival dobta meg, hogy belépéskor minden karakter tud nyomni egy spéci képességet, illetve nagyon jól kombózhatjuk a két választott harcosunk lehetőségeit. Ezt persze használhatjuk akár a Ladder-módban, vagy pedig multiplayerben, ami gyakorlatilag a játék legfontosabb része lesz, hiszen egymást összeverni csak jobb, mint a gépet. Online is brillírozik az anyag: mindenki bekerül egy maximum 10-fős lobbyba, ahol kihívhatjuk a másikat sima, vagy tag-team meccsre, vagy mind a tíz játékos bevonásával rendezhetünk egy kisebbfajta tornát, ami a King of the Hill névre hallgat, s persze az nyeri meg, aki végigveri a többieket.


Szóval: az új Mortal Kombat tele van tartalommal, iszonyatosan élvezetes vele játszani, jól néz ki, megfelelően brutális, és gyakorlatilag benne van minden, ami miatt az első három részt szerettük. Úgy tűnik tehát, hogy sikerült az, amiről az előzetesek alapján már úgyis tudtuk, hogy sikerülni fog: az MK-legenda újjászületett, s képes elvarázsolni mind a veterán profikat, mind pedig azokat, akik most szeretnének először próbát tenni a sorozattal. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

9.0

Mortal Kombat teszt értékelés 9.0

Pozitívumok:

  • Brutális kivégzések, látványos X-ray mozdulatok
  • Kicsiszolt, komoly játékmechanika
  • Klasszikus karakterek, klasszikus pályák
  • Többnyire remek prezentáció, büntető hanghatások
  • Tengernyi tartalom

Negatívumok:

  • A kombórendszer és az animációk még nem olyan folyékonyak, mint a Street Fighter IV-ben
  • A grafika és a karaktermodellek néhol elavultak
65 komment - szólj hozzá!