Cars 2: The Videogame Wii teszt

A Pixar sosem csinált még rossz filmet. A Toy Story, a Hihetetlen család, a Némó nyomában, a Lecsó, a Szörny RT, a Wall-E és a Fel mind fantasztikus történet volt, az én kedvencem viszont a Verdák. A beszélő autók meséje hihetetlen szórakozást nyújt, érzelmekkel teli és vicces, pont olyan alkotás, mely boldoggá tudja tenni a lusta szombat délelőttünket. Szeretnivaló négykerekűink idén nyáron pedig visszatértek, hamarosan cikkezünk a filmről is, most viszont lássuk, hogy milyen lett a játék Nintendo Wii változata!


A Cars 2: The Videogame nem követi a mozi eseményeit. Nem veszünk részt Villámmal a Földgolyó Futamon, s nem is keveredünk Matukával kémkalandokba, ez egy laza autóverseny, mely nem szól másról, csak a kikapcsolódásról és a száguldásról. Hőseink az Ügynökség szimulációs programját használva különböző futamokon vesznek részt, magának a játéknak a stílusa pedig leginkább a Mario Kartra hasonlít. Ellenfeleinket lehet lökdösni és szívatni, vannak útlevágások és fegyverek, itt az utolsó száz méteren az elsőből is könnyen lehet vesztes, ki laza szórakozásra vágyik a kisöccse, vagy a szomszéd lurkók társaságában, az jól választott, a Cars 2, a felnőttek számára se okoz csalódást, még ha elsősorban a gyerekeknek is készült.


Eleinte alig néhány autó, és pálya áll rendelkezésünkre, de aki a hat nagy szintből felépülő karrierbe belemerül, az hamar feltöltheti tartalommal a játékot, sorra nyílnak meg előttünk az új lehetőségek és játékmódok, utóbbiból öt darab is van. A race egy sima körverseny, a battle race ugyanez, csak immáron lőhetünk is, míg az attackben egyedül indulunk útnak, s minden sarkon újabb rosszfiúk csatlakoznak hozzánk, minél többet lövünk ki meghatározott idő alatt, annál jobb eredményt érünk el. A survivalban Professzor Z egy helikopterről tüzel ránk, nekünk meg felvehető akkumulátorok segítségével gondoskodnunk kell a pajzsunk töltöttségéről, a hunterben viszont már mi vagyunk a vadászok, egy ellenségekkel teli arénába kerülünk, a feladat sorban kilőni minden rosszfiút. A felhozatal nem rossz tehát, bár azt meg kell hagyni, hogy egyik se valami forradalmi, kicsit még bővíthették volna rajta, s egy szavunk nem lenne.


Autóból összesen harminchat darab érhető el. A listában Villám McQueen és Matuka mellett megtalálható a két titkos ügynök, Finn McMissile és Holley Shiftwell, a főgonosz, Professzor Z, illetve Filmore, Sarge, Luigi és Guido, mint régi ismerősök mellett feltűnnek a Földgolyó Futam friss kihívói is, versenyezhetünk többek közt Francesco Bernoullival, Raoul CaRoullal, Carla Velosóval, Jeff Corvette-tel, Shu Todorokival, Nigel Gearsley-vel és Miles Axleroddal is. Fegyvere pedig mindenkinek lehet, csak át kell hajtani a fényesen izzó ikonformákon, s máris kapunk géppisztolyt, rakétavetőt, aknát és távirányítású bombát, de rakhatunk még le olajfoltot, illetve kérhetünk műholdas lézercsapást, na az aztán pusztító tud lenni.


Van turbónk is. Ha szeretnénk elhúzni a mezőnytől, akkor csak aktiválnunk kell az után-égetőket, s néhány másodperc alatt hatalmas előnyre tehetünk szert, a kis kütyü pedig újratölthető, ha ügyesek vagyunk, nincs, ki utolérjen. Drifteljünk, verjük le a táblákat, menjünk két keréken, vagy száguldjunk hátrafele, s máris gyűlik az energia, ha pedig sikerül maximumra tornásznunk a feltöltőket, akkor szuper-sebesség mellett még egy pajzsot is kapunk, mely kis időre kivéd minden támadást, sárgulhatnak, kik minket szemeltek ki.


Az irányításhoz szükség van a Nintendo kontrollerének mindkét darabjára. Kormányozni szerencsére nem döntögetéssel, hanem a nunchuk analóg karjával lehet, az A a gáz, a B a fék, a kettő megnyomásával driftelhetünk, míg a Z a turbó, a C pedig a lövés. A két kontroller magunkhoz rántása szolgál az ugrásra, de a bal kar előre tolásával két kerékre is állhatunk, ha pedig ugyanezt hátrahúzzuk, autónk pördül egyet a tengelye körül, s hátramenetben folytatja a versenyzést, még a kormányzás is megfordul, vicces karambolokat szülve a tapasztalatlan sofőröknél.


A Wiin nincsen achievement rendszer, de a játék beépített badge és crest díjainak köszönhetően több tucat serleget és érmet zsebelhetünk be, a szintlépés mellett ez szolgál arra, hogy érezzük, tényleg megéri játszani. S ha már itt tartunk, kijelenthetjük, hogy igen, megéri játszani, a Cars 2: The Videogame remek szórakozást nyújt, főleg akkor, ha nem egyedül, hanem gyerektársasággal ketten, hárman, vagy négyen vetjük bele magunkat a futamokba. A Kung Fu Panda 2-t felejtsd el, ezért most megéri fizetni!