Transformers: Dark of the Moon teszt

Optimusz és Megatron ismét egymásnak esik, a robotok harmadik összecsapása véres lesz és kegyetlen, mindebből pedig a kontrollerszorongatók se maradhatnak ki. A Transformers: Dark of the Moon játék viszont a hátat fordítva a film eseményeinek, az előzményekre helyezi a hangsúlyt, s bemutatja, hogy mi vezetett az újabb nagy invázió kialakulásához.


A történet két évvel a Bukottak bosszúja után játszódik, s egy tisztítóhadjárattal indul, az Autobotok terve kiűzni az Álcák utolsó példányait is a Földről. Űrdongó a cselekményszál elején sikerrel készíti elő a terepet, egy vírus segítségével sikerül átvennie Fülelő felett az irányítást, majd rákapcsolódva egy bolygókörüli műholdra, egyenként kezdi felkutatni az idegeneket. Nem telik bele azonban sok idő, hogy hőseink rádöbbenjenek, több Álca van köztünk, mint azt hitték, a könnyűnek tűnő küldetés pedig komoly válaszcsapásokat szül, betonba öntve alapjait a következő nagy háborúnak.


Stílusban a Transformers: Dark of the Moon a külső nézetes akciójátékok sorát erősíti, maguk a kalandok pedig a War for Cybertron által kitaposott ösvényt követik. Küldetéseink során az Autobotok és az Álcák seregeit is gyarapítjuk, Űrdongó, Acélfej, Délibáb, Optimusz Fővezér, Üstökös, Fülelő, Lézercsőr és Megatron bőrébe bújva sodródunk az eseményekkel, összesen hét epizódban bizonyítva rátermettségünket. Mindegyik küldetés más szereplőkkel és eltérő helyszínen játszódik, megfordulunk Dél-Afrikában, Detroitban, Csernobilben és Szibériában is, a rajongóknak pedig érdemes végigtolniuk a teljes történetet, hiszen a játék nemcsak, hogy kiegészíti a mozifilmet, de még egy olyan izgalmas összecsapással is szolgál zárásként, melyből kár lenne kimaradni.


Ne hazudjunk magunknak, ez a Transformers játék se lett jobb, mint az előző rész. Lineáris, kidolgozatlan és rövid, az ilyen anyagokat általában azért csinálják, hogy majd a filmet övező hype eladja őket, és most sincs ez másképp, alig két rövid este alatt kipörgethető az egész, nem is ér többet. A Dark of the Moon minőségben és rendezésben jócskán alulmarad a nagyobb címektől, viszont a hasonló licensz-játékokkal ellentétben legalább élvezetes, intenzív akciót kínál, mely egy-két rajongói szívet biztosan meg fog érinteni.


A harcok izgalmasak, az akció folyamatos, az irányítás pedig könnyű, kicsit sok kombinációt kell használni, de ha az ember megjegyzi őket, nem lehet baj. Jó hír továbbá, hogy a játék során ezúttal is bármikor átváltozhatunk, csak egy gombnyomás, és robotunk egy látványos animáció után máris civil autóként folytatja útját, érdekesség pedig, hogy a két véglet között van egy stealth névre keresztelt, új, hibrid állapot is. Ha ezt választjuk, akkor hősünk vízszintesbe ereszkedik, de elől hagyja a fegyvereit, teljes támadásra készülve, és az irányítása is megváltozik, ki tudja fordítani a kerekeit, villámgyors manőverezést érve el ily módon. Ebben az állapotban ráadásul van céltartás is, csak meg kell nyomni kontrollerünkön az LB-t, s a rakéták biztos célba fognak találni, a dolog hátránya viszont, hogy nem érhetjük el a speciális képességeket. Minden karakternek van ugyanis egyéni felszerelése, mely vagy egy feladat megoldásához szükséges különleges kiegészítő, vagy egy minden másnál pusztítóbb szuperfegyver, robot állapotba kell változnunk, hogy használjuk őket, illetve verekedni is csak így lehet, utóbbi kifejezetten jól jön, ha szemtől szembeni akcióra kerül sor.


A pályák végén mindig vár ránk az ellenséges robotseregből egy erősebb, nevesebb példány, kit csak komolyabb munkával lehet megölni. Ki kell használni a harcunknak otthont adó aréna rejtett lehetőségeit, de olyan is van, hogy fegyvereink puszta ereje dönti el a harcot, egyszerűen addig gyengítjük vetélytársunkat, míg a páncélja végérvényesen meg nem adja magát, kitartónak kell lenni, s úgy helyezkedni folyton, hogy ő ne tudjon bennünk komolyabb károkat okozni.


Természetesen van multiplayer is, bár nem meglepő módon ez a része nem sikerült valami erősre a játéknak. Az interneten egymásnak esve négy különböző karakterosztály közül választhatunk, a hunter, a warrior, a scout és a commander eltérő tulajdonságokkal rendelkezik, és a fegyverzetük is testre szabható, szintlépésnél mindig kapunk valami új kiegészítőt. Minél fentebb sikerül tehát tornászni karakterünk tapasztalatpontjait, annál erősebbek leszünk, jópofa részlet pedig, hogy a főszereplőkön kívül a többjátékos mód több új karaktert is megnyit előttünk, választhatjuk Hadiösvényt és Forgattyút, illetve a végigjátszás után elérhetővé válik Sokkoló, és Racsni is.


A látványért az Unreal Engine 3.0 egy kevésbé fényesre csiszolt változata felel, így nem szabad egy szemkápráztatóan gyönyörű grafikára számítani, de nem is kifejezetten rossz az összkép. Ahogyan játékmenet, hangulat, és kihívás tekintetében, úgy a Dark of the Moon technikailag is közepes minőséget nyújt, csak éppen, hogy megüti az amúgy is igen alacsonyan lévő minimális elvárásokat, nem rossz, de valljuk be, nem ez lesz életünk legizgalmasabb játéka.


Közepes játék lett az új Transformers feldolgozás. Nem egy erős cím, de a filmes játékok közül még mindig egy fogyaszthatóbb darab, a rajongók jól el lesznek vele, fel lehet rakni a polcra, az alakváltó figurák közé, de aki arra számít, hogy egy ütős, minden részletében kidolgozott, Michael Bay nevéhez illő akciójátékot kap a pénzéért cserébe, azt ki kell, hogy ábrándítsuk. Ez a játék nem hoz forradalmat.