TrackMania 2: Canyon teszt

Van, amikor fittyet hányunk a fizikára, s csupán a sebesség, a minél hihetetlenebb kaszkadőrmutatványok és a legjobb időeredmény elérése a cél. A TrackMania pont ezt kínálja évek óta, több mellékutat bejárva már, de az igazi folytatás most érkezett meg digitális formában, csak PC-re. S még mindig olyan, mint a drog.

Még élnek bennük hajdani ifjonti korunk meghatározó emlékei, melyet a Stunts nevű gyöngyszem keltett bennünk, a Distinctive által, még a kilencvenes évek elején. Ahol saját magunk által kreált pályákon, több autócsodával kellett időre végrehajtani a csavaros vonalvezetést. Bármily hihetetlen, de a koncepció manapság is létezik a Nadeo nevű fejlesztőcsapatnak köszönhetően. A párizsi székhelyű csapat munkája mára hiánypótlóvá vált az iparban; tartalmas online lehetőségekkel hódit a TrackMania, immáron nyolc éve – számos ingyenes alternatívával. Könnyű rákapni az ízére, s ha nem vigyázol, Te is függővé válhatsz. A filozófia a Canyon esetében sem változott túlzottan, inkább csak finomítottak rajta valamelyest, kicsit módosult a design is – s a divatnak megfelelő szociális lehetőségek is erősítik a közösségi szellemet. Mindezt egy féláras szoftver fomájában, teljesen magyar nyelven – jobb esetben hónapokig lekötve azok figyelmét, akik 300 km/h felett kezdenek csak belemelegedni.


A felhasználói fiók készítése után máris a sejtelmes és egyben megnyugtató dallamokkal operáló menüben találjuk magunkat. Nem árt elsőként a saját képességeinkkel tisztában lenni, mielőtt a multi felé fordulnánk. Lehet, hogy úgy vagyunk vele, hogy évekig rá sem néztünk egyetlen TrackManiára sem, s a belerázódás ugyan könnyű, de a hazai mezőny is elképesztő tehetségeket vonultat fel – nem biztos, hogy lesz beleszólásunk a dobogó összetételébe. A single player különböző színekkel jelöli az eltérő nehézségű pályákat, a fél szemmel is teljesíthető fehérektől, az igazán durva és asztalcsapkodós feketéig. Ezeken belül jó egy tucat kihívás vár ránk. Adva vagyon a fejlesztők időeredményei és a szellemautó, arany, ezüst és bronz medálokhoz köthető időeredményekhez, elsőre ezek túlszárnyalása lesz a célunk. A felhozatalban éppúgy megtalálhatóak az alig 20 másodperc alatt teljesíthető futamok és 3-4 perces masszív koncentrációt igénylő durvaságok is.


Közben persze látjuk, hogy országunk fiai milyen eredményeket tettek le az asztalra, de még azt is, hogy saját megyénkben milyen idők születtek. Tényleg nem vicc! Mi is beleszólhatunk az online rangsorba, ha ún. hivatalos kört futunk – ne lepődjön meg senki, hogy nem fog menni elsőre. Egy-egy térképnek jópárszor nekiveselkedünk majd, figyelve az ideális ívekre, a kellő sebességre és a lendületre, az ugratások utáni landolás pozíciójára. Folyamatos gyakorlás hozza meg a sikert, s mikor már azt hisszük, hogy egyetlen századmásodperccel sem tudunk jobb eredményt kicsikarni magunkból, meglepő helyeken tudunk újra és újra javítani. És akkor még nem láttuk a világelsők eredményeit. Tény, hogy a Nadeo által kreált egyszemélyes mód is kellő kihívást és frusztrációt okoz, egészen elképesztő és fantáziadús pályákat felvonultatva, de az igazi ízt a saját és mások által létrehozott tartalom adja, és ugye az online megmérettetés.


Az alapfelállás semmit nem változott: a négy kurzorbillentyűvel tökéletesen irányítható az autónk, egy gombnyomásra újrakezdhetjük a futamot (szinte el is kopik egy tartalmas este során), a legfinomabb manőverek is teljesíthetőek, csupán az élesebb kanyarok előtt fékezünk általában, mert a szalagkorláthoz odadörgölődni nem szerencsés, pont annyira lassítja a verdát, hogy le is mondhatunk mindenről. Itt tényleg század- és ezredmásodperceken múlik a siker, tökéletes kört futni kellő kihívást igényel, főleg a felhasználók által kreált technikás vonalvezetéseken. Minden jó eredményért pont jár, ezek szorgos gyűjtögetése pedig az online ranglistán való előrehaladásunkat segíti.


Na, és hol töltjük majd el a legtöbb időnket? Naná, hogy a multiplayerben, ahol szintén megmarad a Time Trial, mint játékmód, az adott pályákon szűkös időkereten belül a lehető leggyorsabb kört kell megtennünk, miközben a többiek szellemautói is a helyszínen vannak, de nem zavarjuk az ő körözgetéseiket, mivel áthatolunk rajtuk. Igazán felemelő, amikor egy tucatnyi egyedi festésű autó feszül egymásnak. Az online felületen egyfajta üzenőfalon követhetjük nyomon az állapotunkat és az elért eredményeinket, hasonlóan a barátainkéhoz, könnyűszerrel csatlakozhatunk a már folyó küzdelmekbe, de mi magunk is létrehozhatunk egyet. A netkóddal semmi baj sincs, laggal nem nagyon találkoztam, a statisztika gördülékeny és tényleg valósidejű. Lehet csevegni, irkálni és ugye versenyezni is. Igen felemelő, amikor be tudjuk verekedni magunkat az első háromba, de az öröm nem tart sokáig, hiszen egymás sarkát tapossák a kifogyni nem akaró helyszínek.


A realitást már az elején elfelejthetjük, ez az eltúlzott, adrenalin-pumpáló száguldás melegágya, ahol nincs ütközés, az ellenfelek nem tesznek nekünk keresztbe. A lendülettől falakra kapaszkodunk fel, s csak reménykedhetünk, hogy a sebesség elég lesz, még mielőtt szédítő mélységekbe hullanánk alá. Semmibe nem ununk bele, sokkal inkább fárad el az agyunk és a reflexeink, a TrackMania 2: Canyon tényleg embert próbáló játék, a kiélezettség mintapéldánya. Lehetőségünk van saját verdánk optikai tuningjának megalkotására, igen széles palettából dolgozva. Nem elég a festés és az egyéb minták felrajzolása, de még teljesen őrült dudahangokkal is idegesíthetjük az ellenfelek garmadáját. A pontot az i-re a pályaszerkesztő teszi fel, ha kellő affinitást érzünk aziránt, hogy saját vonalvezetéseket hozzunk létre, orbitális hurkokkal, ugratókkal, feszes kanyarokkal, akkor nosza, Tiéd a terep. Kicsit ugyan bonyolult a felület, de ha beletanulunk, még a Nadeo kreatívjait is elküldhetjük napszámba kukoricát tördelni. Kezdők útmutató nélkül ne is vágjanak bele, de cserébe olyan mesterművek születhetnek, amiről a konzolosok álmodni sem mernek.


Mégis mi számít újdonságnak a sorozat kronológiájának eme állomásán? Az, hogy a kasztni törik, nem is olyan eltúlzott formában, pl. nem amortizálódik le teljesen, s jobb esetben nem is mehetünk el a végletekig, mivel ugye az apró koccanások is keresztbe tesznek a jó időeredményeknek. Ellenben van immáron súlyuk is az autóknak, kicsit furcsa egy eltúlzott arcade cím esetében erről beszélni, mégis kézzel fogható a kapcsolatuk a környezettel. Főleg egyenetlen földutakon masírozva és majdnem függőleges felületeken. Némi fizikai hatások is érezhetőek, legalábbis markánsabban, mint az elődökben. Tartalomból nincs hiány, de még egyazon tracken sincs két ugyanolyan verseny, tényleg szédítőek a magasságok és látva azt, hogy mi vár ránk, miközben mi megállíthatatlanul száguldunk előre, akár eltérő napszakokon, a hozzáértők még saját scripteket írva is megbolondíthatják az egészet.


A látvány meglehetősen szemet gyönyörködtető, ugyan a részletekben elvérzik a nagy autós címek mellett, de a TrackMania 2 nem is összehasonlítható egyikkel sem. Nem mellesleg nulla gépigénye van, s a tetejébe nem minden konkurensről mondható el, hogy 400 km/h mellett nyomát sem tapasztaljuk lassulásnak. Az új helyszín a vörös-sárgás sziklavidék, ahol magasztos sziklák között tekergőzik a pálya, mintha a Grand Canyonban lennénk. A fények melegebbek – az engine ugyanaz, mint régen és az autómodellek is a bőven elviselhető kategóriába tartoznak. Az élek kerekebbek, nem olyan szögletesek, mint korábban, a zenék tényleg megkoronázzák az egészet, futurisztikus, csontig hatoló és egyáltalán nem elcsépelt.


Nem beszéltünk még a videoszerkesztőről sem, ahol számos beállítási lehetőségünk lesz látványos kunsztjaink megörökítésének és megosztásának a népszerű video-megosztókon, s ha értjük a dolgunkat, kedvelik az általunk létrehozott tartalmat, követőink is lesznek. Kínálhatjuk a pálya-csomagokat ingame pénzért is, a sikereseket pedig mások is bevehetik a privát megmérettetéseik közé. Nem semmi élmény lehet ez. A Trackmania 2: Canyon egy ízig-vérig kiforrott gyöngyszem, mely felettébb olcsó, a stílus kedvelőinek Mekkája, s amihez a folyamatosan érkeznek tartalmak, így a szavatossága szinte korlátlan. Aki az online versengés híve és benedvesedik attól, ha monumentális pályaszakaszon mutat be egy ízeset a fizikánk, reflexeit sem a lajhártól örökölte, annak eme darab mindenképp beszerzendő. Nyolc év hagyománya teljesedett ki a Nadeo jóvoltából – kíváncsiak leszünk, hogy az FPS-ek (ShootMania) és a szerepjátékok (QuestMania) világában hogyan érvényesül a hasonló identitás.

8.0

TrackMania 2: Canyon teszt értékelés 8.0

Pozitívumok:

  • Összetéveszthetetlen hangulat, bődületes sebesség, technikás pályák
  • Tökéletes online felület, ranglisták és folyamatosan érkező felhasználói tartalmak
  • Remek vezetési modell

Negatívumok:

  • Segédlet híján eléggé bonyolult pályaszerkesztő
  • Olykor fárasztó és frusztráló
  • Technológiai szempontból semmi extra
16 komment - szólj hozzá!