F1 2011 teszt

Az F1 2010 számos gyermekbetegségtől küzdött: az igazi fanok által várt szimulátorosság távolról sem volt jellemző rá, a boxkiállások igazi rémálommá váltak. És ugye ott volt a Safety Car – vagyis nem volt ott, mert kimaradt a szórásból – teljes joggal, elvégre mi abban a jó, hogy unottan vonatozunk egy villogó lámpájú Mercedes előtt. Az utóbbi évek során a Codies kétségkívül kinőtte magát, az angol brigád manapság a versenyjátékok igazi királyává vált: egy futószalagról jönnek a ralis, az utcai tobzódást erőltető címek és ugye a hivatalos Formula 1-es játékok. A tavalyi eljövetel ugyan nem alkotott teljesen maradandót, legalább a fejlesztők számára kitaposta az utat. Pontosan képben lehettek afelől, hogy merre menjen el a széria és közben mereven tudtak alapozni a rajongói visszajelzésekre. Biztosak lehetünk benne, hogy ezúttal sem fog mindenkinek tetszeni az F1 2011, ugyanakkor még az első iterációnál is egy teljesebb, valós körülményekhez jobban hasonlító produktum vált belőle. Az a kis hányad, aki végletekig csiszolt realista hatásokat keresgéli, miközben a házi gyártmányú cockpitjében csücsül - pont az igazi, szerteágazó és adrenalin pumpáló áhítatról marad le. Nagyon sajnáljuk őket!


Mindenki másnak, aki inkább a játékot látja benne – nagyjából ez a gamertársadalom kilencven százaléka – idén is nagyon jót fog mulatni az F1 2011-el. A menürendszer továbbra is telitalálat, s már nem olyan statikus, laborszagú, mint egy évvel ezelőtt, de ismét a szokásos igényesség érhető tetten rajta. Továbbra sem indulhatunk egy Ferrari, vagy egy Red Bull vezetőüléséből a karriermód kezdetén, ismét ránk hárul a dicső feladat, hogy kezdő pilótaként felkapaszkodjunk a ranglétrán. Meg kell barátkoznunk olyan szerény csapatokkal, mint a Lotus, vagy a Virgin – de cserébe nem kell a világbajnoki címért harcolni. Bőven elég a saját profizmusunknak megfelelő időket és helyezéseket elérni, ismerkedni a némileg finomodott irányítással és pályákkal. Az első idényben a fő ellenfelünk saját magunk lesz, már az is szép teljesítmény, ha az első tízben végzünk és az olyan technológiai vívmányokkal, - mint a KERS - nem kell törődnünk, elvégre a kis csapatok nem költenek ilyen fejlesztésekre. A versenyhétvégék a szokásos mederben zajlanak: a riválisok mesterséges intelligenciája félelmetes, a kitűzött cél a rajtrácson mégis könnyedén elérhető, az igazi kihívás a futamokon kezdődik. Ott már meg is kell tartanunk a pozíciót és előrébb kell verekednünk magunkat.


Normál szinten az olyan vad tényezők, mint a gumikopás – 20 százalékos versenytávnál – annyira nem befolyásolja a végeredményt. Normál szinten a többiek túl lassú köröket mennek, féktávjuk hosszú. Szerencsére könnyedén ráérzünk a vezetési modellre, mely sokkal jobban szeretne beférni a valóság keretei közé, s ha távol is marad tőle, inkább hasonlít az autóversenyzéshez, mintsem a korcsolyázáshoz. Szóval, ha okosan fékezünk, tartjuk az ívet, pontosan előzünk, a siker könnyedén megtalál bennünket – érdekes egyveleg ez az F1 2011, teljesen más stratégiát követel meg tőlünk az időmérőn és a futamon. Könnyedén elképzelhető, hogy egy baki miatt az utolsó sorokból rajtolunk, mégis a dobogóra kerülünk, mint Jenson Button az idei évben. Persze hosszabb távon a könnyen jött sikerélmény megbosszulhatja magát, gyakorlott pilótáknak ajánlott eleve durvább nehézségi szinten a lovak közé csapni.  Az egyetlen probléma a Codemastersszel az, hogy nem akarja büntetni a játékost, olykor túl könnyű dolgunk van – oké, hogy kaphatunk boxutca-áthajtásos büntetést, meg hasonlókat, de ha nem adjuk a program tudtára, hogy kihívást szeretnénk, akkor azt magától nem teszi meg az F1 2011.


A játék karriermódjában ezúttal hét idény helyett csupán ötöt izgulhatunk végig – abban már ugye megállapodtunk, az igazi versengés csupán tökösebb nehézségeken érhető tetten? A második idényben jönnek képbe az olyan segédletek, mint a KERS, mely erősen limitált ideig extra lóerőt biztosít autónk számára, valamint a DRS, melynek segítségével a hátsó szárny variálásával minimalizálhatjuk a légellenállást. Okosan használva tényleg jó pár helyezést javíthatunk velük. A KERS főleg akkor jön jól, ha az előttünk haladók szemlátomást elrontottak egy kanyart, mi pedig kihasználhatjuk a keletkezett rést a kigyorsításnál. Beletelik egy kis időbe, míg ráérzünk az ízére. További stratégiai döntéseket hozhatunk az üzemanyag-összetétel változtatásaival és ugye a DRS-sel, mely szinte kulcsfontosságú lehet a hosszú egyenesekben. Ami a legfontosabb, hogy nem csupán esztétikai szerepük van az idei technológiai újdonságoknak, hiszen sikerült a Codiesnak szinte tökéletesen beépíteniük a játékba, megtartva fontosságukat.


Látva a közvetítéseket, józan paraszti ésszel kikövetkeztethetjük, hogy egy nagyobb karambolból adódó Safety Car-bejövetel alaposan összekuszálhatja a sorrendet. A biztonsági autó – mindenki nagy-nagy örömére – végre bekerült a játékba. Ha elég veszélyes törmelék került az aszfaltra, máris pár körös céltalan körözgetésben vehetünk részt. Az igazi móka nem is itt jelentkezik, hanem amikor újra nekilódul a mezőny: ha okosan vesszük az akadályt, akár 5-6 helyet is javíthatunk a pozíciónkon – pont úgy, ahogy ezt a szemfüles pilóták teszik a való életben is. Imáink meghallgatásra találtak – talán túl sokszor is gördül be a Safety Car, esős, kanyargós pályákon szinte mindig. A dolog visszafelé is elsülhet: egy ilyen malőr után nagyon is elképzelhető, hogy a nehezen összekuporgatott előnyünk foszlik semmivé. Nincs probléma – az autósport már csak ilyen (értsd: van restart funkció).


Van egy olyan funkció is, ami teljesen felesleges. Nevezetesen a futamok közti interjúk. Pilótánk sztárimidzsének illúziójához hozzátartozik a riporterek kényes kérdéseire való válaszolgatás, melyek már az elődben is teljesen feleslegessé váltak. Ugyan ki szólna be durván a jobb csapatnak, amikor az a cél, hogy bekerülj oda jövőre? Plusz az is nettó hülye, aki a saját istállóját szidja – mert ki akarna gúnyolt második számú pilóta lenni? Idén se jobb a helyzet túlzottan – első két alkalommal még szórakoztató, de utána inkább idegesítővé válik. Jön a szorgos újságíró, szánkba nyomja a mikrofont. „Mit gondolsz, ki nyeri a futamot?” – szól a kérdést. Hát cseszd meg, naná, hogy én fogom. Gyakorlati értéke nincs, a jobb csapatok előtt inkább a pályán illendő bizonyítanunk.


Tökéletes vezetési modell nincsen, ez igaz az F1 2011-re is, viszont kis korrigálásokra van lehetőségünk, nem találjuk magunkat azonnal a sóderágyban. Érezni az autó súlyát és tehetetlenségét, a sebességérzet fenomenális, s az ebből adódó játékélmény is. A veszély folyton ott lohol a nyomunkban, káromkodunk sokat a játékot tolva, a művészi teljesítmény éppolyan ritka, mint a klasszis pilóták. Azonban rengeteg taktikai lehetőség van a címben; versenygépünk finomhangolására – ésszerű keretek között – nyílik mód, a hardcore kihíváshoz pedig szinte kötelező némi műszaki érzék. Az időjárás ezúttal is teljesen káprázatos, változékony és felborítja az előzetes terveinket, s nem mellesleg bitang jól is néz ki egy esős futam. A fizikát nézve már inkább kinyílik a bicska a zsebünkben, mely még mindig nem tökéletes és talán soha nem is lesz az. A törésmodell elfogadható, viszont olykor nem látjuk a komolyabb koccanások hatását, olykor egy lepkepuszitól is kettétörik a konstrukció. Furmányos tény, hogy vajmi kevés hatása van annak, ha elveszítjük az első szárnyat. Kínos.


Dicsérendő újdonság, hogy a programban helyet kapott egy kétfős kooperatív bajnokság is, melyben egy csapaton belül keseríthetjük, vagy könnyíthetjük meg a barátunk életét; véres harcot vívhatunk az elsőszámú pilóta posztjáért és a jobb helyezésekért, jóízű rivalizálásnak teret engedve. Inkább az agresszívebb hozzáállás jellemzi az F1 2011-et, mintsem az együttműködés, ahol más csapatok ellen kéne összedolgozunk. Erre sajnos nincs mód. Az előző részt számos kritika érte multiplayer fronton, e hibák nagy részét sikerült kigyomlálnia a birminghami stúdiónak, több lehetőséggel és a hálózati kapacitás kitolásával. Ám komolyabb rajongói bajnokságok lebonyolításához kevés eszköz áll rendelkezésünkre, a neten jó pár agyatlan barbár fordul meg, tönkretéve estéinket, összességében viszont a fejlődés egyértelmű.


Határozottan jó úton jár a Codemasters a saját Formula 1-es játékaival, eme lépés ugyan nem akkora mértékű, mint amit tavaly, amit a játék puszta létezése adott - jó hír viszont, hogy pont a rajongók véleménye alapján formálták meg az F1 2011-et. Látvány terén inkább finomodott az összkép, mintsem határozottan javult volna, de eddig is kiemelkedő vizuális megvalósítást kaptunk az arcunkba, a bődületes motorhangokról már nem is beszélve. A recept továbbra is nagyon szórakoztató, s még mindig vannak hibái, az idei újdonságok pont elegendő pluszt nyújtanak ahhoz, hogy beruházzunk a játékba. Inkább a versenyek szimulálásával tört babérokra a Codies, mintsem a földhözragadt és dögunalmas autó-szimulációval. Jó pár olyan TV-ben megirigyelt helyzetet teremt a játék, amit immáron belülről is átélhetünk, a saját bőrünkön tapasztalva. Már ezért megérte az egész.