X-Men: Destiny teszt

San Francisco utcáin a félelem és a rettegés az úr, X Professzor halálának évfordulóján a kiegyezés hívei hatalmas szoborral állítottak emléket a békés együttélésnek, a Mutánsok Testvérisége pedig lecsapott, hogy ki a jó, és ki a rossz, az a közvéleményt nem érdekli, az ellentüntetők most minden korábbinál hangosan üvöltik, a kívülállóknak veszniük kell. A káosz pedig új hősöket szül, három fiatal a nézők soraiból akkor döbben rá, hogy különleges képességekkel rendelkezik, mikor életük a tét, ösztönszerűen cselekednek, maguk sem hiszik el, hogy mire képesek. 


Az X-Men: Destiny az ő történetüket meséli el. A trió legfiatalabb tagja Aimi Yoshida, a japán árva, ki egy tankerhajóval érkezett San Franciscóba, mutáns szüleit bebörtönözték, tán meg is haltak már, életét meneküléssel töltötte, nem bízik senkiben, és semmiben. A nyers testi erőt Grant Alexander, a feltörekvő kamasz fiú képviseli, korábban nem érdekelte őt a mutánshelyzet, egész életét futballkarrierjének építésére szentelte, de most harcolnia kell, csak úgy, mint Adrian Lucának. A törvényen kívüli aktivistát úgy nevelték, hogy megvesse a mutánsokat, szülei a tiszta-vérűek lázadásakor vesztették életüket, micsoda fordulat, hogy egyetlen fiuk is az ellenség közé tartozik.


Négyfrontos háború dúl a játékban, az emberi oldalt a kiegyezés hívei, és az ellentüntetők képviselik, míg a mutánsvilág az X-Men csapatot, és a Testvériséget küldi csatába, ma éjszaka nem lesz béke itt, az egészen biztos. A három fiatal harcos egyikének bőrébe bújva a mi feladatunk, hogy véget vessünk ennek a káosznak, magányosan indulunk útnak, de igazi legendákkal találkozunk, a kalandok során Küklopsz, Árnyék, Jégember, Gambit, Forge, Mystique, Pixis, Pyro, Higanyszál, Sarkcsillag, Kolosszus, Rozsomák és maga Magnetó is színre lép, ki barát, ki ellenség lesz, minden rajtunk múlik.


A játék a platformer stílus elkötelezettje. Küldetésünket ellenségek tucatjai igyekeznek folyamatosan megakadályozni, speciális képességeink segítségével át kell verekedni magunkat rajtuk, előrenyomulásunkat a minimális ügyességi részek sem akadályozhatják meg, eltévedni nem lehet, csak egyetlen út van, az előre. Tipikus Marvel cuccot kaptunk ezúttal is, a komoly képregényes világ gyerekes megvalósítással párosul, felvonultatva a B-kategóriás konzoljátékok minden kliséjét, hogy a megvalósításról ne is beszéljünk.


Az irányítás tragikus, csak püföljük a gombokat, hősünk pedig ugyanazokat a mozdulatokat ismétli kifulladásig, néha ledermed egy pillanatra, majd újra akcióba lendül, a játék a képernyő sarkában még számolja is, hogy az adott helyszínen hány ellenséget kell kinyírnunk, mikor állhatunk tovább. Élvezhetetlen, monoton és unalmas az egész, a framerate állandóan leesik, a karakterek mozgása darabos, kidolgozásuk pedig silány, de hasonlóan rondák a pályák is. Maszatos textúrák, életlen sarkok, s ronda speciális effektek várnak ránk, bárhová is nézzünk, az X-Men: Destiny olyan, mintha egy öreg és jelentéktelen PS2 játékot tolnánk, HD felbontásban.


A fejlődési lehetőségek azért javítanak valamit az összhatáson, karakterünk a végigjátszás során egyre több trükköt sajátít el, vannak közte piszok jó dolgok is. A mutant power menüpontba ellátogatva nyolc különböző képesség vár ránk, a harcok során bezsebelt tapasztalatpontokért cserébe mindegyik ereje több lépcsőben növelhető, de rendkívül hasznosak az X-gene fejlesztések is. Nagyobb ütés, több sebzés, jobb állóképesség, gyorsabb mozgás, hamarabb újratöltődő mutánserő, csak hogy néhányat említsünk ezek közül, a kiegészítők tökéletesen ellensúlyozzák minden gyengeségünket, segítségükkel nincs, ki szembe merjen velünk szállni.  


Aimi, Grant és Adrian keresi helyét a világban, hőseink éppen csak, hogy ráleltek emberfeletti képességeikre, máris egy hatalmas háború közepében találják magukat. Fiatalok és befolyásolhatóak, a játék ezért nem is ítélkezik sorsukról, a kalandok egy részén azonban elérkezik a döntés pillanata, választanunk kell, hogy az X-Men csapatot, vagy a Mutánsok Testvériségét kívánjuk-e a továbbiakban képviselni. A végkifejlet is ettől függ, két befejezést fogunk látni, a világ sorsa egy pillanat alatt a mi kezünkbe kerül, nem könnyű teher ez egy tinédzsernek.


Isten irgalmazzon minden normális embert a Marvel játékaitól. Az X-Men: Destiny egy kidolgozatlan, gyerekes, igénytelen hulladék, melyet csak a képregény rajongó kiskölykök fognak megvetetni maguknak, hiába adja a történethez a Legacy sorozat alkotója, Mike Carey a nevét, ez most nem egy olyan alkotás, amit bármelyikünk szívesen nyomna. Kérjük vissza Logant!