Orcs must die! villámteszt

Ha a Warhammer 40K: Space Marine után azt hitted, hogy az idei év már nem tartogat számodra élvezetes orkhentelős címet, akkor nagyon tévedtél! Elvégre az Age of Empires Online-ról és a Halo Warsról elhíresült texasi Robot Entertainment eme borongós októberi hónapot választotta arra, hogy roppant találó címmel forgalomba hozza az Orcs Must Die! produktumot, Xbox Live-on és Steamen. Jobb esetben nem is figyeltünk volna fel rá, de két kritérium miatt is érdemes volt. Az első az, hogy a stúdió emberei a néhai Ensemble tagjaiból verbuválódtak, szóval nem egy szárnypróbálgatással van dolgunk. A második az, hogy imádjuk az orkokat – legyen az uruk-hai, vagy a WarCraft egyik bosszúálló hőse. Csak azt nem értjük, miért van belőlük ilyen sok, amikor egy teremtett nőstényt sem láttunk még soha?


Az Orcs Must Die! egy hangulatos kis egyveleg, mely ötvözi a manapság trendinek mondható Tower Defense-stílusú kihívásokat a külsőnézetes akció-szerepjátékokkal. Ez annyit tesz, hogy hullámokban kapjuk a nyakunkba a vérszomjas zöld lényeket, de nem csak a vagdalkozással leszünk elfoglalva, hanem azzal, hogy használjuk az elménk erejét, mint faji felsőbbrendűségünk eszközét. Számos ördögien gonosz, vagy éppen vicces csapdával csalhatjuk tőrbe az orkokat, figyelve a tökéletes időzítésre és pozícióra. Nagyjából erről szól e produktum, semmi többről – akkor mégis miért nyomtuk végig kitörő örömmel a játékban megtalálható 24 szintet? Nos, a lényeg ismét a részletekben rejtőzik, vaskarommal kaparva a falakat a kudarcok láttán nem voltunk restek elkölteni a zsákmányolt aranyat az újabb csapdákra, taktikáztunk, ahogy kell és végre ráéreztünk arra, amit jelen akció-stratégia szeretne megosztani a játékosokkal.


Hősünket szimplán War Mage-nek emlegetik, aki egy, a Rendnek nevezett őőő… rend megbecsült tagja. Feladatuk már évszázadok óta ugyanaz (nem lehet valami izgalmas meló): megvédeni a mágikus hasadékokat annak a birodalomnak a csaholó kutyáitól, amit úgy neveznek, hogy „The Mob” – ennél beszédesebb már nem is lehetne. Az özönlő ellenség megállítása és visszaszorítása lesz hát a becses küldetésünk tárgya – egy igen tartalmas kampány során, ahol 24 erőd vár arra, hogy a gonoszok csúfosan elbukjanak. Kombinálhatjuk fegyvereinket és varázslatainkat, valamint csapdáinkat az orkok támadási hullámaiban. Csupán egy kis szusszanásnyi időnk lesz arra, hogy felállítsuk felhozatalunkat, hasonlóan mondjuk a Plants vs. Zombieshoz, ám itt sokkalta testközelibb élménnyel kecsegtetve.


Az orkok pedig csak özönlenek szinte már megállíthatatlanul – az alap kihegyezett karókon felül igen széles a repertoárunk, felsorolni képtelenség lenne. Legjobb barátunk a térkép lesz, mely sok információt közöl a helyszínről, ennek segítsége nélkül vajmi keveset ér eszköztárunk. A játékmenet mégis üdítő keveréke a harmadik személyű lövöldözős címeknek, a hack’n slashnek és az MMO-szerű képességrendszernek, valamint kezelőfelületnek. Stratégiai fontosságú barikádokat emelhetünk, ahonnan aztán irgalmatlanul nézhetjük végig az ellenfelek halálát, de ha minden kötél szakad, csupán a szint újrakezdése várhat ránk. Minden leölt ork után pénz üti a markunkat, s az összegyűjtött javakból aztán újabb és újabb csapdákat és varázslatokat szerezhetünk, valamint a meglévő repertoárt fejleszthetjük.


A hab a tortán a játék újrajátszhatósági-faktora, ami annak köszönhető, hogy az újonnan megszerzett finomságokat a régi szinteken is bevethetjük, ezzel a megdöntve a régebben felállított rekordjainkat. A Steamen szépen nyomon követhetjük barátaink teljesítményét, melyeket akár túl is licitálhatunk. Bonyolíthatja a dolgokat az ún. többsávos védelmi rendszer bevezetése, ahol íjászokat állíthatunk magaslatokra, vagy portálokat nyithatunk, melyekbe belépve azonnal utazhatunk a várak különböző pontjai között. Ami pedig nem hiányozhat a játékból, az a tömény és abszurd humor, ami teljesen átitatja az egészet. A hangulat teljesen karikatúra-szerű, tényleg nem kell komolyan venni: nem ez lesz a legvadabb játékélményünk ebben az évben, inkább kiegészíti azt és levezeti a fáradalmakat. Minden győztes szint végén a hősünk olyan idétlen táncot lejt, amit látva könnyekig meghatódunk.


Az irányítás teljesen kézre áll a billentyűzet és egér kombinációjával, számszeríjjal játszi könnyedségű a fejlövések kivitelezése, és az ilyen-olyan látványos kombók teljesítése. Minden extra húzást bónuszpontokkal jutalmaz a program. Ne csak a saját stílusunknak megfelelő eszközöket alkalmazzuk – nyugodt szívvel kóstoljuk bele az újdonságokba, mert nem kevés meglepetés vár bennünket. Ha pedig sehogy nem tudunk megbarátkozni az irányítással, semmi gond nincs, a cím támogatja az Xbox 360 kontrollerét is.


Az Orcs Must Die! remek példa arra, hogy egy viszonylag egyszerű ötletből is lehet addiktív, semmiképpen sem monoton végeredményt készíteni. A grafikai éppen megfelelő, nem túlzó és villámgyors, viszont egy igen lényeges aspektust hagytak figyelmen kívül a Robot srácai. Ez pedig az, hogy egy nüánsznyi multiplayer opció sincs a játékban, de még egy csupasz co-op sem. Bár 11 eurót a viszonylag hosszú kampány is megérdemel, elvégre őrülten hentelni valamilyen buta emberi hepp, de akkor is élvezetes. Főleg ha megfelelő mélységgel és odafigyeléssel párosul. Ez pedig egy segghülye ork (vagy troll?) is beláthatja.