Ultimate Marvel vs. Capcom 3 teszt

Hasonlóan a küzdősportokhoz, a verekedős játékok piacán is nagy divatja van a két eltérő univerzum (vagy szervezet) válogatott harcosainak össznépi mókájára – igen, az elmúlt évek igazolták, hogy a crossovereknek van létjogosultsága. A japánok mindig élen jártak ebben, hasonlóan az ilyen-olyan Super, Arcade és Ultimate újrakiadásokkal. Ha hozzánk hasonlóan csipáztad a Marvel vs. Capcom 3: Fate of Two Worldst, bár kissé kevesellted a tartalmat, cseréld be, vagy add el az alapverziót – de csak minimális ráfizetéssel! Habár mindig is Street Fighter volt a Capcom szíve csücske, egyre jobban él bennünk a gyanú, hogy ugyanezt a felmelegített formulát nem tudták olyan zsírosan elénk rakni a képregényhősök kontra videojátékhősök esetében. Újoncoknak viszont mindinkább hólyagos lesz az ujja az őrült vizuális hatásokkal operáló háromfős tag-team küzdelmekben. Mert abban még tényleg erős.


Az alapmechanika mit sem változott fél év alatt, cserébe viszont tényleg van néhány apró, de nem elvetendő módosítás. Az első és leglátványosabb egyértelműen a névsort érinti, ez volt talán az előd legszembetűnőbb hibája, de immár nyoma sincs. Elvégre a 12 új belépővel sikerült feltornászni a felhozatalt 48 harcosra, ami már tényleg elég impozáns. Továbbá nem ilyen sebtében összedobott karakterekről van szó, hanem mindenki egyedi harci stílussal felvértezett, még akkor is, ha az alapvető irányítási formulák szinte ugyanazok. A rendszer voltaképpen egyszerű, de mesterekké csak a tengernyi szabadidővel és néhány plusz DNS-sel megáldott játékosok válnak. De sebaj, a kevésbé profik is elboldogulnak vele szimpla gombpüföléssel. A világos és élénk színekkel operáló látvány is ugyanaz, az effektek puszta mennyisége is egy elszállt anime-re emlékeztet. A három a három elleni tag team küzdelmek, rengeteg csapatalapú technikának engednek teret – egy jól kiegyensúlyozott csapattal továbbra is el lehet fedni a bemagolt kombinációk hiányát. Persze csak egy kicsit.


Aki játszott az eredetivel, jól tudja milyen remek és feszes módon képes jutalmazni bennünket a játék. Ha a tartalommal volt gondunk, ne csüggedjünk, elvégre a Capcom oldalán belép a ringbe Vergil a Devil May Cryból, a Resident Evil 3 brutális főellensége, Nemesis, s Firebrand a Ghosts ’n Goblins brigádjából. Nincs még vége, elvégre itt lesz nekünk Frank West is, a kedvenc zombiölő fotóriporter a Dead Risingből és Phoenix Wright, a Nintendo DS-en futó Ace Attorney-szériából. A Marvel-hősök sem szenvednek csorbát Dr. Strange, Ghost Rider, Hawkeye, Iron Fist, valamint Nova és Rocket Raccoon személyében ők is erősítést kaptak. Természetesen minden rajongó az új fickók letesztelésével kezdi, s az első pár óra után már tényleg elégedetten hümmögünk, hiszen egyedi sarokköveket képviselnek a játék életében. Rocket Raccoon például imádja a csapda-támadásokat, aknákkal dobálózik, elektromos hálóba csalogatja áldozatait, főleg úgy, hogy kicsi és gyorsan manőverezhető – rögtön a kedvencemmé vált. Ghost Rider is beveti a láncait a cél érdekében, közepes távolságból, míg Vergil voltaképpen egy fürgébb változata Danténak a DMC-ből.


Frank Westben egy kicsit csalódtam, tanulni kell, hogy igazán ütőképessé változtassuk – mondjuk jó néven vettük volna, ha a fényképezőgépének vakujával el tudtuk volna vakítani az ellenfelet, de ne legyünk ennyire telhetetlenek. Aki inkább a női vonalat szeretik megmozgatni, rossz hír, hogy Psylocke és Rouge sajnos nem tért vissza – érthető húzás a Capcom részéről az, hogy a DLC-ben szereplő karakterek (Jill és Shuma-Gorath) sincsenek a lemezen. A visszatérők is kaptak egy kötelező frissítést, de még jobban jártak azok, akiket a balansz mellett még új támadásokkal is felvérteztek. Ryu például már dühbe is tud gurulni, falakat tör össze, és igen gyorsan tüzel a hadokenekkel. A „női-rozsomák” X-23 karomtámadásainak hatótávolságát némileg visszavették, de legalább több irányba is hatékony maradt. Összességében a felhozatal minden egyes tagja szilárd élményt biztosít, nem érezzük magunkat hátrányban – a fejlesztők tartani tudták az uszkve féléves finomhangolással eltöltött időszakot a Marvel vs. Capcom esetében is.


A harcrendszert is megérintette a változás szele. Az X-factorst például már a levegőben is aktiválni tudjuk és a karakterek szuper-kombóit is felturbózhatjuk némi extra sebzéssel, ha masszívan püföljük a gombokat. Ebben a légi pozícióban amúgy is rengeteg taktikára nyílik lehetőség. Az Ultimate Marvel vs. Capcom 3 támadásait variálhatjuk attól függően, hogy hova lökjük el az ellenfelet barátian: ha fel a levegőbe, nem okozunk neki extra kárt, ha viszont a falnak csapjuk, akkor megszüntetjük a rivális super bar töltöttségét, ha ellenben a földbe döngöljük, akkor mi kapunk némi pluszt a super bárba. Ezek a lehetőségek sokkal több stratégiának engednek teret, hatékonyan összegyúrhatjuk a harcosok stílusával, ám az ellenfélnek is lehet lövése arra nézve, hogy mire készülhetünk.


A csapatküzdelmek mindinkább technikássá váltak, ugyanakkor még most sem sikerült egy valamirevaló oktatómódot beletuszkolni, mivel a játék gyakorlatilag egyből a mélyvízbe hajít. Ugyanakkor a csaták ugyanolyan hektikusak és vizuálisan ösztönzőek, mint korábban. Lehetőség van team szuperkombókra, védelmet kiépíteni, ugyanakkor a sebességen sem esett csorba. Kilenc új pálya is került a kalapba, de ebbe már beletartoznak a régiek új verziói is. Van azért friss helyszín is, mint a SHIELD Helicarrie az égben lebegve, netán egy jövőbeli városkép, a Metro City. Bár még mindig el tudtunk volna viselni pár új pályát - ezek a remixelt, finomított változatok kicsit összecsapottnak tűnnek.


Néhány új játékmód is bekerült az Ultimate kiadásba, de ezek sem segítnek a néhanapján tetten érhető unalom elűzésére – bizony ásítással is számolunk kell!  A Spectator mód tényleg nem képvisel semmilyen újdonságot, pontosan az, amit a neve is mutat. A századik alkalommal is elcsépelt Galactus módban mit sem ér a planéták meghódításának lehetősége. A DLC-ben is megtalálható Heroes and Heraldsban kártyák segítségével módosíthatjuk hőseink tulajdonságait, de nem annyira, hogy attól egy csapásra érdekessé váljon a formula. Online lehet némi létjogosultsága, de a gép ellen mit sem ér majd.


A multiplayert is finomították, sokkal simábban zajlanak a mérkőzések, a lobbyk kevésbé kaotikusak. A már említett Heroes and Heraldsban gyűjthető kártyákkal nagyobb sebességet, hosszabb X-factorst érhetünk el, bár egy kimunkált vérprofi ellen mit sem ér az ideiglenes előny. A néhány új játékmód és a frissített karakterlista mellett az Ultimate Marvel vs. Capcom 3 még mindig azt nyújtja, amit tavasszal. A rengeteg kiegyensúlyozás tényleg jót tett a játékmenetnek, de korántsem annyira, amit egy Ultimate kiadástól elvárnánk. Semmi olyan nincs benne, amit egy patchbe, vagy egy kicsit drágább DLC-be ne lehetett volna betenni. Ha viszont a Mortal Kombat miatt lemaradtál volna a Capcom idei crossoverjéről, akkor némileg kedvező áron beruházhatsz rá. Mindezekkel együtt örüljünk a végleges arcát mutató játéknak!