Ghost Recon: Future Soldier teszt

Igen, a Ghost Recon egy legendásan nagy cím, egyik része se volt melléfogás, mindegyik magas színvonalat képviselt, de az összes közül nálam a GRAW (Advanced Warfighter) vitte a prímet. A nem túl távoli jövőben játszódott, döbbenetes hangulata volt, fantasztikus zenéje és pont olyan szinten volt nehéz, amit még élvezni tudott az ember. Mindenki várta a harmadik epizódot, de az csak nem akart megjelenni, erre felröppentek a hírek, hogy a következő rész címe Future Soldier lesz. Egymás után jöttek a gizdábbnál gizdább élőszereplős bemutatók, az ember egész jól beleélte magát, vajon milyen lehet a még távolabbi jövő hadviselése. Éppen ezért voltam kicsit csalódott. A Future Soldier három dolgon bukik el, az egyik, hogy nem sikerült elhitetni velünk, hogy a GRAW-hoz képest olyan nagyon sokat fejlődött volna a Ghost-csapat technikailag.


Ami még eléggé szomorú tény, hogy igaz, megpróbál egy kicsit hű lenni az elődökhöz, de leginkább csak – a kitaposott siker útján haladva – egy taktikai Call of Duty szeretne lenni. Végül pedig, de nem utolsó sorban az örökké visszasírt nehézséget sem sikerült kellően belőni, ahogy az már a GRAW 2-ben is erőteljesen látszódott. Tudom, hogy a legtöbb játéknál negatívumként szoktuk említeni a túlzott nehézséget, de vannak olyan címek – mint mondjuk a Ghost Recon, a Rainbow Six vagy éppenséggel a Splinter Cell -, ahol az élethű nehézségnek alapvető követelménynek kéne lennie. Az összképet az sem javítja túlságosan, hogy ellenfeleink intelligenciája meglehetősen felemásra sikerült. Ez abban nyilvánul meg, hogy alapvetően okosak, megkerülnek, bekerítenek, mesterlövész mind, de amikor igazi, forró harci helyzetbe kerülnek, akkor megkergült birkaként rohannak felénk, hogy közvetlen közelről próbáljanak minket leszedni. Jó lenne, ha ezen változtatnának, de mindenki tudja, hogy már nem fognak!


Direkt szakítottam a hagyományos papírformával, és előre írtam a rossz dolgokat, mert a mondás szerint minden jó, ha a vége jó, és ezzel a cikkel is ez lett volna az alapvető célom. Hiszen a rosszakat olvasva az ember elgondolkozik, hogy akkor mit is akar venni a pénzéért, de aki mégis a vásárlás mellett dönt, az garantálom, hogy nem fogja megbánni, mert a Future Soldier igazából egy piszok élvezetes játék. Sok jó dolog van, amit a kampányról el lehet mondani, elsősorban az, hogy pont olyan hosszú, amit még az ember szívesen tol végig. Ghost Recon-veteránként rögtön a legnehezebb fokozaton kezdtem neki, és így egy masszív 10-12 óra játékidő biztos volt benne. A másik nagy pozitívum, hogy igény szerint nyitva hagyhatjuk a kampányt a haverjaink számára, akik bármikor be tudnak csatlakozni hozzánk, mondanom sem kell, hogy a négy játékos co-op lövöldözés milyen élvezetes tud lenni, főleg ha egy alaposan összeszokott csapatról van szó. Ellentétben az ellenséges AI-val, ha egyedül toljuk, csapattársaink igazi kommandósként funkcionálnak, minden parancsunkat követik, rendkívül jól céloznak, és nagyon jól használják a fedezékeket, ritkán fordult elő, hogy elestek, és a segítségemre szorultak volna.


Ugyancsak pozitív dolog, hogy minden egyes pályán találkozni fogunk valami új kütyüvel. Ezek közül a kedvenceim a sensor gránát, amit eldobva elég nagy hatókörön belül - akár falon keresztül is - megmutatja nekünk az ellenfelek mozgását. Igaz, az előző részben ezt a UAV folyamatosan megtette helyettünk, szóval ez igazából kisebbfajta visszaesés technikailag. Itt viszont a UAV kicsit más szerepet kapott; egyrészt mi magunk tudjuk irányítani, folyamatos képet kapva az ellenfelekről, másrészt a bejelölt célpontokkal embereink rögtön végezni is fognak. Illetve képes a földre ereszkedve négykerekű kiskocsiként működni, majd szónikus pulzálással egy pillanatra megzavarni az ellent. Személyes nagy kedvencem azonban a Wardog volt, ami végre valóban olyan érzéssel tölt el minket, hogy a jövőben vagyunk. Robot harcikutyánk nem elég, hogy tömör vasból van és szinte elpusztíthatatlan, de remek fedezékként is funkciónál, illetve a beépített nehéztüzérségi ágyújával illetve az általunk irányítható hő követős rakétájával semmi esélyt nem hagy a másik oldalnak. Sajnos azonban nem tudjuk mindig magunkkal vinni.


Taktikázás terén eléggé sok opció áll majd a rendelkezésünkre. Kezdjük rögtön azzal, hogy már a második pálya után adott lesz a lopakodás kvintesszenciáját képző láthatatlanság lehetősége. Ruhánk automatikusan bekapcsol, ha nem lépünk túl egy adott sebességet, s ha nem lövünk éppen. Tehát, ha folyamatosan guggolva lopakodunk, és csak végső esetben húzzuk meg a ravaszt, akkor ellenfeleink csak akkor fognak észrevenni, ha éppen szemben vagyunk velük. Ha közelharcra kerül a sor, akkor eldönthetjük, hogy egy látványos kézmozdulattal vagy csak egy elegáns fejlövéssel végzünk-e ellenfelünkkel, de érdemes alaposan körülnézni, mielőtt ezt tennénk, mert ha a testét megtalálják, pár másodperc múlva megszólalnak a szirénák. Sajnos embereink nincsenek olyan alaposan kiképezve, mint mondjuk Snake vagy Sam Fisher, mert képtelenek megfogni a hullát és arrébb rakni valami biztonságosabb helyre. A speckó mozdulatok közül a leglátványosabb és legélvezetesebb a szinkronizált célzás. Ehhez nem kell mást tennünk, mint bejelölni négy célpontot a tesóknak, megcélozni a negyediket, és miután szólnak a többiek, hogy mehet, meghúzni a ravaszt. Ha sikerült eltalálni a megfelelő pillanatot, akkor a játék még egy lassított kamerával is megjutalmaz minket, aminek a segítségével akár további 2-3 ellenfelet is le tudunk szedni. Az első pályákon nagy hasznát fogjuk venni ennek a mozdulatnak, de a későbbiek során már jóval nagyobb tömegekkel lesz dolgunk, mint 4-6 fő.


A multizás örömeiről korábban a bétatesztben már írtam nektek. Az ott kipróbálható Conflicton módon kívül az arzenál három további lehetőséggel bővült (Decoy, Saboteur, Siege). Ezek között nem túl nagy a különbség és olyan hatalmas forradalmi újdonságot sem érdemes várni tőlük. Aminek viszont a hardcore Ghost Reconosok örülni fognak, az a Siege mód, itt ugyanis minden embernek csak egy élete van, amire érdemes nagyon, de nagyon vigyázni. A Horda és Firefight szerelmesei se fognak hoppon maradni, hiszen itt lesz nekik az új Gerilla mód, ami a jól megszokott egyre erősebb és nagyobb hullámokban ránk törő ellenfelek mészárlásáról fog szólni, a különbség csupán annyi, hogy a lövöldözés mellett elsődleges célunk egy objektum megvédése lesz, szóval eléggé helyhez kötött csatározásra kell felkészülni. Vigyázat, egyedül nekifutni több, mint öngyilkosság.


Közel három évet kellett rá várni, az ilyen hosszú időnek mindig megvan a böjtje. Túlságosan magasak lettek az elvárásaink, és valahol abban reménykedtünk, hogy egy GRAW-hoz hasonlatos élménnyel fogunk találkozni. A Future Soldier azonban más, mint az elődök, meg akarta újítani a frencsájzt, mindeközben pedig valahol hű is akart lenni a sikerhez vezető korábbi részekhez. A hűség szerintem nem sikerült, az újdonságok viszont jól állnak neki. Változtatni a bevált recepten viszont kockázatos dolog, mert mindig lesznek elégedetlenkedők – jelen esetben például én – akik a legalapvetőbb stílusjegyeket újra és újra viszont akarják látni. Vannak hibái, vannak baklövései, de alapjában véve egy nagyon jó játék lett. Már csak abban reménykedem, hogy a folytatás ennél jobb lesz, nem pedig rosszabb!

Fotók a budapesti launch partyról, Daks a pálesznek megint nem állt ellen: 

Kapcsolódó cikkek

• Ghost Recon: Future Soldier bétateszt
• Ghost Recon: Future Soldier