Mark of the Ninja villámteszt

Új XBLA címmel jelentkezett a Shank, az N+ és az Eets fejlesztéséért felelős Klei Entertainment. A Mark of the Ninja a videojátékok aranykorát idézi, oldalnézetes kalandok, C64 hangulat, lopakodás, akció és vér, klánunk egyik névtelen harcosát irányítva nem kisebb feladat vár ránk, mint felszabadítani szeretett otthonunkat az elnyomók uralma alól.


Hol gyerekek játszottak önfeledten, s bölcs öregek meséltek életük hőstetteiről, ott most az ellenség felfegyverzett járőrei strázsálnak. Buta parasztok vagyunk nekik csupán, kik nem érdemlik meg a halált sem, a bosszú édes lesz, és a legkevésbé se tiszta, egyenként fogjuk megölni őket, még ma éjszaka. Az árnyékvilág mellettünk áll, el kell bújni a sötétben, s kivárni, míg eljön a mi időnk, elátkozzák a napot is, amikor betették ide a lábukat.


Tapasztalt harcművészként a gyilkolás tucatnyi eszköze a rendelkezésünkre áll. Kiiktathatjuk ellenségeinket a hátuk mögé lopózva, egyetlen mozdulattal, de úgy is, ha elterelve figyelmüket, a legváratlanabb helyzetben csapunk le. Ha párban vannak, s nem mozdulnak egymás mellől, akkor csapjunk valami zajt a távolban, törjünk el egy vázát, vagy dobjunk el egy tűzijátékot, a kettőből egy elmegy megnézni, hogy mi történt, s mire visszaér, a társának hűlt helye lesz. A meglepődéstől pánikba esik, hűtsük le a kedvét a lámpák lekapcsolásával, ereszkedjünk a feje fölé a plafonról, s vágjuk el a torkát. 


A holttesteket elrejthetjük. Dobjuk be őket egy dobozba, vagy húzzuk át egy szellőzőnyíláson, s biztosan nem bukunk le még egy ideig, ha pedig nem akarjuk, hogy akciónkat megzavarják, csapdát is állíthatunk. A következő arra járó úgy fog belesétálni, mint az egér a fogóba, egy árva hang se hagyja majd el a száját, a pengék egy pillanat alatt végeznek vele, tiszta munka lesz, férfimunka.


Bebújhatunk rejtekhelyekre, így cselezve ki a járőröket, de csáklyánk segítségével a magasabb részeket is el lehet érni, senki se gondolná, hogy fentről jön a támadás. A zaj és a fény amúgy ellenünk dolgozik, s hogy mennyire, azt külön jelzi is a játék. Futás közben halvány körök tűnnek fel körülöttünk, ezzel érzékeltetve, hogy meddig hallatszik el cipőnk kopogása, a lámpák alatt pedig sugárban terjed a fény, ha kívül esünk a hatókörön, akkor szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Nehezebben lát az ellenség, lesz időnk cselekedni, mielőtt útjaink kereszteznék egymást.


Ha lebukunk, baj van. Az ellenség automata fegyverei egy pillanat alatt végeznek velünk, katanánkat előrántva belemehetünk egy szemtől szembeni harcba, de egynél több katona ellen nem lesz esélyünk. Szerencsére vannak bőven checkpointok a pályán, nem kell újabb hosszú perceket küzdenünk ahhoz, hogy folytassuk a játékot.


A hangulat fantasztikus. A side scrolling platformer stílus a reneszánszát éli, a lopakodós játékmenet pedig olyan dolog, amit nem lehet nem imádni, fekete ruhás nindzsa főhős, dobócsillagok, karakterfejlődés, csapdák és brutális kivégzések, ennél klasszikusabb, és nagyszerűbb játékötlet kevés van. S hogy ne csak lelkünk, de minden érzékszervünk is kényeztetve legyen, a készítők mindezt fantasztikus formában öntötték képernyőre. A látvány sötét és misztikus, a hangok nagyszerűek, az irányítás pedig hibátlan.


A Mark of the Ninja szeptember hónap legjobb XBLA játéka. Misztikus és magával ragadó, brutális és szórakoztató, ha szeretted régen a Last Ninját, és már kijátszottad a Tenchu mindegyik részét, akkor vedd meg ezt is, nem fogsz csalódni. De legalább töltsd le a demót. Akkor meglátod, hogy nem beszélek a levegőbe.