Hotline Miami teszt

Lágy szintipop szól az vörös sportkocsi autórádiójából. Florida neonfényei elmosódnak körülöttem. Szívem zaklatottan dobog a torkomban, zihálva veszem a levegőt. Letörlöm a nemrégiben felszippantott kokain utolsó szemcséit az orromról. Lassan gurulok előre, nézem a címeket. Odaértem, komótosan leparkolok a máló vakolatú apartman előtt. Fülledt nyári éjszaka van, a móló felől az óceán sós illatát sodorja felém a szél. Felpattintom a csomagtartót, a fejemre húzom a csirkefejet mintázó maszkot, s magamhoz veszem a baseballütőmet. Megkerülöm a tűzlétra alatti szemétkupacot, az ott békésen horkoló, húgyszagú hobóról tudomást sem veszek. Azt mondták itt lakik a fickó. Kopogás nélkül nyitok be az ajtón, a megtorpant őrszem szájából kiesik a cigaretta. A bagó még földet se ér, de a rohadék feje már szétnyílt a kíméletlen és hatásos ütésem nyomán - gurgulázva esik össze. Két alak ugrik fel meglepetten a szakadt kanapéról, kétségbeesve próbálják magukhoz venni a kártyalapokkal, félig telt poharakkal, elnyomott csikkekkel teli asztalról a lefűrészelt csövű vadászpuskát. Rájuk rúgom az egész hóbelevancot, az egyik felé hajítom az ütőt. Képen találja. Lábbal veszem fel a fegyvert. Töltve van. Két lövés, két holttest. Az egyik mellkason találja a jobboldali szemétládát, a másiknak a búráját robbantom szét. Egyetlen szó sem hangzott el…

Az újdonsült svéd fejlesztőcsapat, a Dennaton Games játéka feszegeti a határokat. A tavaly év végén PC-re megjelent Hotline Miami egy vértől sikamlós kirándulás a 8-bites játékok korszakába. Első ránézésre a Grand Theft Auto sorozat első két része ugrik be róla, de közelebbről szemügyre véve az egyezőség itt véget ér – leszámítva persze az erőszakot. Erőltesd meg kicsit az emlékezetedet, s gondold át mindazt, amit eddig az agresszív játékokról hittél. Szorozd meg 100-zal, és nagyjából képbe kerülsz, hogy milyen produktum a Hotline Miami. Kétségtelenül az elmúlt évek legmarasztalóbb, legintenzívebb pszichedelikus élményét a Jonatan Söderström nevével fémjelezett, s a Game Maker engine-nel megalkotott cím nyújtotta számunkra. Már-már emberfeletti nehézségével - s nem utolsó sorban a 2011-es Drive című film zenéire emlékeztető betétdalaival - maradandó alkotásként vonult be a köztudatba. Áldjuk a sorsunkat, hogy nem siklottunk el mellette! Jött, látott és szinte végigszáguldott a GTA, a Manhunt és a Postal által kitaposott ösvényen, s állva hagyta az álcázott brutalitással kecsegtető mezőnyt. 

Paranoid légkör, klausztrofóbia, a másodperc törtrésze alatt hozott döntések – rengeteg apró dolog színesíti a játékmenet, de kezdjük a történettel. Helyszínünk Miami, valamikor a nyolcvanas években. Tudjátok: neonfény, könyékig feltűrt zakó, makkos cipő és Michael Jackson. Hősünk egy névtelen egyén – lakásába minden este befut egy telefonüzenet, amely a következő helyszínt és a célpont kilétét tartalmazza. Vélhetőleg egy bűnszövetkezet van a háttérben, karakterünk pedig csak szimplán kábítószerfüggő, netán pszichopata – esetleg mindkettő. Mindegy, az áldozatainkat sem kell sajnálni. Rendszerint felkeressük a megadott lakást, ahol helységről helységre járva egyenként intézzük el a rosszfiúkat, változatos eszközökkel. Mindenek előtt egy gumimaszkot húzunk magunkra, amely elrejti a kilétünket, másrészt enyhén befolyásolja a játékmenetet. Folyamatosan nyílnak meg az egy-egy állatfejet ábrázoló maszkok - némelyikkel gyorsabban intézhetjük el közelharcban az ellenséget, egy másikkal pedig nemcsak elkábíthatjuk őket, amikor berúgjuk az ajtót, hanem egyből a másvilágra küldhetjük. A bagolymaszkkal a titkos elemeket találjuk meg könnyebben, míg az Oscar nevű vakondfej egy pillanatra elvakítja az ellenfelet a felkapcsolódó lámpák segítségével, máskor pedig pont a sötétség a legjobb barátunk. Az ilyen extrákra szükség van, elvégre megszámlálhatatlanul sokszor bökünk majd a restart-gombra.

Az eseményeket felülnézetből látjuk, pixeles neo-retrojátékkal van dolgunk, de az anyag perverz báját is ez adja. A WASD-kombinációval irányítjuk hősünket, a célzás az egérrel lehetséges. A támadás egyetlen gombra redukálódik, de külön billentyűt kapott a fegyverváltás és a leütött ellenfelek kivégzése és emberi pajzsként való használata is. Dacára annak, hogy az irányítás egyszerű, a Hotline Miami szinte elképzelhetetlenül nehéz játék. Egyetlen bekapott ütés már halálhoz vezet, egyetlen pályaszakaszon pedig fél tucat ellenfél is vár rád. Nincs kecmec: a megfelelő időzítésen múlik a siker, s azon, hogy te üss előbb. Nem árt egy használható tervvel előállni: még a lépcsőfordulóban ki kell figyelnünk az ellenség mozgását, számát, s ez alapján állíthatjuk fel a taktikánkat. A leghatékonyabb persze egyenként végezni mindenkivel, berombolni a szobába, a hozzánk legközelebb állót kiütni, a felénk mozduló alakot lecsapni, elvenni gyorsan a lőfegyverét, és leteríteni a szoba legtávolabbi sarkából felocsúdó mások kettőt. Hopp, kifogyott a lőszer, dobd el felé az üres mordályt, s míg az elkábul, és a földre rogy, taposd szét a fejét. De vigyázz, a szomszédos szobából már dühös léptek közelednek. Amit az előbb felsoroltunk, az kb. öt másodperc alatt lezajlik – szóval zsigeri reflexekre van szükség, és arra, hogy újra és újra nekiveselkedjünk a pályának.

Persze lehet szidni a játékot a nehézsége miatt, de mi mégsem tesszük. Nosza, játszani akarod az őrültet, szenvedj meg érte, mint hajdanán, amikor még hírből sem ismerték a visszatöltődő életerőt. Rögtönözz, ahogy tudsz, hiszen ahány újrakezdés, annyiféle dinamikus, véletlenszerű esemény. A retro-küllem ellenére húsbavágóan realisztikus próbálkozással van dolgunk, senki nem fogja hagyni, hogy csak úgy végigsétálj és módszeresen kinyírj mindenkit. Itt kamatostul visszakapod a rossz szándékot: hulládat majd egy csöves találja meg egy patkányoktól hemzsegő sikátorban, kizsebel, majd hívja a 911-et, a rendőrség pedig képtelen lesz azonosítani a tetemedet. Védd meg magad egyetlen késsel a fürdőszobába szorulva, a gengszterek nem ismernek kegyelmet. A repertoár változatos: a baseballütőtől kezdve, a sörétes puskán át, egészen az automata csúzlikig minden helyet kapott a játékban. Magadnak kell rájönnöd, hogy miként használod fel a lehetőségeket és hogyan juss el az emelet végét jelentő ellenőrzőpontig. Még több és még több kell, hihetetlen, ahogy a játék folyamatosan felspanol a kegyetlen és ösztönös harcra.

A sikerhez vezető út hosszú: bevérzett szem és izzadt tenyér a jutalmad, míg fel nem fedezed – sokszor véletlenül – a gyorsaság, rugalmasság, találékonyság és brutalitás együtthatóját. Kezdetben szenvedni fogsz, a pokolba kívánod az egészet, ám a tudatmódosító szerek hatásaira emlékeztető, már-már elmebeteg lázálomtól mégsem hagyod magad elszakadni. S milyen jól döntesz! Hosszú idő után – ami lehet pár óra, vagy pár nap – mégis belejössz az egészbe, reakcióidőd javul, ráérzel az ízére, felveszed a tempót, az ütések betalálnak, iszonyatosan felpörögsz. Ha valaki ilyenkor nyit be a szobádba egy sajnálatra méltó, nem egészséges mosolyú emberrel találkozik, aki motyog maga elé, félszavakkal operál és izzad, mint a ló. De hagyjuk meg a kívülállókat tudatlannak. S innentől már hajthatsz az achievementekre és rejtett üzenetek felfedezésére is; pontszámokkal maximum a haveroknak dicsekedhetsz szóban, mivel jelenleg nincs online ranglista.

Alighanem a Hotline Miami legeredetibb része a grafika. Ha nem is technológiai részét tekintve – mert az 20 évvel korábban lemaradt –, hanem a stílusában. A lepukkant épületbelsők, a csicsás színgazdagság, a villódzás lassan az agyadba ivódik, és nem ereszt. A menü felépítése, s a szöveges átvezetők mind-mind egy letűnt, de korántsem elhalványult kor emlékeit idézik, a rengeteg vér pedig a hab a tortán. Mindenre a koronát a fantasztikus betétzenék teszik fel - az elektronikus műfaj nagyjainak köszönhetően a jó értelemben vett elborultság, energia és melankólia együttese uralkodik el az egész játékon. Eirik Suhrke, M.O.O.N., Coconuts, Jasper Byrne, Perturbator, Scattle, El Huervo, Elliott Berlin és Sun Araw – köszönjük nektek ezeket a felejthetetlen perceket. Ha fogékony vagy a minimalista stílusra és a szintipopra, s mindenhez hozzáadod a játék minden aspektusát, egy igazán halálos koktél lesz a jutalmad. Csoda, hogy nem büntetik.

A Hotline Miami erőszakos és ártalmas – legalábbis első ránézésre. Mégis függővé tesz, amint ráérzel az ízére. A drogokkal ellentétben itt az első adag lesz igazán kellemetlen, s ahogy hozzászoksz, úgy okoz majd eufóriát. A játék egy 8-bites utazás a pszichopata gyilkosok agyának legmélyebb bugyraiba – a művészeti stílus és az őrült téma tényleg olyan,  amit még nem láttál ezelőtt. Könnyen eszeveszetté válhatsz, dühönghetsz, de szerinted a valóságban is olyan simán menne betörni egy bűnözőkkel teli bérházba? A Dennaton tíz dollárért kitolta a jó ízlés határait, de visszahozta a köztudatba a percíz felülnézetes akciót, amely fáj és gyönyörködtet is egyben. Pillanatok alatt előhozza belőled a fenevadat, de csak akkor, ha elkap a gépszíj. Lehet, hogy amint kilépsz a játékból egy új ember leszel, de az anyád onnantól már nem lesz büszke rád.