5. Retro video- és kvarcjáték kiállítás

Aki a kétnapos rendezvény ideje alatt betévedt a Csokiba, mintha egy másik időbe lépett volna be. Utazás a retro videojátékok és kvarcjátékok világába, pixeles képernyők, húszéves gépek. Mi ez, ha nem a mennyország?

Ha valaki rajongója egy témának, valószínűleg mindig örömét leli abban, hogy megtekintse, honnan indult el az adott dolog, vagy ha eléggé elvetemült és akad felesleges pénze, akár gyűjtse is a múlt darabkáit. Valaki megteheti, hogy veterán autókat tartson a garázsban, mások inkább a régi bélyegekre pályáznak. Nincs ez másként a videojátékokkal sem, a hőskör pedig annyi masinát, kvarcjátékot, számítógépet, vagy nagyjából annak nevezhető tárgyat (hobbiszámítógépet, ahogy annak idején hívták) termelt ki, hogy ember legyen a talpán, aki akár csak a negyedét látásból be tudja azonosítani.


Persze akadnak ilyen emberek, mint például Szakács Gábor, egykori PC Guru-újságíró, civilben a retro videojátékok megszállottja, akinek magángyűjteménye akkora, hogy három évvel ezelőtt feleségével úgy gondolta, megérne ebből egy kiállítást szervezni. Persze ma már az ő masináin kívül mások is hoznak gépeket a Retro video- és kvarcjáték kiállításra, de a felhozatal tetemes részét még mindig Gábor gyűjteménye teszi ki, ami azért elég impresszív – valószínűleg otthon nem nagyon marad hely gyerekszobának.


A kiállítás már a kezdetek óta a Csokonai Művelődési Házban kap helyet, ami mellesleg a magyarországi retro videojátékosok szent helye volt a ’80-as években, helyi klubbal és a Computer Karácsony néven futó eseménnyel. Egyébként Magyarországon meglepően sokan, több ezren gyűjtögetnek régi hobbiszámítógépeket, és klasszikus kvarcjátékokkal is sokan rendelkeznek, kiállítani, a nagyközönségnek bemutatni viszont a legtöbben nem nagyon szeretik. Ami hiba, mert mint az a mostani eseményen kiderült, igény lenne rá.


A kétnapos rendezvényen ugyanis a legváltozatosabb korosztályok és érdeklődési körű egyének jelentek meg. Többségben voltak persze a ránézésre a Műegyetem végzett, potenciálisan informatikai érdeklődésűek, akiknek biztosan nem volt újdonság, hogy a C64 magnóról olvasta be a játékot, és a magnófejet állítgatni kellett, azonban valószínűleg sokan először látták ennek a hordozható verzióját, az SX64-et, amit a mai értelemben túlzás lenne laptopnak nevezni, mert ha valahová el akarnád vinni, valószínűleg komoly bicepszet növesztenél menet közben.


Magyarországon persze sokan ismerik a SEGA Saturnt és a ZX Spectrumot, többen talán még a Videoton pong-másolat focis játékával is tolták annak idején. A SEGA Megadrive, a Nintendo Entertainment System (NES), illetve a Super Nintendo Entertainment System (SNES) pedig már nagy eséllyel vett el értékes időt gyerekkorunkban az utcán focizástól. Ezek mellett érdekes volt látni például a masinák között az eredeti Xboxot, ám valamelyest kicsavart módon, de találhatunk benne logikát: a gépet viszonylag rövid ideig gyártották, Magyarországon ráadásul elég kevés kelt el belőle, így simán lehet, hogy pár év múlva majd ugyanúgy megnézik, mint a többi klasszikust.


A terem oldalán egyébként elzárva, időrendben előre haladva sorakoztak fel a gépek, egymás-hegyén hátán. Természetesen az olyan veteránok mellett, mint az Atari 2600, jelentős mennyiségben képviseltették magukat jellemzően keleti, nem ritkán szovjet másolatok, és persze olyan megmosolyogtató dolgokat is lehetett látni, mint az Epoch TV Vader. Persze sok olyan dolog is akadt, amit itthon valószínűleg nem sokan láttak még, pusztán azért, mert nem lehetett hozzájutni, vagy mert eleve iszonyatos ritkaságokról beszélünk.


Ezek persze gyakran bukott konzolok voltak, mint például az Atari Jaguar, de ott volt például a SEGA Katana, ami a Dreamcast korábbi fejlesztői neve volt, és meg is maradt fejlesztők számára készült hardvernek. S persze körben mindenhol tornyokban álltak a kiegészítők, modulok, irányítók, kazetták, cartridge-dzsek, lemezek, floppyk, egyszóval a hangulat egyszerűen fantasztikus volt, teljesen beszippantott.


Sajnos, de érthető módon a kvarcjátékok teljesen lezárt vitrinekben kaptak helyet. Itt persze a Tetrisektől kezdve a Nintendo Game cuccokig és óráig sok olyan holmi fellelhető, ami ma is megdobogtatja a szívünket, de olyan kütyük is itt kaptak helyet, mint például az Apple MessagePad – hihetetlen, hogy az almás cégnek is milyen kütyüi voltak, és hogy már évtizedekkel ezelőtt milyen cuccokból vásárolhattak be a nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű amerikaiak.


Végül pedig utolsó érdekességnek egy asztalra kiraktak a szervezők egy ránézésre körülbelül száz kilós tárgyat, amiről előbb tippeltük volna azt, hogy az Ezeréves Sólyom hiperhajtóműve, mint azt, hogy egy merevlemez. Egyébként 5MB tárhelyet biztosít, és fel lehet fedezni rajta a modern vinyók néhány elemét. Összehasonlításnak mellé volt téve egy újabb HDD, ami remek kontrasztot adott. Mint ahogy az egész kiállítás is egy szép nagy kontrasztként szolgál a modern játékvilág számára: ezek a gépek lehet, hogy öregek, de ha lehet, akkor a varázsuk csak erősödött az utóbbi évtizedekben.


Kíváncsi vagy a nagyméretű fotókra? Galéria itt!

16 komment - szólj hozzá!