Xbox One - játszhatsz is rajta

A cikknek eredetileg valami olyan címet szántam, hogy “a Microsoft bejelentette az utolsó játékkonzolját”, de aztán letettem róla - nem venném a lelkemre, ha felmenne bennetek a pumpa!

Gyorsan vegyünk át egy kommunikációs alapszabályt: ha a gyártó gyanúsan keveset mondja, hogy ez “konzol” lesz, és helyette folyton azt hajtogatja, hogy “multimédiás szórakoztatóközpont”, akkor az azért van, mert azt szeretné, hogy még a nagyanyád is multimédiás szórakoztatóközpontként keresse a boltban, és ne konzolként. Márpedig a Microsoft nagyon-nagyon keveset hivatkozott az Xbox One játékos képességeire, miközben nem felejtette hangsúlyozni, hogy az új Xbox intelligensebbé teszi a tévédet, játék közben azonnal átkapcsolhatsz tévézni, mellesleg pedig neki is lesznek tévés tartalmai. Tévé, tévé, tévé.

Mindez azért nagyon érdekes, mert pontosan alátámasztja azokat a jóslatokat, miszerint a játékipar a platformokat tekintve komoly változásokon esik majd át. Eszem ágában sincs eltemetni a PC-t vagy a konzolokat, de egy trendet látni kell: a játékiparnak, mint minden iparágnak, növekednie kell, és már régen túl van azon a ponton, mikor a piacot a hardcore játékosok egyedül tudják fenntartani. Ha ezt elfogadjuk, érthető, hogy a konzolgyártók miért akarnak olyan gépeket piacra dobni, amik komplexebb szolgáltatást nyújtanak a játékok mezei futtatásánál. Nem kell vele egyetérteni, de a motiváció világos. Ennek kapcsán viszont rögtön felvetődik a kérdés: van-e értelme dedikált játékgépeket gyártani? Miért ne lehetne olyan kütyüt kínálni, amit a család minden tagja élvezhet, és egyáltalán miért kell külön kütyüt árulni, amikor a tévébe is be tudnánk építeni mindezt?

Most, hogy elveszítettük a Vérpistikéket - ők valószínűleg már habzó szájjal kommentelnek -, kanyarodjunk vissza az Xbox One-hoz. Már jóval az új konzol (gondolom, senki nem haragszik, ha én még így hívom) bejelentése előtt arra tippeltem, hogy a Microsoft fog először valami rendhagyót lépni a gyártók közül. Mindenki utálja majd miatta, háborgunk egy sort, de az is gyanítható, hogy a számok Redmondot fogják igazolni. Az Xbox One a fent említett átmeneti időszak hívószavára született meg, és ha a Microsoft jól kártyázik, szuperül zárhatja a következő éveket.

Pletykafigyelő

Tudjuk, hogy pletykálni lányos, meg egyébként is bulvár, de attól még tény: a tájékozottabbaknak nagyon kevés új infót tartogatott a bemutató. Tudtuk, hogy az új Xbox tévécentrikus lesz, tudtuk, hogy milyen hardvert kapunk, hogy erősödik a Kinect, hogy alig változik a kontroller, hogy lesz új Forza, hogy az EA lepaktál a Microsofttal. Jóformán egy dolgot sikerült igazán titokban tartani, és az a konzol neve volt.


Az, hogy az Xbox One ennyire tévécentrikus lett, egyáltalán nem véletlen. Az új Xbox nemcsak a tévé funkcióinak és szolgáltatásainak kibővítését ígéri, egyúttal óriási lehetőséget rejt a Microsoft számára, a tévénézők ugyanis nemes egyszerűséggel sokkal többen vannak, mint a játékosok. Amerikában, a Microsoft legfontosabb piacán a háztartások 49 százalékában akad játékkonzol, a tévé esetében ez az arány 96 százalék. Persze a tévés piac kőkemény, és a különböző tévétársaságok foggal-körömmel ragaszkodnak a pozíciójukhoz, a Microsoft terve nem tűnik reménytelennek: az új Xbox a létfontosságú saját tartalmain (lásd Halo-sorozat) és alkalmazásain kívül együttműködik a különböző tévés set-top boxokkal és szolgáltatásokkal, így tulajdonképpen nem veszi el a tévés mamutcégek kenyerét, inkább azzal kecsegtet nekik, hogy a júzerek sokkal több tartalmat fogyasztanak majd. Mert hát az Xbox One intelligensebbé teszi a tévédet.

Bár a tévé került előtérbe és az kapott nagyobb hangsúlyt a bemutatón, az Xbox One semmivel nem lesz rosszabb játékgép, mint az Xbox 360 volt, csalódottak legfeljebb a meglepetések hiánya miatt lehetünk. Az Xbox One ugyanis egyáltalán nem rossz konzol, hardver tekintetében gyakorlatilag megegyezik a PlayStation 4 vasával, ami nemcsak azért jó, mert az EA szerint nyolcszor-tízszer erősebb a jelenlegi generációs konzolokénál, de “PC-alapú” is, viszonylag könnyű rá fejleszteni, így biztosak lehetünk benne, hogy akinek nem áll más az érdekében, multiplatform játékokat fog gyártani. Mintha világbéke lenne, komolyan. És ez nem minden, külön érdekesség, hogy egy microsoftos fejlesztő szerint a felhősítés azt is megengedi a jövőben, hogy a fejlesztők bizonyos számításokat “kiszervezzenek” a távoli szervereknek, így a konzol erőforrásai szabadon hagyhatók más feladatoknak. A Kinectet ugyan sokan leírták, de még ne tegyük: az új kamera állítólag sokkal jobb, az Engadget már látta élőben, és azt írta, hogy rosszabb fénykörülmények között is kifejezetten jól működik, ráadásul felismeri az ujjaidat, az arckifejezésedet, sőt azt is, hogy nyitva vagy csukva van-e a szemed. Persze jó lenne már hozzá valami értelmes játék is.

A teljesítményjavuláson túl az Xbox One egyik legfontosabb fícsöre, hogy maximálisan “connected” lesz. Ez tipikusan az a funkció, amit az emberek szeretnek elbagatellizálni, pedig jó kezekben kifejezetten izgalmas lehetőségek rejtőznek benne. A Microsoft ezt próbálja meglovagolni, a Living Games technológiával például azt ígéri, hogy a játékok “akkor is folytatódnak, ha te már nem játszol”, de itt is meg lehet majd osztani a játékokról készült felvételeket, és a SmartGlasst is jobban becsatornázzák majd a rendszerbe.

Persze 2013-at írunk: egy platformot nem a hardver vagy az elérhető funkciók, hanem a tartalom határoz meg, és ítél sikerre, illetve halálra. Nos, a keddi bemutatón feltűnően kevés szó esett a játékokról, viszont óva intenék mindenkit attól, hogy a reveal-buli alapján végleges következtetéseket vonjon le magában. Nyilvánvaló volt, hogy három héttel az E3 előtt a Microsoft - ha megkérdőjelezhető módon is - nem fogja erőltetni a játékbejelentéseket, és a show ebből a szempontból valóban minimális meglepetéseket tartogatott. Oké, hogy lesz megint Call of Duty, FIFA, Forza Motorsport, meg persze a Ubisoft is kihozza a saját multiplatform címeit az Xbox One-ra, ennél viszont többre lennénk kíváncsiak. A Microsoft állítólag az E3-on a játékokra koncentrál majd, legalább addig várjunk, én azt javaslom.

Most akkor mi van?

Rengeteg hír és nyilatkozat jelent meg a sajtóban, ami két kulcsfontosságú kérdést feszeget az Xbox One kapcsán: ez az állandó internetkapcsolat és a használt játékok témája. Nos, a Microsoft egyik forgatókönyvet sem erősítette meg formálisan, későbbre ígér tájékoztatást, az mindenesetre viszont biztos, hogy alapvetően nem kell állandóan az interneten lennünk az Xboxszal, és a használt játékok is futtathatók lesznek. Az már más kérdés, hogy a hírek szerint ellenőrzésre azért fel kell ugranunk a netre, és a használt játékok után is fizetnünk kell majd...


A vicc az, hogy a bemutató utáni csalódottságom miatt azonnal eldöntöttem, hogy PlayStation 4-et veszek majd az év végén, ehhez képest a cikk megírása közben éppen az fogalmazódott meg bennem, hogy ezt a kérdést nem tudom ennyire egyszerűen eldönteni: hiába mutatott keveset a Microsoft, úgy gondolom, hosszú távon mégis van potenciál a gépben, nem is kevés. Noha a közvélemény és a sajtó mára rituálisan eltemette az összes játékplatformot, azért egy jó hírem van: a játékokat valamire azért meg kell jelentetni. És bár tudom, hogy akadnak köztetek néhányan, akik már most tudják, melyik lesz a platformháború következő fordulójának győztese, a többiekkel mi dőljünk hátra, és figyeljük mi történik majd. Baromi érdekes lesz!

Az Xbox One bejelentéséről és specifikációiról bővebben itt írtunk először, aztán meg itt és itt.

182 komment - szólj hozzá!