Knack teszt

Megérkezett az új generáció, itt a Playstation 4. Killzone: Shadow Fall, Call of Duty: Ghosts, Battlefield 4, Assassin’s Creed IV: Black Flag, a Sony kevés exkluzívval, viszont annál nagyobb címekkel nyitotta meg az új korszakot, és nem is a japánokról lenne szó, ha nem leptek volna meg minket valami igazi klasszikussal. Ha a Ratchet and Clank, a Crash Bandicot, vagy a Jak and Daxter jelentették számodra a nagybetűs szórakozást tíz, húsz évvel ezelőtt, akkor a Knack neked készült, a játék a PS4 vadonatúj erejét ötvözi az öreg platformerek minden varázsával, ez hiányzott, de mennyire.


Az emberiség a pusztulás szélére sodródott, népünket a goblinok hordája sanyargatja. Virágzó civilizációnknak örökre befellegzik, ha nem tudjuk felvenni a kesztyűt a gonosszal, szerencsére azonban itt van egy hős, ki kiutat jelenthet a reménytelenségből. Knack a tudománynak köszönheti létét, egy laboratóriumban keltették életre, testében viszont ősi erők lakoznak, egy letűnt kor hagyatéka ő. Apró termete ne tévesszen meg senkit, teste többszörösére nő a harcok során, csak meg kell találni népe elveszett kincseit. A sosem látott erő pedig páratlan veszéllyel is társul. Megmenti világunkat a jövevény, vagy ő maga sodorja még nagyobb veszélybe? 


Hősünket külső nézetből irányítva a feladat egyszerű, le kell győzni a gonoszt. Verekednünk kell, ütni és rúgni, de használhatjuk különleges képességeinket is, tornádótámadás, sugárrobbanás, tüzelés többszörös célpontra, Knack bevet mindent, hogy a goblinok örökre letegyenek világuralmi terveikről. A kalandok a laborban indulnak, megtanuljuk az alap mozdulatokat, majd jön az első éles bevetésünk, a professzor repülőgéppel visz minket az ellenséges vonalak mögé, s már kezdődik is a megtorlás. Megállás nélkül nyomulva előre le kell győznünk az utunkba kerülő minden ellenséget, így jutva el a végső győzelemig.


Képességeink a pályákon található sárga kristályokkal tölthetők újra, míg méretünk, és így erőnk is az ősi kincseknek köszönhetően növekszik. A felfedezett apró alkatrészek azonnal beleolvadnak robotemberünk testébe, illetve nem is beleolvadnak, hanem csatlakoznak az erőmezőhöz, ami egyben tartja őt. Knack apró, lebegő darabokból áll, a felvett alkatrészekkel egyre nagyobb és nagyobb lesz, de vissza is tud alakulni, részeit egy szűk helyszínre érve eldobhatja, vagy felhasználhatja egy továbbjutást segítő generátor, autó, vagy repülő megjavításához. Az ilyen szükséghelyzeteknek köszönhetően folyton meg kell küzdenünk a visszafejlődés okozta nehézségekkel, itt nincs az, hogy feltápoljuk magunkat, aztán kisujjból verekszünk. Knack mintha csak az életre nevelne minket, semmi sem olyan egyszerű, mint elsőre látszik.


Az apró darabokból felépülő hős karaktere egyben tech demóként is szolgál a Playstation 4 spektakuláris erejének. Knack alkatrészei önálló életet élnek, együtt mozognak, mégis függetlenek, verekedésnél látni, ahogy elszakadnak egymástól, majd újra összeállnak. Tornádótámadásnál a széllel együtt mozognak, ha pedig új kincseket fedezünk fel, akkor a darabok egyenként találnak maguknak helyet a nagy egészben, látványos és jópofa, ahogy testünk időről-időre nő, fogy, formálódik.


A játékot nyomhatjuk egyedül, de a drop-in drop-out módnak köszönhetően egy barát is bármikor becsatlakozhat hozzánk, valahogy úgy, mint a LEGO játékokban láttuk. Gyerekcím lévén pedig rettentően aranyos az egész világ. A színek élénkek, a helyszínek kedvesek, a goblinok meg bár gonoszak, ettől függetlenül egy kicsit se félelmetesek. Nagydarab, bamba melákokkal, és izmos, fényes páncélú robotokkal kell harcolnunk, a Knack kalandjait egyaránt élvezni fogja az, aki most gyerek, és az is, aki a 90-es években volt.


Nagy kár viszont, hogy a kihívásra a készítők már nem fektettek ekkora figyelmet. Egyforma kinézetű, azonos harcmodorú, könnyen kiismerhető szörnyek törnek élünkre folyton, ez pedig a kalandokat monotonná, egyhangúvá tudja tenni. Tizenhárom hosszú fejezetet pedig így lenyomni nem könnyű munka, gyakorlatilag 3-4 ellenséggel kell folyton megküzdenünk, ugyanazt a taktikát használva ellenük. Közelítünk, ők támadnak, mi kitérünk előlük, majd visszatámadunk, ez a kulcsa mindennek. S nem csak az ellenfelek repetitívek, de egy idő után Knack se tud már semmi újat mutatni. Minden mozdulata ugyanaz, pontosan tudjuk, milyen távolságról kell támadnunk, és a gomb lenyomása után milyen mozdulat fog következni. Az aranyos sztori és a remek hangulat miatt kitartásunk nem lankad soha, annyi figyelmet viszont megérdemelt volna a játék, hogy PS4 nyitócímként ne kövessenek el benne ekkora hibákat.


Ha úgy tekintünk a Knackre, mint egy régi időket idéző, aranyos gyerekjátékra, akkor családkedvenc, szerethető darab válik belőle. Ha viszont úgy, mint egy újgenerációs konzol zászlóshajójára, akkor csalódni fogunk, a játék messze van attól, amit a Playstation 4-től az ember elvárhat. Már a konzol februári leleplezésénél se értettem, hogy mit keres egy ilyen játék az első számú exkluzívokat felvonultató előadás legnagyobb címei között, azt pedig végképp nem tudom, hogy a launch title darabok mellett hogyan szerzett ekkora figyelmet. A Knack egy holnapi játékkonzolra megjelent tegnapi játék, emlékezetes lesz, örömmel fogunk rá visszagondolni évek múlva is, forradalminak, és kiemelkedőnek viszont nem nevezhető, az biztos.