Tavaly már írtam egyszer a Maximulatorról, amiről már akkor látszott, hogy elég ambiciózus projekt. Konyhás Krisztián és csapata lelkesedésből, saját pénzét, idejét és szakértelmét áldozta arra, hogy létrehozzon egy olyan szimulátort, ami a későbbiekben viszonylag olcsón előállítható és hozzáférhető, és ami ezek mellett minden korábbinál pontosabban adja vissza a játékbeli autók viselkedését. Amikor tavaly találkoztunk, Krisztiánék elmondták, milyen céljaik vannak későbbre a Maximulatorral: nem csak szórakozásra lehet majd használni az eszközt, hanem mivel rendkívül valósághűen képes utánozni az autók igazi fizikáját, oktatásra és kiképzésre is be lehetne vetni. Kíváncsi voltam tehát, hogy most, egy évvel később hogyan is állnak a dolgok.
Nos, először is örömhír, hogy a Gamekapocs cikke már meg is hozta az első megrendelést a Maximulatornak, annak ellenére, hogy a fele kicsillagozott káromkodásból állt, annyira hatással volt rám az élmény. Akárhogy is, ennek kifejezetten örülök, annak ellenére, hogy nem dolgozom pr-marketingesként a csapatnak, de mindig jó látni, ha valami tényleg frankó startup meg tudja tenni az első lépéseket. Így a Maximulator most már bárki által kipróbálható élesben a budapesti Sim-Cityben, ennek megfelelően pedig én is oda látogattam el. Belépve a régi budai épületbe, és felérve a második emeletre aztán egy pillanatra kiült az arcomra a döbbenet, majd gyakorlatilag rögtön otthon éreztem magam: a Sim-City ugyanis olyan, mint egy titkos gamer búvóhely.
A tulajdonos hatalmas repülőszimulátor-rajongó (és HTC-rajongó is egyben, így remekül meg tudtuk beszélni a Samsung és az Apple iránt érzett utálatunkat), nagy név a szcénában, és persze sokszoros bajnok is, így nem meglepő, hogy az első amin megakadt a szemem, az az öt darab, hálózatba kapcsolt repszim masina. Ezeket teljesen a srácok rakták össze a legprofibb szimulátoros periferéiákból, olyan szinten, hogy nem csak a repülő vezetéséhez létező minden szükséges gomb, kar, kapcsoló és kijelző megtalálható rajtuk, de még a fejmozgást is képes követni egy jeladóval és egy kis érzékelővel. A másik oldalon pedig ott figyel az autós szekció: két “kisebb” stand több egymás mellé rakott tévével, brutálisan erős gépekkel és profi kormányokkal, az egészből pedig középen kiemelkedik maga a Maximulator.
Ami egyébként első ránézésre hasonlít arra, amit már tavaly is láttam, de Krisztián elmondta, hogy valójában az egész teljesen más. Egyrészt számukra az egyik legfontosabb fejlesztés, hogy gyakorlatilag teljesen sorozatgyárthatóvá tették a különböző elemeket - míg az eredeti “garázsváltozat” még brutálisan drága lézervágott elemekből készült, addig az új már megfizethető és egyszerűbb technológiával gyártható. Akadnak persze más fejlesztések is: míg az előző verzió nem tudott összefűzni néhány mozgást (ami persze nekem marhára nem tűnt fel akkor, mert így is döbbenetes volt az élményt), addig az új változat már teljesen 3D-s mozgásra képes, így gyakorlatilag minden valós fizikai hatást vissza tud adni.
Ráadásul az egész még erősebb, annyira, hogy Krisztián szerint az “átlag” játékosoknak jelentősen le kell tekerni az erővisszahatást, hiszen nem mindannyian vagyunk képesek több G-t benyelni csak úgy. Mindenesetre nevesebb magyar versenyzők is próbálták már a cuccot, ők persze erősebbre állítva, mint én, és el voltak ragadtatva tőle. Hogy némi képet kapjak róla, mennyire pontos visszajelzésekre is képes az új Maximulator, Krisztián betölti nekem a Live for Speed egyik ralis pályáját, én pedig rögtön úgy érzem magam, mint amikor egyszer kimentem a haverommal a határba szétkínozni a Ladáját. A legkisebb bucka, bukkanó és egyenetlenség is azonnal és pontosan érződik alattam, az autó dobál ide-oda, az egész lenyűgöző. Tavaly ilyenkor már artikulálatlanul üvöltöttem és káromkodtam az élménytől, ám most már tapasztaltabb vagyok és odafigyelek. Próbálok koncentrálni arra, hogy pontosan mi történik, és így az egész még komolyabbnak tűnik. Nem tudok kivetnivalót találni, az új Maximulator tényleg veszélyesen közel ért ahhoz a határhoz, amit egy szobában ülve az autózás fizikai dimenziójából vissza lehet adni.
Tavaly írtam róla, hogy akkor Krisztiánék egy elég okos kis házi megoldást találtak ki arra, hogy valamit vizuálisan is visszaadjanak a térélményből: a játékos köré hajtogatott lapokra vetítik ki az autó műszerfalát és egyéb segédeszközeit, az elől elterülő vászonra pedig magát a pályát. Ez ugyan jól működik, de amikor a szimulátor ilyen valóságos fizikai reakciókra képes, akkor ez már kevésnek tűnhet. És itt jön képbe az Oculus Rift. A Live for Speed ugyanis tökéletesen támogatja az eszközt, így azt felvéve bekerültem a virtuális térbe, és magam körül éreztem az autót. Meg akartam fogni a váltókart, kézzel akartam elállítani a visszapillantó-tükröt, minden annyira valóságosnak tűnt. Aztán elindultam, és a korábban már “megszokott” fizikai hatások mellett mindent térben érzékeltem, így az egész élmény valami leírhatatlanul döbbenetessé vált. Igazi, brutális, kőkemény adrenalinfröccs.
Az egyetlen probléma egyelőre, hogy az Oculus Rift felbontása viszonylag kicsi (ahogy azt a tesztben is írtam), így nehéz előre látni, milyen kanyar fog következni a pályán. Ez persze nem a Maximulator problémája, és a srácok már ezerrel rajta vannak, hogy megszerezzék majd a nagyobb felbontású, újabb verziót. Ha pedig sikerül, akkor az élmény gyakorlatilag tökéletes lesz, hiszen ennél tovább már legfeljebb csak akkor lehet lépni, ha valaki feltalálja a Star Trekben látott holodecket. Nos, ha azt is Krisztiánék csinálják majd meg, akkor arról is az elsők között fogunk írni!
Kapcsolódó cikkek
Nekem eddig csak egyszer volt eles szitu, igaz, akkor tukorsima jegen pordultem egy 540 fokot (kb.), na, akkor csak kapaszkodtam a kormanyba, mit tudtam en, hogy hogyan fogom, csak ne csusszak neki a bokornak es bele az arokba azutan. Hal istennek, nagyobb baj nem lett :-)
http://www.youtube.com/watch?v=nFOn7MykT4o
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.