Hearthstone: Heroes of Warcraft bétateszt

Nem számoltam, de körülbelül negyven másodpercig tartott, míg a Hearthstone: Heroes of Warcraft maximálisan beszippantott. Aki nem tudná, ez a Blizzard új kártyajátéka, és bár minden adott ahhoz, hogy rossz legyen, hiszen free-to-play, és mobilokra is megjelenik, kedvenc fejlesztőcégünk most sem tudott hibázni. De tényleg: pár statikus ábra, meg mérsékelten látványos effekt az egész, mégis olyan érzésed van játék közben, mintha a kocsmában ülnél, a tölgyfaasztal túloldalán egy kétszáz kilós ork, megisztok vagy három liter sört fejenként, közben pedig zsugáztok. Abbahagyhatatlan!

Ha játszottál már ehhez hasonló fantasy kártyajátékkal, ebbe is könnyen belerázódsz, de újoncként sem kell félned, baromi egyszerűek a szabályok. Ketten játszotok, mindkettőtöknek van egy-egy hőse, a cél pedig az természetesen, hogy körről-körre haladva lenullázzátok a másik életerejét. Ehhez különböző kártyalapokat játszhattok ki egy előre összeállított pakliból, ezek a lapok pedig mindenféle karaktert és képességet testesítenek meg, amik más-más sebzési értékkel, illetve HP-val rendelkeznek. Természetesen a dolog taktikai ízét az adja, hogy a játék véletlenszerűen dobálja ki a kártyalapokat, okosan kell felhasználnod őket, no meg a manarendszer is korlátozza a lehetőségeidet.

Ahogy a többi Blizzard-játéknál, itt is érvényesül az “easy to learn, hard to master” elv. Ha nulláról is kezded a kártyázást, nagyon-nagyon rövid idő alatt bele tudsz jönni. Hiába van sok kártyalap, csak egy-egy mondat szerepel rajtuk, minden utasítás teljesen egyértelmű, legfeljebb összefüggésében nem tudsz még taktikát kiépíteni, ami nyilván teljesen normális. Az első pár kör után, ha profi még nem is leszel, már élvezni tudod a játékot, és ez kezdetnek tökéletesen megfelel. Innentől ugyanis elkap a gépszíj, a játék nem ereszt, te függővé válsz, és azon kapod magad, hogy már fél órával ezelőtt megígérted a barátnődnek, hogy abbahagyod a játékot. Ami pedig nagyon nehéz, a Hearthstone szó szerint játszatja magát, a meccsek általában rövidek - legfeljebb tízpercesek -, nagyon könnyű új játékot kezdeni a “na jó, ez még belefér” alapon...

És akkor mindehhez add hozzá a Warcraft-univerzumot és annak hangulatát! A játék hősei egytől-egyig ismerősek lehetnek a Warcraft világából, mindegyikük más-más kasztot és így játékstílust képvisel. Jelenleg kilencen vannak: kapunk druidát (Malfurion Stormrage), huntert (Rexxar), mágust (Jaina Proudmoore), paladint (Uther Lightbringer), priestet (Anduin Wrynn), rogue-t (Valeera Sanguinar), sámánt (Thrall), warlockot (Gul'dan) és warriort (Garrosh Hellscream) is, ők eltérő képességekkel és sajátos kártyalapokkal indulnak harcba. Ezek és a mezei lapok kombinálásával építhetők ki olyan stratégiák, amik lehetőleg mindig ütőképesek: minimálisra redukálják azokat a meglepetéseket, amiket az okoz, hogy egyébként minden kör elején véletlenszerűen húzunk lapot a paklinkból, illetve segítenek helytállni az ellenfelünk minden egyes lépésekor.

Egy-egy meccs elején a szerencsén múlik, hogy ki kezd, ha nem te nyitod a játszmát, plusz egy induló kártyalappal kompenzál a játék. Kezdésként amúgy három lapot kapnál, ezek közül a pókerhez hasonlóan kicserélheted azokat, amelyek nem fontosak eleinte. Később körönként húzhattok egy-egy lapot, plusz ugye akadnak olyan képességek és karakterek, amikkel egy körön belül többet is felvehettek. Ha te következel, a manarendszer korlátainak megfelelően játszhatod ki a lapjaidat: ez azt jelenti, hogy az egyre gyarapodó manakristályaid számának megfelelő “fogyasztású” kártyákat tehetsz le az asztalra.

A különböző karakterek az adott sebzési és HP-érték kombináción túl más - szerepjátékokból amúgy jól ismert - képességekkel is bírhatnak, a taunt például elvonja az ellenfelek figyelmét, így csak őt lehet támadni, az enrage révén a megsebzett karakter egyre erősebb lesz, míg mások a spelljeinket erősítik - már ha használunk ilyeneket. Nem lehet ugyanis eleget hangsúlyozni, hogy az egyes lapokra célszerű nem önálló egységként tekinteni, folyamatosan vizsgálni kell a paklinkban lévő kártyák egymásra gyakorolt hatását, és úgy kell kombinálnunk őket, hogy azok együtt minél hatékonyabbak legyenek. Természetesen karakterfüggő a dolog, és nem is egy ilyen stratégia van, mindenki másra esküszik; én el is tekintenék a téma mélyebb feszegetésétől, mert a cikk nem guide akar lenni, és a világért sem ijeszteném el az érdeklődőket!

Új kártyalapokat három különböző módon lehet bezsebelni. Ha fejleszted a karaktereidet, ha bevásárolsz belőlük, és ha craftolsz. Az elsőt nem kell különösebben magyarázni szerintem, a második pont viszont már érdekesebb, ugyanis nem meglepő módon itt nyílik lehetőség először valódi pénz elköltésére is. Alapjáraton a győzelmekért és a különböző questek teljesítéséért járó, játékbeli aranyért vehetsz ötös kártyacsomagokat, és bár ezekkel is elég jól lehet haladni, valódi pénzért kifejezetten nagy tételben lehet ilyen csomagokat vásárolni. Hogy ez mennyire torzítja a játékélményt, azon lehet vitatkozni, nekem nem volt kellemetlen tapasztalatom: meggyőződésem, hogy önmagában egy jó lap nem tesz jó játékossá senkit, és azt sem szabad elfelejteni, hogy meglepetés, milyen lapokat rejtenek az egyes csomagok, tehát a befizetésért nem garantált, hogy valaki jó kártyákat kap, csupán nagyobb az esélye rá. Ha pedig biztosra akarsz menni, még mindig ott a craftolás: a felesleges lapjaidat porrá bontva újakat készíthetsz, természetesen az erősebb példányok elég sok áldozatot követelnek meg.

Nem mindegy viszont, hogy milyen játékmódban játszol. A gyakorlómódban, ahol a gép ellen harcolsz, és a mezei meccseknél, ahol casual és ranked játszmákat tolhatsz, természetesen magaddal vihetted a saját, előre összeállított paklidat, az “arénában” viszont sokkal kiélezettebb a helyzet. Igaz, pont ezért izgalmasabb is! Kezdjük ott, hogy itt beugrót kell fizetni, utána három véletlenszerű hős közül kell választanod egyet, majd ugyanígy, három-három kártyalap közül egyet-egyet egészen addig, míg össze nem jön a teljes paklid - nyilván itt sem árt a szerencse. Ezután indulhat a menetelés: játszmáról játszmára haladhatsz előre, a legfeljebb tizenkét meccsből álló sorozat pedig akkor ér véget, mikor háromszor kikapsz. Ha minden jól megy, busás jutalomban lesz részed, itt lehet aranyat, kártyacsomagokat és port is kapni, ami jobb esetben simán visszahozza a beugró árát. Mi így kaszinózunk!

A Hearthstone tehát szórakoztató, addiktív, izgalmas és nem utolsó sorban nagyon hangulatos is. Azt hiszem, ilyenkor kell azt mondani, hogy a látvány nem a milliódolláros engine-ről szól: a Hearthstone-ban nincsenek különösebben lehengerlő effektek, sőt animáció is alig van benne, mégis a hanghatásokkal és a pazar szinkronnal együtt képes megelevenedni a játék. A képzeletedben. Ahogy mozgatod a kártyalapokat, a lelki szemeid előtt életre kelnek a gyönyörűen megfestett karakterek, az orkok ordításától kiráz a hideg, a vágások és kardcsörömpölések hallatán elemi erővel söpör rajtad végig a csata hangulata. És arról még nem is szóltam, hogy több különböző asztalon játszhatunk, és ugyan mindegyik baromi egyszerű, kattintásra mégis életre kelnek: a katapult lő, az ablakok bezáródnak, miközben a melletted lévő sátorban hortyog valaki. Százszor inkább ez, mint egy újabb techdemó…

A Hearthstone jelenleg nyílt bétatesztelés alatt áll, bárki kipróbálhatja, egy gyors Battle.net-regisztráció és letöltés az egész. A játék gyakorlatilag bármin elfut, én egy csirkefarhát kaliberű laptopon teszteltem, és egyáltalán nem volt vele problémám, pedig ez a gép még a Spotify klienssel is megizzad. A korai verzió tesztelésének hátránya persze, hogy ritkán, de előfordulnak leállások, nem mindig enged belépni a játék, továbbá a Blizzard jelenleg test seasonönként resetelgeti a ranglistát, és itt-ott némi egyensúlyozás sem árthat. Mindettől függetlenül jó szívvel ajánlható a Hearthstone mindenkinek, mert fizetés nélkül is kiváló móka, könnyű belerázódni, és gyakorlatilag a végtelenségig játszható darab. A hardcore kártyajátékosok persze beleköthetnek, hiszen több ponton is lényegesen egyszerűbb, mint a hasonszőrű címek, és a szerencsefaktor is jobban kiveszi a részét a játékmenetből, viszont azt hiszem, kijelenthető, hogy a játékélmény még így is kiváló.