Tomb Raider Definitive Edition teszt

Sosem szerettem a Tomb Raidert. Utáltam a rettenetes irányítását, az iszonyatosan gáz automata célzást, a hosszú, unalmas felfedezéseket, a karok húzogatását. Mindent. Éppen ezért örültem nagyon, amikor a Square Enix bejelentette, hogy a Crystal Dynamics fejlesztésében teljesen rebootolja a szériát. Valószínűleg számos régi Tomb Raider-rajongó eret vágott magán, amikor kiderült, hogy kedvenc sorozatukból egy Uncharted-klón készül, mindenki más azonban örülhetett, mert a széria végre átlépett a 21. századba, ledobva magáról minden terhet, amit az utóbbi évtizedben cipelnie kellett, és amire láthatóan (az eladási adatokból) egyre kevesebben voltak kíváncsiak.


Lara egy emberközeli, szerethető karakterré változott a hideg, darázsderekú bombázóból. Persze most is csini a lelkem, de legalább el tudod képzelni, hogy ilyen lány tényleg létezik a valóságban. Mint ahogy a "King Kong találkozik az Indiana Jonesszal"- történet is olyan, amibe viszonylag egyszerűen bele tudja képzelni magát bárki. Ezek mellett Lara jellemfejlődése és átalakulása is hihető: igen, kicsit hamar vált át szerencsétlen kiscsajból gyilkológéppé, de a narratíva ezt viszonylag jól alátámasztja: kezdetekben csak védi magát, később pedig megtörik, és killing spree-re indul íjával, baltájával, és minden más eszközével, amit a szigeten talál.


Kiemelkedő sztori ez? Nem. Felejthető, sablonos karakterekkel van tele? Igen. De valahogy mégis szerethető az egész. Valójában úgy gondolom, ha a Tomb Raider nem olyan címekkel jelenik meg egy évben, mint a The Last of Us, akkor akár néhány évjátéka díjat is besöpörhetett volna, így viszont némileg mellőzték mindenhol - kivéve a Gamekapcson, nálunk szinte mindenki megemlítette a maga kis listájában. Persze nem csak azért, mert bele tudtuk magunkat élni a fiatal Lara kalandjaiba, hanem mert a játékmenet is jelentősen megváltozott. Elfelejthettük az idegesítő, centire kiszámolt, buta animációs fázisokkal nehezített ügyességi szekciókat és karhúzogatásokat, meg tekergetéseket.


Az új Tomb Raider bizony ízig-vérig akciójáték, pörgős platformszekciókkal, és némi felfedezéssel. Persze felemlegethetnénk, hogy a nevével ellentétben alig-alig vannak benne sírok, amik fosztogatásra várnak, és amik vannak, nos, azok is megoldhatók egy félig megszárított cipőtalp intelligenciaszintjével. Egyébként a Definitive Editionben több felfedezhető sírt kapunk, egyet rögtön a játék eleje felé. És akkor ezzel rá is térhetünk arra, mi az a Definitive Edition, és miért van rá szükséged. Nos, mondjuk ki: ha végigtoltad az alapverziót, akkor nincs rá szükséged. Ha PC-n toltad végig az alapverziót a legmagasabb grafikai beállítások mellett, akkor pláne nincs rá szükséged. Ha viszont most vetnéd bele magad először Lara új kalandjaiba, akkor ez az a verzió, amire szükséged van.


Mert mi a Definitive Edition? Nos, tudjuk le az apróságokat, hogy utána rátérhessünk a lényegre. Tartalmi szempontból teljesen megegyezik az alap kiadással, csak benne van minden DLC. Ez azt jelenti, hogy megkapjuk az összes multiplayer pályát, néhány extra sírt, pár új rucit Lara babának, éééééééééééééééés ennyi. Ami miatt ez a Definitive Edition, az a grafika, amit teljesen felújítottak az Xbox One és a PlayStation 4 hardverére, és ami így már több ponton maga mögé utasítja a maximumra húzott PC-s verziót is. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a konzolokon a fejlesztők könnyen ki tudják használni az aszinkron GPGPU-számításokat, így egy csomó olyan effektet tudnak elkészíteni, ami PC-n egyszerűen nagyon drága hardvert igényelne, vagy közel teljesen megvalósíthatatlan lenne.


Kezdve például Lara hajával. A PC-s verzió esetében még a legdurvább videokártyákat is visszafogja a TressFX használata, a Definitive Edition azonban konzolokon simán megbirkózik vele a vas. Ennek köszönhetően főhősnőnk lobonca az esetek többségében teljesen realisztikusan reagál a fizikai törvényeire, és persze szinte hajszálanként lengedezik. Egyébként ha már itt tartunk, érdemes megjegyezni, hogy gyakorlatilag Lara teljes arcát átalakították. Persze hasonlít az alapverzióra, de a pofija még részletesebb, és még gazdagabb mimikára képes. Ami viszont rendkívül élethűvé teszi, az az új shaderekkel megvalósított felszín alatti fényszóródás a bőrén - az emberi bőr felsőbb rétegei ugyanis átengedik a fényt, és a bőr színe, illetve részletei az alsóbb rétegekből jönnek. Ez körülbelül hasonló technika ahhoz, amit például a Gyűrűk ura készítői használtak Gollam megalkotásakor.


Némileg átalakult a bevilágítás is, azonban ennél fontosabb, hogy minden jelenet sokkal több részletet tartalmaz, ami főleg az erdős területeken nyilvánul meg kiválóan. Gazdagabb az aljnövényzet és a köd, és minden reagál a szél mozgására, illetve Larára is. A fizikában is történtek változások: Lara felszerelése (tehát pl. a cuccok, amiket az övén hord) most már teljesen a fizikai törvényeinek megfelelően mozognak és lifegnek, míg korábban ezeket fix módon, kézzel animálták a fejlesztők. Akad még néhány átdolgozott textúra, és pár egyéb apróság, de összességében a lényeg, hogy a látvány rendkívül részletgazdag, és lekőrözi a PC-s ultra beállításokat.

Eredeti verzió (PC)

Definitive Edition (Xbox One)

Pár ponton azonban mégsem. A textúrák felbontása néhány esetben alacsonyabb, mint a PC-s verzióban, és nincs tesszelláció a modelleken, sem pedig a környezeten, így ezek némileg darabosabb hatást kelthetnek. PC-n pedig beállíthatunk rendes (igaz költséges) élsimítást, míg konzolokon a játék FXAA-t használ, ami ugyan nem rossz, de néhány ponton azért elmossa kicsit a dolgokat. További különbségek fedezhetők fel a PS4-es és az Xbox One-os verzió között is. A Sony konzolján jobb minőségűek az alpha effektusok és a depth of field, a Microsoft konzolján pedig néhány átvezető jelenetnél leskálázódik a felbontás 900p-re - játék közben azonban sosem, ott mindkét konzolon mindig 1080p-ben fut.

A legnagyobb különbség a két verzió között a framerate-ben fedezhető fel. A PS4-en 60fps maximumra, míg az Xbox One-on 30fps maximumra van lockolva a játék. Ez azt jelenti, hogy a Sony gépén jóval simábban fut, azonban meg kell jegyezni, hogy általában nem tudja tartani a 60fps-t, valahol 45 és 60 között ingázik, ami sokak számára zavaró lehet. Ezzel szemben az Xbox One ugyan csak 30fps, viszont azt legalább majdnem mindig folyamatosan tartja, amikor viszont mégsem, akkor már 25fps környékén találjuk magunkat, ami bizony eléggé necces.


Kinek ajánlom tehát tesztalanyunkat? A Tomb Raider: Definitive Edition egy teljes árú játék, ami egyértelművé teszi, hogy legalábbis a készítők kinek szánják: akik rendelkeznek új konzolokkal, és korábban nem játszottak még a Tomb Raiderrel. Nekik egyértelmű a dolog: meg kell venni, mert egy remek játék, ami remekül is néz ki. Ha viszont rendelkezel erős PC-vel, akkor Steamen most már nagyon olcsón meg tudod venni a cuccot, illetve ha az előző generációs masinákon már végignyomtad a játékot, akkor őrültség lenne ezért ismét teljes árat fizetni - PS+ ajándékként azonban kiváló lesz.