Broken Age - Act I teszt

  • Írta: fojesz
  • 2014. március 12.
  • broken age, pc, teszt
Link másolása
Tim Schafer a Grim Fandango óta, vagyis laza tizenhat éve nem készített kalandjátékot. Mi kértük, hogy a Broken Age elkészüljön, és talán pont ezért rólunk is szól.

Mert a Broken Age két főhőse, Vella és Shay kicsit ránk hasonlít. Mindannyiunkra. Biztos, hogy te is elgondolkodtál már azon, hogy mennyi minden befolyásolja az életed: állsz egyedül a nagyvilágban, tömik a fejedet egy csomó szarsággal, megmondják, de legalábbis megpróbálják beléd sulykolni, hogy mit csinálj, mihez kezdj a jövőddel, mit egyél, vagy hogy - mert úgyis aktuális - kire szavazzál. Valószínűleg az is előfordult már veled, hogy arra jutottál, változtatnod kell, a saját utadat kell járnod, és ki kell találnod valami olyat, amit csak te tudsz, és amiért te is számítasz. Ki akarsz törni, és ez nem a tinédzserkori lázadásod maradéka, hanem egész egyszerűen önmegvalósítani szeretnél, kezdeni akarsz valamit magaddal a Maslow-piramis csúcsán.

Vellának és Shaynek, ha nem is konkrétan ilyen, de hasonló problémái vannak: a történetük párhuzamosan zajlik, jóllehet más-más dimenzióban élnek, így nem ismerik egymást, és még csak nem is tudhatnak egymás létezéséről. Vellát az a megtiszteltetés éri, hogy a szülőfalujában ő lehet a Maiden Feast egyik kiválasztottja, a bibi viszont az, hogy érdekes módon egyedül Vella az, aki ezt az egészet nem tartja valami jó dolognak, a Maiden Feast kiválasztottjának lenni ugyanis annyit tesz, hogy feláldozzák a vidéket rettegésben tartó szörnyetegnek, Mog Chothrának. Shay mindeközben egy űrhajón éldegéli békés hétköznapjait, és hát hősünk unja is a dolgot rendesen, ami nem csoda: az űrhajón ugyanis ő az egyetlen élőlény, az anyukát és apukát játszó mesterséges intelligencia gondoskodik arról, hogy biztonságban legyen, miközben a burokban nevelt srácnak napról napra ugyanazokat a rutinfeladatokat kell megcsinálnia.

Vella és Shay gyakorlatilag egyszerre határozza el, hogy menekülnie kell, de hamar rájönnek arra is, hogy jobbára magukra maradnak ebben a feladatban. Furcsa, de Vellán kívül senki sem akarja megölni Mog Chothrát, és az űrhajó mesterséges intelligenciája is azon szorgoskodik, hogy Shay mindent az ütemtervének megfelelően csináljon, és még véletlenül se térjen el attól… Noha a Broken Age története sok szempontból sarkított és kifejezetten meseszerű, mégis nagyon elgondolkodtató és inspiráló. És ez a kombó szuperül működik: mély elmélkedés helyett úszol a habkönnyű kalanddal, olyan érzésed van, mintha egy mesekönyv lapjait forgatnád, mosolyogsz a szereplőkön, meg a szórakoztató párbeszédeken, és ámulsz a gyönyörűen megfestett helyszíneken. Nagyon könnyű beleélni magad a játékba, a Double Fine szerethető és vicces stílusa maximálisan befogadhatóvá teszi a történetet, és egészen addig nem is agyalod túl a dolgot, míg egy óriási cliffhangerrel véget ér az első fejezet, neked pedig elhagyja a szádat az ilyenkor kötelező, inkábbkérdezedmintmondod WTF szócska.

Ekkor aztán elkezd pörögni az agyad. Eszedbe jut, hogy hiába tűnik távolinak (és nem kicsit túlzónak) az egész univerzum, valahogy mégis annyira ismerős, ahogy egy-egy karakter is ijesztően jól ki lett találva. Ott van például a favágó, akit úgy lehet meggyőzni arról, hogy adja nekünk a háza falán logó műtárgyat, hogy provokálni kezdjük azzal, hogy azért ez mégiscsak elég elitista dolog hozzá képest. Aztán jön a beszélő és nem mellesleg környezetvédő fa, aki elhányja magát, mikor megmutatunk neki egy szintén fából készült stokit, de említhetném az idegesítő libákat is, akik egymáson taposva próbálják magukra vonni Mog Chothra figyelmét, hogy őket egyék meg elsőként. Hiába a mesés körítés, a Broken Age nagyon is felnőtt játék: biztos, hogy a fiatalabbak is szórakoztatónak találják majd, de nagyon sok részletnek csak akkor lesz jelentősége, ha a játékos tudja is mihez kötni őket.

Az élményt ráadásul intenzíven fokozza, hogy Vella és Shay története tökéletes párhuzamban zajlik. Aggódni azért nem kell, van közöttük bőven különbség, viszont a kalandjaik főbb állomásai egymáshoz vannak igazítva. Ez a párhuzam azért is fontos, mert a játék közben szabadon döntheted el, hogy kivel szeretnél játszani: nemcsak azt választhatod ki, hogy kivel kezdesz, hanem akár menet közben is ugorhatsz, ilyenkor a másik karakter története megáll. Gyakorlatilag te válsz a rendezővé: úgy adagolhatod az egyes jeleneteket, ahogy kényelmes, letudhatod őket egymás után is, és akár öt percenként is átléphetsz a másik kalandba. Mindennek a történetmesélés szempontjából van szerepe, a Double Fine így akarja még közelebb hozni a játékot, azt szeretné, hogy a kíváncsiságod vigyen előre, és ne szakítsanak ki az élményből a forgatókönyvírók által beiktatott ugrások.

Nagy kihagyott ziccernek tartom viszont, hogy a párhuzamos történetekben és kétszereplős felállásban rejlő potenciált nem használták ki a készítők, az egésznek gyakorlatilag semmilyen hatása nincs a játékmenetre, és ennek fényében a karakterek közötti váltás is inkább érdekesség, mint valódi fícsör. És általában ez az egész Broken Age-ről elmondható: a játék mezei point & click kalandjáték, se több, se kevesebb. Elegendő hozzá egy egér: ide-oda kattintgatva terelgethetjük hőseinket, akik megvizsgálják és elteszik a különböző tárgyakat, adott pedig esetben tudják kombinálni őket; és persze folyamatosan dumcsizni kell az NPC-kkel, hogy megtudjunk ezt-azt a háttértörténetről és a hogyantovábbról.

A szinkrongárda

A Double Fine szokásához hűen nem aprózta el a szinkront, számos neves színészt kért fel a Broken Age főbb szerepeinek eljátszására. A két főhőst Masasa Moyo és Elijah Wood alakítja, de hozzájuk csatlakozik még Jennifer Hale, Richard Horvitz, Nicki Rapp, Ginny Wescott, Jack Black, Pendleton Ward és Wil Wheaton is.


Mindezzel nem lenne semmi probléma, de a játék ráadásként borzasztó egyszerű is. Nagyon könnyű benne haladni, a fejtörők nem bonyolultak különösebben, aki játszott már életében egy-két kalandjátékkal, jó eséllyel fennakadás nélkül ér majd az első fejezet végére. Merthogy azt sem szabad elfelejteni, hogy a teszt alanya csak a játék első fele: mint hallhattátok, a Broken Age végül két részre bontva jelenik meg, a második felvonás valamikor áprilisban érkezik. Ez azt is jelenti, hogy nagyon gyorsan az eddig kimért porció végére érhetünk, nekem körülbelül három-négy óra volt az egész, pedig kifejezetten kényelmes tempóban haladtam.

A Broken Age tehát inkább egy interaktív mese, nem véletlen, hogy viszonylag keveset írtam a videojátékos részéről - mert igazából nincs is mit. Ez viszont ne tántorítson el, elképesztően stílusos, lenyűgözően van megrajzolva, nagyon hangulatos és szórakoztató, illetve ami a legfontosabb: könnyen magába szippant, abbahagyhatatlan, gyakorlatilag a végére is érsz, mikor éppen kezdenél belelendülni. Nincs benne túl sok kihívás, semmi újat nem hoz jóformán a kalandjátékok zsánerébe, de a hangsúlyt vállaltan a történet kapja, és ebből a szempontból hibátlanul szerepel. Én már alig várom a folytatást, és biztos, hogy arra is visszatérek majd!

A Broken Age-et az ASUS ROG Tytan CG8580 gamer konfigurációján teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.

Kapcsolódó cikk

6.
6.
Scal
na várjál már, most olvasom, hogy a 400.000 csak az eredeti cél volt, és a végén, 3, 5 milliót kaptak... pofám leszakad, hát így egyenesen durva, hogy mindössze ennyit hoztak ki belőle
5.
5.
Scal
nah ez egy olyan teszt amivel szinte 90%-ban egyetértek

tényleg jópofa, nagyon erős hangulata van, de pofátlanul egyszerű és rövid
és szerintem is totál kihagyott ziccer ez a két kaland váltogatása, mert miért is kellene?

azt hittem majd ha egyikkel elakadunk a másikkal segíthetünk rajta, pl a srác történetét kezdtem előbb, és ő eszméletét vesztette az űrhajón, azt hittem a csaj majd odakerül valahogy és felébreszti, erre kijön a szörnyből, WTF??? hogy került oda, akkor ott még kéne történnie valaminek

úgy kellett volna megoldaniuk mint a Day of the Tentacleben, de ááá biztos úgy nagyon nehéz lett volna

így viszont semmi értelme a váltogatásnak, mert az ember kiesik a ritmusból, a két nagyon különböző világból.

ez meg, hogy áprilisra ígérték, és lassan december van és sehol az Act II hát no komment. Meg mi az, hogy két részt akarnak ebből, azért annyi minden nem történt benne, ötöt, vagy hatot, akkor azt mondom tisztességes kaland lesz belőle, de így, tuti ezt is összecsapják majd mint a Broken 5 második felét

azt kell mondjam ez a KickStarter amilyen jónak hangzik olyan idiótaság, úgy látszik nincs elég pénzt, hogy a kecske is jól lakjon, meg a káposzta is megmaradjon

megint a kivitelezésen spóroltak, hát persze, hogy nagyon stílusos, de hagyjuk már ezt, azért ilyenek a rajzok, mert könnyebb leanimálni mint egy normális rajzfilmet, ahol nincs darabos mozgás

ezek a piros orrok meg nem tom milyen elbaszott designeri döntés volt, de az alkeszokat szokták így ábrázolni, szal nekem totál visszás volt ez

nagyon nem szép, és most már elmondhatom, hogy Al Lowe, meg Jane Jensen után Tim Shafer is bebizonyította milyen az, amikor egy kiadó nem szól bele a munkájukba és pofánszarhatják a rajongókat
4.
4.
makkandis
#3: Mint ha egyszer olvastam volna, hogy egyik konzol se akarta támogatni a játékot, ezért mentek a kickstarter és lett pc exkluzív.

A teszt amúgy még jobban meghozta a kedvem a játékhoz, de szerintem megvárom míg kijön a 2. epizód, mert utálok részletekben játszani.
3.
3.
NECROSMOKE
Ez majd a jovoben, nem jon konzolokra is?
Imadom a double fine gameeket.
2.
2.
Gorrister
A játék látványvilágát kicsit szokni kellett, de aztán megbarátkoztam vele.
A történet és a párbeszédek viszont remekül sikerültek. Ami miatt mégis csalódott vagyok az a faék egyszerűségű játékmenet. Azért egy Tim Schafer kalandjátéktól több interaktivitást vártam volna.
1.
1.
deviques
Barmennyire megprobalok megbekulni a latvannyal, mindig is taszitott a Double Fine jatekainak vizualis vilaga. Mondom ezt ugy, hogy a Brutal Legend az egyik kedvenc jatekom, es a Psychonauts-t is imadtam. Valami miatt rondanak tartom a latvanyt, nem azert, mert nem szokvanyos, hanem mert otromba.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...