Miközben az egész világ már tűkön ülve várja a Republic Commando-t, Lucas-ék suttyomban megjelentették legújabb SW köntösbe öltöztetett FPS-üket. Ezen alkalomból essünk is neki nagy elánnal!
Az anyag 3 CD-n terpeszkedik, és ennek megfelelően majdnem 3 gigát installál a gépünkre (L), ám még így is szüksége van az első CD-re. Ha kihevertük ezen megpróbáltatásokat, akkor vessünk néhány pillantást a rendkívül fantáziadús főmenüre. Nos, elég szegényes, de sebaj. Az Options-ban bekonfigurálhatjuk videokártyánk tudásához a játékot (elég szomorú eredményt fogunk kapni), az audió élményeket is növelhetjük némi kényelmi beállításokkal, valamint rendszerezhetjük a gombkiosztást is (nem lesz nehéz dolgunk). Miután ezen túl vagyunk, vessük is bele magunkat a Single móduszba, mivel egy játék alapvetően arról szól, hogy „nyomom a gombot, aztá’ leölöm a gépet”. Ennek jegyében mi is így teszünk.
Tehát a cucc 3 részre van feldarabolva. A Klón háborúkat, valamint a Galaktikus Polgárháborút egy az egyben végignyomhatjuk (gyk.: a film 1,2;4-6 részét), valamint nekieshetünk a Galaxis meghódításának egy külön kampány keretében. Ebben az esetben némi stratégia is befigyel, ám ettől nem kell megijedni, de nem is ez a lényeg!
A lényeg kérem szépen a HANGULAT! Áááá, amikor a legelső küldetésben egy harci droid bőrébe bújva irthattam az idióta Gungan csapatot, hááááát, úgy kurjongattam, hogy a monitor majdnem lerepült az asztalról, miközben majdnem becsináltam! Félelmetes a hangulata a cuccnak, amiben nagyban közrejátszanak az eredeti hangok, eredeti szereplők (még jó! J), és minden, ami egy jó Star Wars stuffhoz kell. Futkároztam, mint egy mérgezett egér a dombok körül, lőttem mindenre, ami mozog, és miután leirtottam jó néhány csapatombelit, majd pedig engem is hűvösre tettek, kezdtem felfogni a lényeget: csapatmunka kérem szépen. Második nekifutásra már taktikusabb voltam, és egy Assassin Droid bőrébe respawnoltam (tudjátok, úgy, mint a Battlefield-ben), aztán beirányoztam a gusztustalan kis Gunganok torz koponyáját, hogy némi anatómiai bevizsgálásnak vessem alá egy bazi nagy puskával. Az első küldetés nem volt túl nehéz, és máris következett a Naboo megszállása, városi rész. Itt nemcsak a szépen megrajzolt városban gyönyörködhettem, de a járműveket is kipróbálhattam, amik szintén marha jól sikerültek, és nagyot dobnak a hangulaton. Gondoljátok el, mekkora élmény az egy SW fanatikusnak, hogy az egyik pályán még az X-wing-be is beülhet, sőt még a Tie vadászokat is el lehet néhanapján kötni. Ezenkívül a Hoth-i hósiklóktól kezdve a lövegtornyokig mindenbe beszállhatunk! Igen még az AT-ST-be is. (Kicsit sajnáltam azonban, hogy az AT-AT-be nem L) Mint már mondtam, a filmbeli csatákat játszhatjuk újra, természetesen mindig a győztes szemszögéből (legalábbis aki a filmben győzött, így hát kénytelenek vagyunk mi is győzni J), ennek megfelelően kapjuk majd meg az egyik, majd a másik fél irányítását. Nagyon nagy pluszt ad a játéknak, hogy valamely csatákban a hősök is részt vesznek (pl.: a Mos Eisley csatában Vader fater is ott aprítja a gonosz kis lázadókat, de van, ahol a rebellisek oldalán harcba szállva Mace Vindu apó segít be), valamint az utolsó pályán még a kis Ewok-ok is asszisztálnak nekünk.
Magáról a játékmenetről annyit kell tudni, hogy ez is a Battlefield-ek által jól kitaposott ösvényt járja, azaz a harc elején kell választani egy spawn pontot, meg, hogy milyen karakterrel akarunk lenni, aztán már be is teleportálnak minket a helyszínre, és hajrá! Természetesen, ha nem tetszik az emberünk, meg is ölhetjük egyetlen gombnyomással, és más bőrébe bújhatunk.
Én mondjuk vagy a sima Blasteres, vagy a Mesterlövésszel voltam mindig, ezekkel lehet a legjobban irtani. Apropó mesterlövész: a program elég szabatosan kezeli a fejlövést. Értem ez alatt, hogy nem mindig (többnyire nem) akar meghalni az ellen ettől. Általában mindig két találatot kell bevinni a puskával, ami akkor kellemetlen, ha újra kell tölteni, mert 5-6 töltény van csak a tárban. A fegyverek nem túl változatosak (ez most gonoszkodás), de hát miért is lennének azok, hiszen itt fegyverspecifikus karakterek vannak, éppen ez a lényeg. Mindenkinek van a spéci mordálya mellett egy apró kis vizipisztolya, ami tücsökvadászatra igen alkalmas, egyébre azonban nem. Vannak még gránátjaink is, plusz másodlagos fegyvereink is, ami karakterenként más. Ne tessék elfelejteni, hogy karakterenként különböző fícsörök állnak rendelkezésünkre, pl.: a pilóta, ha beszáll valamibe, automatikusan megjavítja a cuccot. A harctéren rohangálva elejtett lőszerre, valamint egészségcsomagra bukkanhatunk, ami hasznos, a kimerítő harc hevében, úgyhogy nézzünk csak jól körül. A játékban követendő stratégiákról annyit, hogy mikor nekem nem ment valami, kiválasztottam egy Troopert, magamhoz parancsoltam néhány emberkét (merthogy kommandírozni is tudjuk őket, igaz elég kezdetleges módon – 4 parancs létezik -, valamint többnyire azt sem teljesítik), és elindultam bevenni a lehető legtöbb respawn pontot. Na ez megtörte az ellenség rohamait, szóval ezt bátran lehet alkalmazni!
Összefoglalásként annyit mondanék, hogy ez a játék egy közepes cucc, azt is megmondom miért! A grafikája megüti a jót, az irányítás nem bonyolult, ám ezen felül van jó néhány csúnya hibája. Az ilyen játékoknál mindig is létkérdés szokott lenni az AI (vagy annak hiánya). Nos itt sem büszkélkedhetnek a Pandemic-es srácok, katonáink úgy rohangálnak össze-vissza, mint a hangyák, parancsainkra csak néha figyelnek, az ellenfélre, ha rálövök, meg sem moccan, stb.… Ennek ellenére nem tudok rosszat mondani a játékról, mert a zene nagyon ott van, és akkorát dob az amúgy is hatalmas HANGULATON, hogy nincs ember, akinek ne bizseregne bele a háta. És ez elviszi magán az egész játékot! Aki csak egy kicsit is szereti a SW világát kötelező darab, a többiek is tehetnek vele egy próbát, hátha ők is rákapnak. May the force be with you!
-callisto- -calli
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.