7 Days to Die bétateszt

A semmi közepén ébredsz. Forró sivatagi szél süvít a füled mellett és vészjósló sikolyok kórusának játékát hozza sokkal közelebbről, mint ami még elfogadható. Körülnézel... Kiégett, elhagyatott autók, félbetépett, bűzlő emberi tetemek, kupacokban álló rothadó szemétdombok mindenütt. Elborzadva rájössz, hogy nem tudod hol vagy, mikor és hogyan kerültél oda, és mi történt a világban. Elindulsz, miközben nem is sejted, mi vár rád a következő domb mögött. Keresel valamit egy szakadt táskában a forró aszfalton, de csak ócskavasat találsz egy lejárt szavatosságú löncshús konzervet. Ahogy éhesen leküzdöd a visszataszító szagú táplálékot, saját hátizsákodba nézel, és egy koszos térképet találsz. A sebtiben rajzolt útmutató egy várost ábrázol északkeleten. Még csak közel sem vagy. Sokat kell gyalogolnod, mire elérsz a településhez, ahol talán embereket találsz, így neki is indulsz a száraz, kietlen, hullaszagú pusztán.

Fáradt lépéseid kavicsos ropogását néha károsodott gégefők ödémás üvöltései nyomják el, idegesen körbenézel, nehogy meglepetés érjen a hátad mögül, de a sugárzó napfényben csak száraz aljnövényzetet és néhány kaktuszt látsz az út mellett. Az autópálya még hosszú ideig egyenesen visz, és ahogy a lábaid egymás után pakolod hirtelen megtorpansz. Egy cafatosra szakadt pofájú vérben forgó szemű, felbőszülten ziháló és vicsorgó kutya áll előtted. Rád néz. Morgását a torkában felgyülemlő testnedv fullasztó, mély gurgulázássá torzítja. Az adrenalin tűszúrások ezreinek illúziója mellett árad szét a testedben, fegyvered nincs, így remegve ökölbe szorítod a kezeidet és hátrálni kezdesz. A véreb támadásba lendül ahogy mozgásod és szagod elárulja, hogy élő hús van a testeden. A túlvilági ugatás hallatán kócos, megtépázott emberi fejek bukkannak elő a földet borító gallyak takarásából. Halotti hályogos, üveges szemgolyóik egytől egyig rád szegezve merednek. Egy hideg csontos kéz markol a bokádba sokkal nagyobb erővel, mint ami egy bomló tetemtől várható lenne, futni akarsz, de a kutya sakkban tart. Döntesz. Harcolsz, vagy meghalsz. Minden erődet összeszeded, kirántod a lábad a fetrengő tetem markából, és egy hatalmas ütéssel az élőhalott négylábúra rontasz és addig ütöd, ameddig egyben van a koponyája. Nincs több idő, rohanni kezdesz a támadásba lendülő üldözőid elől. Tíz perc futás után egy apró faluban találod magad félúton a kiszemelt település felé, így megnyugodva kifújod magad. Talán találsz itt elő embereket, gondolod magadban. Mire azonban tekinteted újra a magasba emeled egy hordányi keléses testű oszlásnak indult reanimált halott vesz körbe, és életed utolsó és leghosszabb egy perce alatt végtagonként kivérzett torzóvá bontanak az utca kövén. 

A kerettörténet szerint, a közeli jövőben a harmadik világháború után a Föld romokban hever, de a legrosszabb még csak ezután következett. Senki nem tudja, hogy a sugárzás, a biokémiai fegyverek vagy Isten akaratának köszönhető, de egy ismeretlen vírus a háborút átvészelő megmaradt embereket élőhalottakká alakította. Te magad egy túlélőt játszol, aki a kíméletlen zombik területén, az arizonai Navezgane megyében ragadt, melyet az utolsó valódi földi paradicsomként tartanak számon. Ironikusan a Navezgane szó „szörnygyilkost” jelent az Apacsok nyelvén, akik ezt a területet lakták évszázadokon át. Ez a szó körülbelül le is írja, mi lesz a dolgod, ahogyan a túlélésedért küzdesz a 7 Days to Die világában, az igazság után kutatva. 

A nagyon alaposan konfigurálható egy- vagy többszemélyes játék elindítása után véletlenszerű helyszínen ébredünk a pusztaságban, és semmink nincs. Az alapbeállítások használata mellett a játékélmény nagyban hasonlít a fent leírt rövid történetben szemléltetett hangulatra. A romlás és pusztulás lehangoló miliője végig klasszul átjön. A semmi közepén kóborolva az ember néha azon kapja magát, hogy idegesen kapkodja az egeret jobbra-balra, ahogy a zombik fészkelődnek a környezetben. Nem tudom szándékosan csinálták, vagy csak véletlen, de a hangok folyton nagyon közelinek tűnnek, így nehéz megmondani, hogy egy üvöltés 10 vagy 100 méter távolságból érkezik. A minimap szemmel tartása nélkül elég nehéz is egy helyben túl sokáig fesztelenül pepecselni. 

Az életben maradás nem egyszerű. Minden lehetséges épületet, sátrat, autót és szemetest érdemes feltúrni, és nagyon alaposan felkészülni, ha túl akarod élni az éjjelt, az éhség ugyanis a legkisebb gondjaid közé fog tartozni napnyugta után. A zombik a sötétben felpezsdülnek, gondtalanul szaladgálnak és szétálló szemekkel egymásnak sikoltozva, gégeporcot és fogsort kattogtatva partiznak az utcán, és habozás nélkül rávetik magukat minden áthaladó forgalomra a hullaszagú gettójukban. Túlzás nélkül állíthatom, hogy alapbeállítások mellett komoly kihívást jelent egyáltalán megfelelő menedéket találni is. A legépebbnek tűnő épületeket is percek alatt szétkapják a felbőszült, szagot fogó élőhalottak, így fegyvert találni életmentő lehet. Az izgalmakat fokozandó, a fejlesztők úgy döntöttek a fegyverzetünk és eszközeink állapota használattal romlik, így még arra is figyelnünk kell, hogy legyen őket mivel megjavítani. 

A sandbox elemeket illetően a játék jól el van látva. A felszerelésünk majdnem mindegyike lebontható alkotóelemeire, és újra összerakható a gyártásért felelős menüben. A világban rengeteg tároló van, tekintélyes mennyiségű loottal. Ezek mindegyike használható valamire közvetetten vagy közvetlenül. Van, amit szétszedhetsz és átalakíthatsz, van amit megjavíthatsz vagy rögtön használhatsz, más dolgokat be kell olvasztanod, vagy elégetned, hogy hasznodra váljon. A bányászat és a blokkok egymáson való elhelyezése kissé több fizikát vet be, mint a Minecraftban megszokott, semmiben lebegő kockák. A tárna bizony beomlik, ha túl kapzsin, túl mélyre ásol, így nem árt, ha lépésről lépésre, tartópillérek használatának segítségével terjeszkedsz a föld alatt. A kertészkedés ugyancsak működő játékelem, így az élelmezésünk problematikája is kezelhető anélkül, hogy túl sok sütőbe vagy konyhaszekrénybe kellene benéznünk a kihalt kertvárosok bedeszkázott ablakú épületeiben. Más nem is kell a veteményesünk megalapozásához, csak néhány mag és egy kapa. Egy elültetett palánta pedig 2-3 nap alatt kifejlődik és aratható. 

A 7 Days to Die névre hallgató indie sandbox-horror játék a végletekig kiaknázott és unalomig ismételt zombi apokalipszist, és a voxel alapú építő/túlélő műfajt egyesíti játszható és élvezhető egésszé, melyet többjátékos móddal megspékelve tettek még vonzóbbá a közönség számára. A cím heti egy-két frissítést kap, így a fejlesztés láthatóan sínen van. A mai nappal már a 7.11-es verziót gyűrhetjük. A dolgok jelen állása szerint mindössze egy térkép áll rendelkezésre, de rövidesen jön a pályagenerátor. Az ígéretek szerint pedig többek között új MI-t kapnak ellenfeleink, és a jelenleg elég karcsúra sikerült karakterválasztékunk is lényegesen kibővül. 

Végső értékelésként azt kell mondjam, bőségesen van potenciál a játékban, ugyanis vannak kihívások egyjátékos módban azoknak, akik magányosan tolják, de van co-op és PvP online játékmód is. A kraftolás még elég fapados, néhol rendesen megcímkézve sincsenek a különböző nyersanyagok a menüben. A blokkok a világban túlságosan gyorsan romlanak, az ellenfeleink szó szerint percek alatt lebontják egy ház falát körülöttünk, így elég nehéz valóban értékelhető, biztonságos menedéket építeni. Emellett maga a kraftolás külső (Wiki) segítséget igényel, mivel egyelőre nincs ezt ecsetelő tutorial a címben. Grafikai szempontból nyilván ne AAA-kategóriás csodára számítsunk, de a célnak tökéletesen megfelel. A hangok kifejezetten hatásosak, és ennek köszönhetően a hangulat is ott van. Az árat illetően véleményem szerint a játék nem éri meg azért, amit ma kaphatunk érte, de egy leárazás, vagy későbbi, kidolgozottabb verzió után már szívesen ajánlanám. Jó zombigyilkolást mindenkinek!