GC 2014: Sunset Overdrive próbakör

Sunset City. A szeretet, a napfény és a béke városa. Volt, mielőtt lakói egy ipari baleset hatására nem változtak mutánsokká. Az utcák mára viszont csataterek lettek, ilyen fenevadakat üvöltő punk rockra pusztítani az igazi.

„Hier gehts zu Sunset Overdrive” - hirdeti egy apró tábla az idei GamesCom hatos számú épületében, az Xbox One nagyszínpadánál, valahol a Forza Horizon 2 és a Halo: The Master Chief Collection mellett. Nem én tévedtem el, a Ratchet and Clank és a Resistance sorozatokat is készítő Insomniac Games igazolt át a zöldekhez, új játékuk kizárólag a Microsoft konzoljára fog megjelenni. S bár messze még az október 31-i premier, a kiállításon már most, személyesen is kipróbálhattuk a kicsikét, ha kíváncsi vagy rá, hogy milyen lesz a generáció leglazább akciójátéka, maradj velem.


A Sunset Overdrive története 2027-ben játszódik. Kedvenc városunkat undorító, hólyagos képű mutánsok uralják, a FizzCo. nagyon mellé lőtt legújabb energiaitalával, az Overcharge Delirium XT minden élő embert szörnyeteggé változtatott. Egy maroknyi túlélő maradt csupán egészséges, a komor és sötét apokalipszist most viszont elfelejthetjük, a játék mindent poénnak fog fel. Nem kesergünk szomorú sorsunkon, és nem zengünk tengerészgyalogos eszméket, főhősünk rágót csámcsogva, elképesztő menőséggel durrantja seggen az ellenségeket.


A GamesCom tekergő sorait végigállva jutottam el a Sunset Overdrive kipróbálható változatához. A készítők ezúttal egy multiplayer demót hoztak nekünk, a korábbi videók és előzetesek igazak voltak, a játék annyira laza, hogy szavakat alig találok rá. A realizmus itt másodlagos, a játékmenet elképesztően pörgős, emberünk pedig olyan mutatványokra képes, mint senki más. Kocsitetőről katapultálva magát máris egy villanyoszlop tetején találja magát, onnan átsiklik a kábeleken a legközelebbi épület tetejére, közben sorra nyírja ki az utcákon tomboló mutánsokat, majd a jönnek a felhőkarcolók. Az üvegfalon futva húzza a ravaszt, míg egy fenevad is marad a környéken, nem lép félre, nem hat rá a gravitáció. Nem akarja, hogy komolyan vegyük őt. Sőt, direkt figurázza ki a közelmúlt minden világvége játékát.


Hullámokban támadó szörnyek ellen kellett megvédenünk a bázisunkat. A külváros családi házas, bevásárlós sétálóutcáinak egyik kereszteződésében berendezett terület két energiaforrásnak adott otthont, innen kellett akár az életünk árán is kipaterolni a folyamatos utánpótlással támadó rohadékokat. A játékmód a szokásos szabályokat vonultatta fel, ha az ellenség túl sokáig tanyázik a reaktoroknál, és csapkodja mocskos öklével a borítását, akkor az egy idő után túlmelegszik, és felrobban, ezt nem szabadott hagynunk.


A játékot egy fejlesztő vezette. A fickó füles-mikin folyamatosan beszélt hozzánk - deutsch oder english - kérdezte az elején, az utóbbi volt a helyes válasz, majd nagyjából felvázolta a játék lényegét, és már indult is a csata. Először jobbról kezdtek támadni minket, eleinte nem jöttek sokan, még mi is kezdtük megszokni az irányítást, nem volt nehéz, fél perc se kellett, és már úgy csúszkált mindenki a villanypóznák között, mint Tony Hawk a suli mögötti korlátokon. Nem kellett sok gombot használni. A bal kar irányította a hőst, az A volt az ugrás, a B az ütés, az RT a lövés, míg fegyvert választani az LB-vel lehetett. Minden másra, vagyis a mutatványokra ott volt az X, csak rá kellett tenyerelni, és a karakterünk már használta is a legközelebbi interaktálható cuccot.


Miután a jobbra eső utcákat megtisztítottuk, balról kezdett ránk jönni az horda. Minden alkalommal egyre keményebbek voltak, helyből ugrották át a kerítéseket és az autókat, egy részük az emberekre ment, másik részük pedig a reaktorokra. Csak rohantak előre, és támadtak, komoly intelligencia nyomát nem láttam rajtuk, vérengző szörnyek ezek, buta állatok, mire is számítottam. A fürge, de könnyen sebezhető emberszabásúak mellett pedig néha feltűntek az óriások is. Az ő lomhaságukat nehezen átlőhető bőrréteg, és keményen odacsapó, izmos karok ellensúlyozták, az AK-FuckYouUp 47-ről ekkor kellett TNTeddy-re váltani. De volt rajtuk kívül energiapuska, diszkosz, meg a fene se tudja még mi, a legviccesebb elnevezésekkel, ilyen felfordulásban te se jegyeznél meg mindent.


Felfordulás volt, mégse érezted úgy, hogy kicsúszik az esemény irányítása a kezed közül. A pálya könnyen átlátható és megjegyezhető volt, az irányítással nem kellett bajlódni, indult a csata, az ember pedig csak élvezhette a fék nélküli mészárlást. Egy meccs nagyjából 3 vagy 5 perces lehetett, nem tudom már, az utolsó kör viszont nagyon durvára sikerült. A legnagyobb támadást a szörnyek két irányból mérték ránk, még csapdákat is tudtunk lerakni, használhattunk propelleres pengét és automata gépágyút, jöttek az emberszabásúak és az óriások együtt, nem hittem a szememnek. Hétből harmadik lettem, nem is rossz elsőre.


A játékot nagyjából úgy kell elképzelni, mint a Dead Rising, a Prince of Persia, a Crackdown, a Gears of War, a Prototype és a Jet Set Radio keveredését, képregényes stílusban, nulla komolysággal. A kampányt sajnos nem lehetett kipróbálni, úgyhogy abban még csalódhatunk, de a hangulat és a játékélmény már most bizonyított. A Sunset Overdrive rohadt jó játék lesz. Színes, popcornos, röhögős, pont amire vágyunk.

6 komment - szólj hozzá!