Assassin's Creed: Unity teszt

  • Írta: fojesz
  • 2014. november 19.
  • assassin's creed: unity, ps4, teszt
Link másolása
Már a második nagyon súlyos kapufát rúgja idén a Ubisoft, az Assassin’s Creed: Unity a bizonyíték rá, hogy a sorozatot a milliós eladások ellenére is illene pihentetni egy picit.

Az Assassin’s Creed az előző konzolgeneráció egyik legfontosabb sorozata, kár lenne vitatni. A Ubisoft a nulláról húzta fel az orgyilkosos címet, és néhány év alatt olyan sikeranyaggá nevelte azt, ami rekordeladásokat hozott neki, meg persze néhány irigylő tekintetet a konkurencia oldaláról. Az is igaz ugyanakkor, hogy az első epizód óta már eltelt hét év, a készítők pedig ez idő alatt nemcsak bejáratták, de alaposan el is koptatták az Assassin’s Creed-formulát, így természetesen a generációváltónak szánt Unitytől is rengeteget vártunk. És pont ezért csalódás a játék: a sokat emlegetett technikai malőrök mellett az is probléma, hogy az Assassin’s Creed koncepciója kezd kifulladni, márpedig ezen semmilyen patch-csel nem lehet segíteni....

A játék alapjául szolgáló recept itt is a régi, és bár néhány összetevőt a maga ügyetlen módján kicserélt, finomítani próbált a Ubisoft, nagyon sok mindenhez nem nyúlt hozzá. Az Assassin’s Creed: Unity története például kifejezetten csalódást keltő, egy unalmas klisétenger, nincs ezen mit cifrázni. A tizennyolcadik századi Franciaországban, azon belül Párizsban és Versailles-ban járunk majd, a francia forradalom kirobbanásának idején. Főhősünk Arno Dorian lesz, róla pedig annyit kell tudni, hogy ő a tipikus Assassin’s Creed-karakter: az állandóan bajba keveredő fiatal, akit egy személyes tragédia sarkall arra, hogy megkomolyodjon, és akit a sors végül összehoz az asszaszinokkal, hogy bosszút állhasson - mert hát a személyes tragédiához azért nyilván köze volt a templomosok áskálódásának is.

A legrosszabb az egészben, hogy a történet a játék végéig borzasztó lapos és érdektelen marad, sok a felesleges jelenet, és a fordulatosnak szánt történések sem lepnek meg. Megnyugtathatok mindenkit, hogy a játék egyetlen fontosabb női főszereplője előbb-utóbb összemelegedik Arnóval, és a kötelező “hú, ő a másik oldalon áll!”-leleplezéseket sem ússzátok meg. A súlyos ötlethiányra bizonyítékok a megjelenés előtt már lespoilerezett időanomáliák is, amik simán kihagyhatók lettek volna, és súlyosbító körülmény, hogy a jelenkori történéseket is tökéletesen háttérbe szorították a készítők - mert ilyenek is vannak, csak ugye minek.

Mint említettem azonban, az új főhős mellé teljesen új körítést is kaptunk, és ez már jobban leköti a játékos figyelmét: a francia forradalom hangulatának és a korabeli Párizsnak a visszaadása remekül sikerült. Nem álltam neki vonalzózni, így nem tudom, hogy a készítők tényleg mindent pontosan modelleztek-e le a város kapcsán, nagyon tetszett ugyanakkor, hogy odafigyeltek a részletekre, és igyekeztek megtölteni élettel a játszóterünket. Párizs az eddigi “legsűrűbb” Assassin’s Creed-város, részletesebb benne minden, több a tereptárgy, a tömeg pedig tényleg hatalmas. Rengeteg NPC lófrál az utcákon, mindenki teszi a dolgát, ha épp nem tüntet, akkor árul valamit vagy többedmagával bedeszkáz egy ajtót - szóval senki nem unatkozik. Kalandjaink során bejárhatjuk majd a város csatornáit, úszunk egyet a Szajnában, a legutolsó kocsmától a legszebb palotákig mindent megnézhetünk, természetesen a Notre Dame és a Bastille sem marad ki a szórásból. A forradalom jegyében guillotine-ok között szlalomozunk, és állandó összecsapásoknak vagyunk szemtanúi, ha pedig éppen nem az első sorból nézzük végig a történelmi eseményeket, akkor újságokban és az Assassin’s Creed szokásos adatbázisában olvasgathatunk a történésekről, a helyszínekről és a főszereplőkről.

Az, hogy Párizs más, rányomja a bélyegét a játékmenetre is, ami alapvetően még mindig a régi: küldetéseink során igyekszünk lopakodni, de ha nagyon muszáj, előrántjuk a kardunkat, és természetesen jó parkourosként viszonylag keveset közlekedünk majd az utcán. Érzésem szerint az új Assassin’s Creedben sokkal egyszerűbb elvegyülni, és ha üldözőbe vesznek minket, egy hirtelen jobbossal az egyik sikátor felé hamar lerázhatunk mindenkit, attól sem kell tartanunk, hogy utánunk másznak a tetőkre, és úgy egyáltalán: végre nincsenek tele őrökkel a háztetők! A készítők igyekeztek finomítani az irányításon is, és bár ez korántsem sikerült tökéletesen, a szándék attól még megvolt: végre gyors és jól kontrollálható, hogy hősünk hogyan ereszkedjen és ugráljon le az épületekről, és a lopakodást is átalakították… azaz végre lehet egyáltalán lopakodni. Mindössze arról van szó, hogy menet közben lehajolhatunk és így nehezebb Arnót észrevenni, viszont ez az adalék úgy kellett már az Assassin’s Creednek, mint egy falat kenyér - igazából az a fura, hogy csak most kapta meg.

Bármennyire is őrületbe tud kergetni az irányítás, összességében ez jótékony hatással lesz az emberek játékstílusára, a Unityben éreztem először azt, hogy a játék nem keseríti meg az életemet, ha a sunyulós, csendes megoldásokat választom. Ha nem megy eleinte, akkor sem kell félned: sajnos a küldetések többségében ugyanazt kell csinálni, úgyhogy biztosan belejössz majd. De tényleg, nemcsak a sztori lapos, hanem a kampány is teljesen ötlettelen, túlnyomórészt minden szekvencia arról szól, hogy megkeressük a következő célpontunkat, és aztán végzünk vele, és közben kiderítjük tőle, hogy ki jöjjön utána. Legutoljára az Assassin’s Creed első részében sikerült a történetet ennyire semmilyen módon lezavarni, és bár igaz, hogy van egy-két olyan pálya, ahol a készítők igyekeztek feldobni az eseményeket, ezeket is inkább feleslegesnek érzi az ember, nem pedig érdekesnek. A Unity kampánya óriási kihagyott ziccer, a francia forradalom közepette egy sor látványos küldetéssel lephetett volna meg minket a Ubisoft, de ha a Bastille ostromát is sikerült elintézni annyival, hogy át kell rohanni három folyosón és felmászni az erőd tetejére, akkor tényleg nincs miről beszélni...

Habár az Assassin’s Creedekben eddig is viszonylag nagy szabadságot kaptál, a Unity olyan küldetéseinél, ahol konkrétan merényletre készülsz, a készítők homokozószerű szituációval várnak, ahol minden pálya elején felsorolják neked, hogy mennyi őr van a környéken, hány különböző helyről tudod megközelíteni a célpontodat, és milyen trükköket vethetsz be majd be az őrök figyelmének elterelésére, vagy épp a célpont likvidálására. És tényleg, ha gondolod, kereshetsz egy ablakot, hogy bemássz a kiszemelt épületbe, kiszedhetsz két őrt oldalról és közelíthetsz az udvarról, aztán ha megvan a te embered, rátámadhatsz azonnal, vagy valamivel elegánsabban megmérgezheted a borát, vagy önként és dalolva beállhatsz a kivégzendők sorába, hogy így férj a közelébe… Összességében a játék ezen része érdekes tud lenni, főleg ha hozzáteszed, hogy mennyi kellékből és fegyverből válogathatsz a végrehajtás során, az is igaz ugyanakkor, hogy a fejlesztők eléggé a szádba rágják, hogy mit hol találsz meg a tervedhez, ami viszont  teljesen lerombolja a felfedezés és a kísérletezés élményét.

Egy nagyon fontos játékelem alakult át gyökeresen az új Assassin’s Creedben, és ez a karaktered fejlődése és testreszabása. Bizony, Arno tapasztalatlan újoncként kezdi a karrierjét, még az olyan az alapmozdulatokra sem képes, mint hogy álcázásként leül két ember közé a padra. Minden képességet neked kell megszerezni a küldetésekért kapott tapasztalati pontokért cserébe, ahogy a fegyvereidet és a felszerelésedet is folyamatosan kell fejleszteni. A Unityben lecserélheted a ruháidat, új csuklyát választhatsz magadnak, átszínezheted az egészet, az új holmik pedig értelemszerűen befolyásolják, hogy mennyire megy a lopakodás vagy mennyire vagy erős. A fegyverek terén is bő a választék, az egyszerű kardok mellett lándzsákat és nehézfegyvereket is vihetsz magaddal (egyet természetesen), illetve pisztolyok és puskák közül is válogathatsz, majd ezeket külön is javítgathatod. Nekem alapvetően nem volt bajom ezzel a megoldással, az már viszont annál inkább zavaró, hogy összesen négy különböző valutát vagy tapasztalati pontot költhetünk így el, és ebből az egyik a valódi pénz… Igen, a mikrotranzakciók ide is utat törtek, ráadásul a Ubisoft a Forza 5-kártyát is kijátszotta: egy-két holmira elég sokat gyűjtögethetsz a játékban, talán megfordulhat a fejedben, hogy egyszerűbb lenne a bankkártya felé nyúlni…

Ugyanilyen felesleges dolognak tartom, hogy a Unityben a kiegészítők, illetve a gyűjtögethető ládák egy részét lezárták, ezeket csak akkor tudod megnyitni, ha csatlakozol az Assassin’s Creed: Initiates nevű webes programhoz (ami kvázi a Forza Rewards helyi megfelelője), vagy játszol a játék dögunalmas alkalmazásával. Ettől függetlenül azért van tartalom a játékban, hiszen egy csomó kokárda, láda és pajzs vár megtalálásra, és elég sok az (egyébként teljesen megszokott) mellékfeladat, de összességében akkor is irritálja az embert, hogy valamihez nem tud hozzáférni, mert a játék megkéri arra, hogy legyen szíves elővenni a telefonját, töltse le a hivatalos appot, és szenvedjen vele egy keveset. Egyszerűen kizökkent.

És ha már irritáció: az Assassin’s Creed: Unity technikai értelemben katasztrófa, erről ti is sokat olvashattatok. A megjelenés óta már két egygigás peccsen vagyunk túl, de még mindig állandóak a framerate-problémák, két méterenként valami bug jön szembe, a töltési idő pedig olyan hosszú, hogy az ember szíve szerint eret vágna magán, vagy ami még rosszabb, nekiállna játszani a Unity társalkalmazásával. A játék egész egyszerűen optimalizálatlan, konzolokon szaggat, PC-n pedig irgalmatlanul durva hardver kell hozzá. És tényleg, Párizs gyönyörű, imádom, hogy hemzsegnek az utcák, de úgy tűnik, ez egyszerre meg is öli az élményt. Mondanom sem kell, hogy a lassulások az irányításra is rányomják a bélyegüket, ami egyébként sincs a topon: hiába minden változtatás, korántsem annyira kényelmes a lopakodás, mint például a házon belüli Splinter Cellnél, és az is teljesen is hétköznapi, hogy az egyébként borzasztó idétlenül mozgó Arno az épületek belső tereiben az összes asztalra és dobozra felmászik, miközben én csak ki akarok ugrani az ablakon. A mesterséges intelligencia továbbra sem a sorozat erőssége, az őrök viselkedése általában kiszámítható, kivéve persze akkor, ha valamiért teljesen logikátlanok: például nem veszik észre, hogy petárda robbant mellettük, mikor pont egy másik miatt jöttek oda tíz méterről arrébb, tudjátok.

Az Assassin’s Creed: Unityben a kompetitív multit a kooperatív mód váltotta fel. Nos, igazság szerint itt is ugyanazt kell csinálni, mint egyedül, így ennek minden pozitív és negatív hozadéka visszaköszön majd, a co-op viszont legalább sajátos élményt nyújt, és ezért tetszett nagyon. Óriási hangulata van, amikor a haverokkal haladtok előre, látod, hogy milyen mozdulattal szedik le az őröket, összehangoljátok az akcióitokat, és megbeszélitek, jelzitek egymásnak, hogy ki honnan támad, és ki kit tesz el láb alól. A kooperatív küldetések egyébként teljesen elkülönülnek az egyjátékos küldetésektől, Párizs viszont továbbra is szabadon bejárható marad, így ha tetszik, párosan is gyűjtögethetitek a kokárdákat, nyitogathatjátok a ládákat, kézenfogva beleszaladhattok a naplementébe meg ilyesmi. Tényleg jó móka!

Nos, így állunk: az Assassin’s Creed-sorozat generációváltó epizódja nem sikerült jól. Nem nevezném rossz játéknak, sőt biztos, hogy sokaknak még a hibái ellenére is tetszeni fog, de én ezek mellett nem tudok szótlanul elmenni, és ez látszik a pontszámon is. A technikai problémák borzasztó idegesítőek, már maga a tény is frusztráló, hogy a Ubisoft ilyet megenged magának, de a magam részéről sokkal jobban sajnálom, hogy a Unity csak nagyon kevés területen mert újat bevállalni, friss élményt okozni, és még ezeknél is sokat ügyetlenkedett. Kellene már ide valami lendület, a jövőben nem megszokásból szeretnék Assassin’s Creedezni.

Kapcsolódó cikk

89.
89.
macilaci40
Igazad van ha kiviszed a játékot akkor a térképet nem látod a sok ládától meg egyéb küldetésektől(mellék küldik) :(
88.
88.
Sznfctm
Jézus mekkora egy gyökér befejezése van a játéknak...!!! Komolyan örültem, hogy nem szántam rá még pár napot, hogy Párizs másik feléből is összeszedjem a ládákat, annyira kiábrándítóan lapos volt.

Komolyan ennyire nehéz lenne egy normális, eredeti sztorit írni? Még a karaktereket is bírtam, ügyesen megcsinálták őket, csak aztán onnan nem léptek tovább sehova.

Vagy csak én vagyok ilyen igényes, hogy négyszázmillió kinyitható láda meg összegyűjthető franckarika nem hoz tűzbe és esetleg épkézláb, igényes, érdekes történetet is várnék egy AAA címtől. :P
87.
87.
macilaci40
Saját vélemény (EZZIO a legjobb) :D
86.
86.
macilaci40
A játék nagyon jó a grafikára nem lehet mit mondani olyan elképesztő a játék menet is tetszik ,de sajnos a történet maradt ugyanúgy mint akármilyen assassins creed játék, megölik az apánkat mi meg bosszút állunk azt hittem,hogy ha már más lesz mint a többi assassins creed, a történet is más lesz látom hiába reménykedtem,de ez van :D de amilyen élményt ad a játék valami elképesztő és nem érdekel,hogy vannak hibái majd úgyis kijavítják őket :D
85.
85.
Szőrös Car
#84: Ilyen amikor a hülyék okoskodnak, rájuk kell hagyni majd kinövik.
84.
84.
Dahaka18
Ha bármelyikőtök is elmúlt volna legalább 20, nem állnátok le itt egymással harcolni:)
Okos enged....
83.
83.
adam6751
81.
81.
adam6751
79.
79.
adam6751
77.
77.
adam6751
75.
75.
adam6751
73.
73.
adam6751
71.
71.
adam6751
Shay sztorija határozottan jobb lett. Ő megérdemelne még egy részt, de nem látok rá esélyt. Arnot meg felejtsük el mint anno Altaïrt. A Unityvel újrakezdték a sorozatot, hátha a "második" rész jobb lesz. A Francia Forradalom amúgy is trágya korszak...
70.
70.
adam6751
#60: Az kéne még...eddig ő a legszarabb karakter. Még talán Edward is jobb volt...
69.
69.
#68: Nem, nálam nem ő a legjobb.
68.
68.
Azeroth87
#67: Maradjunk annyiban, hogy Ezio máig a legjobb ;) Nem?
67.
67.
#66: Pedig te utáltad Connor nem is 1x belém kötöttél, mert én szerettem. Amúgy ha komolyan írtad, akkor lehet, hogy 1 rész elejéig még visszatér, mert van rá egy utalás a Rogueban.
66.
66.
Mr.Dead
#63: Ne zavarjon hogy komolyan írtam....imádtam a kincses térkép utáni hajszát, vagy a természetfeletti lények kutatását...
65.
65.
#64: A Rogueban volt egy hangfájl, de ez miatt mondtam, hogy "elvileg", mert lehet, hogy igaz, de lehet, hogy hamis.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...