Dragon Age: Inquisition teszt

  • Írta: Arell
  • 2014. december 2.
  • Dragon Age: Inquisition, pc, teszt
Link másolása
Ha abban bíztatok, hogy a Dragon Age-széria egy nap visszatér az Origins által kitaposott részletes, szerepjáték-elemekben gazdag ösvényére, akkor jó hírrel szolgálhatok. Az Inqusition majdnem minden reményünket beváltotta.

Monumentális. Ez volna az első, és legszembetűnőbb dolog, amit kiemelnék a Dragon Age: Inquisitionnel töltött számos órányi játék után. Noha a kijelentés nem csak a szériában soha nem látott méretű és mennyiségű területre vonatkozik Thedas déli vidékein. A küldetések és a helyszíneken található egyéb interaktív elemek részletessége, valamint a puszta mélység, amit a játékmenet kínál, mind közrejátszanak a letaglózó érzés kialakulása közben. Ferelden és Orlais ugyan nem annyira nyílt világú, mint a Skyrim, vagy a Grand Theft Auto, de az egyes bejárható régiók sokkal nagyobb szabadságot nyújtanak a kalandozó játékosoknak, mint a korábbi epizódok lineárisabb kialakítású terei. A hegyek között zöldellő erdőségektől a száraz sivatagokig és a nyirkos, sötét mocsarakig mindent több látószögből is megtapasztalhatunk az utunk során.

A kezdeti reményeim és aggodalmaim ellenére az első, valóban kellemes meglepetéség még annyit sem kellett pedálozni, mint ahogy azt korábban vártam. Már rögtön az új játék elindítása után feltűnik, hogy a második rész sekélyes karakterválasztéka után ismét lehetőségünk nyílik rá, hogy az ember mellett tünde és törp hőssel is rójuk a tájat. Sőt, új játszható fajként ezúttal egy qunari bőrébe is bújhatunk, hogy megváltsuk a világot. A személyre szabást illetően is kedvező szelet kapott a csapat kreativitása. A lehetőségeink ugyanis piszkosul széleskörűek; nő és férfi inkvizítorunk fizimiskájának minden apró részletén változtathatunk, de a játékot akár sminkszimulátorként is használhatjuk - hála az ezt vezérlő csúszkák valóságos tárházának, ellenben az Originsből ismert egyedi karaktertörténetek ezúttal hiányoznak, így nem színesítik tovább az amúgy velős tartalmú sztorit.


Az Inquisition szóló kampányának alapos megdézsmálása előtt érdemes figyelembe venni és kihasználni, hogy a játék igazán találó és egyben nagyon felhasználóbarát módszerrel olvasztja be az előtörténetünket a jelen világ állapotának leképezéséhez, melyhez a BioWare-címek korábbi eljárásával ellentétben ezúttal semmilyen mentésfájlt nem kell betöltenünk a játékba. Elegendő, ha ellátogatunk a Dragon Age Keep honlapjára, ahol az Origin-fiókunkhoz történő kapcsolódás után minden fontos, korábbi döntésünk kimenetelét rögzíthetjük a faliszőnyegnek nevezett interaktív felületen, mely érezhető változásokat és játékélménybeli különbségeket okoz a főhősünk és társai személyiségében, valamint Thedas állapotában.Természetesen nem muszáj a múlttal pepecselni, merthogy az inkvizíció krónikája önálló entitásként is tökéletesen megállja a helyét, ámbár néha segít megérteni a történteket, ha már van tapasztalatunk az univerzummal.


A jelen eseményeibe bevezető alapfelállás szerint a mágikus, sorsfordító rúnával megbélyegzett főhősünket a démonok és emberek világa közötti katasztrofális hasadás bekövetkezte után, egyedüli túlélőként találják egy pusztító robbanás helyszínén, ami egycsapásra a megtorlásra szomjazó, szeretteit gyászoló tömeg gyanakvóan undorodó pillantásainak kereszttüzébe, és ezzel párhuzamosan rozsdás vasbéklyókba is kényszeríti őt. Hogy az emlékezetét elvesztő karakterünk sorsa véletlen, avagy egy terv részét képezi, azt nekünk kell megtudnunk, de hitünk megalapozottságáról mindenesetre érdemes lesz Thedas népét is minél hamarabb meggyőznünk, ahogy a sorozatban először nagy létszámú erőkön uralkodó és globális kimenetelű döntéseket hozó inkvizítori minőségünkben operatív hatalomra emelkedünk fölöttük, hogy megfékezzük az égen tátongó hasadék fenyegetését. 


Kalandjaim során elégedetten konstatáltam, hogy a fejlesztőknek - a Teremtőnek hála -, sikerült megragadnia és összegyúrnia mindazokat a komponenseket, melyek a Dragon Age-széria erősségeit képviselték, miközben a második rész csalódást okozó hozzávalóit hatékonyan kiollózták. Néhány ismerős karakter mellett, mint Leliana, Varric és Hawke, visszatér a már jól bejáratott tárcsás párbeszédpanel, melyben piktogramok jelzik a döntéseink morális megítélését, illetve azok kulcsfontosságú szerepét egyes vissza nem fordítható helyzetekben. Ezen felül ismét segítségül hívhatjuk stratégiai látásmódunkat, mivel az Originsből visszaköszönő játékelemeknek hála, újra van taktikai nézet (ezúttal a konzolokon is), és a csapatunk éppen nem vezérelt tagjai számára beállítható viselkedésű mesterséges intelligencia. 


A sok kisebb-nagyobb újítás között, az alaposan gatyába rázott, letisztult harc-modul egyértelműen a játék egyik legélvezetesebb és kiemelkedőbb részét képezi, hiszen a mágia színessége és az effektek megvalósítása sokkal látványosabbá és hanghatásaiban is vonzóbbá tette az agresszív összetűzéseket mint korábban. Mivel a gyógyító varázslatok helyére ezúttal az előőrsökben és a menedékhelyünkön újratölthető és elkészíthető (korlátozott számú) főzeteink lépnek, a balhéink így sokkal átgondoltabb stratégiát kívánnak meg tőlünk, miközben jócskán javítják a kihívások nehézségének arányát a játékban.


A köret díszes tálalása és remek összetétele mellett az ember egy kicsit drámaibb és ütősebb főfogásra számítana, de ha egy koherens és magával ragadóan áramló, összetett kampányszálban bízunk, lehet, hogy kissé csalódottak leszünk, mivel az alaptörténet magja közel sem annyira izgalmas és érdekes. Ennek ellenére, ha a néha vontatott és kissé erőtlen fő küldetéslánc közben épp valami máshoz szottyanna kedvünk, a Dragon Age: Inquisition változatos, látni- és tennivalókban gazdag területein könnyen belefeledkezhetünk a társaink megismerésébe és személyes szívességeik teljesítésébe, valamint a milliónyi, kisebb-nagyobb mellékküldetésbe és elfoglaltságba. A nagy távolságok leküzdésében pedig - a szériában először - lóval is közlekedhetünk a terebélyes világban.


A fizikai univerzumot és a Fade-et elválasztó fátyol repedéseinek bezárása például remek szórakozásnak és még ennél is izgalmasabb megmérettetésnek ígérkezik. A létsíkok közötti résből ugyanis nagy számban tódulnak a démonok és a lidércek akik meglehetősen elszántan őrzik a zölden izzó kristályos átjárókat. Ha pedig elég felkészültnek érezzük magunkat óriásokkal és sárkányokkal is összerúghatjuk a port (vigyázat, ők nagyobbat rúgnak). Ezen feladatok elvégzése a tapasztalat és a klassz loot mellett elismerést, hatalmat és befolyást is eredményez számunkra, melyek értékes valutának számítanak az inkvizíció során. A hatalompont a felfedezésre váró területek feloldásához használható fizetőeszközünk lesz, míg a sokkal nagyobb munkát igénylő befolyás összegyűjtésével különféle perkökhöz hasonló tulajdonságokat tehetünk magunkévá, melyek kihathatnak a párbeszédeink tartalmától a kereskedők által nyújtott kedvezményeken át a növények begyűjtésének hatékonyságáig.


A lootolást mindenki szereti, melyhez mostantól egy új, hasznos funkcióval bővül az eszköztárunk. A V-gomb megnyomásával használható felszíni zsákmány-szonár igen jó szolgálatot teljesít és rövid idő alatt hű társunkká válik az expedícióink során, mivelhogy az említett funkció használata megmutatja a környezetünkben található, begyűjthető tárgyakat. A szajré kezelésének rendszere mindig egy kissé kényelmetlennek tűnt a Dragon Age-szériában, amin viszont sajnos az Inquisition sem javított sokat. A limitált férőhelyű hátizsákunkban csak hatvanféle tárgyat cipelhetünk, de a barkácsoláshoz és főzetkészítéshez használt különféle anyagokból fajtánként akár több százat is felhalmozhatunk. Az igazi probléma azonban abban rejlik, hogy a tárgyainkat nem lehet megfelelően szortírozni, így kiválogatni azokat a fegyvereket és páncélzatokat, melyektől gyenge képességeik miatt szeretnénk megválni, bizony pepecselős munka. A feladatot még jobban megnehezíti, hogy a listát mutató terület egyszerre csak néhány sort enged látnunk és a felszerelésünk besorolásához használt kategóriákat is külön-külön kell átfésülni.


Ha épp nem csetepatéra, csak könnyed bóklászásra vágyunk a vadregényes vidékeken, az erre kínálkozó alkalmakból is akad bőségesen. Az említett keresővel bárhol átvizsgálhatjuk a környezetünket és az itt-ott elszórt könyvekből és tekercsekből többet is megtudhatunk a világról, gyűjthetünk növényeket a főzeteinkhez, ásványokat a kovácsoláshoz, világító szemüregű koponyatávcsöveken megjelölhetünk majd megkereshetünk varázsszilánkokat, de magunkénak nyilváníthatunk épületeket és egyéb földrajzi tájékozódási pontokat, régiókat fedezhetünk fel, személyre szabhatjuk az erődítményeinket, játszhatunk csillagkép rajzoló minigame-mel, vagy barkácsolhatunk fegyvert és vértet is. A megannyi elrejtett kincs felkutatása és felszerelésünk ezekkel történő frissítése mellett a megunt vagy kinőtt kapacitású javainkkal kereskedhetünk is, a pénzből jobb cuccokat, hozzávalókat és egyedi holmik építéséhez való sémákat is vehetünk.


A bázisunkként szolgáló inkvizíciós haderő központjába bármikor, gyakorlatilag bárhonnan visszatérhetünk és csapattagjainkkal, valamint tanácsadóinkkal is itt elegyedhetünk személyesebb hangvételű beszélgetésekbe. A kastélyban található műveleti szobában szakértőinkre valós időben zajló feladatokat róhatunk ki, melyeket beosztottjaink még akkor is elvégeznek, ha kilépünk a játékból, vagy ha kötelességeink Thedas más területeire szólítanak minket. Egy ponton a játék során inkvizítori trónunkon ülve pedig még arról is döntenünk kell majd, hogy ki barát és ki ellenség, határoznunk kell korábbi rosszakaróink végzetéről, sőt akár teljes királyságok sorsába is belekontárkodhatunk az ezeken uralkodó személy kiválasztásával.

Mint egy valamirevaló BioWare-játékban, az Inquisitionben is aktív szerepet vállalhatunk a romantikus melléktörténetek menetének terelgetésében és társainkkal alaposan elmélyíthetjük a kapcsolatunkat. Őszinte csalódással tapasztaltam viszont, hogy bizonyos karakterek kizárólag azonos neműek, vagy fajúak közeledését fogadják ami sajnos jócskán lecsökkenti a hódításra szomjazó játékosok lehetőségeinek számát. Férfi hősünkkel például az összesen négy lehetséges szerelmi szál kibontakozása során ennek következményeképpen csak kettő esetben élvezhetjük hölgy kísérőink társaságát, míg női inkvizítorunk (fajtól függően) akár hat partnerrel is kavarhat, melyből négy férfi, így a játék ezen oldala láthatóan a női hősre lett optimalizálva. Nem azt mondom, hogy baj, hogy egyes karakterek kizárólag a saját nemükhöz vonzódnak, de mindenképpen gazdagítaná a lehetőségeinket, ha egy játék virtuális szereplői legalábbis flexibilisebbek lennének a partnerválasztásukban pusztán annak érdekében, hogy a címet játszó minden tábor megtalálja bennük azt, amit keres.


A mondandóm végéhez közelítve megjegyzem, hogy természetesen minden részletre nem térhettem ki a tesztben, annyit azonban elárulhatok, hogy a terebélyes tartalommal rendelkező cím alapos kitapasztalására legalább száz-százötven óra intenzív és odaadó kalandozással érdemes kalkulálni. A megismerhető karakterek, helyszínek és küldetések ugyanis olyan figyelemre méltó méretet képviselnek, hogy egy felszínes casual gamer számára (minden előítélet nélkül szólva) egyszerűen nem válhat teljesen átláthatóvá a kép. A könnyed szórakozásra és harccal teli, néhány perces játékidőre vágyók számára viszont bármikor nagyszerű kikapcsolódás lehet a többjátékos mód, melyben a történet összetett, néha homályba merülő összefüggéseinek áttekintése és szem előtt tartása nélkül élvezhetjük az Inquisition által kínált felszerelések, csaták és helyszínek gazdag kínálatát. Összesítve a Dragon Age: Inquisition szépen veszi a kanyarokat és méltó utódja az Origins által támasztott minőségi szerepjáték-élménynek, amit mindenkinek érdemes kipróbálni. Verdikt: tessék szépen megvenni, ennél jobbat a következő néhány hónapban ugyanis biztosan nem telepíthetünk a vasunkra a műfajban.

 

 

Kapcsolódó cikk

178.
178.
Spectrum
Azt kell mondjam, elképesztően jó lett ez a játék. Akik fanyalognak, azok valószínűleg a prológus után 20 perccel feladták. Rengeteg a tartalom benne, sok az átvezető, jók a harcok. Megérdemli a pontszámot.
177.
177.
Stormblast
Én meg jöttem a komment szekcióba megnézni hogy mi az emberek véleménye a játékról, mert más oldalak szintén szerették a játékot, de volt ahol például azt mondták hogy a történet nagyon király, de a multija szar, ellentétben a gamekapocs teszttel. Mi az isten történt itt emberek :DDD
176.
176.
Nottingham
Imadtam! Bar nekem nem volt 80 ora sem, a mai felhozatalhoz kepest nagyon eros szerepjatek lett es sajnalom hogy nem sikerult tobb orat kisajtolnom belole, pedig nem terveztem, vagy nem vettem eszre, hogy siettem volna, de ez az en problemam.Ha nekem kellene ertekelni,akkor 9/10.Regi BioWare szintre emlekeztetett kicsit, bar meg fejlodhetnenek az alapokhoz valo visszanyulas tekinteteben.
175.
175.
selejtes
7 oldalnyi bla bla bla
Grat
173.
173.
Exorcist
171.
171.
Streetwiser
Jo teszt lett, én még az elején vagyok de vicces bugokkal találkoztam már.
167.
167.
Arell
Do not feed the troll. Nyugodjatok meg! Szerintem amit ki lehetett hozni ebből a témából, azt kihoztátok, nem? :D Felesleges azon vitatkozni, hogy kinek mi a világnézete.
149.
149.
simon 555
Most komolyan olyan dolgon veszekedtek ami teljesen lényegtelen és kb egy normális embert nem érdekel?
Ki a faszt érdekelnek ezek a dolgok? Inkább menjetek játszani...

A teszthez meg annyit, hogy igaza van, tényleg kevés a lehetőség a románcra ami eléggé csalódást keltő. A Mass Effectben sokkal jobb volt ez a része a játéknak. Itt meg van 1 lehetőség a csapatodból, aki egy elég férfias nő, meg egy lehetőség a tanácsadók közül.(férfiként ha női társra pályázol) Nálam az első alapból kilőve, így 1 maradt ami normális, de ez édeskevés. Morrigant is simán hozzáadhatták volna. Vagy Lelianat.
125.
125.
névtelenség
Ehr: azt hiszem minket most ültetett fel egy troll.
Szép húzás.
116.
116.
névtelenség
#113: Ennek a totális megtárgyalásához se az idő, se a hely nem alkalmas. De a megpróbálok a lehető legjobb tudásom szerint válaszolni (olyan röviden és érthetően, amennyire csak lehet):

Az első bekezdésed hébe-hóba igaz. Az erőszakos propaganda anno hasonló eredményt szült az úgy nevezett "war on drugs" kampánynál. De ezt nem tárgyalom, mivel láthatólag érted a lényeget.

A második bekezdésedhez annyit, hogy TJ pár hozzászólással korábban telibe trafálta a dolgokat. Az intoleranciának fokozatai vannak, több értelemben is! A gyűlölet már egy nagyon "sötét" dolog. Valószínűleg a szűkebb környezetedben is elhangzottak nem tetszést tartalmazó utalások, kijelentések, reakció a melegek témájában. S ezek egyike sem tartalmazott bántó, vagy negatív szándékot. Csupán egy apró utalás, jelzés, hogy nemigazán kívánt. Éppen az aprósága miatt nem szembesülhettél vele tudat alatt. (már ha feltételezzük, hogy volt ilyen - de nem fogjuk, mert nem vagyunk látnokok)

A harmadik bekezdésedhez annyit, hogy itt kicsit félreértetted. Annál az elméletnél azt értettem, hogy a gyűlölködő attól fél, hogy meleg. Szexuálisan zavarodott, mert nem érti az érzelmeit és tudat alatt retteg hogy egy a környezete által elítélt csoport tagja. Éppen ezért félelemből ő lesz a leghangosabb ellenző, hogy bizonygassa maga és társai felé hetero mi voltát.

Ez a szükségtelen dolog érdekes. nem olvastam róla és nem foglalkoztam a témával eleget, hogy releváns véleményem legyen.De óvatosan felhívnám a figyelmet, hogy a "gyomjelenség" szerintem enyhén túlzás; inkább hajlok az altruista nézett felé. De érvelni totális meggyőződés nem tudnék és most nem is szeretnék.

Remélem a kutyafuttában gépelt válaszaim segítettek valamelyest, és hangsúlyozom (neked és a későbbi olvasóknak) ez egy nagyon összetett téma és szinte biztos, hogy nem én vagyok a legjobb forrás hozzá!!!
113.
113.
Ehrmahgehrden
#110: Köszi a válasz(oka)t, de a második felvetésedet nem igazán értem.

Arra gondolsz, hogy ha már a csapból is a buzipropaganda folyik, attól utálja meg az ember a homoszexualitást ? Vagy hogy ? De attól csak magát a jelenséget utálná meg az ember. Magát a homószexet nem feltétlen találná gusztustalannak.

Az utolsó előtti felvetésedet meg annyiból nem tapasztaltam magamon, hogy az én családom például egyáltalán nem volt soha ilyen gyűlölködő. Környezetem sem nagyon. Maga a téma is baromi ritkán jött fel... aztán ha ratyi akciót látok mégis rosszul vagyok. Akkor ez mégsem olyan, mint pl. a bandwagon antiszemitizmus, vagy valami. Mert ez frankón zsigeri. Vagy nemt'om.

Ha meg a homofóbia az egyén saját szexualitását védelmező mechanizmus, akkor meg egyáltalán nem értem a problémát a jelenséggel.
Akkor full egészséges... úgymond. Legalábbis amíg bizonyos keretek között van tartva.

Mellesleg mi a véleményed a homoszexualitás evolúciós szerepéről ?
Mármint az ilyen tanyavédő-elméletekről, hogy a homoszexuális törzstag szerepe a törzsön belül az volt, hogy bevédte a vadászó heteroszexuális férfiak gyerekeit odahaza, stb.

Szóval szükségtelen gyomjelenség, ami sosem volt elég genetikai ahhoz, hogy teljesen kihaljon, vagy az emberiségre/fajra mint olyanra kivetítve hasznos altruista jelenség ?
110.
110.
névtelenség
#107: A válasz mint mindig: Szerintem Elliot Aronson: "A társas lény" című könyvében van kifejtve a legjobban. De ha megengeded megpróbálom néhány nagyon-nagyon lebutított elméletben körbe járni (tuti válasz nincs, annál az ember sokkal bonyolultabb):

A leggyakoribb válasz amúgy meg ez: Onnan, hogy az adott személy a saját szexualitásával sincs tisztában. Azaz a homofóbiája felfogható egy fajta kivetítésnek is, tagadásnak. Persze az emberi lélek és tudat ennél kismilliószor bonyolultabb.

Megközelíthető a téma onnan is, hogy amikor bejön egy nyári sláger és már 250x hallod olyan szinten herotod lesz tőle, hogy már reflexből agybajt kapsz. És itt nem feltételezzük, hogy a dal rossz. Egyszerűen tolakodó, ami egyfajta dühödt ellenállást vált ki.

Megint ott van, amikor egy követett minta. Család, barátok, kollégák, akárkik a belső köreidből ellenérzéssel valanak az adott csoportról. Mivel keveset tudsz a témáról, nincs mintád és tudatalatti ott dobog a beilleszkedési vágy felveszed a környezeted nézetét.

Aztán van olyan is, amikor egy az adott személlyel történő rossz élmény alapján vetítünk egy egész csoportra. Mint mikor látsz egy ripacsot a tv-ben és azt szűröd le, hogy biztos minden meleg olyan. Standardizál.

Természetesen ezek a példák bölcsis szintre vannak egyszerűsítve, és nem reprezentatívak.

Remélem valami aprócska fogódzkodott tudtam adni...
107.
107.
Ehrmahgehrden
#104: Ha már új barátoddal nem jött össze a randevú, legalább nekem elmagyaráznád, hogy mégis honnan ered a homofóbia, ha megkérlek szépen ? Mondjuk akárki vállalkozhatna erre a hőstettre.
87.
87.
névtelenség
#86: Végre valaki!

Emberek! Ehhez nem kell diploma és szoc.szakmában dolgozás! A vak is láthatja, hogy az agyonzseni marketing sunyi módon próbál ingyen reklámhoz jutni!
Ha valaki a kisebbségeket és az egyenjogúságot kívánja segíteni, az internetes okítás helyett inkább tanuljon, és tolja be a farát hozzánk a szociális tanszékre.

A videojátékokat meg hadd maradjanak már meg szabadidős szórakozásnak.
86.
86.
Necreon
#79: Aha. És szerinted ez hol érdekli a BioWare-t?

Két dolog érdekelheti őket ami miatt ilyesmik be vannak építve: a vita mint említetted, de koránt sem emberbaráti szeretetből, sokkal inkább a (minő véletlen) általuk készített termék minél nagyobb dobra verésében. Szerinted mekkora ingyen reklám volt nekik hogy a CNN-en volt az első Mass Effect Liara+FemShep románc és műbotrány miatt? A másik pedig pont a degenerált kisebbség miatt van, amelyik vehemensen tüntetni meg petíciózni hajlamos mert nem buzulhat EGY NYOMORULT VIDEÓJÁTÉKBAN.
85.
85.
Ehrmahgehrden
Amúgy ha már ennyire megbeszélgetősre vettük a témát, inkább beszéljenek a nagyokosok a homofóbia eredetéről.
81.
81.
Ecneb
#79: Persze és ez világos, viszont ennek az oldalnak van egy szabályzata, ahol az offolást büntetik elvileg.
80.
80.
Ehrmahgehrden
Gec' itt már megint ez a téma ? Beszarás.
79.
79.
gildesh
#68: Szerintem egyébként a játékoknak a téma felvállalásával nem titkolt céljuk az, hogy végre legalább párbeszédet és vitát indítsanak el az ügyben, mert még mindig elég sokan meglehetősen szűklátókörűek az ügyben, ahogyan a mellékelt ábra mutatja.
78.
78.
Kronik
#73: Betolod a Mantle-t, és hasítani fog a játék.
77.
77.
sebtapasz
Megvan az egyik karácsonyi ajándékom!!! :D :D :D
73.
73.
crashpipi
Milyen gépen toljátok? Középkategória alján (FX8350, 8GB DDR3, 2xHD7870OC 2GB DDR5) vagy PS4-en szebb a látvány szerintetek? Sebesség?
Csak, hogy mire vegyem meg az ünnepekre...
(a kontrolleres szöveg nem érdekel, én utálok PC-n billentyűzettel meg egérrel játszani fps-t is)
72.
72.
Necreon
#70: NA VÉGRE VALAKI.

Én egyébként ennek hatására vettem meg az eddig kimaradt Origins-t. Mondván hogy ez annyira jónak néz ki hogy bele akarok vágni, de ismervén az EA DLC poltikáját úgy is lesz hozzá elég, és mivel utánaérdeklődve kiderült hogy mindenképp érdemes ismerni hozzá az univerzumot (= előző 2 játék, de legalább egy), így megvettem az Origins Ultimate-t 4.99-ért steam-en (jobb mint az ingyenes Origin-en, Awakening meg DLC-k nélkül amik kb 20k-ba fájnak Origin-en BioWare pontokkal... amit ingyen ad az EA, az is alattomos indokból van...).
70.
70.
Drraco
Egyébként a játék mennyire tetszik nektek? Érdemes megvenni? Vagy ez már nem is érdekel senkit (rajtam kívül?) :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...