Lara Croft and the Temple of Osiris teszt

Lara Croft legújabb, ismételten izometrikus sírrablós kalandja ezúttal egy olyan tárlatvezetésre invitál minket, amiben Egyiptom egy rég elfeledett ősi templomában kell Ozirisz kincse után nyomoznunk.

Talán a Square Enix és a Crystal Dynamics se gondolta, hogy a 2010-ben megjelent Tomb Raider-mellékág, a Guardian of the Light, majd az azt követő nagygépes reboot, a Tomb Raider hatalmas sikert fognak aratni. Így hát az egy ideje már csak a sebei nyalogatására képes Lara Croft egy huszárvágással ismét nagyon menő lett a játékosok körében. Éppen ezért nincs abban semmi meglepő, hogy amíg mindenki Lara felemelkedésére, az időlegesen Xbox One-exkluzív Rise of the Tomb Raiderre vár, addig a kiadó a már említett mellékszálnak is készített egy folytatást. A Lara Croft and the Temple of Osiris pedig nem hazudtolja meg magát, mert bár görcsösen kapaszkodik az első rész lefektetett szabályaiba, a kooperatív sírfosztogatás még mindig piszkosul szórakoztató tud lenni.

A Lara Croft and the Temple of Osiris ezúttal Egyiptomban, Ozirisz sírját rejtő, rég elfeledett templomában játszódik. A történet kezdetén Larának és régi vetélytársának, Carter Bellnek Ozirisz ősi pálcájára fáj a foga, de miközben versengenek, véletlenül felébresztik Széthet, Ozirisz testvérét, aki cserébe nem csak megátkozza a játék két főhősét, de igyekszik megakadályozni, hogy élve kijussanak a rejtélyek egész sorát rejtő ősi templomból. Az átkot csakis akkor tudjuk megtörni, ha összegyűjtjük Ozirisz testének részeit, az út azonban veszélyekkel, kihívásokkal kövezett, így segítségünkre siet Hórusz és Ízisz is.

Ozirisz feleségének és gyermekének támogatására pedig minden tekintetben szükségünk lesz. Lara és Carter leginkább akrobatikus ügyességében és a fegyverek magabiztos forgatásában bízhat. Lara például rendelkezik egy kampós kötéllel, ami akkor lesz majd segítségére, amikor elérhetetlennek hitt helyeket igyekszik megközelíteni, így könnyedén mászhatunk fel magasabb platformokra vagy lendülhetünk át szakadékokon. Ezzel szemben Hórusz és Ízisz isteni erővel bírnak, így többek között úgy védik ki a támadásokat, hogy erőteret húznak maguk köré. Ozirisz varázsbotja is bevethető lesz, amely jó néhány fejtörő megoldásnál is a siker kulcsát fogja jelenteni.

A játékmenet egy fikarcnyit se változott, vagyis továbbra is egy kooperatív módra kihegyezett akció-kalandról van szó, amiben a cselekményt izometrikus nézetben követhetjük figyelemmel. Az eltérő képességek miatt érdemes mind a négy hőssel nekivágni a kalandnak, de ha csak ketten tudunk a templom katakombáinak tisztogatására vállalkozni, az se gond. Ebben az esetben azonban egyikünknek Lara és Carter, másikunknak pedig Hórusz és Ízisz közül kell választania.

Miközben az egyiptomi mondakörből ismert rémségek egész sorával fogunk majd viaskodni, addig komoly szerep jut a kincskeresésnek és a fejtörőknek is. Utóbbi kettő kéz a kézben jár, a játékban ugyanis nyomokban felfedezhető egy kezdetleges szerepjátékos vonal. A megszerzett drágakövek helyi valutaként szolgálnak, s lehetővé teszik, hogy újabb és újabb kiegészítőket és érdekességeket tartalmazó ládikókat nyissunk ki. Minél nehezebb eljutni egy kincsesládához, annál nagyobb eséllyel tartalmaz olyan tulajdonságot vagy kiegészítőt, amivel alaposan felturbózhatjuk hőseink képességeit, kiegészítőit vagy fegyvereit. Ezekre pedig szükségünk is lesz. Rengeteg olyan logikai és ügyességi szekvenciát kell majd megoldanunk, ahol nem csak saját ügyességünkre, de hőseink képességeire is szükség lesz.

Ami a látványt illeti, nincs okunk panaszra. Mind a PC-s, mind az  újgenerációs gépeken nagyon szépen muzsikál a játék, függetlenül attól, hogy az eseményeket az idő java részében madártávlatból követjük nyomon. Részletesen kidolgozott animációkat, az egyiptomi hangulatot tökéletesen megidéző színvilágot kapunk, miközben a cselekményt előrelendítő átvezető videókban sem tapasztalni elnagyoltságot.

Ugyan a Lara Croft and the Temple of Osiris végigjátszható úgy is, ha csak egyedül vágunk neki, az élmény csak akkor tud kiteljesedni, ha csapatban gyepáljuk el a ránk támadó ellenfeleket. Utóbbi lehetőség a játék egyik mentsvára, az egyes küldetések, kihívások, valamint a különböző feladványok ugyanis a játék egy bizonyos pontja után unalomba fulladnak, s a földalatti járatok tisztogatása hamar rutinfeladattá válik. A kamerakezeléssel se voltam kibékülve, az ügyességi részeknél, ahol sokszor pontosan ki kell számítanunk, hova ugrunk, nagyon nehezen mérhető fel a valós távolság, s ez bizony jó pár önhibán kívüli elhalálozást eredményez.

S ezen sajnos a meglepően izgalmas és változatos kihívást ígérő főellenfelek elleni küzdelmek se képesek segíteni. A Lara Croft and the Temple of Osiris ugyanis nem mutat túl a három évvel ezelőtt bevált recepten, de a korábbi hibák javítására se fordított időt a Crystal Dynamics. A problémák ellenére azonban hihetetlenül gyorsan el tud repülni az alig 5-6 órás játékidő, a négyfősre emelt kooperatív mód ugyanis a kiváló pályatervezésnek köszönhetően nagyon szórakoztatóra sikerült. Így ha az év végi pangás vagy a két ünnep között valami könnyed kikapcsolódásra vágytok, akkor az új Lara Croft-játék kiváló választásnak fog bizonyulni.

 

 

7.0

Lara Croft and the Temple of Osiris teszt értékelés 7.0

Pozitívumok:

  • Négyfős kooperatív mód
  • Klasszikus Tomb Raider-esszencia
  • Pofás látvány

Negatívumok:

  • Még mindig idegesítő kamerakezelés
  • A játék második fele az újrahasznosításról szól
  • Komoly újítást nem tartalmaz
9 komment - szólj hozzá!